a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevét bitorolták – írta Palmerston brit külügyminiszter a bécsi angol követnek. S bár a XX. század erre az állításra rácáfolt, a magyar történelem egyik legsötétebb napjává festette október 6-át az aradi véres bosszú.
„…e koporsóban nem Batthyány Lajos fekszik egyedül. A hazának husz halott esztendeje van oda mellé leszegezve” – írta Jókai.
„Nagy küzdés volt egész élte,
Sokak által félre értve.
Oh, de oly szent volt halála,
Életét megmagyarázta”
A hisztérikus triumvirátus minden alkalmat megragadott, hogy terrorral emlékeztesse a magyar nemzetet „lázadására”. Nyilvános kivégzéseket rendezett a Nemzeti Múzeum lépcsőin, s a hagyományos szokásokat megszegve a vésztörvényszék esztelen bosszújának beteljesítését október 6-ra tűzte ki, arra a napra, amelyen Latour hadügyminisztert a bécsi nép felakasztotta. Haynau tervébe azonban némi hiba csúszott. Bár mindenki kegyelmet várt, a hiéna akasztani akart. És ezt az ízig-vérig arisztokrata Batthyány Lajos nagyon jól tudta, és életének utolsó éjszakáján még egyszer szembeszállt az önkénnyel. A gyalázatos halált elkerülendő a felesége által becsempészett piciny tőrrel sebet ejtett magán, s bár nagyon sok vért veszített, nem halt meg. Haynau, hogy véghezvigye tervét, kénytelen volt kompromisszumot kötni. Mivel Batthyány a nyakán olyan mély sebeket ejtett, hogy lehetetlenné vált az akasztást, így az ítéletet golyó általi halálra módosította. Hat óra körül sortűz végzett a volt miniszterelnökkel.
A halottat három órán át tartották közszemlén az Újépület melletti fapiacon. A holttestet előbb a Rókus-kórházba, majd éjszaka a józsefvárosi temetőbe szállították, hogy a hatalom igényeinek megfelelően névtelen sírba kaparják el. Józsefváros esperese (Szántóffy Antal) azonban visszafordíttatta a halottaskocsit azzal az ürüggyel, hogy a sírgödröt nem ásták elég mélyre. A halottat a ferences zárdába vitték, ahol titkos gyászszertartás után az altemplom sírboltjában helyezték el.
Batthyány Lajos szelleme kísértett a városban évtizedeken át, egészen a kiegyezésig. 1869 utolsó napján Királyi Pál, volt ’48-as honvédtiszt kezdeményezésére gyűjtést indítottak a miniszterelnök síremlékének felállítására, aminek ügyét Pest városa is támogatta. A család hozzájárult a holttest exhumálásához és újratemetéshez. 1870. április első napjaiban felnyitották a kriptát, ami Batthyány maradványait rejtette. A holtestet érckoporsóba helyezték, majd díszkoporsóban ravatalozták fel június 8-án a ferences templomban. Június 9-én, az újratemetés napján, feketébe öltözött a város, és százezres tömeg kísérte végső nyughelyére Magyarország első miniszterelnökét.
Gróf Batthyány Lajos félelmetes, romantikus és rejtélyes halálával az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjává lett.
„…e koporsóban nem Batthyány Lajos fekszik egyedül. A hazának husz halott esztendeje van oda mellé leszegezve” – írta Jókai.
(Forrás: Stefán Ildikó: Gróf Batthyány Lajos halála és temetései)
Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt ember nevét bitorolták – írta Palmerston brit külügyminiszter a bécsi angol követnek. S bár a XX. század erre az állításra rácáfolt, a magyar történelem egyik legsötétebb napjává festette október 6-át az aradi véres bosszú.
A primitív mészárlásért a szűk látókörű Ferenc József, a vámpírnak titulált Schwarzenberg herceg (az uralkodó tanácsadója) és a teljhatalommal felruházott, véreskezű Julius Heinrich Friedrich Ludwig von Haynau felelős. Itáliában mintegy ezer magát megadó, fegyvereit lerakó embert Schwarzenberg herceg, a vámpír mészároltatott le.
Pedig I. Miklós orosz cár saját fiával küldte el tanácsait a fiatal Ferenc Józsefnek:
„Kedves Barátom! Elküldöm Hozzád magam helyett fiamat, Sándort, hogy egy olyan hírt vigyen Neked, ami – remélem – örömet fog okozni. Görgey, akit diktátornak neveztek ki, hadseregével letette a fegyvert, és kegyelemre megadta magát Neked. Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullatását, és alkalmat ad Neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd. Ismerem szívedet, kedves barátom, tudom, hogy nem tagadod meg magadtól ezt az örömet. Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra…”
Nos, a cár nem ismerte eléggé az uralkodót, aki a fegyveres segítséggel szemben a tanácsát nem fogadta el. Az egész Európát megrendítő és felháborító kivégzéssorozat hatására a személyében megsértett cár megrovó üzenetet küldött Schauensteinnel, Bécs szentpétervári követével:
„… a szigort éppen azokkal szemben gyakorolták, akiknek érdekében kegyelemért folyamodtunk… Politikai hibát követtek el, megsértve legjobb szövetségesüket és még ellenségesebbé téve egy nép szellemét, amelyet inkább engesztelni kellett volna.”
Még Metternich is szerencsétlen lépésnek találta Batthyány kivégzését.