A siker helye Hollywood

Magyarok találták fel az amerikai filmet? – Bokor Pál filmes trilógiájának 2. része

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: leho

Bokor Pál 2007 végén jelentette meg A siker neve Oscar címmel az előző részt. A trilógia második darabjában a filmipar központjáról ír, a stúdiókat, nagyobb alakjait villantja fel. Csemegézik a legfontosabb eseményekből, a legnagyobb sztárok sztorijaiból, érinti a legjobb, legnagyobb visszhangot kiváltó filmeket stb. Könnyed stílusban, távolságot tartva mutatja be Hollywoodot olyannak, amilyen: a filmipar központjának minden csillogásával és árnyoldalával együtt, ahol nagyban játszanak, közönségigényt elégítenek ki, többnyire becsületes iparosmunka folyik, és néha még remekművek is születnek.

„Mindenki álomgyára Hollywood”
aztán hanyatt vágja magát, s halivúd (Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: Pecsenyehattyú…)

Trilógia esetében óhatatlanul is kézbe veszi az ember az előző részt, s figyeli a koncepciót. Mintegy internetes címkékként az összes fontos infó a borítóra van pakolva: természetesen a szerzőn, a kiadón, a címen és a sorozatra utaláson kívül a „mozi”, „művészet”, „pénz”, „hatalom” hívószavak is. A háromféle betűtípust azonban soknak tartom. A kép viszont telitalálat, hiszen a könyvben többször említett high concept („szupersztárok, szupersebességek, szuperzenék és szuperlátványosságok”) egyik tipikus jelenete a 11 Oscart nyert Ben-Hur fogathajtóversenye Charlton Hestonnal. Beljebb lapozva megállapítható, hogy kisebb lett a betűméret, és valami oknál fogva félkövérrel lett szedve a szöveg. A képmellékletben szép magyar vonatkozású színes felvételek láthatók Ricséről és Tolcsváról, jellemző és emblematikus archív fotók Hollywoodról és a nagymenőkről. Sajnos némelyik rossz minőségű, például Don Simpsoné, inkább ki kellett volna hagyni.

Édes álom, lassú kínhalál
és én úgy várom, hogy talán rám talál
lila gőz száll felém, Hollywood itt van már
Hollywood itt van már (Kontroll Csoport: Édes álom)

De a lényeg a tartalom. Bokor Pál évekig figyelte a filmipart, hol távolabbról, hol pedig egészen közelről, mint az a bevezetőből is kiderül. Nem osztja többek közt Jiří Menzel véleményét, miszerint Hollywood maga lenne a gonosz. A falu létrejöttétől kezdve (amikor a színészet még lenézett tevékenység volt, egy jellemző táblafelirat: „Kutyák és színészek számára a belépés tilos” vázlatosan bemutatja a főbb állomásokat, és nem feledkezik meg arról a nagyon fontos amerikai alapvetéstől, hogy a filmek a könnyedebb vagy mélyebb szórakoztatáson kívül egy iparág termékei, mely iparág elsősorban – a többihez hasonlóan – nyereségre törekszik. Jól látja, hogy az európai művészfilmekkel ellentétben az amerikai filmek többsége nem a magas kultúra része, minél szélesebb tömegigényeket szeretne kielégíteni a maga módján. Hollywoodot lehet szeretni és nem szeretni, lehet fanyalogni a rendezők európai mércével nézve gúzsba kötésén, lehet csodálkozni a producerek és a stúdióvezetők, egyes ügynökségek/ügynökök mindenhatóságán, de az kétségtelen, hogy a Hollywood majd száz éve sikeresen működik, noha válságok természetesen itt is előfordultak.

Rokonszenves, ahogyan a 7+1 nagy stúdió (Paramount, Fox – majd Twentieth/20th Century Fox, Warner Brothers, Columbia, Metro-Goldwyn-Mayer, Universal, United Artists és a kezdetben csak rajzfilmeket készítő Disney) alapítói, legnagyobb alakjai közül Hollywood két magyar „bábájára” irányítja a figyelmet, William Fox/Fuchs Vilmosra és Adolph Zukorra – amint nem felejtette el előző kötetében sem a magyar vonatkozásokat. (És idén a kiadója először jelenteti meg Magyarországon Upton Sinclair magyar szempontból legfontosabb könyvét, az Upton Sinclair bemutatja William Foxot című kötetet, mely a hollywoodi filmcézár élettörténetét és a Wall Street bankáraival folytatott viaskodását írja le.) Egy-egy fejezetet szentel a két magyar származású filmcézár alkotta stúdióknak és létrehozójuknak (Paramount-story, Fox-story). Mint cseppben a tengert bemutatja a ritka, de jellemző hollywoodi karriereket: hogyan lehet Ricse községből elindulva, nyelvtudás és alaptőke nélkül, heti kétdolláros szőrmeüzleti állásból (Zukor) eljutni Hollywood képletes csúcsaira, és felépíteni a világ legnagyobb filmgyártó cégét. A tolcsvai gyökerű Fox pedig gyerekként újságkihordó volt, cukorkát árult, majd 11 évesen otthagyta az elemi iskolát, mert munkát kellett vállalnia egy ruhagyárban, hogy a család meg tudjon élni… Ami tény: Adolph Zukor a mai értelemben vett játékfilm, William Fox pedig a hangosfilm atyjának tekinthető. És ez független például utóbbi arrogáns stílusától, egy sikertelen lefizetés miatti börtönviselt múltjától stb.

Nagyon jól villantja fel – hiszen minden lényegeset képtelenség belesűríteni egy alig 200 oldalas könyvbe egy óriási témáról –, hogyan lehet a nagyon keveseknek csúcsra érni, a tízezrekben mérhető színész próbálkozók közül kik lehetnek és hogyan a kiválasztottak, mit kezdenek a hatalmukkal a filmmogulok, milyen pitiáner fickók is vannak köztük (David Begelman). Egy-egy jellemző történeten keresztül láttatja Hollywood lényegét, ilyen a stúdióvezetők története mellett Begelman Columbia-vezér ügye, vagy a Casablanca sikere, vagy Don Simpson következetes produceri munkája és élethabzsolása. És a lényeg Magyalerdőn a kezdetektől változatlan: szakmáik legjobbjai a legjobb iparosmunkákat hozzák létre, amelyekre széles közönségigény mutatkozik, és nemcsak filmszemetet, hanem néha remekeket is.

Bokor Pál leszámol néhány tévedéssel, legendával, például a híres Hollywood felirat esetében: eredetileg, 1923-ban felállítva a Hollywoodland ingatlancég reklámja volt, majd a „land”-et eltávolították. A témavezetés közben fontos első „apróságokat” is megtudhatunk: első légkondicionált nézőterű mozi Adolph Zukor nevéhez fűződik, az első egymilliós női gázsit viccből kérte Elizabeth Taylor (és megkapta – Kleopátra, Bokor szerint a mai napig a filmtörténet legdrágább vállalkozása), az első egymilliót egyben bezsebelő forgatókönyvíró is véletlenül magyar volt (Joe Eszterhas – Flashdance). Mindezt szórakoztató és könnyed, olvasmányos stílusban, közérthetően és információgazdagon.

Így hát nem élt soká, szegény Bonny és Clyde
Szerették egymást, ó nagyon
és azt hitték örökké áll a bál
megöltek néhány rendőrt, kezük közt folyt a vér
de ne sajnáld őket, nincs miért (Kontroll Csoport: Édes álom)

Bokor Pál
A rendszerváltás után alapította Návai Anikóval együtt saját cégét, az Atlantic Kft.-t. Az Atlantic a kilencvenes évek közepéig hírügynökségként és PR-ügynökségként működött. Bokor ekkor határozta el, hogy filmet ír Lengyel Menyhért A waterlooi csata című színművéből. Ez a terve négy-öt további filmtervvel együtt a megvalósulás küszöbéhez ért, amikor az ORTT (…) televíziós filmpályázatán a Vademberek (akkor még Sziget a Dunán címmel) elnyerte a testület támogatását. E film leforgatása után a produkciós iroda folytatja olyan igényes filmes vállalkozások előkészítését, mint A Waterlooi csata (Lengyel Menyhért színdarabjából írta Bacsó Péter, Bokor Pál és Makk Károly), a Keselyűk (Leslie L. Lawrence regényéből írta Bán Róbert és Bokor Pál), A várúrnő (történelmi filmdráma Báthory Erzsébetről, írta Pataki Éva) és a Forró jég (filmdráma Bokor Pál eredeti forgatókönyve alapján).” (Részletek, filmográfia)