Uwe Tellkamp: A Torony
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: Eszéki Erzsébet
Van egy hosszú német szó: Vergangenheitsbewältigung. Nincs ilyen sűrű, pontos magyar megfelelője, szó szerint a következőt jelenti: megbirkózás a múlttal. Az egyszerű fordítás a „múltfeldolgozás” lehet, ám ez éppen a „birkózást” nem érzékelteti. Azt, hogy a németek évtizedek óta folyamatosan és következetesen igyekeznek feltárni a múltat, főként szüleink-nagyszüleink történetét, tehát a huszadik századot, a második világháborút. Erőteljes szépirodalmi művek és filmek sora született ebből, de a színvonalas német tévécsatornák láttán is feltűnő, mennyire sok az ezzel foglalkozó műsor, film, amelyet rendszerint úgy sugároznak, hogy izgalmas beszélgetést kerítenek köré.
A (közel)múlt következetes feldolgozása és a szembenézés tehát folyamatos Németországban. Most már az utóbbi húsz-harminc évé, még szépirodalmi alkotásban is. Ilyen Uwe Tellkamp A Torony című regénye, amely nem magának a témának köszönhetően kapta meg 2008-ban a rangos Német Könyvdíjat. A magával ragadóan hömpölygő, aprólékos részletekkel megírt nagyregény a berlini fal leomlásáig, az újraegyesítésig fest hátborzongatóan pontos, átfogó és izgalmas tablóképet – méghozzá öncsalások, felmentő mozzanatok nélkül.
Kísértetiesen ismerős nekünk is sok minden, noha a helyszín nem Budapest, hanem Drezda. Mégis ismerős az például, ahogy a cenzúra és öncenzúra érvényesül egy kiadónál, vagy ahogy egy kórház létezhetett. A társbérletekről kevésbé van fogalmunk, arról viszont annál inkább, ahogy egy város lakói próbálnak élni, túlélni. Ehhez pedig megtalálják a kiskapukat, amelyekért még nem kell nagy árat fizetniük. De vajon hol a határ? Mekkora a nagy ár? Milyen lehetett az NDK-ban, a magyarországinál jóval keményebb diktatúrában például a katonaság, amely maga volt a kiszolgáltatottság? Amelyről immáron van magyar szépirodalmi mű is: az Arc és Hátraarc, Garaczi László idei remek regénye.
Egyáltalán: milyen kompromisszumokra kényszerültek az emberek, mennyire nyomorította meg őket, hogy nem volt lehetőségük másféle döntésekre? Ilyen helyzetekben mi mondható ki, mi nem? Ki előtt, milyen társaságban? Kikben bízhatunk meg? Bennük biztosan? Milyen iszonyatos pokoljárásra kényszerült hosszú éveken át az, aki családegyesítés címén szeretett volna áttelepülni az NDK-ból az NSZK-ba?
Ezek a kérdések is érzékeltetik talán: több szálon fut a történet, sokféle helyszínen. Az orvos főszereplő Richard, de ott a fia is, Christian, aki a történet kezdetén még iskolás, majd három évre behívják katonának, közben börtönbe zárják, noha nem tett semmi törvényelleneset. De bármi megtörténhetett…. Széles tablót kapunk, többféle figura és sors elevenedik meg a közel ezeroldalas nagyregényből. Aki az elején belehelyezkedik ebbe a történetbe, az az olvasás idejére (ami nem kevés ebben az esetben!) más világba csöppenhet.
A részletgazdag mesélés éppen a hitelességet és a teljességet segíti, az aprólékos leírások nagyon is szükségesek a teljes korszak árnyalt megelevenítéséhez. Kurdi Imre fordítóként kitűnő munkát végzett, így már mi is szembesülhetünk azzal a keletnémet múlttal, amely, bizony, kísértetiesen ismerős nekünk. Aki elolvassa ezt a kitűnő német nagyregényt, nem ússza meg a szembenézést. Igaz, ő valószínűleg eleve olyan olvasó, aki nem is akarja megúszni.
Tellkamp, Uwe
1968-ban született Drezdában. A Német Néphadseregben töltött kötelező sorkatonai szolgálat után „politikailag megbízhatatlannak” bélyegezték, és nem tanulhatott tovább az orvosi egyetemen. A fordulat évében, 1989-ben letartóztatták, majd végül Lipcsében, New Yorkban és Drezdában folytatta tanulmányait. Az egyetem elvégzését követően baleseti sebészként dolgozott egy drezdai klinikán. Jelenleg – már mint író – Freiburgban él. A Torony a második regénye, mely 2008-ban elnyerte a Német Könyvdíjat.
Uwe Tellkamp: A Torony
Történet egy elsüllyedt országból
Magvető, Budapest, 2010
Fordította Kurdi Imre
988 oldal
ISBN: 9789631427523
