Francia mesterművek a moszkvai Puskin Múzeumból
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: leho
Január 28-án nyílik és április 25-éig tart a Szépművészeti Múzeum újabb, közönségsikert ígérő tárlata, mely 55 jeles francia alkotást mutat be a moszkvai Puskin Múzeum gyűjteményéből. A kiállított 55 mű a francia festészet 19. század közepétől 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést, olyan nevekkel, mint Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso.
A kiállítást a sajtónak Baán László, a múzeum főigazgatója, Tatyana Potapova, a Puskin Múzeum gyűjteményvezetője és Tóth Ferenc, a tárlat budapesti rendezője mutatta be. A főigazgató azzal kezdte, hogy egy kiállítás látogatottságát a sajtótájékoztatón megjelentek számából már előre meg lehet jósolni, ezek szerint a Degas-tól Picassóig nagyon kedvelt lesz. Elmondta, hogy a válság elérte a kultúratámogatást is, nagy, kiemelt szponzort nem is sikerült találniuk a most futó (és óriási sorokat gerjesztő) Botticellihez, ennek ellenére már jóval túljutott a 150 ezer látogatón. Örömmel jelentette be, hogy a Puskin anyagához viszont két nagy támogatót is sikerült szerezniük (MKB, Mol), és bármelyik nyugati múzeum irigykedhetne a Szépművészetire, hogy két ilyen kiállítás látható egyszerre a falai közt. A válogatást, melynek anyaga a Puskin állandó kiállításának részét képezi, Budapesten kívül Svájcban lehetett eddig látni, s a Szépművészeti nyáron „viszonozza” a kiállítást Moszkvában a saját, korábbi korszakok műveit felvonultató anyagából rendezett tárlattal. Tatyana Potapova, a Puskin Múzeum gyűjteményvezetője a két intézmény történetéből kiemelte a hetvenes évek közös kiállításait, és megállapította, hogy a régen gyümölcsöző viszony mintegy tíz éve megszakadt, s Baán László érdeme az újbóli kapcsolatteremtés.
Tóth Ferenc művészettörténész, a tárlat budapesti rendezője kiemelte a két fiatal orosz textilgyáros kiemelkedő szerepét, hiszen a vállalkozó szellemű, jó érzékkel megáldott, úttörő szerepet játszó Ivan Morozov és Szergej Scsukin nem csupán vásárlásaikkal támogatták a kialakuló modern művészetet, hanem ösztönzői, megrendelői, s egy-egy festő elindítói is voltak. Olyan időszakban vásároltak avantgárd műveket, amikor ez az irányzat még Párizsban sem volt elfogadott, nemhogy Eurűpa más részén. Scsukinnál például elég megjegyezni, hogy több mint 30 Matisse-művet vásárolt s állított ki a moszkvai házában, hogy a közönség is láthassa. (Az már a kelet-európai történelem számunkra ismert, jellemző eseménye, hogy a két műkereskedő gyűjteményét 1917-ben a bolsevikok államosították.)
A remekművek közül kiemelt néhány nagyon fontos alkotót, festményt. Ilyen a kiállítás leghíresebb alkotásai közt az impresszionista Claude Monet és Fehér vízililiomok című műve (a másik látható darab tőle a Szénakazlak Givernyben), mely givernyi birtokán a saját maga tervezte kertben a mesterséges tavat, japán hidat és az általa telepített vízililiomokat láttatja, kedvelt időskori tartózkodási és alkotóhelyét.
Kiemelte az időszakban a többiek közül is kimagasló Cézanne összegző szerepét, aki az impresszionistákkal állított ki ugyan, ám egészen más volt a szemléletmódja, s művészetével már a kubizmus előfutára. ő összegzi és zárja le a barbizoniak és az impresszionizmus uralta művészeti korszakot. A másik két korszakalkotó Van Gogh és Gauguin. Bár egymástól nagyon eltérő utat képviselnek, közös bennük, hogy ők már gyökeresen szembefordulnak az elődökkel, a realista, a látványból kiinduló látásmóddal. Van Gogh például – ha nem is szándékosan – a saját lelkiállapotát, zaklatottságát, egzaltáltságát vetítette ki a vászonra, amit hűen jellemez a kiállított Börtönudvar is, amit ideggyógyintézetben töltött évei alatt készített. A mű érdekessége, hogy egy fekete-fehér Dauré-metszet átdolgozásáról, kiszínezéséről, érzelemmel való megtöltéséről van szó. Gauguin pedig a képek harmóniájára fektette a hangsúlyt, a harmóniának rendelte alá a színeket, formákat, mindent, akár a látott valóságtól eltérően. Scsukin egyik nagy felfedezettje, 1906 után, amikor a műgyűjtő felesége és fia meghalt, bánatát azzal próbálta enyhíteni, hogy Gauguin-képekkel vette magát körül, az ő mesevilágába menekült.
Kiállításvezető
A moszkvai Puskin Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményéből válogatott remekműveket mutat be a Szépművészeti Múzeum január végén nyíló kiállítása. A tárlaton kiállított ötvenöt mű a francia festészet a 19. század közepétől a 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést. Az április végéig látható kiállításon az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról.
A budapesti kiállítás, amely ezt megelőzően a svájci Martignyban, a Pierre Gianadda Alapítvány kiállítótermében volt látható, nem csupán a modern festészet kialakulásáról és fontosabb irányzatairól kíván képet adni, hanem az 19–20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej Scsukin előtt is tiszteleg. A most Budapesten látható remekművek zöme ugyanis a két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül gazdag gyűjteményéből származik. A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi áttekintést. A 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő hat évtized különféle irányzatait képviselő legkiválóbb alkotók munkáinak jelentős része művészeti albumokból már jól ismert. Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Híd a tavon, Monet: Fehér vízililiomok, Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe, vagy Picasso fiatal Harlekinje mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot. A Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Számos példa bizonyítja, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők: nemcsak megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az új polgári műkereskedő típusa a párizsi művészet nagy reformereinek első viharos fellépéseivel egy időben és egymást kölcsönösen erősítve jelent meg a 19. század végén. A változásoknak nem csak a francia műkereskedők voltak szemtanúi, hanem külföldről érkezett művészetbarátok is, akik tevékeny részt vállaltak a párizsi fejlemények nemzetközi terjesztésében. Az amerikaiak mellett az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését. Párizsi kollégáik korabeli vásárlásainak nagy része olyan képtárakba került, mint a Louvre, a Musée du Petit-Palais, majd a Musée d’Orsay. A 19. és 20. század fordulójának párizsi művészeti életével közvetlen személyes kapcsolatot tartó orosz műgyűjtők, elsősorban Ivan Morozov és Szergej Scsukin később államosított műgyűjteményének pedig Oroszország nagy közgyűjteményei köszönhetik gazdagságukat.
Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához taroztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok jövedelmük jelentős részét legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek köszönhetően az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások vásárlására áldozták. Kettőjük közül az óvatosabb Morozov volt, aki a különböző irányzatok mindegyikéből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport) válogatott. A kiállításon szereplő Renoir-, Degas-, Cézanne- és Denis-festmények az ő gyűjteményéből valók. A vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin, Picasso művészetének megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág. A tánc című képet is Scsukin megrendelésére készítette. A két moszkvai gyűjtő nemcsak remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó palotájuk is nyitva állt a fiatal, művészet iránt fogékony társaság előtt, akik így még azelőtt találkozhattak a francia festők alkotásaival, mielőtt azok igazán ismeretté váltak volna. Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy Solomon Guggenheim amerikai gyűjtőkkel emlegetnénk egy napon, ha a történelem közbe nem szól. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően, Sztálin döntése alapján a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. Egy Puskin Múzeum anyagából válogatott kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti nagyközönség, de a művek zöme most szerepel először Magyarországon.
A moszkvai múzeum és a Szépművészeti együttműködése nem merül ki a Degas-tól Picassóig című kiállítás mostani vendégszereplésével, ugyanis idén nyáron a budapesti múzeum Régi Képtárának anyagának remekműveiből válogatott tárlat mutatkozik be az orosz fővárosban.
A kiállítás főkurátora Irina Antonova a Puskin Múzeum főigazgatója, társkurátora Alekszej Petuhov és Anna Poznanszkaja. A tárlat hazai rendezője Tóth Ferenc művészettörténész.
Szépművészeti Múzeum
1146 Budapest, Dózsa György út 41.
Megtekinthető:
2010. január 28 – 2010. április 25.
