Szerző: Lehotka Ildikó
Ismét Mihail Pletnyovot köszönthette a közönség a Concerto Budapest hangversenyén. Pletnyov ebben a koncertszezonban már hatodszor lépett fel a Concerto Budapest rendezvényein. Tavaly október 28-án két Sosztakovics- és egy Mozart-művet dirigált, december 20-án Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játszotta, idén március 5-én kamarazenei koncert mellett két Mozart zongoraversenyben működött közre. Május 3-i, a Müpában rendezett koncertjén Sibelius két, Rahmanyinov és Szkrjabin egy-egy művét vezényelte, hatalmas sikerrel.
Mihail Pletnyov azon zenészek szűk körébe tartozik, akik hangszeres és karmesteri minőségükben is eredeti hangon szólalnak meg. Pletnyov legutóbbi koncertjének műsora izgalmasnak ígérkezett, a 20. század első két évtizedének finn és orosz darabokat kínált a koncert. Az első részben Jean Sibelius ritkán hallható Pelléas és Mélisande (Op 46) című műve szólalt meg. A kísérőzenéből lett szvit nyolctételes, az első – Várkapunál – a BBC Éjszakai égbolt (Sky in the Night) elnevezésű műsorsorozat zenéje. A szvit tételei csodálatosak, rengeteg érzelmi síkot mutat be a szerző, mindezt úgy, hogy a forte tartomány csak ritkán jelenik meg. Pletnyov irányítása alatt a zenekar elképesztően szép pianókat játszott. Ki kell emelni a Mélisande tétel szordinált vonósait, a tétel alig hallható, de mégis tartalmas zárást, a későbbi tételek fafúvós pianóit. A táncos karakter hangulatosan, de a tételnek megfelelően visszafogottan szólalt meg a Szökőkúton tételben. A záró Mélisande halála tétel torokszorító volt.
Hasonlóan a szvithez, Sibelius d-moll hegedűversenyének (Op. 47) nagyobb részére is inkább a visszafogottság a jellemző, csak az utolsó, a harmadik tétel tüzesebb. Sibelius egyetlen versenyművét a Pelléas és Mélisande előtt kezdte el újraírni, a 13 éves Vecsey Ferencnek dedikálta a darabot. A mű nehézsége az érzelmek bemutatása: a hallgató – ha nem megfelelő előadásban élvezi a művet, távolságtartónak érezheti az első két tételt. Pletnyov vezényletével Abouzahra Amira tolmácsolásában szólalt meg a mű. A Virtuózok nyertese rendkívül szép hangon játszott, a záró tétel rusztikussága jól megjelent játékában. Ráadásként egy szólóhegedűre írt Bach tételt játszott a fiatal művésznő.
A szünet után a visszafogott érzelmek helyett a kitárulkozás zenei megjelenítését hallhattuk. Szergej Vasziljevics Rahmanyinov A holtak szigete (Op. 29) című szimfonikus költeményét Arnold Böcklin festménye ihlette. Egy 1897-es budapesti katalógusban a következőket olvashatták a korabeli emberek: „A déli tengereken van egy szirtes sziget. A megközelíthetetlen partok meredeken törnek föl a sötétlő kékes vízből. Az omlatag köveket sűrű oleander bokrok borítják, a benyúló vizek partját komor ciprusok lombjai árnyékolják, a hallgatag öbölben a holtak csöndes otthonát őrzik. […] Egy kicsi csónak lassú verésű evezéssel közeleg a sötétlő bemenethez. Egy fehér, koszorús koporsóhoz támaszkodó alak látszik benne. […] Minként a fáradt vándor lelkében, a világos márvány falak fehéren tükröznek a kék tengerben, felvillan a hit nyújtotta remény.” Az 5/8-os metrumban induló mű a komorság mellett a fény felvillanását, a pompát is bemutatja. Kifejezően szólalt meg a tenger hullámzása a szimfonikus költemény elején, láttató volt a sziklás szigeten található kastély zenei megformálása Pletnyov irányítása alatt.
Alekszandr Nyikolajevocs Szkrjabin különleges hangzású zenét komponált, és nem kevésbé különleges személyiségként értékelik. A 45 évet élt zeneszerző okkultista volt, hajlott a miszticizmusra, zenéje segítségével szándékozta megváltani a világot. Feljegyzése alátámasztja ezt: „Én vagyok az isten! Én vagyok a virágzás és az üdvösség. Én az univerzumot elborító tűz, amely káosszá redukálja.” Szkrjabin leginkább a kis formákban alkotott, azonban szimfonikus művei is jelentősek. Az eksztázis költeménye (Op. 54) című darabja saját versére készült. A hatalmas zenekari apparátust igénylő mű a maga pompájában szólalt meg a koncertteremben. Minden hangszercsoport rendkívül kifejezően játszott, és láthatóan örömmel tolmácsolták szólamaikat. Pletnyov remek színeket kevert ki, a dinamikai megoldások minden esetben tökéletesek voltak, releváció erejű koncertet kapott a közönség.
