Szentpéteri Csilla Spiritus című lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: bookwarm
Spiritus címmel új lemezt jelentetett meg Szentpéteri Csilla, melynek bemutatója december 26-án lesz a Budapesti Operettszínházban. A rendkívül csinos zongorista azt az űrt próbálja pótolni lemezeivel, ami közelebb hozhatná a könnyűzenét a komolyzenéhez. Hogy milyen eszközökkel? Egy-egy zeneszerző ismert vagy ezen a lemezen kevéssé ismert témája ihletésére új számot komponál, rendkívül izgalmas hangszeres és ritmikai elemekkel.
A témák, idézetek nem szájbarágósan hangzanak el, igényesek és főleg sokszínűek a számok, az igényesség talán a legfontosabb. A puha, lágy hangzásvilág annak köszönhető, hogy nincs tele elektromos hangszerekkel a lemez, az ütőhangszerek kíméletlen nyomulása itt hiányzik, a ritmikai sokszínűségre törekszenek. Ezek a találó megoldások sokkal intimebb hangzást biztosítanak a hallgatónak, sőt belső elmélyedésre is alkalmas zenéket kapunk. Kerek egész kompozíciókat hallunk, világos formákkal, a zongora is része a zenének, de nem öncélúan, képes belesimulni a többi hangszer hangja közé, nem akar előtérbe tolakodni.
Szentpéteri CsillaA számok nagy része a latinos temperamentumot, hol a tüzes ritmust, hol a csak rájuk jellemző melankóliát vetíti elénk, mindegyik saját, egyedi világgal. A tizennégy trackből öt saját ötletből, saját dallamból táplálkozik, fejleszti, gerjeszti magát. Izgalmas a Ponchielli-témára írt Delírium, gitár- és hegedűszóló-morzsákkal, az All Inclusive nyitása kissé közhelyes. A szám savát-borsát a mollból dúrrá váló dallam adja meg, később a kissé triviális, szalonzenei elemekkel megtűzdelt részek viszont nagyon jólesően hangzanak a fülnek. Talán itt enged nekünk Szentpéteri Csilla egy kis pihenőt a képzeletbeli utazáson.
Nem lehet véletlen, hogy az egyik legveretesebb komolyzenei dallam éppen a lemez közepén szerepel, az Esőerdő című számban. Mintha énekhangot is hallanánk a beethoveni ihletésű dallamok között, a végén gitáron szólal meg a VII. szimfónia lassú tételének témája, himnikusan.
Eddig mindig azt gondoltam, hogy a tangóharmonika és a zongora két különféle, szinte összeegyeztethetetlen műfaj, a lemezen azonban szerencsésen ötvöződik a két hangszer az ismert Monti-csárdásban (Monti tangó a lemezen), a két hangszer hol felváltva, hol egyszerre szól. Izgalmas a kísérlet, megérte az ötlet kibontását.
A lemez címadó dala a Spiritus, de minden szám ugyanazzal a spiritusszal írt és előadott, mint az első. Érdekes gondolatok, karakterek, hangulatok váltakoznak számról számra, sőt azon belül is, a lemeznek jó felépítésű. Lassú zene nem is igen akad, talán az Esőerdő – ahol magáll az idő – a legkevésbé gyors, az Északi fény tempója már a címből is következik. A páratlan lüktetésű záró szám, a Túl az Óperencián varázsos hangzását a bolgár és macedón népzenében kedvelt kaval adja, mintha egy indián legendából lépett volna elő a dallam.
Szentpéteri Csilla a közreműködő zenészekre is támaszkodhatott, mindannyian profi módon vettek részt a felvételek készítésekor, Sipeki Zoltán, Kormos János gitáron, Czibere József, Szendőfi Péter, Takács Márton ütőhangszereken, Szendőfi Balázs basszusgitáron, Orosz Zoltán tangóharmonikán, Thuray Balázs kavalon.
A Maxum 69 – Echo Record kiadásában megjelent lemez füzetében a felvételek egy-egy pillanatát látjuk képeken, egy-egy fotó szemlélteti az örök napfény hazáját. Szentpéteri Csilla személyes hangú szavai a lemezt még szuggesztívebbé teszik. A hallgatók közül néhány azonban szívesen venné, ha a zenei idézeteknek utána tudna keresni, ha a mű címe szerepelne valahol.