Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Tancredi, a győztes Archívum
  • Dzsessz és klasszikus, klasszikus és dzsessz Archívum
  • „Amiről az ember rá sem álmodott volna!” Archívum
  • Megrendült a világ – DVD Archívum
  • Minden dolgok kezdete Archívum
  • Ritkaságok pódiumon Archívum
  • Halász Judit mesél Archívum
  • Erich Maria Remarque Archívum

Beethoven, Rahmanyinov és Kocsis

Posted on 2023.12.16.2023.12.14. By admin Nincs hozzászólás a(z) Beethoven, Rahmanyinov és Kocsis bejegyzéshez

Hisako Kawamura közreműködésével

a papiruszportal.hu archívumából [2016]

Szerző: Lehotka Ildikó

Rahmanyinov és Beethoven egy-egy művét tűzte műsorra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Művészetek Palotájában tartott koncertet Kocsis Zoltán vezényelte, a zongorista a Japánban született, Németországban élő Hisako Kawamura volt. A koncertre rengetegen voltak kíváncsiak, hiszen a Rahmanyinov-versenymű hírhedten nehéz, magam a Beethoven-szimfónia tolmácsolását vártam. Két D alaphangnemű mű, két stíluskorszak ígért egy szép estét.

Rahmanyinov zongoraversenyei manapság viszonylag gyakran hallhatóak, talán a III., d-moll a legkedveltebb. A szóló nehéz, a zenekari anyag színes, ahogy a szerző művei általában, élvezet hallgatni. Az Op. 30-as mű 1909-ben készült, a bemutató novemberben volt, New Yorkban, a szerző szólójával. Három hónappal később Gustav Mahler vezénylete alatt is megszólalt a máig sikeres darab, szintén New Yorkban.

Kocsis a Nemzeti Filharmonikusok élén, Gyenyisz Macujev szólójával létrehozott egy olyan előadást a 2015-ös Tavaszi Fesztiválon, mely szinte felülmúlhatatlan. A január 29-i koncerten Hisako Kawamura játszotta a szólót, egy törékeny, fiatal hölgyet hallhattunk. Játéka technikailag megkérdőjelezhetetlen, a virtuozitás, a fölényes hangszeres tudás nem volt kétséges. Tolmácsolásában egy kellemes művet hallottunk, szép, de üres pianókkal, a dinamikai lehetőségeket nem használta ki a művésznő. A hallgató nem arra gondolt első sorban, hogy a mindent elsöprő forték hiányoztak, hiszen anélkül is lehet egy művet nagyon jól eljátszani, hanem a hangulatok megjelenítése, a csúcspontok megfogása, az agogika, a kifejezésmód ezernyi lehetősége. Ha a zenekarral játszott részekben ez nem is volt annyira feltűnő, de a nyitó tétel kadenciájában igen. Hiányoltam az érzelmi kitörést (jó néhány van a darabban), az új témák előkészítését is. A zenekar a középső tétel bevezetőjét csodásan játszotta, de magához képest – főleg a nyitó tételben – sok zötyögést, pontatlanságot hallhattunk. Hisako Kawamura a záró tételt érezhette magához közelebbnek, itt kifejezetten jó szakaszokat is játszott.

A nagy siker nem maradt el, a Polanski-filmből ismert Chopin-nocturne-t (cisz-moll, Op. 20.) játszotta, nagyon szépen.

A szünet után intermezzóként az idén diplomát szerző, Junior Prima-díjas Kokas Dóra mutatkozott be a közönségnek, az ifjú csellistát már láthatta-hallhatta a közönség az NFZ tagjai közt. Ez alkalommal Giovanni Sollima Alone című darabját játszotta. A szerző maga is csellista, fellépett már nálunk, akkor saját művét tolmácsolta . Az Alone egyszerű, ABAB felépítésű, kellemes hangzású, többszólamú (gyakran rejtett többszólamú), élvezhető kortárs darab, benne ritmikus szakasszal, dudabasszussal, amit a fiatal művész vehemensen, nagyon jól tolmácsolt.

Beethoven II., D-dúr szimfóniája 1802-ben készült el, nem sokkal később írta meg Beethoven a Heiligenstadti Testamentumot. A szimfónia hangulata ebből semmit nem tükröz, életvidám, remek karakterekkel megírt darab. Ez a Beethoven-szimfónia nem mindennapos vendég a koncerttermekben, ahogy a IV. sem, pedig a D-dúr darab a maga életigenlésével igazán remek. Ahogy remekbe szabott volt az előadás is. Kocsis Zoltán fantasztikus megoldásokkal vezényelte a művet, ahogy a Rahmanyinov-darabot, úgy ezt is kívülről.

A lassú bevezetés nem volt túlmagyarázva, nem volt komor, csodás vonóstónust hallottunk (később is), a felelgetés természetesen szólalt meg (és pontosan). Ugyanezt a természetesség és pontosság jelezte a vonós szólam gyors szakaszait a főrészben, remek hangsúlyokkal, félelmetesen jó dinamikai váltásokkal játszott a zenekar, a moll rész villámcsapásszerűen érkezett meg (mintha a VI. szimfóniába kirándultunk volna). A Larghetto tempója a megszokottnál gyorsabb volt, a Scherzo (talán az egyik legkönnyebben megfogható III. tétel) triójának hangsúlyai éltek. a záró tétel elánnal, frissen szólalt meg.

Nehéz lesz ezt a szimfóniát jobb előadásban tolmácsolni, az apró árnyalatok, a csodálatos hangzás, ez a fajta Beethoven-felfogás és tolmácsolás mindenkinek maradandó élmény lesz.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Noël Coward Songbook
Next Post: Ki kicsoda?

Related Posts

  • Figments and Fragments Archívum
  • Királylányok könyve Archívum
  • Private View, magánvélemény Archívum
  • Az 1848–49-es szabadságharc vértanúi – Az ötödik Archívum
  • Gigantikus méretű háromkerekű drótszamarak Archívum
  • Furore – Händel operaáriái Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Rekviemek időszaka
  • Eötvös és Krasznahorkai
  • A Répakirály tündöklése és bukása
  • A lelkesedés magasiskolája – és a hiányzó láncszem
  • A döbbenet hangjai

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • Január 8. Naptár
  • Tennstedt: a szorongás szobra Archívum
  • Palya Bea elfoglalta és elsüllyesztette a Bárkát Archívum
  • Robert Graves nyomában – James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák Archívum
  • Mélyfúrás – Fűzfa Balázs: »…sem azé, aki fut…« Archívum
  • December 25. Naptár
  • Július 1. Naptár
  • Az elfeledett magyar hírességek arcképcsarnoka Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme