Névnapok: Kelemen, Klementina, Dániel, Daniló, Dános, Felicita, Felicitás, Felicitász, Kelemér, Kelen, Klélia, Klemencia, Klementin, Kolumbán
Események:
Kr.e. 534 – Ikariai Theszpisz (görög) az első hivatásos színész fellépése, aki önálló karaktert alakít a színpadon.
1644 – megjelenik John Milton Areopagitica című röpirata az Angol Parlament cenzúratörvénye ellen, a szólás- és 
lelkiismereti szabadság érdekében.
1705 – Nicholas Rowe angol drámaíró Ulysses című tragédiájának premierje a londoni Queen’s Theatre-ben. A dráma kiállás Anglia és Skócia között javasolt egyesülési törvény mellett, a jakobita követelőkkel szemben.
1834 – Hector Berlioz francia zeneszerző Harold Itáliában című zenekari művének (Op. 16, H. 68) párizsi ősbemutatója az Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire és Chrétien Urhan szólista közreműködésével, Narcisse Girard vezényletével. Girard többször is hibázott, ez meggyőzte Berliozt, hogy zenéjét nem bízhatja egyetlen karmesterre sem és ez arra kényszerítette, hogy maga is vezényeljen, amit sikerrel tett. Néhány év alatt korának talán legjobb karmesterévé vált.
1889 – megszólal az első zenegép (jukebox) a San Francisco-i Palais Royale Saloon-ban. A kiválasztható zene a négy lehallgatócső egyikén keresztül hallatszott.
1903 – Enrico Caruso olasz tenor debütál az Egyesült Államokban a New York-i Metropolitan Operaházban, Giuseppe Verdi Rigoletto című művében (Mantovai herceg). Az előadás nem aratott átütő sikert, azonban a kritikusok és a közönség is kedvezően fogadta.
1911 – Wilhelm Kienzl osztrák zeneszerző A tehéntánc (Der Kuhreigen) című háromfelvonásos zenés darabjának ősbemutatója a bécsi Volksoperben. A mű a svájci Primus Thaller őrmester szerelmi története, akit a betiltott svájci „Kuhreigen” (tehéntánc) népdal éneklése miatt ítéltek el.
1921 – Leoš Janáček cseh zeneszerző Kátya Kabanova című háromfelvonásos operájának ősbemutatója a brünni Nemzeti Színházban. Az opera librettóját Vincenc Červinka írta Osztrovszkij A vihar című drámája nyomán.
1937 – John Steinbeck amerikai író Egerek és emberek (Of Mice & Men) című darabjának adaptációja debütál a New 
York-i Music Box Theatre -ben (Broadway). A produkciót 1938-ban a legjobb darabnak választotta a New York-i drámakritikusok köre.
1944 – Arnold Schönberg osztrák zeneszerző Óda Napóleonhoz című művének premierje New York-i Carnegie Hall-ban, a New York-i Filharmonikusokkal, Artur Rodzinsky vezényletével. A mű nyíltan utal a fasiszta diktátorra, Hitlerre.
1963 – a BBC elkezdi sugározni a Ki vagy doki? (Doctor Who) első évadjának első történetének első epizódját (An Unearthly Child), amely mára a világ leghosszabb ideig futó sci-fi sorozata.
2021 – az egyiptomi Luxorban nagyszabású, látványos ceremóniával újra megnyitják a 3000 éves, 2700 méter hosszú Szfinxek sugárútját. Az út az Egyiptomi Újbirodalom egykori fővárosának két legfőbb templomát, a karnakit és a luxorit köti össze, amelyet ókori minták alapján készült, hatalmas szobrok öveznek.
Megszületett Ráth-Végh István (Ráth István, 1870–1959) művelődéstörténész, író, jogász.
Büntetőjogász volt, de egész életét a művelődéstörténet furcsaságainak és érdekességeinek kutatására szentelte. A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt, segédkezett Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. Állandó tagja a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia magyar tudományos színháznak. Kultúrtörténet-íróként megjelentetett szatirikus-humoros hangvételű könyveivel nevet és népszerűséget szerzett magának a szélesebb nagyközönség körében is. E munkássága főleg életének utolsó évtizedeire esik. 1957–1959 között Tiszay Andorral és Agárdi Ferenccel a Hasznos mulatságok című ismeretterjesztő sorozatot szerkesztette. Regényeket is írt, idős korára fél szemére megvakult, de az utolsó percig dolgozott. Összegyűjtött művelődéstörténeti írásai halála után hétkötetes sorozatban jelentek meg, 1962–1967 között. Hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtárba került (Az emberi butaság, Hatalom és pénz, A könyv komédiája).
Megszületett Manuel de Falla (~ y Matheu, 1876–1946) spanyolországi roma zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi 
spanyol zene korszakos mestere.
Minthogy az irodalmi pálya is vonzotta, hasonló korú barátaival együtt irodalmi magazint szerkesztett és első zeneszerzői szárnypróbálgatása is erre az időre tehető. 1896-ban kezdte meg tanulmányait a madridi konzervatóriumban. Ebben az időben írta c-moll scherzóját. Családjának komoly anyagi megterhelést jelentett taníttatása, ezért zongoraórákat adott, ennek jövedelméből tartotta fenn magát. A konzervatóriumi tanulmányok mellett magánúton zeneszerzést tanult. Az első világháború kitörésekor hazatért Spanyolországba, rövid madridi tartózkodás után Granadában telepedett le. 1939-ben eleget tett egy argentin hangverseny-meghívásnak, és ezután többé már nem is tért vissza hazájába (A rövid élet, A bűvös szerelem, A háromszögletű kalap).
Megszületett Törőcsik Mari (1935-2021) a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros 
Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. 1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. 1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított (Körhinta, Eszter hagyatéka, Szamárköhögés).
Megszületett Takács Zsuzsa (1938) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Széchenyi Irodalmi Akadémia, 
illetve a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Az Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahová polgári származására hivatkozva nem vették fel. 1957–58-ban párhuzamosan a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar vendéghallgatója volt. 1995-ben PhD fokozatot szerzett spanyol filológiából. 1964-2001 között spanyol szakosoknak tanított diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1964-től publikál folyóiratokban. Első közreadott versei az Élet és Irodalom, a Jelenkor és az Új Írás című folyóiratokban jelennek meg. Első novellája az Új Írásban jelenik meg a hetvenes évek végén, de ezt követően is rendszeresen publikál prózát. 1989–91-ben az Írószövetség elnökségi tagja (elnök: Göncz Árpád). A falurombolás ellen fellépő írást fogalmaznak, amely megjelenik az országos lapokban. 2004-ben megszünteti írószövetségi tagságát, ekkor lép be a Szépírók Társaságába (A búcsúzás részletei, A megtévesztő külsejű vendég, A sóbálvány).
Ezen a napon született:
Orosz Ádám (1802-1872)
író, költő, pap. 1832-ben hitszónoknak nevezték ki. Költeményt írt a Koszorúba, 1832-ben munkatársa volt a Hazai s Külföldi Tudósításoknak. A Döbrentei által szerkesztett Régi Magyar Nyelvemlékek I. kötetében a Pray-codexről egy hosszabb könyvészeti tanulmánya van.
Bartalus István (1821-1899)
zenetörténész, népdalgyűjtő, az MTA levelező tagja. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. Mint népdalgyűjtő és kutató korának legjelesebb úttörője. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai művet írt, és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes a népdalgyűjteménye.
Théo van Rysselberghe (1862–1926.)
belga neoimpresszionista avagy pointillista festő, az európai festészet jelentős alakja volt a 19. és 20. század fordulóján. A genti szépművészeti akadémián kezdte, 1879-től a brüsszeli szépművészeti akadémián folytatta tanulmányait. Egyik prominens alapítója lett a XX-ak társaságának, a pointillizmus feltétlen híve lett. Portrékat, keleti témájú, földközi-tengeri tájképeket festett.. Nagy falfestményeket is készített.
Somló Emma (1877-1927)
színésznő, a lelkes művészeknek abba a fajtájába tartozott, akik szívesen vállalnak minden munkát azzal a hittel és azzal az erővel, hogy az igazi művész a legkisebb feladataiban is értéket tud kitermelni: nem a szerepből, hanem saját magából. Mindezekért az értékeiért, emberi kedvességéért és jótulajdonságaiért kiváltságosán nagy szeretetnek örvendett kollégái körében és dédelgetett kedvence volt a legjobb pesti társaságoknak.
José Clemente Orozco (1883-1949)
mexikói szocreál-szimbolista festő, falfestő, illusztrátor. Diego Riverával és David Alfaro Siqueirosszal a mexikói muralizmus vezéralakja. A mexikói forradalom (1910-1917), az erőszak, amelynek tanúja volt, mélyen befolyásolta életét és művészetét. Erről mesélnek sötét tónusú képei. Festményei és falfestményei világszerte megtalálhatók, különösen Mexikóban és az Egyesült Államokban.
Boris Karloff (William Henry Pratt, 1887-1969)
angol színész. Nevezetesebb alakításai között vannak a Frankenstein filmek melyben a szörnyet alakította, illetve A múmia című filmben szintén ő játszotta a főszerepet. Karloff bár munkája jelentős részét az Egyesült Államokban végezte sose gondolt arra, hogy ott telepedjen le, s végig megőrizte angol állampolgárságát. A magánéletben kerülte a horror témakörét, sőt gyakran öltözött be télapónak, hogy a gyerekeknek és kórházban kezelt fogyatékosoknak karácsonykor ajándékot osztogathasson (A holló, A láthatatlan sugár, Halálsziget).
Betti Alver (1906-1989)
észt költő, író, a 20. századi észt irodalom egyik leghitelesebb és legkarizmatikusabb női alakja, az Arbujad irodalmi csoport tagja. Írásaiban univerzális kérdések foglalkoztatják – a személyes szabadság, a létezés kérdései, ideálok létezése, a mindennapi értékek mibenléte. Formailag az Arbujad társaságra jellemző mélységek lakonikusságától az újklasszicista formákig és szimbolista képekig változatos stílushasználat jellemzi (A gyönyör szigete, Az adakozó, Enged a fagy).
Paul Celan (Ancel, 1920-1970)
romániai születésű zsidó német költő, műfordító, irodalomkritikus, a második világháború utáni európai líra sokak által legkiemelkedőbbnek tartott alakja. Korai versei viszonylag könnyen érthetőek, kései lírájára azonban egyre inkább jellemzővé vált a rövid terjedelem, a nyelvi minimalizmus, a szándékos töredezettség, a költői nyelv mintegy összezúzása és újraalakítása (Halálfúga, Nyelvrács, Kristálylélegzet).
Krzysztof Penderecki (1933-2020)
lengyel klasszikus zeneszerző, karmester, a 20. század második felének jelentős alkotója. Bár festő szeretett volna lenni és érettségi után filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat is folytatott, diplomát végül mégis zeneszerzésből szerzett a Krakkói Zeneművészeti Főiskolán. Fiatalon a zenei avantgárd irányzatokhoz csatlakozott, és azok egyik vezére is lett. Fiatalkori újításai után az 1970-es években visszatért a hagyományosabb formákhoz, amelyeket gyakran saját maga vezényelt (Elveszett paradicsom, Fekete maszk, Gyászének Hiroshima áldozatainak emlékére). ––> Krzysztof Penderecki és a krakkóiak
Linka György (1934-1991)
színész. 1961-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1972-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott. 1976-tól ismét a Veszprémi Petőfi Színház, 1978-tól a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1980-tól haláláig a debreceni Csokonai Színház művésze volt (Imposztorok, Hatásvadászok, Te rongyos élet).
Sárközy Zoltán (1934-2019)
Jászai Mari-díjas színművész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. 1950-ben miniszteri korengedéllyel, Gellért Endre tanácsára, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1951-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1959–60-ban a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1960-ban ismét a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, és haláláig tagja maradt. Ez alatt az 53 év alatt igen sok szerepet játszott, többnyire nagy karakterszerepeket, de szívesen kirándult olykor-olykor a zenés műfaj világába is.
Fejes László (1935-1985)
Balázs Béla-díjas fotóriporter, fotóművész. 1957-1959 között fényképész ipari tanuló, 1959-től öt éven át a Fővárosi Fotó Vállalat fotósa volt. 1964-1985 között a Film Színház Muzsika című lap munkatársa. 1965-ben a világ legjelentősebb sajtófotó pályázatán aranyérmet nyert, 1966-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja volt.
Szokolay Ottó (1937-2018)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1957-1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, 1961-1963 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1965 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Sokat szinkronizált, több filmnek volt narrátora (Mici néni két élete; Örökség; Szabadság, szerelem).
Franco Nero (Francesco Giuseppe Clemente Sparanero, 1941)
olasz színész, filmproducer, filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1960-as évek elején kezdett filmezni. Előnyös megjelenése, kitűnő fizikai adottságai figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosultak, ezért az évtizedek során a legkülönbözőbb műfajú filmekben foglalkoztatták. Az első nyugati filmsztár volt, aki rendszeresen vállalt felkéréseket a vasfüggöny innenső oldalán is (A neretvai csata, Keoma, Sacra Corona).
Joe Eszterhas (Eszterhás József, 1944)
magyar származású amerikai forgatókönyvíró és producer. Szülei 1945-ben elmenekültek az országból, menekülés közben született, Csákánydoroszló településen, Vas megyében, nem messze az osztrák határtól. Magyar vonatkozású forgatókönyve az 1997-es Telling Lies in America, amelynek főszereplője egy magyar bevándorló fia, és a 2006-ban bemutatott, az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készített Szabadság, szerelem (Flashdance, Elemi ösztön, Hiába futsz).
Soproni Ági (Schwartz, 1949-2000)
színművész. 1975-ben szerzett oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1979-ben a Várszínház–Népszínház tagja, 1983 és 1989 között a Nemzeti Színházban játszott. 1990-től meggyilkolásáig szabadfoglalkozású művész.
Holl Zsuzsa (1949)
színésznő. 1969-től a Nemzeti Színház stúdiósaként kezdett színészettel foglalkozni. 1972–1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. A diploma után egy évre a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött, majd 1977-től a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1997-től 2000-ig az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Vendégművészként szerepelt a Nemzeti Színházban, a Magyar Színházban a tatabányai Jászai Mari Színházban és a Vígszínházban is (Utazás Jakabbal, A fekete kolostor, Honfoglalás).
Ludovico Einaudi (1955)
olasz zeneszerző, zongorista. Karrierjét, mint klasszikus zeneszerző kezdte, majd elkezdte összevegyíteni a klasszikus zenét más zenei stílusokkal, mint a pop, rock, világzene és más népszerű zenék. Számos egyéni albumot adott ki, mint szólista és egyszemélyes zenekar. Ezek mellett filmzenéket is szerzett.
Szakály Sándor (1955)
Széchenyi-díjas történész, az MTA doktora, a KRE egyetemi tanára. 1982-ben „summa cum laude” minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. 1991. május 1-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Legújabb- és Jelenkortörténeti Osztály vezetője lett. 2014. január 2. óta a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója (A magyar katonai elit 1938–1945, Történelem és publicisztika, Múltunkról és jelenünkről).
Vincent Cassel (Crochon, 1966)
francia színész. áttörése a Mathieu Kassovitz rendezésében készült A gyűlölet (1995) című filmhez kötődik, amelyben egy Párizs lepusztult külvárosából való zűrös fiatalembert játszik. Ezt követően változatos filmekben tűnt fel (Szerelmi fészek, Farkasok szövetsége, Visszafordíthatatlan).
Pokorny Lia (Pokorny Aurélia, 1971)
színésznő. 1993-1997 között a Pinceszínháznál dolgozott. 1997-2002 között a Bárka Színházban, majd az Atlantiszban játszott. 2002-2012 között az Új Színház társulatának tagja volt. 2012 óta a Centrál Színház tagja (Nexxt, A miskolci boniésklájd, Kút).
Stubendek Katalin (1972)
szlovákiai magyar színművésznő. 1995-ben végzett a pozsonyi színművészeti főiskolán. Játszott a kassai, komáromi, győri és zalaegerszegi színházban. 2002-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Érdi Tamás (1979)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Látását egy hibás inkubátorkezelés miatt vesztette el. 5 éves volt, mikor zongorázni kezdett, nyolcévesen lépett fel első ízben a Pesti Vigadóban. 1994-ben felvételt nyert a Bécsi Zeneakadémiára. Tanulmányai mellett a világ számos pontján adott koncerteket. Eddig a világ 23 országában lépett fel, Magyarországon gyakorlatilag minden szimfonikus zenekarral fellépett.
Orosz Ákos (1985)
színész, dalszerző. 2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Maladype Színház vezető színésze lett. Sok nemzetközi fesztivál, szakmai rendezvény és workshopok résztvevője volt az Egyesült Államoktól kezdve Európa majd’ minden országán át, a magyarországi fesztiválokat is beleértve. 2015-2020 között a Vígszínház társulatához tartozott. 2020-2021 között szabadúszó. 2021-től ismét a Vígszínház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Agnolo Bronzino (1503-1572)
firenzei festő, a manierizmus neves mestere. Korai munkái szülővárosa templomainak freskókkal való díszítéséhez kötődnek, ezen freskók készítése közben sajátította el a toszkán rajz pontos és elegáns technikáját. Későbbi vallásos és mitológiai tárgyú képei nyomán a manieristákhoz tartozik. Emberábrázoló képessége is rendkívüli, arcképei és alakos portréi egyszerre mesterkéltek és tökéletesek, kristálytiszták és fagyosan előkelőek (Pietà, A Szent család Szent Annával és a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, A szerelem allegóriája).
Thomas Tallis (1505?–1585)
angol zeneszerző. Vitathatatlanul az angol egyházi zene egyik legnagyobb alakja, személyéről szinte csak annyit tudunk, amennyit sírfeliratának utolsó két sora elárul – csendes, istenfélő ember volt. Zenéje azonban ennél lényegesen többről tanúskodik. A korabeli Anglia politikai és vallási légköre befolyásolta zenéjét. Legtöbb szerzeménye inkább borongós, meditatív hangvételű, ugyanakkor olykor egészen páratlan technikai készségről tesz tanúbizonyságot.
Claude Lorrain (Claude Gellée, 1600?-1682)
francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere. Tájképfestészetét leginkább a romantikus angol festők értékelték, a magyarok közül id. Markó Károly legkésőbbi követői közé tartozott. Liber veritas című rajzkatalógusa 200 biszterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, melyek lényegében olajfestményeinek előtanulmányai, megakadályozva, hogy képeit hamisítsák (Tengerparti jelenet, Egy menet kilátása, Táj kecskepásztorokkal).
Sir John Bowring (1792-1872)
angol nyelvész, közgazdász, politikus, író és utazó. Az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója. Ő fordította angolra a Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet című, 240 oldalas, szintén németből fordított könyvet, mely tartalmazza a János vitéz fordítását is.
Árkay Bertalan (1901-1971)
műépítész, festő, a modern építészet egyik úttörője. Építészeti felfogása az eklektikus kezdetektől, a szecesszión keresztül eljut a modern – avantgárd – irányzatokig. Kiemelkedik templom tervezési tevékenysége is. Apjával – Árkay Aladárral – közösen tervezte az 1928-tól közadakozásból épülő Mohácsi Fogadalmi templomot és a Budapest. XII. Csaba utcában felépített Városmajori Jézus szíve plébániatemplomot.
Apátfalvi Czene János (1904-1984)
festőművész. Gimnáziumi tanulmánya befejezése után a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Ezt követően 60-70 tárlaton vett részt 25 éven keresztül. 8 alkalommal volt nagy önálló gyűjteményes kiállítása. Politikai és művészi meggyőződése visszatartotta attól, hogy bekapcsolódjon az 1945 utáni Magyarország hivatalos művészeti életébe. Munkáit főleg külföldre értékesítette (Piknik, Szobabelső, Zongorázó lány).
Roald Dahl (1916–1990)
norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává (Szuperpempő, Áldozati báránycomb, Meghökkentő mesék). ––> Szuper!
Molnár Tibor (1921–1982)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színházhoz szerződött. 1956 novemberében elhagyta az országot, 1959-ben hazatérése után a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1962-től a Vígszínház tagja volt. Első filmszerepe az 1948-ban készült Talpalatnyi föld című filmben volt (Szegénylegények, Feldobott kő, Árvácska).
Máriássy Judit (Hoffmann, 1924-1986)
József Attila-díjas forgatókönyvíró, újságíró. Második férje Máriássy Félix filmrendező, akivel első közös munkájuk Radványi Géza: Valahol Európában című filmjének forgatókönyve volt. Innentől kezdve több filmet készítettek, amelyeknek forgatókönyvírója Máriássy Judit, rendezője Máriássy Félix volt (Egy pikoló világos, Fapados szerelem, Karambol).
Klaus Kinski (Klaus-Günther Nakszynski, 1926-1991)
lengyel származású német színész. Pszichopata és különféle őrült alakok megtestesítésére specializálódott és ilyen minőségében nemzetközileg is a legkeresettebbek közé tartozott, de a való életben is kötekedő, ellenszenves, ingerlékeny és elviselhetetlen alakként ismerték (Nosferatu: Az éjszaka fantomja, Augirre, Fitzcarraldo).
Kovács János (1927-1992)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Tanulmányai elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Főleg humoros, gyakran groteszk alakokat formált meg. 1983-tól haláláig a Vígszínházban játszott (Tizenhat város tizenhat leánya, Kísértet Lublón, A veréb is madár).
Szécsi Margit (1928–1990)
József Attila-díjas költő, „a világ női vagánya”. A Fényes szelek nemzedékének tagja volt, 1952-ben férjhez ment Nagy László költőhöz. Szerelmi költészete művészi világának különleges erőssége. Versei szuggesztív jelképeivel maradandóak. Külvárosi gyermek- és ifjúkori élményeit fogalmazta meg dalformában, majd életszemléletének átalakulásával megváltoztak költői eszközei is, versei mozaikszerűek lettek, párhuzamosságok jelentek meg bennük. Költészetére nagy hatással volt az „új népiek”, köztük Nagy László és Juhász Ferenc költői forradalma, valamint József Attila és Kassák Lajos öröksége. Késői versei olykor a népköltészet dallamait, képeit idézik, Balassiig is visszanyúlva. A magyarság sorskérdéseivel szembesít, a személyes líra mélyén is közösségi kérdések feszülnek. Az avantgárd eredetű nyelvi modernitás jegyében alakította hol elégikusan fátyolozott, hol hetyke, játékos, humoros líráját. Verseinek jellegzetes műformája a „hosszú vers” (Mit viszel, folyó?; Betlehem-blues; Tenger véled!).
Tábori Nóra (Suba Eleonóra Ibolya, 1928–2005)
Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Temesváron született, 10 éves korában költözött édesanyjával Magyarországra, ahol 1942-ben táncosnőként kezdte pályáját. Both Béla szegedi iskolájában folytatott tanulmányok után 1943-ban diplomázott. 1949-ben Szegeden játszotta első komolyabb szerepét Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában. Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez, a Magyar Néphadsereg Színházhoz, és haláláig ott is maradt több mint 50 éven át. 1956-os Antigoné-alakítása hozta meg a sikert az addig munkásnőket, naivákat játszó művész számára, aki ezek után a kabarék állandó szereplője is lett. Sok filmszerepet is vállalt (Kárpáthy Zoltán, Szépek és bolondok, Ámbár tanár úr).
Philippe Noiret (1930-2006)
francia színész. Nem volt alkalmas romantikus főszerepekre, ezért általában mindennapi embereket alakított. Ennek ellenére nem utasította el a fajsúlyosabb szerepeket sem. Legismertebb szerepe Alfredo volt a Cinema Paradisóban és Pablo Neruda a Neruda postásában.
Benes József (1930–2017)
Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, a Műhely Művész Egyesület elnöke. Festő szakon és négy szemeszterig grafika szakon a Belgrádi Képzőművészeti Akadémiára járt, 1958–1977 között a zentai művésztelepen dolgozott. 1978-ban költözött át Magyarországra. 1990–1995 között a Magyar Grafikusművészek Szövetségének elnöke volt (Zentai csata, Madárijesztő, Műholdtáj).
Larry Hagman (1931-2012)
amerikai színész, filmrendező, producer. A magyar közönség elsősorban a Dallas című televíziós sorozatból ismerheti. Édesanyja, Mary Martin színésznő volt a Broadway-en, s bár sikeres volt, anyja sikere háttérbe szorította. Világhírűvé a Dallas című sorozat főszereplőjeként vált (Jeannie, a háziszellem; A sas leszállt; Nixon).
Louis Malle (1932-1995)
francia filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, a francia újhullám egyik jeles alakja. 1953-ban találkozott Cousteau-val. Malle abbahagyva iskoláit csatlakozott egy expedíciójukhoz, három évig velük volt, a tenger alatt forgatott: így született meg A csend világa című, az egész világon bemutatott első filmje. A film 1956-ban Cannes-ban Arany Pálma díjat kapott. Első játékfilmje a Felvonó a vérpadra volt (Kasszafúrók, Viva Maria!, Szeretők).
Sava Babić (1934–2012)
szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár. 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult. Több könyvkiadónál és kulturális intézménynél dolgozott. A belgrádi Egyetemen 1993-ban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket, melynek 1999-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. Saját művei mellett több mint száz magyar művet fordított szerbre (A tenyérben, Magyar civilizáció, Hamvas hárs).
Kisfalussy Bálint (1939-2015)
romániai magyar színész, a Szatmárnémeti Északi Színház örökös tagja, zeneszerző, dalszerző, slágerénekes. Országosan kedvelt slágerénekes, akinek másfélszáz slágere közül jó néhányat az Electrecord hanglemezen is közrebocsátott. Gyakran szerepelt a bukaresti rádióban. 1987-ben Magyarországra telepedett át.
Bohus Zoltán (1941-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész, üvegtervező, egyetemi tanár. 1961-1966 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakos hallgatója volt, 1966-1978 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanársegédje volt. 1978-1993 között az üveg szak vezetője (Sejt plasztika – Budapest; Mexikó úti szökőkút – Budapest; Hunyor Motel üvegfala – Pécs).
Karl Dall (1941-2020)
német televíziós műsorvezető, színész és humorista. Betűszedőnek tanult egy nyomdában, majd 1967-ben három társával együtt megalapította az Insterburg & Co. nevű zenekart. Emellett a Radio Bremen nevű adónál kezdett dolgozni műsorvezetőként. 1963-ban szerepelt a Winnetou című film első részében. Ezután sorra következtek saját műsorai, illetve vendégszereplései más műsorokban.
Böröndi Tamás (1955-2020)
színész, színházigazgató. 1980-ban színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjaként kezdte, mellette vendégművészként a Rock Színházban is szerepelt. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpadon játszott. 2002-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott különböző társulatoknál. 2013-tól a Vidám Színpad igazgatója. A 2020-as koronavírus-fertőzés áldozata (Nyitott ablak, A nap lovagjai, Szamba).
