Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek – a Kossuth albuma

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: szabói

Mandel Róbert egyike azoknak a zenészeknek, akik nem csupán klasszikus vagy csak nép-, illetve csak egyéb zenét játszanak. Koncertezik, zenei ritkaságokat, csemegéket vesz lemezre, hangszer-restaurátor, kutatja a hangszerek történetét. Az Elektrofon hangszerek című, a Kossuthnál 2007-ben megjelent kötete után most a népi hangszereket veszi górcső alá egy szép kiállítású albumban. Hogy a Magyar népi hangszerek című könyv hiánypótló, nem vitás. És a kiadó a jó hírt angolul is viszi szerte a világba.

A könyvben nemcsak a hangszerek történetével ismerkedik meg az érdeklődő, hanem gyönyörű fényképeket is nézegethet. Ez különösen a kevésbé vagy egyáltalán nem ismert instrumentumok esetében izgalmas, hiszen ki látott már kis fejes, hasas citerát vagy duplakótás prímtamburát. Ideális kiadvány mindenkinek, akit érdekel a népzene, aki szeretne járatosabb lenni a hangszerek tárházában (ráadásul a hangszerek fejlődéstörténete is rejtetten, de felfedezhető), aki egy csöpp régi levegőt szívna, és belegondolna, volt idő, amikor szinte idilli nyugalomban éltek az emberek, volt idejük hangszereket farigcsálni a maguk örömére. Aki szereti a tartalmas képeket, képes elidőzni egy-egy részleten, faragáson, aki a hallható zene mögé akar nézni, szeretne háttér-információkat.

Az biztos, hogy aki a népzenével komolyabban foglalkozik, annak megszállottja lesz, vég nélkül sorolhatnánk a neveket: Sebő Ferenc, Mandel Róbert, Kiss Ferenc, a különféle zenekarok, néptáncosok, olyanok is, akik nem hivatásszerűen űzik a zenélést, táncolást, elemzéseket. Elemi igény van a népi kultúrára, derült ki az első táncházak, zenekarok megjelenésénél, majd a rengeteg lemez kiadása is kedvezett a népzene közkinccsé tételéhez. Remélhetőleg a Megasztár és a Megatánc után ilyen jellegű műsor is bekerülhet a tévébe, lenne rá igény (az Örömtáncot már javában szervezik).
A színes, nagy alakú kötetben a hangszereket megszólaltatásuk, a hangkeltés módja szerinti csoportosításban találjuk: a legkézenfekvőbb az idiofon hangszerek (a hangot saját rezgésük által keltik) csoportja. Talán a legérdekesebb a táncsarkantyú, melyet eredetileg az lovak ösztökélésére használtak (Erkel palotásában is hallható a sarkantyúpengés), lányoknak a zörgő, mely mára kikopott a „divatból, hiszen a lányok szoknyája sorra-rendre kiszakadt tőle”. A kereplőnek is több fajtája van, a kisméretűtől kezdve a templomi szekrényes kereplőig (melynek többek között húsvét idején volt szerepe). Idiofon hangszer a fa- és az üvegcimbalom, mindkettő egyszerű, de nagyszerű. A kolomp, csengő, láncos bot, pergő a regösök kelléke, ezekkel űzték el az ártó szellemeket. Ezeket a hangszereket természetesen az állatokkal való munkához is használták.

A membranofon hangszerek (hártya erősíti fel a hangot) legnépesebb csoportját a dobok teszik ki, mellettük a köcsögduda, bika és a mirlitonok leírása szerepel. A legnépesebb hangszercsoport a kordofonoké, a citerától kezdve a cimbalmon át a 10. században már ismert kobozig, a magyar népzenében igen ritkán használt hárfától a népi zenekarok vonós hangszereiig. Mandel Róbert tekintélyes részt szentel a tekerőnek.

Az aerofon hangszerek népes táborában az egészen egyszerűek – zúgattyú, levélsípok – mellett a duda, tárogató, töröksíp (a kettő nem azonos), különféle kürtök szerepelnek. Képet kapunk a rezesbandákról is, hangszerük persze nem a magyar népzene sajátja, ahogy a harmonika sem.
A kötet a hangszereket egyrészt a megszólaltatás módja szerint, másrészt egy-egy csoporton belül az egyszerűbbektől kezdi ismertetni. A rendkívüli szeretettel és alapossággal készített könyvet versek, idézetek teszik teljessé. Terjedelmes a képek jegyzéke is: a borítón Kiss Ferenc ütőgardonjait, a hátsó borítón Mandel Róbertet láthatjuk hangszereivel, olyan felvételek is szerepelnek, melyek – mint a könyvfesztivál bemutatóján elhangzott – például még Pávai Istvánnak is újdonságot jelentettek. A Pávai hangszergyűjteményéből való hangszerek mellett szerepelnek ifj. Csoóri Sándor, Kiss Ferenc, Mandel Róbert, Csörsz Rumen István kollekciójából valók is. A kötetet egy nagyon alapos név- és tárgymutató egészíti ki, valamint a forrásmunkák jegyzéke. Az előszó Sebő Ferenc munkája, aki – Mandelhez hasonlóan – szintén nem csak a népzenében járatos.

A könyvet nézegethetjük magunkban és gyerekeinkkel is, egy-egy hangszerről mesélhetünk nekik, örömöt fog szerezni mindenkinek. Nagyon szép lehet ajándéknak angol nyelvterületre, és nem utolsósorban a tanításban is fel lehetne használni.

Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek
Kossuth [Budapest, 2008]

Kötött, 230×300 mm, 176 oldal
Hangszerfotók: Hász András
Műszaki vezető: Badics Ilona
Nyomás és kötés: Reálszisztéma
ISBN 978-963-09-5743-4