a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: legéndi
A General Press kötetének nem csupán irodalmi előzményei voltak: 2005 nyarán a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett egy kiállítást Kis magyar irodalmi herbárium címmel, a könyv e kezdeményezésből fakadt. A szerkesztők, Szilágyi Judit és Vajda Ágnes feladata egy igazi anthologia (görög, virágfüzér) összeállítása volt: többszöri válogatás eredményeként mintegy háromszáz mű, illetve részlete maradt fenn a rostán.
„Hullatja levelét az idő vén fája,
Terítve hatalmas rétegben alája;
én ez avart jártam; tűnődve megálltam:
Egy régi levélen ezt irva találtam.” (Arany János: Buda halála, részlet)
Örvendetes, hogy a klasszikus(nak számító) magyar költészet újabban egyre többször ölt igényes kiadói köntöst. Hogy ne menjünk messzire, a General Pressnél most már teljes a Tamkó Sirató Károly-trilógia, de a könyvhéten számos szép könyvet kézbe vehettünk, ilyen volt például a Petőfi fényképezőgéppel (mely talán közelebb viheti a gyerekekhez is Petőfi költészetét).
„Egy alma kellene nekem,
vörös hegyek közt termett alma,
amit az ember a bűn után
jutalmul, ráadásul kapna,
hogy megtette, amit lehet,
a szikrázó tájon úgy állhat
fújtatva, lassan szőrösen
mint paradicsomban az állat,
Fölértem, s elrontottam én
amit lehet.”
(Gyurkovics Tibor: Egy alma)
A csinos külső után a gyűjteménybe lapozva sem csalatkozunk: a több mint százéves facsimile botanikai illusztrációk különleges hangulatot teremtenek. Megerősítik, ellenpontozzák a szubjektív irodalmi benyomásokat, s a versek, prózai részletek szabad szárnyalása előtt, mellett, után ablakot nyitnak a természetre: a szubjektív líra és a földhözragadt s mégis szép természet így egészítik ki egymást, test és lélek tökéletes összhangját idealizálva. Apróság, de jellemző a gondos szerkesztésre, kivitelezésre: jelzőszalag könnyíti meg a kötetben történő keresést. Ez a régen oly természetes kellék sajnos kezd kiveszni a könyvészetből.
Történelmi, irodalomtörténeti és természetesen leginkább irodalmi barangolásra hív a kötet. Meglepett – de számos meglepetés ért az antológiát olvasgatva –, hogy legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, A tihanyi apátság alapítólevele (1055) sem maradhatott ki a válogatásból; a fáknak egészen a földmérés nagykorúságáig, illetve fényképezés elterjedéséig óriási szerepe volt a földbirtokok elkülönítésében is.
Azt hittem, a Magyar irodalmi herbárium szemelvényeinek nagy részét ismerem majd, mégis nagyon sok olyan mű került bele, amit itt nem vártam, illetve egyszerűen nem találkoztam még velük. (Többet kellene andalogni a kortárs költészetben!)
„Egész erdő van szobámban;
mélyen hallgatnak a fák.
Suttogniuk sem lehet már,
le van nyesve minden ág… „
(Somlyó Zoltán: Erdő, részlet)
Jól ismert versek, kötelező és ajánlott irodalmak bukkannak fel búvópatakként a kevésbé ismert művek között. Janus mandulafája, Balassi bokrétáról szerzett verse, Petőfi szőlőszeme, Csokonai tulipántja, József Attila kertésze, Babits Esti kérdése, Tóth Árpád rekettyebokra. A prózai részek közül olvasható Örkény-egyperces az öngyilkos tulipánról, részlet Tamási Ábeléből, megelevenedik Csáth Géza varázslójának a kertje, Jókai Sárga rózsája, a Téli berek, a Pál utcai fiúk üvegháza. A sort sokáig lehetne folytatni.
„Szép szeretőm ha elhágy
szöges deszka vetett ágy
túladok a széplányon
s életem is elhányom
talizmán és amulett
mindahánya hamu lett
erdőégés szikrázzon
élek én és nem fázom”
(Határ Győző: Gyöngyvirág, részlet)
Olyan, általam e kötetbe nem várt szerzőkkel is találkozhatunk, mint Esterházy Péter (Termelési-regény), Spiró György (Kertünkben), Hamvas Béla (A bor filozófiája). A szerkesztők merészségét Szabó T. Annaés humorérzékét dicséri, hogy beválogatták a nem irodalmi klasszikus Tanú magyar narancsát is.
Sok szép kortárs mű(részlet) is szerepel, folytonosságot, körforgást, állandó megújulást igazolva nemcsak a természetben, hanem a magyar irodalomban is. Térey János, Tandori, Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina – felsorolni sem lehet a jobbnál jobb szemelvények kitűnő szerzőit.
A könyvhét egyik sikere volt a kötet, s a könyvbemutatón a Petőfi Irodalmi Múzeumban Tarján Tamás szavaiból úgy tűnt, a szakma is elismeréssel fogadja. Nekem nagyon tetszett, és mindenkit kirándulásra biztatok: barangoljanak a könyv segítségével a magyar irodalom virágoskertjében, dzsungelében, csalitosában, ugarán!
„Szedtem a bogyósgyümölcsöt, hogy veszek majd belőle farmergatyát a tangón. Mondta az apám, hogy csak szedjed, aztán elmehetsz akár Párizsba is, és megnézheted a Picassót, meg a Bakot – így hívta Braque-ot, hogy bak, később aztán formált rajta, hogy a bak Picassót, amiből végül vak pikasszó lett a süket Beethoven mintájára.” (Háy János: A bogyósgyümölcs, részlet)
Magyar irodalmi herbárium
General Press [Budapest, 2006]
Kötött, 376 oldal
Szerkesztette: Szilágyi Judit, Vajda Ágnes
Az illusztrációkat válogatta: Papp Gábor
Borítóterv: Gregor László
Nyomdai előkészítés, tördelés: Grepenta Kft.
Nyomás, kötés: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
