Névnapok: Gergő, Hortenzia, Brunhilda, Brünhild, Dienes, Ében, Ede, Gergely, Gergő, Gertrúd, Györe, György, Györk, Györke, Hilda, Hilka, Ildikó, Salómé, Szalóme, Trudi, Viki, Viktória, Zágon, Zakeus, Zekő
Események:
1830 – Megtartja igazgatótanácsi tagválasztó ülését a Magyar Tudományos Akadémia.
1839 – Giuseppe Verdi első operáját, az „Oberto”-t bemutatják Milánóban.
1873 – Budapest napja (a Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött székesfőváros közgyűlésének -as első ülése emlékére).
1940 – Észtországban megnyitják a Tartu Művészeti Múzeumot.
Megszületett Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője.
Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte fel, de a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. Szegény mesterlegényként érkezett 1769-ben Debrecenbe, de hamarosan a város tekintélyes polgára, vagyonos ember, céhbeli elöljáró lett. Sárospatakon költészet régi szeretete kötötte egészen le, tanulságos és kedvderítő társasága a lelkes ifjúság központjává tették. 1797-ben Komáromba a felkelők gyűlésére, itt írta a felkelésre buzdító verseit. Rövid somogyi tartózkodás után újra Debrecenbe ment, elvonultan, s kizárólag az irodalomnak élt, de innen is kirándult néha a barátaihoz (Diétai Magyar Múzs; Dorottya, vagy is a dámák diadalma a fársángon; Lilla, érzékeny dalok).––> Otthagyott csapot-papot – Csokonai a néphagyományban
Megszületett Auguste Rodin (François-Auguste-René Rodin, 1840–1917) francia szobrászművész.
Rodin életteli, drámai, szenvedélyes megfogalmazású, érzelemgazdag szobrai a historizmus ellenpólusát képezik, művészete a modern szobrászat kiindulópontja. A szimbolizmussal éppen oly sok szál köti össze, mint az impresszionizmussal. Legtöbb alkotását a Rodin Múzeum őrzi Párizsban, művei közül néhány látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is, szobrainak másolatai benépesítik az európai műveltséghez kötődő világot. S mindezt reménytelenül súlyos rövidlátásával küzdve érte el! (A csók, Örök tavasz, A calais-i polgárok).
Megszületett Ignotus (Veigelsberg Hugó, 1869–1949) költő, író és újságíró.
A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a modern magyar irodalom szervezője, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője. Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című irodalmi folyóiratnál dolgozott, az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. 1934-ban áttért a római katolikus vallásra, 1938-ban a zsidótörvények miatt Amerikába menekült. 1948-ban halálos betegen települt haza. Csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet, Verseinek motívumrendszerében hétköznapi képek dominálnak, hangnemére, látásmódjára a vallomásos jelleg a jellemző (Vallomások, A Nyugat útja, Túl az óFerenczián).
Megszületett Básti Lajos (Berger, 1911–1977) Kossuth-díjas színész, kiváló művész, főiskolai tanár, őt tartják a 20. század egyik legszebben beszélő magyar színészének.
1935-ben szerzett diplomát a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Ezután Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, 1937-ben szerződött a Vígszínházba, ahol a második és a harmadik zsidótörvény miatt 1939–40-ben már alig kapott szerepet, 1942-től a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. 1945 után a Nemzeti Színház meghatározó művésze. A különösen szép orgánumú Básti fiatalkorában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Később egyik legjelentékenyebb szerepe lett a My Fair Lady musicalben Higgins tanár. Kiváló versmondó volt, különösen Arany János balladáival aratott sikert, de a Nagyidai cigányok rádiós változatának narrátoraként is emlékezeteset alkotott. Több verslemeze jelent meg (Beszterce ostroma, Egy magyar nábob, Abigél).
Ezen a napon született:
Agnolo Bronzino (1503-1572)
firenzei festő, a manierizmus neves mestere. Korai munkái szülővárosa templomainak freskókkal való díszítéséhez kötődnek, ezen freskók készítése közben sajátította el a toszkán rajz pontos és elegáns technikáját. Későbbi vallásos és mitológiai tárgyú képei nyomán a manieristákhoz tartozik. Emberábrázoló képessége is rendkívüli, arcképei és alakos portréi egyszerre mesterkéltek és tökéletesek, kristálytiszták és fagyosan előkelőek (Pietà, A Szent család Szent Annával és a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, A szerelem allegóriája).
Mischa Auer (1905-1967)
orosz-magyar származású amerikai színész. Gyermekkorában került New Yorkba. Színházi társulatoknál kezdte pályafutását, s a film iránt az 1920-as évek végén kezdett érdeklődni. 1953-tól Franciaországban élt. Először mint táncos hívta fel magára a figyelmet, de kihasználva külső megjelenésének komikumát, hamarosan áttért a vígjátéki szerepekre. Sajátos humorával főként különleges fickókat elevenített meg emlékezetesen (Így élni jó, Bizsu, Tíz kicsi néger).
Czóbel Anna (1918-2012)
operatőr, egyetemi tanár, érdemes művész. A Moszkvai Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1940-től Moszkvában volt segédoperatőr, 1946-ban csatlakozott a magyar filmgyártáshoz. 1958–1990 között a Magyar Televízióban dolgozott mint operatőr, vezető operatőr. Szinte valamennyi televíziós műfajt kipróbálta.
Domán István (1922-2015)
történész, rabbi. A II. világháborúban munkaszolgálatot teljesített, majd 1945 és 1948 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Tanulmányait keresztény régészetből, ókori történelemből, és művészettörténetből írt. Az 1956-os forradalmat követően az Amerikai Egyesült Államokban költözött ki, ahol hitoktatóként működött. 1965-ben Scheiber Sándor hívására visszatért Magyarországra (A jótékonyság a Bibliában, Rettegés, Szembesülés).
Rock Hudson (Roy Harold Scherer, 1925-1985)
négyszeres Golden Globe-díjas amerikai színész. Az 1960-as, 1970-es évek férfiideálja volt. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor is főszerepet kapott a Nagyszerű rögeszme című filmben. Az 1954-ben bemutatott alkotás az év egyik legnagyobb bevételét produkálta. Hudson nagyszerűen formálta meg a romantikus hős, Bob Merrick figuráját. A film hatalmas sikere után a Universal megemelte fizetését (Az Óriás, Második lehetőség, Nagyköve).
Mohás Lívia (1928)
József Attila-díjas író, pszichológus. 1965-1968 között az ELTE pszichológia szakán tanult. 1969-1973 között a Tankönyvkiadó szerkesztője volt. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége Írói Tagozatának (Peremvárosi diákok; Kamasznapló; Hová, merre, lányok, fiúk?).
Bárány Frigyes (1930-2023)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész. 1952–1956 között vállalati grafikus volt. 1957–1960 között az Állami Déryné Színház tagja volt. 1960–1964 között a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1974–1981 között a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel. 1981-2019 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt (Az aranyember, Sellő a pecsétgyűrűn, Harlekin és szerelmese).
Andrásfalvy Bertalan (1931)
Széchenyi-díjas etnográfus, politikus, miniszter, egyetemi tanár. Több helyen dolgozott muzeológusként és tudományos munkatársként. 1989-ig az MTA Néprajzi Kutatócsoportja főmunkatársaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott. 1989–90-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) docense, néprajzot tanított, a tanszék megszervezése az ő feladata volt. Több mint százhatvan tudományos közlemény szerzője.
Féner Tamás (1938)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas díjas fotóművész, egyetemi előadó, a valóságelvű fotográfia, és a fotózsurnalisztika egyik élő magyar klasszikusa, érdemes művész. 25 éven át ő volt a Fotóművészet című elméleti-kritikai folyóirat szerkesztője. Felsőoktatási intézményekben előadói tevékenységet folytatott.
Blaha Márta (1939)
színésznő, opera- és operett-énekesnő, Blaha Lujza ükunokája. Színészi pályája az Állami Déryné Színházban indult 1959-ben. 1967-től a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1972-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 1976-tól a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének színésznője volt. Prózai szerepei mellett operettek és operák főszerepeit énekelte.
David Warbeck (1941-1997)
brit filmszínész és modell. Évekig dolgozott modellként és csak jóval később kezdett színészetet tanulni, először szülőhazájában, amit színházi előadásokban kamatoztatott. Első filmszerepét nem Új-Zélandon, hanem Angliában egy romantikus vígjátékban kapta 1960-ban. Az 1969-es év jelentett áttörést művész életében. John Hough filmre vitte Robin Hood történetét, és művében Warbeck kapta a címszerepet, a film címe Farkasfej (Az apokalipszis lovasai, A pánik, Szerelmi történet).
Martin Scorsese (1942)
Oscar-díjas olasz-amerikai filmrendező, a modern filmművészet egyik legelismertebb alkotója. Több mint 50 éves karrierje során alkotásai gyakran visszatérnek az olasz-amerikai társadalmi identitáshoz és a római katolicizmus erkölcsi kérdéseihez, mint a bűn, bűnhődés, bosszú, hit, macsóság, szervezett bűnözés, társadalmi egyenlőtlenségek. Művészetét már számos kitüntetéssel és elismeréssel jutalmazták. Az Aviátorért a legjobb rendező díjára jelölték, de alulmaradt Clint Eastwooddal szemben a 2005-ös gálán. Két évvel később a két legendás filmes ismét megmérkőzött: ezúttal Scorsese vihette haza az aranyszobrocskát A tégla rendezéséért. Az elismerés 25 évet váratott magára. 2015-ben a lyoni székhelyű Lumière Intézet „a filmművészet Nobel-díjaként” is emlegetett Lumière-díjjal tüntette ki „munkássága egészéért, illetve a filmtörténethez való kimagasló hozzájárulásáért” (Nagymenők, New York bandái, A Wall Street farkasa).
Dráfi Mátyás (1942)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas szlovákiai magyar színész, színigazgató, érdemes művész. 1965-ben végzett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959–1960 között a Magyar Területi Színház színésze volt. 1965–1980 között illetve 1982 óta a komáromi Magyar Területi Színház, illetve a Komáromi Jókai Színház tagja. 1969–1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója volt.
Danny DeVito (Daniel Michael DeVito, 1944)
olasz származású amerikai filmszínész, producer, rendező, komikus. Az American Academy of Dramatic Artsra felvételizett, és remélte, hogy színészi pályafutása során akad majd szerep az olyan kis embernek is, mint ő. Megkereste Michael Douglas, a Száll a kakukk fészkére producere és szerepet ajánlott neki. A két színész összebarátkozott, és három közös filmet készítettek: A smaragd románca, A Nílus gyöngye és A rózsák háborúja. legnagyobb sikerét az Ikrek című vígjátékban aratta, amelyben Arnold Schwarzenegger ikertestvérét alakította (Batman visszatér, Szóljatok a köpcösnek!, Négybalkéz).
Somló Tamás (Somló Iván Tamás, 1947–2016)
énekes, basszusgitáros, szaxofonos, dalszerző, artista és jogász. A Locomotiv GT énekese, számos sikeres dal szerzője.
Jack Vettriano (Jack Hoggan, 1951)
autodidakta skót festő, A Brit Birodalom rendjének tisztje cím birtokosa. Sok festményén van egy-egy rejtett narratíva, rejtélyes kompozíciói több tucat novella kiindulópontja lehetne. Megítélése elég szélsőséges, de Az éneklő komornyik című 1992-es festménye a legkelendőbb, legdrágább kortárs alkotás lett Nagy-Britanniában (2005-ben 740 000 font volt az értéke).
Szűr Mari (1954)
színésznő. 1980-ban színészként diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Érdekeség, hogy kimondottan filmszínészképzési osztály a főiskola történetében csak ekkor indult. A diploma megszerzése után 1980-tól a debreceni Csokonai Színház tagja, 1978-1983 között a MAFILM Színésztársulatának is tagja volt (Holnap lesz fácán, Angi Vera, A Pogány Madonna).
Ifj. Tóth László (1957)
festő- és grafikusművész. Tanulmányait a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában kezdte, a Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai szakán 1981-ben diplomázott. A hagyományos eszközökön kívül videót vagy performanszokat is felhasznál szürreális, sokszor abszurd vagy groteszk alkotásaiban. Plakátokat is készít, melyekkel számos díjat is nyert (Metamorfózis, Törvényszéki héják, Álom).
Bács Kati (1963)
Erdélyi születésű színésznő. 1977-ben áttelepült Magyarországra szüleivel. 1984-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de két év után abbahagyta. 1986-tól a József Attila Színházban játszott, 1987-ben Győrbe szerződött. 1988–90-ben a Népszínház tagja volt. 1990 óta szabadfoglalkozású színművész (A vörös grófnő, Hamis a baba, Amerikai rapszódia).
Sophie Marceau (Sophie Danièle Sylvie Maupu, 1966)
francia színésznő. Az 1980-as Házibuli című filmmel vált ismertté. További sikerfilmjei: A rettenthetetlen és A világ nem elég című James Bond film (Zsaruszerelem, Anna Karenina, Belphégor – A Louvre fantomja).
Ősi Ildikó (1967)
színésznő, szinkronszínész. 1988-ban végzett Gór Nagy Mária Színitanodájában. Színésznőként a Népszínház társulatában kezdte pályáját. 1991-től a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1993-tól a Békés Megyei Jókai Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású színművésznő. Népszerű, sokat foglalkoztatott szinkronszínésznő.
Árpa Attila (1971)
színész, producer, gyártásvezető, forgatókönyvíró. Münchenben született. Korábban az RTL Klubnál dolgozott, majd 2004-ben a TV2-nél lett kreatív producer (Hippolyt, Meseautó, Argo).
Crespo Rodrigo (1973)
Jászai Mari-díjas színész. 1992-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1994-ben kezdett el a Madách Színházban játszani, 1996-ban diplomázott a Főiskolán. 2006-ig a Madách Színházban, majd a Győri Nemzeti Színházban és 2008-tól pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszik. Színházi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál. A tatabányai teátrumot 2011. január 1-jétől vezeti. 2020-ban újabb megbízatást kapott, amely 2025. december 31-ig tart.
Bencze Attila (1981)
erdélyi magyar író, költő, szerkesztő. Verseket gyermekkorában kezdett el írni. Eddig három önálló kötete jelent meg. 2007-ben néhány alkotótársával megalakították a Neo-transzilvánista Irodalmi Páholyt, amelynek elnöki tisztségét is betölti (A fogadott fiú, Körbetartozás, Kálvária).
Ezen a napon halt meg:
Tours-i Szent Gergely (538?-594?)
püspök, latin nyelven író középkori frank egyházi író. Műveiből a középkori világkép egyes elemeit rekonstruálhatjuk. A csodákról szóló műve jelzi a születő szentkultusz jellegzetességeit: a szent romolhatatlan teste jelzi, hogy a világban ember- és természetfeletti erők is léteznek.
Giovanni Pico della Mirandola (1483-1494)
itáliai reneszánsz humanista gondolkodó, filozófus. Az ember nagyságát, méltóságát, szabad akaratát vallva és hirdetve jutott el átfogó művéig, a 900 Tézisig, mellyel bizonyítani akarta azt a tételt, hogy egyetlen filozófiai iskola sem lehet az igazság egyedüli letéteményese, s hogy valamennyi eszmerendszer tartalmaz alapvető igazságokat, melyek érdemesek arra, hogy tanulmányozzuk, egymással összemérjük őket.
Alain-René Lesage (1668-1747)
francia író, költő. Nem annyira a téma, mint inkább cinikus, metszően gúnyos hangvétele hatott eredetien a kor francia drámairodalmában. Turcaret című ötfelvonásos komédiája mindmáig időszerű. Spanyol környezetben játszódó történeteiben saját kora és társadalma keresztmetszetét rajzolja meg. Kora zavaros pénzügyeinek, a lelketlen adóbeszedők, uzsorások uralmát leplezi le gúnyosan (A sánta ördög, Gil Blas de Santillane története, Crispin mint vetélytárs).
Joachim Ringelnatz (Hans Gustav Bötticher, 1883-1934)
német író, kabarettista és festő, humoros költeményeivel lett híres. 1911-ben publikált először. 1920-ban jelent meg verseskötete A matróz és tornaversek. A háború utáni Weimari Köztársaság számos színpadán fellépett. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése után azonnal megtiltották fellépéseit. Legtöbb festménye a mágikus realizmus és a verizmus jegyében készült, de a háborúban a legtöbb elkallódott vagy megsemmisült.
Thain János (1885–1953)
festőművész, helytörténész, népművészeti gyűjtő, múzeumalapító, középiskolai tanár. 1911-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári képesítést szerzett. Nyugdíjba vonulásáig az érsekújvári gimnázium tanára volt. Az Érsekújvári Városi Múzeum egyik megalapítója és 1935-től a második világháború végéig igazgatója. Érsekújvár és szűkebb környékének népművészetét dokumentálta. Rajzaiból csak jóval halála után jelent meg kiadvány.
Heitor Villa-Lobos (1887–1959)
brazíliai zeneszerző és karmester volt, akit a 20. századi brazil komolyzene legfontosabb alakjának tartanak. Villa-Lobos minden idők legjobban elismert latin-amerikai zeneszerzője. Számos zenekari, kamarazenei, hangszeres és vokális művet írt. Zenéje részint a brazil népzenén alapul, de sok stílusjegye az európai zenei örökségből ered (Pica-páo, A béke-szimfónia, Fantázia szopránszaxofonra és vonószenekarra).
Mervyn Peake (1911–1968)
angol író, képzőművész, költő, illusztrátor. Kínában született, ahol apja misszionárius orvosként dolgozott. Legismertebb művei a Gormenghast-regények, amelyek több fantasy-íróra is hatottak. A kínai kultúra mély benyomást tett rá, hatása tetten érhető műveiben is. Képzőművészeti tanulmányait 1929-ben, a Croydon művészeti iskolában kezdte, majd még az év decemberében a Királyi Akadémián folytatta. ––> A gótikus Gormenghast atmoszférája, rítusai és mániái
Doris Lessing (Doris May Tayler, 1919-2013)
Nobel-díjas brit író. Dadaként dolgozott, eközben az őt alkalmazóktól kapott könyvekből képezte magát. Korai emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is megjelennek. Az apartheidrendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéből (Eldorádó, A fű dalol, Megint a szerelem).
Kovács Apollónia (1926-2012)
Kossuth-díjas előadóművész, népdalénekes, színésznő. Színésznő volt egy nagyenyedi magántársulatnál, majd szabadfoglalkozású előadóművészként Budapesten telepedett le. Nemcsak előadta, hanem férjével gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre (Gyöngyvirágos kis kertemben, Hej, daládé, daládé, Hosszú útnak hosszú pora).
Bretter György (1932-1977)
filozófus, író. 1966-tól kezdődően megjelenő esszéi és tanulmányai új színt hoztak a romániai magyar bölcseleti irodalomba. Nyelvfilozófiai ihletésű írásai a magyar ideológiakritika színvonalas darabjai közé tartoznak, s látszatcselekvések helyett a tényleges változtatás igényét állították a romániai magyar filozófiai törekvések középpontjába (Vágyak, emberek, istenek; Párbeszéd a jelennel; Itt és mást).
Ember Judit (1935-2007)
Balázs Béla-díjas filmrendező, kiváló művész. 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, a Film és Televízió főtanszakon. 1968-ban kapott filmrendező diplomát. Friss diplomásként a Mafilm Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdiójába került, az 1970-es évektől a Magyar Televízióban és a Balázs Béla Stúdióban készítette „tabutörő” filmjeit. Minden alkotása olyan témákról szól, amelyek a politikai, a hatalmi döntéshozók tiltakozását váltották ki az 1970-es évektől szinte napjainkig (A határozat, Pócspetri, Enyém a vár…).
Csepregi Gyula (1958-2014)
szaxofonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt tanára, a Stúdió 11 szólistája és művészeti vezetője. A magyar zenei társadalom megítélése szerint ő volt Magyarország „vezető szaxofonosa”. 1982-től kezdve az élvonalbeli dzsessz muzsikusok szinte mindegyikével folyamatosan koncertezett.
