Névnapok: Ambrus, Agaton, Amarant, Amaranta, Ambos, Ambró, Ambrózia, Amrita, Ángyán, Ányos, Kenéz, Szabin
Események:
1783 – Londonban megnyitja kapuit a Királyi Operaház (Theatre Royal) a Covent Gardenben.
1842 – Az Ureli Corelli Hill által alapított New York-i Filharmonikusok első koncertje.
Meghalt Cicero (Marcus Tullius Cicero, Kr. e. 106 – Kr. e. 43) római író, történetíró, politikus.
Kortársai – köztük politikai ellenfelei is – ragyogó, már-már boszorkányos tehetségű szónoknak tartották, de írásai is remekművek. Mindenképp az antik irodalom egyik óriása, de a tankönyvek általában abban is megegyeznek, hogy ő az antik széppróza legnagyobb mestere. Ehhez hozzájárul az is, hogy azon kevés ókori szerzők közé tartozik, akiknek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg. Élete erőszakos halállal ért véget, mivel a köztársaságkor végének köztársaságpárti politikusaként többször is a vesztes oldalra állt. Az utókor nem egységes politikájának megítélésében. Vallotta, hogy a szónoknak a jogi és történelmi ismeretei mellett a filozófiában is jártasnak kell lennie (Az államról, A törvényekről, A végzetről).
Meghalt Robert Graves (Robert von Ranke Graves, 1895–1985) brit költő, történelmi regényíró, kritikus.
Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte. Élete során körülbelül 140 művet írt. A Charterhouse College-ben töltötte meglehetősen boldogtalan diákéveit, viszont ekkor támadt fel az érdeklődése a költészet iránt. A háború alatt érett költővé, 1916-ban adta ki első kötetét (Over the Brazier), amelyet hamarosan követett a többi. Néhány elvetélt vállalkozás után úgy döntött, hogy írásból próbál megélni. 1929-ben jelent meg a nagy vitákat kiváltó Isten hozzád Anglia, amelyben kíméletlen élességgel számol be háborús élményeiről. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett. 1968-as látogatása során a honoráriumokat nem konvertibilis forintban kapta, ezért nem tudott mit kezdeni vele, díjat alapított (Én, Claudius; Görög mítoszok; Jézus király).
Megszületett Szántó Piroska (1913–1998) Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművésznő, grafikusművész, író, érdemes és kiváló művész.
Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. 1999. december 19-én Göncz Árpád beszédével nyitották meg Vas megye vezetői a közel 200 négyezetméteres lakás emlékmúzeumot (Bálám szamara, Golgota, Forradalmi szvit).
Ezen a napon született:
Gian Lorenzo Bernini (1598–1680)
itáliai építész, festő és szobrászművész. Ő fejlesztette tovább a Michelangelótól kiinduló barokk stílust. Tudatosan alkalmazott, olykor halmozott eszközei erős, egységes összhatást keltenek. Egyesek mint zsenit tisztelték, mások viszont ítélkeztek fölötte, mert elvetette a mértékletességet és harmóniát. Viszont közömbösen senki nem viseltetett iránta. Technikai tudását még azok is elismerték, akik nem rokonszenveztek vele. Számos tanítványa és követője volt (Mathilde di Canossa szobra, Szent Péter trónusa, Apollón és Daphné).
Bernardo Pasquini (1637-1710)
olasz barokk zeneszerző, csembalista és orgonista. Zenei tanulmányait Rómában végezte, ahol 1650-ben telepedett le a családja. A Santa Maria Maggiore templom orgonistája lett, majd 1664-után a Saine-Maria d’Aracoeli templomban is működött. 1690-ben az elsők között választották meg az Árkádia Akadémia tagjának, számos kiváló korabeli zenésszel dolgozott együtt az akadémia tagjaként. Műveinek jegyzékében szerepel 17 oratórium, 14 opera, számos motetta és kantáta. Azonban a zenetörténetbe elsősorban billentyűs hangszerekre írt műveivel írta be a nevét.
Novák Ferenc (1791-1836)
magyarországi szlovén pap, író, népdalgyűjtő. Rövid élete alatt gyűjtötte a régi Tótság vend népdalait, elsősorban a Bántornya vidékieket. Voltak ezenkívül vallásos tárgyú írásai is, amelyek kéziratban maradtak fenn.
Ábrányi Lajos (Eördögh, 1849-1901)
festőművész, illusztrátor. Tanulmányait a müncheni és párizsi akadémiákon végezte. Dolgozott a fővárosban is, de legfőképpen Nyíregyházán. Magyarországon számos oltárképet, de elsősorban képmásokat festett. Fő műve egy csoportkép, mely 30 képviselő portréját tartalmazza.
Pietro Mascagni (1863–1945)
olasz zeneszerző, a „Parasztbecsület” szerzője. Zenetanulmányait szülővárosában kezdte, egy vándortársulatokhoz szegődött mint karmester. Hírnevét megalapozó operái mellett operetteket is írt, de szerzett egyházzenei alkotásokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, kantátákat, kórusműveket, valamint – életében többségükben kiadatlan – dalokat is. Magyarországon először 1892-ben járt, hosszabb tanulmányutat tett, a cigányzenét is tanulmányozta (A Rantzau fivérek, William Ratcliff, Iris).
Johan Huizinga (1872-1945)
holland történész, indológus, az MTA tiszteleti tagja. Világhírűvé A középkor alkonya című műve tette, amelyben főleg a késő középkori francia és dél-németalföldi kultúra történeti feldolgozásával és jellegzetességeik elemzésével a kulturális folyamatok általános törvényszerűségeit kutatta. A mű egyik egyik ihletője egy 1902-es bruggei kiállítás volt, ahol Huizinga a németalföldi primitív festők képeivel találkozott. Huizinga stílusa tükrözi erős képzőművészeti érdeklődését: erős vizualitás, „szóval festés” jellemzi – szaktudományos művei emiatt rendkívül olvasmányosak.
Willa Sibert Cather (Wilella Sibert Cather, 1873–1947)
amerikai írónő. Elismerést szerzett azzal, hogy írt azoknak a telepeseknek a sorsáról, akik a nyugati államokba költöztek, sok közülük a XIX. századi európai bevándorló. Munkáiban gyakori témák a nosztalgia és a száműzetés (Az aranyszínű dóm, A félvér, Az elveszett kisfiú).
Kosáryné Réz Lola (1892-1984)
író, műfordító. Első verseit hétévesen írta, szellemi mentorának tartott nagyapja biztatására. Tizenöt évesen felvidéki lapoknál jelentek meg írásai, majd pályázatokon nyert, s felfigyeltek írói talentumára. Kezdetben megjelent versei háborúellenes hangvételűek voltak. Írói munkásságának első jelentősebb állomását egy kis cselédlány tragikus története jelenti, a Filomena című regénye (Ulrik inas, Koldusok. Por és hamu).
Kabos Ilonka (Rosenberg Ilona, 1893-1973)
zongoraművész. A budapesti Zeneakadémián Szendy Árpád, Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt. Az 1920-as évektől lépett fel mind Magyarországon, mind külföldön, jelentős sikerrel. 1931-1936 között tanított a Zeneakadémián. 1938-ban Londonban telepedett le. Elénekelte Mikes György Londonban élő újságíró Sztálin-tangó című bravúros paródiáját, amelyet a BBC Rádió rögzített.
Kántor Andor (1901-1990)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1922–1926 között Rudnay Gyula tanítványa a művészképzőben, később tanársegéde a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól a Nagybányán dolgozott, 1932-től oktatott. Tagja volt a Képzőművészek Új Társasága, az Új Művészek Társasága és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek (Tájkép, Háztetők fényben, Téli nap Szentendrén).
Ámos Imre (Ungár Imre, 1907–1944)
festőművész. A Műegyetemen, majd 1929 és 1935 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1931-től kezdve szerepelt kiállításokon, gyakran feleségével együtt. 1934-től a Munkácsy Céh, majd 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává. Ettől fogva minden nyáron Szentendrén alkotott. Kezdetben a posztimpresszionizmus volt jellemző művészetére, később az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. Szürrealisztikus motívumvilága leginkább Chagall látomásos művészetéhez áll közel. 1940-től haláláig – kisebb megszakításokkal – munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szászországi táborban halt meg (A tisztaság vize, Hajnalvárás, Festő és festőnő).
Louis Prima (1910-1978)
amerikai énekes, színész, dalszerző és trombitás. Ifjúkorában hegedült, majd elkezdett trombitálni. Ő szerezte a Sing, Sing Sing című dalt, melyet Benny Goodman zenekara is játszott. Lemezei 1939-től jelentek meg. Követte a kordivatot, az 1920-as években New Orleans-i dzsesszt játszott, az 1930-asban szvinget adott elő, a negyvenesekben big band-del lépett fel, az ötvenesekben szalonzenével, a hatvanasokban pedig pop-rock-kal.
Hantai Simon (Simon Hantaï, 1922–2008)
német–magyar származású francia festő. 1941–1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1948-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot, 1949-től Párizsban élt és alkotott. Tanulmányai során leginkább a francia posztimpresszionizmus hatott rá döntően. Az 1950-es évek végén szakított a szürrealizmussal, 1960-ban kezdte meg a pliage módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befestette, majd száradás után kihajtotta, az így keletkező, festéknyomokból kialakuló kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata.
Fodor Sándor (1927–2012)
romániai magyar író, műfordító. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó, 1956-tól 1988-ig a Napsugár erdélyi gyermeklap szerkesztője volt. 1990 és 1991 között nyugdíjazásáig a Keresztény Szónál szerkesztő. Irodalmi pályafutását novellistaként kezdte. Első megjelent kötete 1954-ben látott napvilágot Bukarestben, „Fehérfenyő” címmel, amely elbeszéléseket, karcolatokat tartalmaz. Ezt követően sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, de kisregényeket is írt (Fújja a szél, fújja; Csipike, az óriás törpe; A feltámadás elmarad).
Noam Chomsky (1928)
amerikai nyelvész, író, a generatív nyelvtan elméletének megalkotója, filozófus, politikai aktivista, előadó és lektor. Kidolgozója a róla elnevezett Chomsky-hierarchiának. Az általános nyelvtudomány terén végzett munkásságával nagyban hozzájárult a behaviorizmus hanyatlásához és a kognitív tudomány fellendüléséhez.
Szilágyi István (1937-2020)
színész. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1965-től 1973-ig az Irodalmi Színpad, 1973 és 1975 között a Vidám Színpad tagja volt. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Legnagyobb sikerét az 1974-es Keménykalap és krumpliorr plakátragasztó Lópici Gáspár szerepével aratta. 1998-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt 2016-ban történt nyugdíjazásáig (Kísértet Lublón, Szeleburdi vakáció, A három testőr Afrikában).
Verebély Iván (Winberg Iván, 1937-2020)
Jászai Mari-díjas színész. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1961–1963 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1963–1968 között a Nemzeti Színházban játszott. 1968–2008 között a Vidám Színpad tagja volt. 2008-tól a Centrál Színház tagja volt. Kiváló komikus volt kabarédarabokban és vígjátékokban egyaránt. Sajátos humor és sokoldalúság jellemezte. Gyakran szerepelt játékfilmekben és TV-filmekben is. A színházi mellett szinkronizált is (A veréb is madár; Lila ákác; Csocsó, avagy éljen május elseje!).
ifj. Latabár Kálmán (1938-2000)
Jászai Mari-díjas színész, a legrégibb magyar színészdinasztia leszármazottja. 1962-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1964-től a Fővárosi Operettszínház tagja. Ifjabb Latabár Kálmán külsőre nagyon hasonlított édesapjára, Latabár Kálmánra. Használta színészi eszközeit, közel érezte önmagához megoldásait, s ezért a kritikák nem egyszer „hasonmásnak” titulálták. Játszott édesapjával. Egyformára öltözve énekeltek-táncoltak. Színészként édesapja árnyékában élte le életét.
Kocsis Mária (1939–2001)
színésznő. 1962-ben az Állami Déryné Színháznál indult pályája. 1969-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött, 1976-tól két évadot a kaposvári Csiky Gergely Színháznál töltött. 1978-től a győri Kisfaludy Színház társulatának színésznője volt.
Tom Waits (1949)
amerikai zenész, színész. Hangja összetéveszthetetlen: egy kritikusa szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval.” Zenéjének sokszínűségére jellemző, hogy az „alternatív” és a „folk” kategóriában is nyert Grammy-díjat, blues, jazz és varieté-elemek keverednek a zenéjében.
Pitti Katalin (1951)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (szoprán), érdemes művész. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének tanszakán kezdte, majd a Zeneakadémiára, a mai Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre nyert felvételt. Az 1978/79-es évadtól a Magyar Állami Operaház magánénekeseként szerződtették, ahol az operairodalom legcsodálatosabb szerepeit énekelte. Minden mű, amit megszólaltatott és megszólaltat, emlékezetes élményt hagyott és hagy mai napig az emberekben.
Kopek Rita (1952)
festőművész, képzőművészeti oktató. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában szerzett érettségije után felsőfokú tanulmányait 1973 és 1979 között végezte a leningrádi Repin Akadémián, murális szakon; 1979-ben ugyanott szerzett festőművészi és tanári diplomát. 1979 óta tagja a Művészeti Alapnak, majd 1980-ban tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának is. 2001-től az Artitude Galéria művésze.
Tarján Péter (1957)
színész. Elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskola ének-népművelés szakát, mellette az Universitas együttesben játszott. Harmadik nekifutásra vették fel a Színművészeti Főiskola színész szakára. Először a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette.[1] 1988-tól a budapesti Arany János Színház, 1993-tól az Új Színház tagja volt. 1994-től játszott a Theoréma Színház előadásain. 1994-től szabadfoglalkozású színművész, sokat foglalkoztatott szinkronszínész.
Babarczy Eszter (1966)
szerkesztő, kritikus, publicista, esszéista, műfordító, eszme- és művészettörténész, egyetemi oktató és kutató. 1989 óta publikál esszéket, tanulmányokat, interjúkat. 1990–1994 között a Nappali Ház című irodalmi és művészeti szemle szerkesztője. 1990-től a József Attila Kör tagja, majd tiszteletbeli tagja, továbbá a Fiatal Művészek Stúdiója tagja. 1997–1999 között a New York Egyetem Modern Európai Történelem szakán szerzett mesterdiplomát (A ház, a kert, az utca; Boldog emberek; A mérgezett nő).
Szőcs Erika (1967)
színésznő. Színészi diplomáját a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen 1995-ben kapta meg. Pályáját a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatánál kezdte. 1999-től Magyarországon szabadúszóként dolgozott. 2013-tól a Soproni Petőfi Színház társulatának színésznője (A napfényben fürdő kastély, Képtelen történet, Hova tartasz?).
Nagy Natália (1970)
színésznő, Nagy Bandó András lánya. Galla Miklós fedezte fel a színpad számára. 1988–1997 között a L’art pour l’art társulattal lépett fel, 1990–1995 között tagja volt a Holló Színháznak is.
Gyuriska János (1972)
színművész. 1999-ben színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1999 és 2013 között a Vígszínház, 2013–2014 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 2014–2018 között a Zenthe Ferenc Színház tagja volt. 2019-től szabadúszó. 2021-től a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művésze (Közel a szerelemhez, Magyar vándor, Taxidermia).
Nicholas Hoult (Nicholas Caradoc Hoult , 1989)
brit film- és televíziós színész. Nyolcéves kora óta játszik színházban, tévében, filmekben. 1996-ban megkapta első filmes szerepét. Munkássága nagy költségvetésű produkciók mellékszerepeit és független projektek főszerepeit foglalja magában (X-Men: Az elsők, Az óriásölő, Rideg világ).
Ezen a napon halt meg:
Adrian Willaert (1480?-1562)
Itáliában alkotó francia-flamand zeneszerző. Az ő nevéhez fűződik a velencei zeneszerzők iskolájának alapítása. A reneszánsz egyik legsokoldalúbb zeneszerzője volt, szinte minden létező stílusban és formában írt zenét. Művei korának minden főbb formáját magukba foglalták, köztük például: miséket, motettákat, madrigálokat, villanescákat és énekeket is. A világi műfajok közül első helyen a madrigálok álltak. Nagy számú kompozíciót hagyott hátra, köztük több mint 50 himnuszt és zsoltárt, több mint 150 motót, körülbelül 60 francia éneket, több mint 70 olasz madrigált és 17 hangszeres darabot.
Birányi István (Schultz, 1815?-1856)
író. Jogi végzettséget szerzett, 1848-ban hadbíróként tevékenykedett. A Pesti Divatlapba úti rajzokat és politikai villánykákat írt. A szabadságharc bukása után Dél-Amerikába menekült.
Rosti Pál (1830-1874)
földrajztudós, néprajztudós, az MTA levelező tagja, az első magyar fotográfusok egyike. A világosi fegyverletétel után előbb Münchenbe, majd Párizsba emigrált. Münchenben a természettudományokkal, különösen kémiával foglalkozott, Párizsban a fényképezés kötötte le figyelmét. 1856-ban hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Két és fél év után érkezett vissza Magyarorzágra.
Élie Ducommun (1833–1906)
svájci író, szerkesztő, fordító, békeaktívista. 1902-ben Charles Albert Gobat-val együtt Nobel-békedíjat kapott. Szabadidejében különböző békeakciókat szervezett. Aktív szerepet vállat az európai egységért küzdő mozgalomban. Számos írást publikált a békemozgalomról.
Juan Luna ( ~ de San Pedro y Novicio Ancheta, 1857–1899)
filippínó festő, szobrász, az egyik első elismert fülöp-szigeteki művész. Beiratkozott a manilai Képzőművészeti Akadémiára, de eltanácsolták erőteljes ecsetvonásai miatt. Testvérével Európába, Madridba költöztek, ahol festészetet tanult. Allegorikus műveit a klasszikus egyensúly jellemezte, de gyakran helyezte figuráit színpadias pózba. 1884-es madridi képzőművészeti kiállításon aranyérmet szerzett. Baráti kapcsolatot alakított ki XII. Alfonz királlyal és később a spanyol szenátus megbízta egy nagyobb festmény megfestésével (Lepantói csata). 1885-ben Párizsba költözött, ahol saját stúdiót nyitott. 1898-ban a Fülöp-szigeteki forradalmi kormány végrehajtó testülete kinevezte a párizsi delegáció tagjává, amely a Fülöp-szigeteki Köztársaság diplomáciai elismerésén dolgozott.
Molnár Antal (1890–1983)
Kossuth-díjas zeneszerző, brácsaművész, Baumgarten-díjas esztéta. A magyar zenekultúra egyik legnagyobb műveltségű úttörője. A gyakorlati- és elmélet zenében egyaránt fontos építő munkát végzett. Munkája a zeneirodalomnak majd minden területére kiterjed. Főként a zenetörténet etikai és szociológiai részét, valamint a módszertant helyezte új megvilágításba. Írt külföldi szaklapokba, komponált népdalfeldolgozásokat férfikarra (A zenetörténet szelleme, A zenetörténet szociológiája, Romantikus zeneszerzők).
Clara Haskil (1895-1960)
zsidó-román származású svájci zongoraművész. Zenei tehetsége korán jelentkezett, hatévesen már a bukaresti konzervatórium tanulója volt, hétévesen Bécsben tanult, tízévesen pedig a párizsi zenekonzervatórium hallgatója lett. Mozart és Scarlatti darabjainak ihletett előadója, a Salzburgi Ünnepi Játékok gyakori résztvevője, Charlie Chaplin 1961-ben nyilatkozta róla a svájci rádiónak: „Életemben három zsenivel találkoztam, Einstein professzorral, Winston Churchill-lel, és Clara Haskillal. Nem vagyok képzett zenész, de annyit mondhatok, hogy a zenei kifejezése csodálatos volt, a technikája pedig kiváló.”
Thornton Wilder (1897-1975)
háromszoros Pulitzer-díjas amerikai dráma- és regényíró. Első regényét, a Kabalát, Olaszországban élő amerikaiakról írta, római élményei alapján. A könyvet szinte senki nem vette észre – az igazi kritikai és anyagi sikert a Szent Lajos király hídja című regénye hozta meg 1927-ben. Legtöbb munkájában egyetemes témákat dolgoz fel, tragédiákat, amelyek az idők kezdete óta bárkivel megtörténhet, tehát ebben az értelemben a mindennapi ember egyetemes lénnyé emelkedik. A 40-es években Alfred Hitchcock kérésére forgatókönyvet írt a Shadow of a Doubt című filmhez, azonkívül egy színdarabot The Emporium címmel, melyet Franz Kafka munkáira alapozott (A házasságszerző, A teremtés nyolcadik napja, Van-e gyógyír a szerelemre?).
Heinrich László (1910-1985)
fizikus, tudománytörténész, író. Megírta az első kolozsvári csillagda történetét, ismeretterjesztő írásai és tudományos cikkei a Jóbarát, Erdélyi Iskola, 1945 után a Matematikai és Fizikai Lapok, Gazeta Matematică și Fizică, A Hét, Korunk, TETT, Vörös Lobogó, Igazság s a budapesti Élet és Tudomány hasábjain láttak napvilágot. László Tihamérral közösen négy középiskolai fizika tankönyvet írt Fizika és Kísérleti fizika címmel.
Barta Barri (Barta Barry, 1911-2003)
magyar származású spanyolországi színész. Karrierje Magyarországon indult, trapéztáncosként és táncosként lépett fel Európa szerte cirkuszokban, produkcióival ismeretséget is szerzett magának. Egy évvel a második világháború befejezését követően úgy döntött szakít a cirkusszal és Spanyolországban színésznek csapott fel. 1949-től kezdett karakterszínészként feltűnni filmekben és televíziós produkciókban (A halott cowboy nem cowboy, Frank Mannata igaz története, Vörös nap).
Ács Kató (Ascher, Körmendi Márta, 1917-1989)
írónő, mintegy ötven ifjúsági hangjátékot írt. 1936-ban jelentek meg első írásai. Meséi jelentek meg a Mesélő kert és a Csupa új mese címet viselő mesegyűjteményekben (Vadrózsa vagy galagonya; Tóbi, a kisautó; Bendegúz, a kölyöktigris és más történetek).
Bisztrai Mária (1923-2020)
romániai magyar színésznő, Petru Groza román miniszterelnök lánya. 1951-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ezután a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Férje, Horváth Béla szintén a kolozsvári színház színésze és rendezője volt. Játszott filmekben is.
Bartók Péter (1924–2020)
amerikai-magyar zongorista, hangmérnök. Bartók Béla Egészen tizenöt éves koráig volt a zongoratanára; a fiú ekkor bentlakásos iskolába került. Édesapja halála után Nelson Dellamaggiore zeneszerző-karmesterrel Bartók Béla szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgoztak. Floridában élt, és a hagyaték gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködött apja zenéjének tisztaságán.
Kertész Ákos (1932-2022)
Kanadában élő Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, filmdramaturg. Állami ösztöndíjjal elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakát. 1966-1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt. Innen ment nyugdíjba 60 évesen. Számos film, tévéfilm forgatókönyvének írója vagy társszerzője. Színpadra írt saját műveit külföldön is bemutatták. Makra című regényét 12 nyelvre fordították le, és 1,2 millió példányban fogyott el a világon. 2012. február 29-én Kanadába távozott és ott menekültstátuszt kért (Sikátor, Makra, Tigrisbunda).
Jan Nowicki (1939–2022)
lengyel színész. Krakkóban a színművészeti főiskolán tanult. 1964-től a Teatr Stary tagja volt. 1964 óta mintegy 90 filmben és tévéfilm-epizódban szerepelt. 1967-től Mészáros Márta filmrendező második férje (2008-ig), akinek több filmjében szerepelt (A kislovag, Napló gyermekeimnek, A temetetlen halott).
Greg Lake (Gregory Stewart Lake, 1947–2016)
angol basszusgitáros, gitáros, énekes és dalszerző. A King Crimson és az Emerson, Lake & Palmer (ELP) progresszív rock együttesek alapító tagjaként szerzett ismertséget. Az ELP felbomlása után szólókarrierbe kezdett három szólóalbumot adott ki (Greg Lake Band és Gary Moore). 1983-ban rövid ideig tagja volt az Asia pop rock zenekarnak is. Rendszeresen turnézott a 21. században is. Más előadókat is szponzorált, elkészítette felvételeiket, és segített nekik (Lucky Man, From the Beginning, I Believe in Father Christmas).
Repiszky Tamás (1959–2022)
régész. Magyar nyelv és irodalom, illetve népművelés szakos tanári, illetve régészi felsőfokú végzettséget szerzett. 1989 és 1992 között Soros-ösztöndíjasként folytatott tanulmányokat. 1993-ban került a szentendrei Ferenczy Múzeumhoz, ahol négy évig sofőrként, ásatási technikusként, majd 1997-től régészként és muzeológusként tevékenykedett. 1993-től saját kiadót működtetett, 18 önálló hanghordozót és egy könyvet jelentetett meg.
