Szerző: Lehotka Ildikó
2023 áprilisában ünnepelheti a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fennállásának százéves jubileumát. Az előd, a Székesfővárosi Zenekar az első koncertjét 1923. április 5-én tartotta, Bor Dezső vezényletével. Az akkori zenekar nevéhez köthető az első szimfonikus zenekari rádióközvetítés. Bartók Béla utolsó magyarországi koncertjén szintén a zenekar működött közre. 1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekar, majd 1998-tól Nemzeti Filharmonikus Zenekar nevet viseli az együttes.
Világhírű karmesterek és szólisták közreműködésével koncertezett és koncertezik a zenekar, számos bemutatót is tartott az együttes. A jeles évforduló kapcsán fotóalbum készült az együttesről, filmhíradó-részletek és filmetűdök ismertetik a zenekar életében történteket.
Két koncert is kapcsolódik a jubileumhoz: április 5-én A sötétségből a fényre (Glazunov művét kölcsönözve) címmel húsvéti hangversenyt hallhatott az érdeklődő a Vigadó dísztermében, Vajda Gergely vezényletével, majd április 17-én a jubileumi alkalmat ünnepelte a zenekar és a Nemzeti Énekkar Ránki Dezső közreműködésével, ez alkalommal Vashegyi György és Kovács János vezényelt.
A Lukács-bérlet harmadik előadása a húsvéti ünnepkörre esett, nagyhét szerdájára, három mű szólalt meg a koncerten. Joseph Haydn 1786-ban komponálta meg A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán című, eredetileg passiónak készült zenekari művét. A szerző vonósnégyesre, később szólózongorára dolgozta át, majd az első változat után 10 évvel oratorikus darabbá alakította. A koncerten az első változat szólalt meg, Dunai Tamás váratlan halála miatt Máté Gábor narrációjával. Csodálatos, meghitt előadást hallhattunk, számos kiemelkedő pillanattal. A III. tétel hegedűdallamának bensőséges csordulása, a darabot átszövő finom pianók, a drámai zárószakasz szinte láttatta a bibliai eseményeket.
A szünet után Alekszandr Glazunov a koncert címadó darabját játszotta az együttes. Az 1894-ben komponált mű (Op. 53) rendkívül érdekes, gyakran a feszítő erejű kromatika viszi előre a darabot. A Csajkovszkij stílusjegyeivel bőségesen ellátott zenekari fantázia (motívumismétlések, hangszerelés, bővített akkordok, a mű zárása) a romantika szélsőséges érzelmeit is bemutatta – éles ellentétben a haydni megoldásokkal. A mű tolmácsolása előtt Vajda Gergely karmestertől megtudtuk, hogy a zenekar aznap ünnepli a száz évvel ezelőtti első koncertjét.
Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvéti nyitánya (Op. 36) talán nem ismeretlen a közönség előtt. A hat ütőhangszerest is foglalkoztató kompozícióban a Zeneakadémia hallgatói is játszottak. Az előadásból kiemelhetjük a pregnáns ritmikai megoldásokat, a hangsúlyokat, a minden ízében romantikus játékmódot. Vajda Gergely karmester rengeteg apró, de annál fontosabb finomsággal fűszerezte a darabokat. Zenei elképzelései ez alkalommal is kiemelték a művek szépségét, remek koncertet hallhattunk.
Április 17-én a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében három zeneszerző műve szólalt meg, Bartók Béla Cantata profanája (BB 100, Sz 94) nyitotta a koncertet. Az 1930-ban komponált világi kantáta a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó román kolindák szövegére készült (Bartók fordításában), a zenekar mellett tenor, baritonszólistát és vegyeskart ír elő a partitúra. Az előadás előtt bejátszották azt a felvételt, amelyen Bartók mondja el a kantáta szövegét. A hallgató nagyszerű előadást élvezhetett: László Boldizsár és Bretz Gábor láttatóan tolmácsolta a Fiú, illetve az Apa szólamát. Fantasztikus erejű volt a kórus első (és a többi) megszólalása, a zenekar hangzása nagyszerűen érzékeltette a történéseket. Liszt A-dúr zongoraversenyének szólistájaként Ránki Dezső lépett pódiumra. A népszerű versenymű tolmácsolása hosszan tartó tapsviharba torkollott. Ránki Dezső a tőle megszokott kivételes színvonallal játszott, a dinamikai lehetőségek maximális kihasználásával. A zenekari hangzás ideális volt, szép szólókat hallottunk. Mindkét művet a zenekar fő-zeneigazgatója, Vashegyi György vezényelte.
A szünet után Brahms I., c-moll szimfóniája (Op. 68) töltötte be a termet, Kovács János irányította a zenekart. Fantasztikus előadást hallhatott a közönség. Minden hang a helyén volt, a zenekari színek tobzódtak, elképesztően halk, de mégis sugárzó pianók szólaltak meg, feszültséget teremtve. A zene magától értetődően haladt előre, a zenekar Kovács János elképzelését maradéktalanul megvalósította.
2023. április
