Sínen az arénában is
(a papiruszportal.hu archívumából [2013])
Szerző: terminator
Az LGT gyerek-, ifjú- és felnőttkorom meghatározó zenekara annak ellenére, hogy 1992 után már csak szórványosan lépnek föl. A Locomotiv GT-t (Gran Turismo) 1971. április 6-án alakította meg Barta Tamás (gitár), Frenreisz Károly (basszus), Laux József (dob) és Presser Gábor (billentyűk), igazi honi szupergrupp volt. A ’73–74-es, illetve ’76-os tagcserék után pedig kialakult a mai formáció Pici mellett Somló Tamással, Karácsony Jánossal és Solti Jánossal. A főpróbán jártunk Bálint-napon a Papp László Budapest Sportarénában.
LGT-magánarchív. Hátrányos helyzetű, talánmármondtamnehéz gyerekkoromban (nagyon nagy testvér) a mérleg jó serpenyőjébe kívánkozik például Cseh Tamás megszerettetése mellett az LGT-é is. Az első élmény, amire a zenekarral kapcsolatban emlékszem, hogy bátyám koncertre vitt a rétsági művelődési központba. Még Laux dobolt, csak a fergeteges szóló maradt meg az egészből, és az érzés, hogy nagyokkal rockkoncertre mehettem… A Bummm! lemezborítója kiszegezve a szoba falán… Tabán, sok jó hangulatú buli Minivel, Loksival… Egy hajógyári szigeti egész napos rockfesztivál, még „a” Sziget előtt, ahol annyian voltunk, hogy a K híd a koncert után berezonált és enyhén hullámozni kezdett… Aztán ugyanott, már „a” Szigeten Rúzsa Magdival kettőst adott elő Presser…
A főpróbán mellettünk állt a küzdőtéren Kiss Tibi, s a Quimbyt is valójában a sokoldaláért szeretem, mint a Loksit. Az LGT mindent tudott játszani, Lincoln festival blues-t, Ezüst nyár-t (épp csak a felismerhető dallam erejéig idézték meg tegnap az arénában), Ringasd el magad-ot, Boksz-ot, Kinn is vagyok, benn is vagyok-ot, Kék asszony-t stb. A mai magyar pop-rock szcénához képest e felállás tagjai végtelenül muzikálisak, és rengeteg ötletüket meg is valósították, kisebb-nagyobb cenzúrákat elviselve (például Barta disszidálása után betiltották a Bummm!-ot, nem jelenhetett meg kislemezen a Dalaktika stb.). Ám Presserék Erdős Péterrel szemben is sok mindent megengedhettek maguknak, elég a Rolls Frakció vagy a Beatrice patronálására utalni. A magyar rockzenére gyakorolt közvetett hatásuk is felbecsülhetetlen.
De a lényeg mindig: a zene, a zene, a zene, a zene kell… Tegnap este egy sínen lévő szupergruppot élvezhettünk. Néha nem találták egy-egy pillanatra a hangnemet, Presser elrontott egy-egy szövegrészt, de az összhatás elementáris volt. Ilyen nagyszabású arénakoncertet, ahol magyar banda lépett föl, legutóbb Deák Bill-lel láttam. Azon nagyon sok meghívott szerepelt, itt viszont csak háttérzenészek segítettek be, a Barta Tamás-gitárverseny nyertesét hallhattuk egy szám erejéig, és nem is hiányoztak „sztárvendégek”. Épp elég csillag fénylett a színpadon. Solti dobszólója ma is fenomenális, Somlónak nemcsak a hangja egyedi, hanem egy csomó hangszert képes megszólaltatni, Karácsony egyszerűen jó gitáros, Presser pedig amihez nyúl, az maga a zene, többek közt Hammondon, tangóharmonikán is játszott.
Nagyon tetszett a sínes kezdés, a kivetítőn hátul profi videoanyag futott végig, benne sok archív felvétel, oldalt két kivetítőn pedig fekete-fehérben láthattuk a zenészeket. Ütött a hosszúra hangszerelt És jött a doktor. Remek volt a Kotta nélkül, a Neked írom a dalt, a Sziszifuszi blues, a Nem adom fel. Emlékeztek Bartára is az ő még csak most 14-gyel. Szinte minden számot áthangszereltek, dús volt a hangzás a fúvósszekcióval, a besegítő gitárosokkal és billentyűssel. Épp ezért nagyon szépen szólt „csendben” az egy szál gitáros Karácsony-blokk (a tribünön adott elő két nótát) vagy az Álomarcú lány. A küzdőtér közepén mini színpad állt letakarva, már a koncert előtt sejtettük, e helyütt valami történni fog. Itt adták elő a Gyere, gyere ki a hegyoldalba és a Miénk itt a tér számot – a Tabán-imitáló műfüvet csak a dobogóra engedélyezték a rendezők, de semmi hiányérzetünk nem lehetett, néhány méterről láthattuk ezeket a nagyszerű zenészeket.
Majd három és fél órát zenéltek, a közönség nem akarta elengedni őket, és persze rengeteg sláger nem fért bele, nekem nagyon hiányzott az Ülök a járdán, a Visszamegyek a falumba, A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, a…, a…
Az LGT ma is mindent el tud játszani.
LGT – Papp László Budapest Sportaréna
Karácsony János, Presser Gábor, Solti János, Somló Tamás
