Névnapok: Szabina, Antonietta, Bese, Salómé, Szabella, Szabrina, Szavella
Események:
1803 – Friedrich Schiller német költő, drámaíró írni kezdi utolsó befejezett drámáját, a Tell Vilmost (William Tell, 1804-
ben készül el vele). A darab szereplői a magyarkártya, más néven Tell-kártya paklijában szerepelnek (Schneider József pesti kártyafestő, 1836). A művet Magyarországon a Rudnyánszky Nyomda adta ki először 1869-ben, Tomor Ferenc fordításában.
1901 – Claude Debussy Nocturnes (Trois Nocturnes, Három jelenet az alkonyatban, L 98) című háromtételes zenekari kompozíciójának első teljes előadása a Lamoureux Zenekar előadásában, Camille Chevillard vezényletével, Párizsban.
1933 – a magyar belügyminiszter betiltja a munkás szavaló- és dalkórusokat, azzal az indoklással, hogy azok kommunista irányítás és befolyás alatt állnak.
1948 – Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus Ostromállapot (igazából szükségállapot, L’État de siège) című háromfelvonásos darabjának premierje Párizsban. Bár a darabot kezdetben rosszul fogadták a kritikusok, manapság szinte folyamatosan nyomtatják franciául. A Pestis (La Peste) című regényével (1947) a COVID-járvány alatt (2020) bestseller lett.
1955 – Halldór Laxness izlandi író kapja az irodalmi Nobel-díjat, a „Salka Valka című regényéért és erőteljes, életteli 
epikájáért, mellyel megújította Izland elbeszélőművészetét”.
1961 – David Diamond amerikai klasszikus zeneszerző 8. szimfóniájának ősbemutatója a New York-i Filharmonikusokkal, Leonard Bernstein vezényletével.
1985 – egy fegyveres tolvajbanda 9 impresszionista remekművet lop el a párizsi Musée Marmottan Monet-ból, nem sokkal a múzeum megnyitása után. Öt Monet, két Renoir és egy-egy Berthe Morisot, illetve Naruse festmény a rablók zsákmánya. A felbecsülhetetlen értékű remekművek eszmei összértéke 20 millió dollár körül volt. 1990 decemberében a festményeket visszaszerezték a korzikai Porto-Vecchióból.
1987 – Peter Shaffer brit drámaíró Lettice & Lovage című musicaljének hivatalos premierje Londonban, a Theatre Royalban. A darabot kifejezetten a nemrég elhunyt Dame Maggie Smith számára írta, aki Lettice Douffet címszerepét játszotta. A Globe Theatre 768 előadásából álló kétéves előadássorozata a londoni színháztörténet egyik leghosszabbjának számít.
Megszületett Kazinczy Ferenc (1759-1831) író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794. december 14-én éjjel Regmecen, anyja házában elfogták, majd Budára szállították, és perbe fogták. Azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta, és terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre, és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet három héttel később a király várfogságra enyhítette. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól (Kazinczy Ferencz munkái, A bot-csinálta doktor, A magyar nyelv polgári nyelvvé emelése felől). ––> Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok
Megszületett Niccolò Paganini (1782–1840) itáliai hegedűművész, gitáros, zeneszerző, a 19. század eleji romantika 
korának legjelentősebb hegedűvirtuóza.
Kilencéves kora előtt komponálta első szonátáját, 1793-ban már fellépett a nyilvánosság előtt. Többéves koncertkörútján elkápráztatta hallgatóit legendás előadóművészetével. Hatalmas vagyont szerzett és nemzetközi hírnévre tett szert. A kortársak számára hihetetlennek tűnt ez a hangszeres tudás, ezért nevezték technikáját boszorkányosnak őt magát pedig Az ördög hegedűsének. Paganini a 19. század első felének elkápráztató technikájú, a hangszer lehetőségeit korábban nem ismert mértékben kihasználó hegedűművésze volt. Művészetével nagy mértékben inspirálta nemcsak a nyomában járó hegedűsöket, de a romantika korszakának nagy zongoraművészeit is. Briliáns kompozíciói a mai napig a hegedűművészek állandó műsorszámai. Lelkes hangszergyűjtő is volt, kollekciója több Stradivariust is magába foglalt (Tema variato, 43 Ghiribizzi, Inno patriottico). ––> Paganini két hegedűversenye
Meghalt Tolnay Klári (Tolnay Rozália, 1914-1998) Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok 
Társulatának örökös tagja.
Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt de filmszínészként indult karrierje, első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba, ahol eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett. 1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg. Születésének 100. évfordulójára a Magyar Posta Zrt. emlékbélyeget bocsátott ki emlékére. (Katyi, Fekete gyémántok, A vörös grófnő).
Megszületett Bálint Endre (1914–1986) Kossuth-díjas festőművész, grafikus, a modern magyar művészet, az avantgárd egyik legjelentősebb alakja, kiváló művész.
Húszéves korában három hónapra Párizsba utazott, az ott megismert modern festészet kötelezte el későbbi pályáján. 1938-ban rendezik meg első gyűjteményes kiállítását. Ettől kezdve a modern magyar művészet fejlődésével foglalkozó kritika figyelmének középpontjában állt. 1945-ben az Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja. 1947-ben hosszabb időt tölt Párizsban, megismeri André Bretont, és részt vesz a Nemzetközi Szürrealista Világkiállításon. Idehaza 1956-ig nem rendezhetett kiállítást, a tiltott kategóriába került. 1957 és 1962 között Párizsban élt. Itt készültek híressé vált Biblia-illusztrációi. 1962 után Magyarországon fokozatosan átkerült a tűrt kategóriából a támogatottba, számos kiállításon vett részt képeivel külföldön, majd itthon is. Festészete dadaista, konstruktivista, szürrealista és absztrakt irányokat vett, de lírai alaphangját a legmerészebb szabad asszociációk közepette is megőrizte (Csendélet hallal, Honvágy, In memoriam Bartók).
Megszületett Sylvia Plath (1932–1963) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.
Apja Németországból települt be, embóliában halt meg egy műtétet követően. Verseiben gyakran megjelenik az életén uralkodó apafigura, többek között méhekhez kapcsolódó motívumok használatán keresztül. Első verse nyolcéves korában jelent meg. Egy cambridge-i partin ismerkedett meg az angol költővel, Ted Hughes-sal. Rövid udvarlás után, 1956. június 16-án házasodtak össze. Rövid ideig Londonban éltek, majd egy Devon-i kisvárosban telepedtek le, itt publikálta az első verseskötetét, The Colossus címmel. Szenvedélyes házasságuk diszharmonikus volt és botrányokkal kísért, különösen, amikor kiderült férje viszonya. Emellett egyre inkább rávetítette apja emlékét Tedre, a két figura elméjében lassan egybemosódott – 1962 végén elváltak. Öngyilkosságot követett el, miután teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között „nedves törölközőkkel és ruhákkal”. Kinyitotta a gázt és a fejét a sütőbe tette (Ariel, Apu, Az üvegbúra). ––> Meghaltál, nem maradt időm – Sylvia Plath
Meghalt Gregor József (1940–2006) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus), kiváló művész, a 
Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A kezdeti kudarcok után, 1963-ban Szegedi Nemzeti Színházba ment próbaéneklésre, ekkor figyelt fel tehetségére és énektudására Vaszy Viktor karmester-igazgató, aki biztatta, hogy képezze a hangját, s azonnal szerződtette. 1964 és 1988 között a szegedi társulat énekese volt. Első szerepe A varázsfuvolából Sarastro. 1976-tól rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. Az Egyesült Államokban az 1980-as évek végén mutatkozott be. Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon. 1989 és 1991 között a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának igazgatója.
Ezen a napon született:
Rotterdami Erasmus (Desiderius Erasmus, 1466-1536)
németalföldi író, filozófus, nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, teológus. A reformáció szellemi előfutára. vérbeli tudós volt, akinek megvoltak a maga elképzelései a „tiszta” latin stílusról. Bár egész életében megtartotta római katolikus hitét, műveiben bírálta a skolasztikát, a római egyház mértéktelen hatalmát, intézményrendszerét. Átdolgozta a latin Újszövetséget, és sajtó alá rendezte a saját görög Újszövetség-kiadását (A balgaság dicsérete, A keresztény fejedelem neveltetése, A béke panasza).
James Macpherson (1736–1796)
skót költő, az Osszián-énekek írója. A világirodalom egyik legnagyobb hatású költője, aki eltitkolta nevét, hogy skót hazája ősi dicsőségét népszerűsítse otthon és az egész világon. Goethére és Herderre ugyanúgy hatott, mint Petőfire és Aranyra. Stílusa és történeteinek légköre nyomot hagyott a finn Lönnrot eposzszerkesztésén és az amerikai Longfellow kitalált indián hőskölteményén is. Tette a romantika egyik fontos előjátékának bizonyult. Munkássága kezdetén sok verset írt, s közülük jó néhányat ki is adott. Mire azonban a könyv megjelent, oly rossznak érezte mindazt, amit addig írt, hogy összes kéziratát és a kész könyv valamennyi példányát tűzre vetette. Az Osszián-énekek: Nem vallotta be, hogy ő írta, csak mint fordító szerepelt a Fingal című, eredetileg gael nyelven alkotott mű címlapján. A siker óriási volt, híre túlterjedt Nagy-Britannián is. A szerzőt, Ossziánt nagy felfedezésnek tartották. Lassanként odasorolták Homérosz mellé.
Klas Pontus Arnoldson (1844-1916)
Nobel-békedíjas svéd író, publicista, politikus. Fontos szerepet játszott a Svéd-Norvég Unió problémáinak megoldásában. Támogatta a skandináv államok semlegességét, 1883-ban közreműködött a Svéd Béke- és Békéltetési Szövetség megalapításában.
Acsády Károly (1907-1962)
író, újságíró. Különböző lapokban jelentek meg novellái, versei, cikkei, elsősorban a Színház és a Film Színház Irodalom című lapban (Újbor, A pozsonyi táncosnő, Párizsi tánc).
Dylan Thomas (Dylan Marlais Thomas, 1914–1953)
walesi költő és prózaíró. Már életében nagy népszerűséget szerzett, amiben nagy szerepe volt harsány megjelenésének, ragyogó felolvasásainak. Verseire így jellemző a romantikus sokszínűség mellett az erős zeneiség. A második világháború alatt a BBC megbízásából egy dokumentumfilmes csoporttal járta be a harctereket. A háború alatt alakult ki szenvedélye a versfelolvasás és a játék a hangjával. Élete utolsó hat évében mindössze hat verset költött (Rebeka leányai, A csontnak partjain, A sziget).
Ruby Dee (Ruby Ann Wallace, 1922–2014)
Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő, költő, drámaíró, forgatókönyvíró, újságíró és polgárjogi aktivista. Az 1960-as évek folyamán politikai töltetű filmekben játszott (A kitüntetés napja, Amerikai gengszter, Titanic).
Michel Galabru (Michel Louis Edmond Galabru, 1922-2016)
francia színész. Filmes pályafutása az 1940-es évek végén kezdődött. Legismertebb filmes szerepét az 1964-ben kezdődő Csendőr-sorozat Jeromos Gabaj, főtörzsőrmester megformálása hozta számára, Louis de Funès partnereként. A bíró és a gyilkos című filmben nyújtott alakításáért 1976-ban elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat. Ebben a filmben egy mániákus, XIX. századi, falusi sorozatgyilkost játszott.
Roy Lichtenstein (1923–1997)
amerikai festő, pop-art művész, aki műveiben a reklámok és képregények stílusát használta fel. Leghíresebb műve az 1963-ban készült Whaam! (A fej – Barcelona; Óriás – Indianapolis; Fej kék árnyékkal).
Jean-Pierre Cassel (Jean-Pierre Crochon, 1932-2007)
francia színész. Az 1950-es évektől filmezett. Külföldön is népszerű, sokat foglalkoztatott jellemszínész volt, gyakori szerepköre volt a szívtipró és a sikeres életművész. Nemzetközi szinten a repülés hőskorában játszódó Azok a csodálatos férfiak, az ő repülő masináikkal hívta fel rá a figyelmet. Haláláig folyamatosan filmezett (A burzsoázia diszkrét bája, Gyilkosság az Orient Expresszen, Bíbor folyók).
John Cleese (John Marwood Cleese, 1939)
BAFTA-díjas brit komikus, író és producer, a Monty Python csoport tagja. 1988-ban A hal neve: Wanda forgatókönyvírójaként Oscar-díjra is jelölték. 12 éves korára elérte a 182 cm-es magasságot, emiatt osztálytársai gyakran bántották. Szerette a humort, vicceket gyűjtött, és mint a legtöbb brit, aki komikusnak készült (Gyalog galopp, Fészkes fenevadak, A rózsaszín párduc 2.).
Kulin Ferenc (Kulin Ferenc Miklós, 1943)
Széchenyi- és József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész, színműíró, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár. A rendszerváltás időszakában a Mozgó Világ című folyóirat főszerkesztőjeként vált ismertté. 1999-től a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának újkori magyar irodalom tanszékvezető docense, 2005–2008 között dékánja volt (A bukásunk lesz a vesztetek, A XIX. század költői, Küldetéstudat és szerepkeresés).
Zachar József (1943-2009)
hadtörténész, nyugállományú ezredes, egyetemi tanár. Fő kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, valamint a napóleoni háborúk korának hadtörténete. Előszeretettel fordult a magyar nemzet őstörténete és vallásának kérdése felé is és emellett kitekintett a 20. századi magyar történelem legfontosabb kérdéseire is (Idegen hadakban, A magyar huszár, Válogatott hadtörténeti tanulmányok).
Szacsvay László (1947)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 2004 óta a Turay Ida Színház társulatának is tagja. Gyakori vendég a tévében és a rádióban. Nagy sikert aratott a Budapesti Orfeum című zenés összeállításban előadott kupléival és sanzonjaival, amelyek lemezen is megjelentek. Kiváló karakterszínész (Megint tanú, Zimmer Feri, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Heilig Gábor (1949)
zeneszerző, szövegíró, előadóművész. 1966-ban jelentek meg első dalai (Aki rózsát kap, Falba verem a fejem). 1972 óta csak a zenével foglalkozik. Megalapította a Kerek-Perec együttest. 1975-ben az Apostol, 1976 és 1979 között a Gemini együttesben, 1980-tól pedig néhány éven át a Bojtorján együttes kültagjaként játszott. A 100 Folk Celsius együttes tagja, négy nagylemezt írt velük (Állj meg kislány, Vidéki lány vagyok, Nekem Ő a legszebb).
Roberto Benigni (Roberto Remigio Benigni, 1952)
Oscar-díjas olasz színész, rendező, forgatókönyvíró. Karrierje kezdetén amatőr színész volt, majd 1972-től római avantgárd színházakban, kabarékban és a tv-ben szerepelt. 1990-ben zsűritag volt a 40. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. 1990-ben fontos szerepet játszott Federico Fellini utolsó filmjében A hold hangjaiban. Talán legismertebb filmje az 1997-ben készült Az élet szép. 1998-ban ezt a filmet hét Oscar-díjra jelölték, a legjobb férfi főszereplőnek járót ő meg is nyerte (Törvénytől sújtva, Pinokkió, Tigris a hóban).
Francis Fukuyama (1952)
japán származású amerikai filozófus, politikai közgazdász, író. Korábban neokonzervatívnak tekintett gondolkodó, aki támogatta az amerikai erőfeszítéseket az iraki diktátor Szaddám Huszein eltávolítására, később azonban eltávolodott az amerikai neokonzervatív irányzattól, amely szerinte túl militaristává és erőszakossá vált. Máig leghíresebb műve 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember (Bizalom, Európa, Amerika, politika, A politikai rend eredete).
Szilágyi Zsuzsa (1952)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. 1977-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Több magyar játékfilmben szerepelt. Egyik népszerű és legismertebb szerepe a Barátok közt című sorozat Bözsi mamája 2012 óta (Tűzoltó utca 25., Ki van a tojásban?, A fantasztikus nagynéni).
Eichinger Tibor (1962)
dzsesszgitáros. 13 évesen kapta első gitárját, majd az 1980-as évek elején klasszikus gitárt tanult Debrecenben. Filmzenét írt Szomjas György Váratlan Halál című nagyjátékfilmjéhez, de dolgozott Szőke András filmrendezővel is. Aktív zenei munkássága mellett gitároktatással foglalkozik.
Tóth Tibor (1966)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. 1990-1994 között a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1992-ben részképzésen vett részt Budapesten. 1994-1999 között a kassai Thalia Színház tagja volt, 1996-1999 között művészeti vezetője. 1999-2002 között szabadúszóként dolgozott több magyarországi színházban is. 2002-2003 között a soproni Petőfi Színház tagja volt. 2003-tól a komáromi Jókai Színház tagja, 2004-2020 között igazgatója.
Gáspár Kata (1987)
színésznő. Középiskolai tanulmányait Újpesten, a Bródy Imre Gimnázium drámatagozatán végezte. A 2003-ban bemutatott Apám beájulna című film egyik főszereplőjeként kapta – akkor még amatőrként – első szerepét. Érettségi után beiratkozott az esztergomi főiskola kommunikáció szakára és mellette Jordán Tamás hívására a Nemzeti Színház akkor induló kétéves színészképző stúdiójába. Hét éven át játszott a Nemzeti Színházban, majd 2013-ban szabadúszó lett. A 2011-ben alakult Itt és Most Társulat improvizációs színház tagja szinte a kezdetektől. 2013 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakának hallgatója. 2014-től a Thália Színházban is játszott, 2015-ben pedig a Pesti Magyar Színháznál kapott szerepeket, ahol 2020-ig volt tag (Tibor vagyok, de hódítani akarok!; Intim fejlövés; Tündérkert – Kísértések kora).
Ezen a napon halt meg:
Abu l-Fidá (1273-1331)
hamái ajjúbida fejedelem, jeles kultúrapártoló, irodalmár, történet- és földrajzi író. az irodalom és tudományok számos területét művelte, de versei, vallási és irodalmi jellegű művei jórészt nem kerültek elő. Két munkája viszont rendkívüli jelentőségű. „Az emberiség rövid története” című írása 1329-ig tárgyalja a világ történetét. Másik fontos műve a földrajz tárgykörében íródott, „Az országok felmérése”.
Ulugbek (Mirza Mohamed Ulug bég, 1447–1449)
Timur Lenk unokája, a Timuridák harmadik uralkodója, történetíró, költő, matematikus és korának kiemelkedő csillagásza. Fővárosává, a még egy évszázadon át uralkodó Timuridák székhelyévé a mai Afganisztán nyugati részén található Heratot tette. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább matematikusként és főleg mint csillagász alkotott maradandót.
gróf Bethlen Miklós (1642–1716)
államférfi és emlékíró. Olaszországba tanult nyelvet és építészetet. 1690-ben Bécsbe került, ahol megfogalmazta a Diploma Leopoldinumot. 1691-ben a fogarasi gyűlés Erdély kancellárjává szavazta meg, bár ő gubernátor szeretett volna lenni. Egy Hollandiában kiadott Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt élete végéig fogságban tartották Bécsben. Rabságában alkotta élete főművét (Önéletírásom), amelyet gyermekeinek írt okulásul, magyar nyelven.
Marót Károly (Kronstein, 1885-1963)
Kossuth-díjas klasszika-filológus, akadémikus. Kutatási területe: A görög eposz kora és etnográfiai vonatkozásai. Vallástörténet. A rasszista üldöztetés elől a második világháború utolsó éveiben bujkálnia kellett. 1947. augusztus 27-én a budapesti egyetemre távozott, ahol a Klasszika-Filológia Tanszéken professzori állást kapott, majd tanszékvezető volt 1962. júliusi nyugdíjazásáig (Fejezetek a Homeros kérdéshez, A népköltészet elmélete és magyar problémái, Az epopeia helye a hősi epikában).
James M. Cain (1892-1977)
amerikai író, újságíró. Bár Cain joggal tiltakozott a besorolás ellen, mégis az ún. hardboiled krimi egyik mesterének tekintik. Több regényéből is sikeres filmadaptáció készült. Első regénye, A postás mindig kétszer csenget 1934-ben látott napvilágot. Két évvel később a Liberty magazin közölte folytatásokban Dupla vagy semmi című regényét. Szeretete a zene és az opera iránt három regényében is visszaköszön. 1946-ban javasolta, hogy hozzák létre az Amerikai Szerzői Hatóságot, amely képviseli az írók jogait a szerződésekről szóló tárgyalások, illetve a bírósági viták során. Ez a felvetés a Cain-terv nevet kapta a médiában (Szerenád, Szenvedély, Gyilkos vagyok).
Czibulka Alfonz (1842-1894)
zongoraművész, zeneszerző, császári és királyi katonakarmester. Több osztrák-magyar gyalogezred zenekarának karmestereként is szolgált. Egyik legnagyobb sikere volt, hogy a brüsszeli katonai zenekari versenyen első díjat nyert és ezért megkapta az uralkodótól a koronás arany érdemkeresztet. Nagyjából 400 művet komponált, köztük számos kedvelt tánc és zeneművet is (Stefánia-gavott, Pünkösd Firenzében, A szerencselovag).
Bibó Lajos (1890–1972)
író, drámaíró, újságíró, színházi lapszerkesztő. Hétéves korától írt verseket. Gimnáziumi tanulmányait a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte. Ekkortájt már lírai és drámai költeményeket is írt. 18 éves volt, amikor első elbeszélése megjelent. A Horthy-korszakban főként jobboldali lapoknál dolgozott, paraszti tárgyú regényeivel és színpadi műveivel korszakának népszerű írói közé tartozott. 1945 után visszavonultan élt Hódmezővásárhelyen (Ladikon az ősmagyar hazába, A csodadoktor, Sötét hajnal).
Xavier Cugat (1900-1990)
katalán–kubai zenekarvezető volt, aki sokak szerint többet tett a latin zene egyesült államokbeli popzenébe való beáramlásáért, mint bármely más zenész. Valamikor 1915 és 1918 között New Yorkba ment, ahol a The Gigolos zenekarban játszott, a nagy tangóőrület idején. Igyekezett lépést tartani a divattal, felvételeket készített a konga, a mambó, a csa-csa-csa, és a twist műfajában, melyekben saját stílusa volt.
Jacques Heurgon (1903-1995)
francia klasszika-filológus, történész, etruszkológus. Filológiai, történelmi, numizmatikai és régészeti kutatásokat, különösen a Római Köztársaság korával foglalkozott. Területileg kutatásai, tanulmányai központjában Észak-Afrika, valamint a régi Itália és Gallia területei voltak, ahol hosszabb időt töltött. Munkásságának egyik csúcspontja Róma és a földközi-tengeri nyugati medencéje történetének a pun háborúkig terjedő időszakának feldolgozása volt.
Tassi Béla (1911-1986)
színész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában szerzett színészi oklevelet. Pályáját 1934-től a Józsefvárosi Színházban kezdte. Kezdetben főleg operett-buffo szerepkörben foglalkoztatták, de vágyai mindig a prózai színész feladatai felé sarkallták, s erre később bőven volt lehetősége. 1951-től az Állami Déryné Színház társulatának egyik alapító tagja, illetve 1972-ig, nyugdíjazásáig a Népszínház művésze volt.
André de Toth (Tóth Endre, 1913-2002)
filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer. A film noir és a western műfaj megújítója, valamint az első háromdimenziós horrorfilm rendezője. Több neves színész útját egyengette, például Charles Bronsonét is, aki nevét Buchinskyről az ő kérésére változtatta Bronsonra. Igazi hollywoodi legenda volt. A filmgyártás mellett is az izgalmakat kereste. Festett, szobrászkodott, kipróbálta a repülést, versenyautókat vezetett, lovagolt, síelt, búvárkodott (Sötét víz, Kelepce, Piszkos játék).
Charles Hawtrey (George Frederick Joffre Hartree, 1914-1988)
brit színpadi és filmszínész, komikus. Legismertebb szerepeit az 1960-as, 1970-es években, a Folytassa… filmvígjáték-sorozatban alakította. A sorozat egyik legmarkánsabb karakterévé vált. Legtöbbször együgyű (vagy annak látszó), csetlő-botló, okoskodó toplák figurát alakított, aki állandóan útjába kerül a többieknek, vagy önállótlan, rögeszmés „óriáscsecsemőt”, aki közben persze ki van éhezve a szerelemre is, és emiatt mindenféle bonyodalomba keveredik (Canterburyi mesék, Útlevél Pimlicóba, Szupernagyi sorozat).
Sir Andrzej Panufnik (1914-1991)
lengyel zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenepedagógus. Pályafutása során egyike lett a vezető lengyel zeneszerzőknek, karmesterként pedig jelentős szerepe volt a Varsói Filharmonikusok újjászervezésében a II. világháború után. Mivel megelégelte a hazájában uralkodó rendszer zenén kívüli követeléseit, 1954-ben az Egyesült Királyságba disszidált (Falusi szimfónia, Hősi nyitány, Könyörgés a békéért).
Ugo Tognazzi (Ottavio Tognazzi, 1922-1990)
olasz színész, rendező és forgatókönyvíró. 1950-ben kezdett filmezni. Az egyik legfoglalkoztatottabb színész volt, az olasz filmművészet öt „szent szörnyetegének” egyike. Legemlékezetesebb szerepeit az 1960-as, 70-es években játszotta. A legkülönbözőbb műfajú filmekben szerepelt, a komédia különösen testhezálló volt számára. Néhány filmet rendezőként is forgatott (A nagy zabálás, Férfiak póráz nélkül, Őrült nők ketrece).
Györe Imre (1934-2009)
költő, drámaíró, publicista. 1954-től jelentek meg versei. 1957–1961 között az Élet és Irodalom külső munkatársa volt. 1962–1990 között a Magyar Nemzetnél dolgozott. 1988–2007 között a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke volt. A politikai költészet harcos változatával jelentkezett. Az 1960-as évek második felétől hangja elmélyültebb, megjelent benne az irónia (önirónia), szatíra és groteszk (Tűz-tánc; Paripát, fegyvert; Viharváró).
Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij (1942-2019)
író, az egyik legismertebb egykori szovjet emigráns, emberjogi aktivista, aki éveket töltött a rendszer börtöneiben, munkatáboraiban és rabkórházaiban. Angliában élő, ellenzéki nézeteiről ismert orosz politikus. Visszaemlékezéseiről szóló könyve magyar fordításban … és feltámad a szél címmel jelent meg 1991-ben.
Szabó G. Zoltán (1943-2018)
irodalomtörténész, kritikus. 1963 és 1968 között elvégezte az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakát; szakdolgozatát könyvtártudományból írta, címe: Tudományos könyvtárak korszerű tájékoztató szolgálata. Az idegen nyelvek közül a francián kívül tudott még németül, angolul, oroszul, horvátul, latinul, és belekóstolt az ógörögbe is. Egyetemi doktori értekezését az 1988–1989-es tanévben védte meg, kandidátusi értekezését 1995-ben, majd ő volt a legelső irodalomtörténész, akinek az MTA doktori tanácsa engedélyezte, hogy ne hagyományos értekezést, hanem a Kölcsey kritikai kiadás monumentális I. kötetét nyújtsa be doktori disszertáció gyanánt (Ne sajnálja a száját kinyitni, Kis magyar retorika, Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai).
Jeney Zoltán (1943-2019)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész. 1957–1961 között a debreceni Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskolában tanult. Ezt követően a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967–1968 között a római Accademia Nazionale di Santa Cecilián. 1970-ben Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval megalapította az Új Zenei Stúdiót. 1976-ban a Schola Hungarica tagjaként bejárta Franciaországot. A gregorián zene hatása megfigyelhető a folyamatosan komponált, nagyszabású művében. 1995-ben kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzői szakának vezetőjévé (Szindbád, Orfeusz kertje, Százéves átlag).
Foltin Jolán (1943-2019)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth– és Erkel Ferenc-díjas koreográfus-rendező, táncművész, táncpedagógus. Közel hat évtizedes aktív tevékenysége rendkívüli a magyar néptánckultúra modern kori történetében: pedagógiai és módszertani munkája teremtette meg a műfaj szervezett utánpótlásának lehetőségét, országos, sokgenerációs hálózatát. A Magyar Művelődési Intézet munkatársaként kollégáival ő alapította meg az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületet. Módszertani kiadványait a mai napig használják óvodákban, iskolákban táncpedagógusok országszerte. Gyermekeknek készült színpadi művei egyedülállók a magyar táncművészetben.
