Bokor Pál: A siker titka a sztár
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: leho
A siker neve Oscar és A siker helye Hollywood után a trilógia utolsó kötete jelent meg tavaly az Atlantic Pressnél. Bokor Pál, mint eddig is, nagyon olvasmányos stílusban és mégis elegendő információmennyiséget közvetítve vezet be a sztárság mikéntjébe, a sztárlét rejtelmeibe, s részben a kulisszák mögé. Most is elkerüli az intimpistáskodás veszélyeit, és érdekfeszítően, több oldalról mutat be XX. és XXI. századi filmcsillagokat Greta Garbótól Angelina Jolie-ig.
„Jó színész, jó szerep, jó film és szerencse”
A december 10-i könyvbemutatót a „megszokott” helyszínen tartotta az Atlantic Press, az Urániában, ahol Bokor Pállal Bóka László esztéta beszélgetett. A szerző filmlátását élőszóban is megismerhettük. Kifejtette azt is, hogy ezek a könyvei világosak, reménye szerint izgalmasak, könnyen emészthetők, nem e kötetekkel akart a filmelméletbe bevezetni (azt éppen most írja). Egész egyszerűen az volt a célja, hogy ebben a különös közegben mértéktartással, minél objektívebben kalauzoljon el, elkerülve a csapdákat. Nem szaftos botránykrónikát írt, noha lehetne, kifogyhatatlan a forrás, megállapításai nem a bulvársíkon mozognak, ilyen könyvek születnek egyébként is garmadával, nem rántja le a leplet senkiről, nem jön elő „szenzációval”. Nincs illúziója, tudja, hogy bár Közép-Európában egyedi a trilógiája, sokkal messzebb nem fog jutni, Hollywoodnak/Amerikának egészen biztosan nincs szüksége ilyen könyvekre.
A trilógia harmadik kötetének harsogó a borítója, a kis portrék mellett sokkal dominánsabbak a színes fények, a világítás, a fénypászmák és a fény-árny játék persze csillagszerű alakzatot is formáz. Erről szól a könyv, alcíme: A Hollywood-galaxis állócsillagai.
Könyvének ugyanaz az erénye, mint az előző kettőnek: letehetetlen és mértéktartó. Nemcsak Bóka László szerint, többen így gondoljuk. Nem helyez el minden oldalon olyan szakkifejezéseket, amikkel sejtethetné, hogy ő mennyire ért a szakmához, mégis kiviláglik. Nem leng ki az inga, nem veti el a sulykot. Ha olyat állít, ami nem egyezik az ízlésünkkel, véleményünkkel, több ilyen megállapítása is van, lehet, azt is elfogadjuk, hiszen alátámasztja. Nyilván az egyes sztárok, filmek annyiféle elbírálás alá esnek, ahány ember megnézi őket, de a következtetései mindig higgadtak és vagy egyetértünk velük, vagy elfogadjuk mint hiteles nézőpontot. Sok „élő” sztorit nem említ, ami vele történt meg, csak kedvcsinálásként az elején, pedig biztosan van a tarsolyában a Salma Hayekkel hasonló találkozás, lenne egy-két férfiember, aki ilyesmiért sokat áldozna.
Sztár. Már az elején leszögezi, mi a különbség a sztárok és a celebek között. Utóbbiak szigetére nem óhajt vezetni, kizárólag a filmcsillagokkal, közülük is főleg az állócsillagnak látszókkal foglalkozik. Hoz természetesen olyan eseteket is, épp magyar vonatkozásút is, amikor a két halmaz átfedi egymást, erre nagyon jó példa Gábor Zsazsa. Többszörösen, számos oldalról körbejárja a témát: mi kell ahhoz, hogy valaki filmsztár legyen. És mindig ugyanarra a következtetésre jut, röviden: „jó színész, jó szerep, jó film és szerencse”. Van, akinél csak egy-kettő van meg ezek közül, akad, akinél három, de a negyedik nem – és több más variáció is adódik. Nagyon keveseknél fordul elő, hogy mind a négy egyszerre érvényesül, mondhatni a csillagok szerencsés együttállása szükségeltetik hozzá.
Nagyon fontos az intelligencia, és a sztárok igenis intelligensek, ezt Greta Garbótól (aki 36 évesen hagyta abba) a nem művelt, de intelligens Tony Curtisen keresztül Marlon Brandóig, Humphrey Bogartig vagy a már említett Salma Hayekig terjedően igazolja. Létezik olyan életmű is, amelyben szinte csak jó vagy nagyon jó filmek követik egymást. A kvalitás ellenére Robert De Niro példáján mutatja be, mekkora hullámvölgyek lehetnek egy életpályán. Hollywood nem szereti a kudarcokat, legyen szó bármilyen jó filmről, színészről – ha nem hozzák a kasszasikert, nagyon nehéz visszakapaszkodni.
Előveszi az ellenpéldákat is, de nem a csámcsogás céljából, akiknél valami hibádzik: Steve McQeentől Ben Affleckig, Liz Taylortól Marilyn Monroe-ig. Nekik vagy nem volt elég intelligenciájuk, vagy a rájuk leselkedő veszélyeket nem tudták feldolgozni, vagy a négyből legalább egy mindig hiányzik náluk, s nem futották, futják be azt a pályát, amit szerettek volna. Több példán vezeti végig, mekkora a szerepe a negyedik követelménynek, ki mikor milyen szerepet (nem) fogadott el, s ezzel meghatározta saját további karrierjét.
Nem erre hegyezi ki a könyvet, de számos érdekes eseten mosolyoghatunk. Nagy ivók, nagy természetű nők és férfiak, egészen egyedi szerencsés és tragikus sorsok, egymás után sorjáznak a filmek, életek, sztorik izgalmasan, letehetetlenül. (És lassan derengeni kezd, anélkül, hogy könnyeket hullatnánk értük, a csillogás mögött rögös, nehéz, kiszámíthatatlan ez a pálya – de néhány évig biztos kipróbálnánk.)
A kötet harmadik fő erénye, hogy ebben a globális, multinacionális iparágban, ahol Hollywood mindenkit beszippant nációra való tekintet nélkül, és tényleg olvasztótégely, különös figyelmet szentel a magyar származású színészeknek. Némafilmsztárokról olvashatunk, mint Bánky Vilma vagy Putty Lia (van, ki e nevet ismeri?), Szőke Szakállról, bőven a Casablancáról és magyarjairól, az egyetlen Oscar-díjas Paul Lukasról, Peter Lorre-ról, a vámpírszerepből kitörni nem tudó Lugosi Béláról és így tovább.
Minden filmszeretőnek jó szívvel ajánlhatom a könyvet, a mostanság mindig megszaporodó bulvárhírek (jön az Oscar!) mögé, mellé, de inkább elé. Aki pedig csak csemegézni akar az érdekesebbnél érdekesebb történetekben, az sem bánja meg, ha kézbe veszi Bokor Pál kötetét.
Bokor Pál: A siker titka a sztár
A Hollywood-galaxis állócsillagai
Atlantic Press, Budapest, 2009
Kartonált, 216 oldal
ISBN: 9789638825551
