Bánó Attila újabb könyve
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: korboncnok
Az Athenaeum kiadó március 3-án a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi termében mutatta be Bánó Attilának a kiadónál megjelent negyedik kötetét. A szerző régóta jól ismert történelmi tárgyú illusztrációiról, újságírómúltjáról, és több mint egy évtizede szerzőként is bemutatkozott, azóta sorra jelennek meg historikus témájú művei. A kötetet stílusos környezetben, a múzeumlapító képe előtt Fodor István régészprofesszor, a múzeum címzetes főigazgatója mutatta be a szép számú érdeklődőnek.
A hely szelleme
A Széchényi terem különleges hangulatú, többször jártam már itt, de mindig ünnepélyességgel tölt el, ha beteszem ide a lábam. Legutóbb egy patinás kötet, a Liber Antiquitatis átadásánál voltam jelen: a képes album tulajdonjogát a Nemzeti Múzeum a Szépművészetinek adta át, mivel a tárgyak egy része ott látható. Nagyon sokan eljöttek a könyvbemutatóra, Makkay Jánostól kezdve számos szakmabeli képviseltette magát, sőt még Bánó Attila felvidéki rokonai (Dessewffy-utódok) is felbukkantak. Fodor István a maga jellegzetes stílusában próbálta lelombozni ünnepi hangulatomat, de nem sikerült neki (persze nem is ez volt a célja): egy ironikus részt olvasott föl a múzeumalapító fia, Széchenyi István naplójából, melyben azon fanyalgott, hogy apja képe nincs méltó helyen a két „aligátor között”. Ma már ez nem áll fenn, aligátornak nyoma sincs, csak egykori magyar vármegyecímerek és könyvek veszik körül Johann Nepomuk Ender festményét.
Fodor Istvánt jó hallgatni, még ha néha-néha nem is mindenben értünk vele egyet. Méltatta Bánó Attila munkásságát, beszélt évtizedek óta tartó barátságukról, a kezdetekről, amikor még grafikusként dolgozott a régészek mellett. Jónak tartja, hogy Bánó közérthető módon, élvezetesen, olvasmányosan ír olyan témákról, amelyek jórészt csak a történészek előtt ismertek. Nagyon fontosnak tartja az ismeretterjesztés ezen formáját azért is, mert lesújtó a véleménye a mai oktatáspolitikáról. Elmondta, hogy a soha véget nem érő reformok tönkretették az elért eredményeket, s ma már ott tartunk, hogy tízszeres túljelentkezés után a legjobb mutatókkal bekerült hallgatói az egyetemen egy domborzati térképen nem tudják megmutatni a Magyarországgal szomszédos államokat („csak maszatolják a drága térképemet a kezükkel”).
Példaként hozta föl egy régi szép emlékét, amikor egy Isten háta mögötti településen tártak fel, s egy négy elemit végzett bácsival Arnulfról társalogtak. Az öreg azzal dicsekedett, hogy még mindig tudja a vármegyéket és székhelyüket. A régész egy rafinált kérdést tett föl: Bátyám, akkor mi volt Modrus-Fiume vármegye székhelye? „Ogulin!” Fodor Istvánnak földbe gyökerezett a lába…
A régészprofesszor Bánó Attila könyve kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a történelemben is nagyon fontos a nézőpontok kérdése. Erre is példát hozott: Hóman miként ostorozta a Nemzeti Múzeum költségvetési finanszírozását történészként, s hogyan látta mindezt (másként) kultuszminiszterként.
A kötet
Bánó Attila ezúttal is érdekes témákat választott. Például: ki volt Corvin János anyja? A reneszánsz évhez jól illeszkedik egy másik korabeli furcsa esemény is, ahogyan II. Ulászló – egy szintén Mátyáshoz kötőtő, népmeséből vett fordulattal – el is vette meg nem is Beatrixet, Hunyadi Mátyás özvegyét. A jól megtervezett hadjáratok, a „kalandozások” egyik kései lenyomatára is fény derül: az egyik német litániaszövegből 1965-ben (!) vették ki „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” részt. Ez elég különös, főként annak fényében, hogy a középkortól kezdve Németország többször jogot formált a magyar földre, s a XX. században ezt be is teljesítette. Érdekes, amint a Zrínyi és a vadkan története egyetlen hitelesnek tartott visszaemlékezését is új beállításba helyezi (Fodor előtte epésen megjegyezte, hogy még a vadkan szempontjából senki nem írta meg a történteket). Lerántja a leplet Székely Dózsa György viselt dolgairól, ezt azonban a téesznévadási boom sem tudta feledtetni a korszakkal behatóbban foglalkozókkal, ám nem mindenki előtt ismert. Mint ahogyan az sem, hogy Eötvös József – kitűnő könyv született nemrég az ő nagyságát is taglalva: G. Fodor Gábor – Schlett István: Lú-e vagy szobor? (Századvég, 2007) – 1988-as évfordulós kiadványából milyen „véletlen” folytán maradhatott ki a kommunizmusról vallott sommás ítélete. Olvashatunk a szatmári békét aláíró Károlyi Sándorról, a többek közt kurucnóta-szerzőnek remek Thaly Kálmánról, a hercegi rangra emelkedő Esterházy Pálról, a Magyarország vendégszeretetét huzamosabb ideig élvező Drakuláról, a prágai várbörtönből megszökő Bocatius Pál kassai bíróról, egy apja által bebörtönzött fiúról és egy feltámadt huszárkapitányról is.
Bánó Attila könyve a jó értelemben vett ismeretterjesztés iskolapéldája. Mindezt a kiadó és a nyomda ízléses és nagyon változatos illusztrációkkal (például a Nemzeti Galériában épp most látható Zichy Mihály-féle Kinizsi-képpel, de egy 2007-es nagyszebeni Drakula-látványossághoz készült plakát is látható), személynév- és helymutatóval, nagyon szép kivitelben oldotta meg. Én ugyan ilyen könyvek hiányában is megszerettem a történelmet, de ezen köteteket jókor kézbe adva nagyon könnyen el lehet varázsolni a nyiladozó értelmű fiatalokat, és az idősebbeknek is szép perceket, órákat lehet velük szerezni. Az öncélú szórakoztatás mellett pedig aki akar, elgondolkodhat a tanítómester szerepen: a történelemből akár tanulni is lehet.
Bánó Attila
Író, újságíró, grafikus. Deggendorf (Németország), 1945. május 4. Szülők: Bánó Gábor, Hegedűs Erzsébet. Gyerek: Szabolcs (első házasságból), 1976. Házastárs: 1. Elter Zsuzsanna marketingelőadó (1946–1998), 2. Nyékhelyi Mária építészmérnök, a Központi Tervtanács titkára (1954–). Életpálya: 1969–90 szabadfoglalkozású grafikus, 1990–91 a Lúdas Matyi munkatársa, 1992 az Új Magyarország segédszerkesztője, 1992–95 a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, 1995–96 a Reform, 1996–98 a Nyugati Magyarság, 2003 a Keresztény Élet, 2004 a Reform külső munkatársa, 1998-2002 a Kis Újság felelős szerkesztője, 2006– a Múlt és Jelen felelős szerkesztője. 1992–2007 a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja, 2004–2006 titkára, 2006–07 elnöke. 1995–97 a Móricz Zsigmond Újságíró Iskola oktatója. 1999–2003 az MTV Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja (FKgP). 1975–89 ismeretterjesztő könyveket illusztrál (Corvina, Gondolat, Medicina stb.), hanglemez- és könyvborítókat, plakátokat, bélyegeket tervez. 1981-88 több önálló kiállítása nyílik Budapesten, Kecskeméten, Nyíregyházán, Tiszavasváriban, Kisvárdán, Kőszegen, Sopronban. Főbb művek: Magyar ösvény (Püski, 1996), Régi magyar családok – mai sorsok (Gemini, 1996; Athenaeum, 2004), Magyar titkok nyomában (Athenaeum, 2005), A főnyeremény (Athenaeum, 2006), Rejtélyek a magyar múltból (Athenaeum, 2007). William Shake írói álnéven: Óvakodj Floridától (Alexandra, 2003), Lépre csalva (Alexandra, 2004).
Fülszöveg
Bánó Attila könyve a magyar történelem érdekes, rejtelmes vagy elfelejtett részleteit tárja elénk.
Ismerjük a kalandozó magyarokkal kapcsolatos könyörgést: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Meddig élt ez a mondat a Mindenszentek litániájában? Tudtuk, hogy Drakula, Havasalföld karóba húzó vajdája több időt töltött Magyarországon, mint a fejedelmi trónon? Ki volt Mátyás király törvénytelen gyermekének, Corvin János hercegnek az édesanyja? Miért volt botrányos Mátyás özvegyének, Beatrixnak és II. Ulászló királynak a házassága? Miért titokzatosak gróf Zrínyi Miklós költő-hadvezér halálának körülményei? Biztos, hogy makulátlan Dózsa György előélete? Mivel érdemelte ki a hercegi rangot gróf Esterházy Pál nádor?
Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk a szerzőtől, aki új kötetével folytatja a Magyar titkok nyomában és a Régi magyar családok című sikeres műveivel elindított történelmi búvárkodást.
Bánó Attila: Rejtélyek a magyar múltból
Athenaeum 2000 [Budapest, 2007]
Kötött, 195×225 mm, 95 színes képpel, 208 oldal, 3990 forint
Szerkesztette: Reviczky Béla
Műszaki vezető, borító- és könyvterv: Rácz Julianna/9s Műhely
Prospektus Nyomda
ISBN: 978 963 9615 96 0
