Névnapok: Angelika, Andelin, Andelina, Angyal, Angyalka, Botár, Janek, János, Krizosztom, Krizsán, Lotár, Ulászló, Vincencia
Események:
1302 – Dante Alighierit távollétében elítélik és száműzik Firenzéből.
1813 – A velencei Teatro Moiseben bemutatják Rossini egyfelvonásos operáját a Bruschino urat.
1844 – Bemutatták Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját a pesti Nemzeti Színházban.
1874 – Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának bemutatója a szentpétervári Mariinszkij Színházban.
1895 Szentpéterváron bemutatták Pjotr Iljics Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjét.
1909 – Bartók Béla befejezi I. vonósnégyesét.
Megszületett Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) osztrák bécsi klasszikus zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus.
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit hatévesen komponálta. Édesapja, Leopold Mozart pedig, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, lejegyezte őket, és mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben részesüljön. Rendkívül termékeny zeneszerző volt. Rövid élete alatt több mint hatszáz zeneművet vetett papírra, korának szinte minden zenei műfajában jelentőset alkotott. Írt miséket, operákat, oratóriumokat, kantátákat, orgona- és zongoraműveket, versenyműveket és szonátákat a legkülönfélébb hangszerekre, kamarazenei műveket, dalokat, balettet, színpadi kísérőzenét. Érett műveiben kifejlesztette az éneklő allegrót. A korábbi zeneszerzők nem tartották fontosnak, hogy mélyebb érzelmekkel töltsék meg műveik gyors tételeit is, ezt a lassú tételek sajátosságának gondolták. Szimfóniáiban végig megtartotta a Haydntól átvett lassú bevezetőt és a vidám-játékos finálét, de ekkor már eredeti tartalommal töltötte meg őket (Figaro házassága, Don Giovanni, A varázsfuvola). ––> Mozart, a csodafelnőtt
Meghalt Giuseppe Verdi (Giuseppe Fortunino Francesco Verdi, 1813–1901) a 19. század olasz zeneszerzője volt, az opera műfajának kimagasló egyénisége.
Karrierjének kezdetét tulajdonképpen a Nabucco bemutatójától számítják, holott ekkor már két opera megkomponálásán is túl volt. Első alkotói korszaka 1850-ig tartott. Ez idő alatt tizenöt operája került színpadra, ami a teljes életművének több mint a fele. Az életmű második nagy korszaka az 1850-es évtizeddel kezdődött a Rigolettóval, A trubadúrral és a Traviatával, amelyek a mai napig is legnépszerűbb művei, bár a korabeli kritika nem fogadta őket egyhangú elismeréssel, a három mű metodikai gazdagsága és átütőereje, formai és stiláris biztonsága megalapozta Verdi nemzetközi karrierjét. ––> Verdi Requiemje
Meghalt Ady Endre (1877–1919) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.
A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. A 19-20. század fordulójának magyar költészetét a haldokló népi-nemzeti iskola határozta meg, mely Petőfi nyomain járt, utánozta népies hangját és nem tudta magát megújítani. Ady, ha nem is az első volt, aki szakított a hagyománnyal, de az első, aki utat tört egy új, modern stílusnak. Ady tematikus-motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem, látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál, forradalmi versek és világháborús költészet. Kiemelkedő egyéniség, aki másként gondolkodik a szerelemről, pénzről, életről és halálról, másként szereti hazáját. Szeretne változást hozni, nem érzi jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon (Még egyszer; Szeretném, ha szeretnének; Petőfi nem alkuszik). ––> A 12 legszebb magyar vers program 8.
Meghalt Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész, nemzetközileg is népszerű szerző.
A budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában esszé- és drámakísérletei is születtek. Egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, 1924. július 24-én doktorrá avatták. Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték (A Pendragon-legenda, Utas és holdvilág, A világ sokkal több…).
Meghalt Borsos Miklós (1906–1990) Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, éremművész, grafikus, kiváló művész.
Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait. Festőként 1924-ben mutatkozott be először. 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1960-ban eltávolították. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. Az úgynevezett „pannon szellem”, azaz a latinos régi magyar kultúra képviselője (Illyés Gyula, Bernáth Aurél); Egry József panteisztikus periódusához hasonló művészetszemlélethez kapcsolódik. Műveiben a görög mitológia alakjai élednek újjá (Kanizsai Dorottya – Siklós; Szent István – Pécsvárad; Balatoni szél – Balatonfüred).
Meghalt Louis de Funès (1914–1983) francia komikus, színész, a Francia Becsületrend lovagja.
Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából, míg végül bárzongorista lett. Kiváló zenei hallását később számos filmben kamatoztatta. Nagy mozirajongó volt, színészi karrierjét mégis a színpadon kezdte. Az 1950-es évek közepén kezdett ismertté válni a filmvásznon. A Horgász a pácban leleményes vadorzójaként joggal érdemelte ki a legjobb helyzetkomikusnak járó elismerést. A nagy áttörést a Csendőr sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta Jean Girault-val. 1971 november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier Oscar című komédiájában. A Krokodil forgatása 1975 májusában kezdődött volna és Louis de Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban szívinfarktust kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, amely fizikailag is nagyon megviselte. 1980-ban valósította meg régen dédelgetett álmát: filmre vitte Molière darabját a A fösvényt. Utolsó filmjét, a Csendőr és a csendőrlányokat 1982-ben forgatta. (Fantomas, Jákob rabbi kalandjai, Egy kis kiruccanás).
Ezen a napon született:
Blaž Kumerdej (1738-1805)
szlovén filológus, tanár, nyelvújító, a szlovén iskolarendszer atyja. Felújította a szlovén iskolaszervezési programot a felvilágosodás elvei mentén az örökös tartományokban, mivel szervezett szlovén iskolahálózat a térségben nem volt. Életében aktív jozefinista és fiziokrata volt, a nyelvészet terén racionalista elveket vallott, 1798-tól filológus munkáját feladta.
Édouard Lalo (1823-1892)
spanyol származású francia zeneszerző. Kamarazenei darabokat és dalokat írt (két korai szimfóniája megsemmisült), de a neve még jó darabig teljesen ismeretlen maradt. Csak lassan változott a helyzet, amin segített az, hogy a kortárs francia zeneszerzők műveinek a népszerűsítésére 1871-ben létrehozott Société Nationale de Musique első hangversenyének műsorára tűzte Lalo csellószonátáját. Szerzeményeire kezdett felfigyelni a közönség és a kritika is. Élete vége felé bemutatta még – többek között – zongoraversenyét és Nerone című balettjét, amelyek újabb sikert hoztak. ––> Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya
Lewis Carroll (Charles Lutwidge Dodgson, 1832-1898)
angol író, matematikus, fényképész. Matematikusként csaknem harminc évig tanított Oxfordban. Két könyvet írt logikai játékokról. Legismertebb írásai a gyermekirodalom klasszikusai: Alice Csodaországban, Alice Tükörországban, valamint olyan versek, mint a Snarkvadászat és a Gruffacsór. ––> Már alig vártuk – Alice Csodaországban
Pavlo Platonovics Csubinszkij (1839-1884)
ukrán költő, néprajzkutató, az ukrán himnusz szerzője. Egyetemi évei alatt az ukrajnai társadalmi-politikai és irodalmi Osznova (Alap) című újságnak ír cikkeket. Azon fáradozott, hogy a vidéki fiatalok számára tandíjmentes iskolákat hozzon létre, de nem kapott a hatóságoktól engedélyt. A költő „az egyszerű emberek gondolkodására gyakorolt káros hatás” vádjával rendőri őrizet alá került Arhangelszkben. 1862-ben írta meg „Scse ne vmerla Ukrajina” dal szövegét, amely azután Ukrajna nemzeti himnusza lett.
Harsányi Zsolt (1887–1943)
író, újságíró, műfordító, színigazgató. A két világháború közötti korszakban a szórakoztató irodalom népszerű szerzője volt. 1910-től Budapesten Színházi Hét címmel színházi lapot szerkesztett. A lap később Színházi Élet címmel jelent meg. A két világháború között az Új Idők állandó munkatársa volt. A Magyar PEN Club főtitkára; 1938-ban a Vígszínház igazgatója. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak. Paulini Bélával Kodály Zoltán Háry János című dalművének ő írta a szövegét. Színdarabokat, verses műveket is írt (Színházi kis lexikon, Jókedvű könyv, Galgó három felesége).
Antal István (1909–1978)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. 1936 márciusában volt budapesti bemutatkozó koncertje a Vigadóban, a következő évben települt a magyar fővárosba. 1948-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, előadóművészi és oktatói tevékenységét haláláig folytatta.
Vera Dulova (1909-2000)
orosz hárfaművész, hárfatanár, az ún. Dulova-iskola névadója. Testvéreivel együtt magas szintű zenei képzést kapott. Kezdetben zongorázni és csellózni tanították, de ezeket a hangszereket nem kedvelte meg. Szülei ekkor elvitték Kszenia Erdeli hárfatanárhoz, aki vállalta a tanítását, és így 1920-ban a Moszkvai Konzervatórium hallgatója lett. Kezdetben az Állami Zenei és Pedagógiai Intézet tanára volt. 1943-ban a Moszkvai Konzervatóriumba került, ahol 1958-ban tanári címet kapott. Repertoárja 300 darabból állt, és maga is készített átiratokat, illetve tankönyvet és hárfagyakorlatokat is írt.
Donna Reed (Donna Belle Mullenger), 1921–1986)
Oscar-díjas amerikai színésznő. A nagynénje tanácsára Los Angelesbe költözött, ahol elkezdte a főiskolát. A tanulmányai mellett különböző színházi produkciókban lépett fel, de nem tervezte, hogy színésznő lesz. Miután több filmstúdió is próbafelvételre hívta, végül aláírt a Metro-Goldwyn-Mayerhez Előnyös külseje és kedves megjelenése miatt a második világháború alatt népszerű címlaplánnyá vált a katonák körében. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Az élet csodaszép, Most és mindörökké, Váltságdíj).
Sabu Dastagir (1924-1963)
indiai származású amerikai filmsztár, a magyar nézők számára A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve, vagy a Jónapot elefánt! című filmek főszereplőjeként vált örökre emlékezetessé.
Garai Gábor (Ruprecht, 1929–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, kritikus. Első verseit az 1940-es években publikálta, első kötetei (Zsúfolt napok; Ének a gyógyulásért) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté, ami az avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet (Mozgó világ, Fő a fejünk, Villa Negra).
Sava Babić (1934–2012)
szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár. 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult. Több könyvkiadónál és kulturális intézménynél dolgozott. A belgrádi Egyetemen 1993-ban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket, melynek 1999-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. Saját művei mellett több mint száz magyar művet fordított szerbre (A tenyérben, Magyar civilizáció, Hamvas hárs).
Chochol Károly (1935)
fotográfus, fotóriporter. Évtizedekig a Magyar Televíziónak dolgozott. Fotóriporteri tevékenysége mellett fotótörténeti kutatásokat is végzett. Készített alkalmazott és reklámfotókat is. Kortárs fotósokról készített ironikus képei is jelentősek. Mintegy 50 könyv illusztrátora, illetve társszerzője.
Janota Gábor (1936–2021)
fagottművész. 1956–1961 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, 1962–1970 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fagottosa volt. Az 1970-es években Kanadában dolgozott. 1970–1972 között, valamint 1974–1976 között a kanadai Londoni Szimfonikusok első fagottosa volt. 1972–2006 között a Zeneművészeti Főiskola oktatója, majd egyetemi docense volt. 1977–1993 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar első, majd második fagottosa volt. 6 szólólemeze jelent meg.
James Cromwell (James Oliver Cromwell, 1940)
Emmy-díjas amerikai színész. Közel fél évszázados pályafutása alatt több mint 60 mozifilmben, közel 30 tévéfilmben, valamint kb. 80 sorozatban szerepelt. Eleinte színházi darabokban szerepelt, majd a filmezésre váltott. Első televíziós szerepét 1974-ben kapta (Meghívás egy gyilkos vacsorára; Én, a robot; Hasonmás).
Mikhail Baryshnikov (1948)
orosz származású amerikai balett-táncos, koreográfus, filmszínész. 15 éves korában került Leningrádba, ahol három év múlva, 18 évesen már a Kirov Balett szólótáncosa lett. 1974-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Táncolt a világ legismertebb balett társulataiban. Balettművészi tevékenysége mellett 1980 óta különböző amerikai tévétársaságok műsorvezetője, szerepelt filmekben, és rendezett a Broadway-n.
Zala Márk (Márkus László, 1949-1985)
színész. 1971-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ezután a 25. Színházhoz került, amelynek 1976-ig volt tagja. Az 1973-1974-es évadot Svédországban töltötte. 1982-től haláláig a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. Epizód- és karakterszerepeket alakított, de filmjei által vált igazán ismertté (Még kér a nép, Herkulesfürdői emlék, Hatásvadászok).
Vörös István (1955)
énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, hangszerelő. 1975-ben szerezte meg ORI-s működési engedélyét, ugyanebben az évben Radics Bélát váltotta a Nevada együttes gitárosaként. A katonaság alatt megalakította a Hadirock nevű együttest, majd 1981-ben ebből a Prognózis együttest. 1999-től saját nevén jelennek meg lemezei. Zenekarával és akusztikus műsorával folyamatosan koncertezik az országban (Tele van a város szerelemmel, Add ki magadból a feszültséget, Szállj el szabadon).
Pap Vera (1956-2015)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Eredetileg bohóc szeretett volna lenni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1979-ben. A fővárosi Vígszínház társulatának tagja volt. Több filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. 2002. március 15-én az ő főszereplésével nyílt meg az új Nemzeti Színház (Dögkeselyű, Csapd le csacsi!, Esti Kornél csodálatos utazása).
Mimi Rogers (Spickler, 1956)
amerikai színésznő. Az Elbűvölve című, vallási témájú filmdrámában méltatták a kritikusok. Robin Wood filmkritikus szerint Rogers „a hollywoodi filmművészet történelmének egyik legjobb alakítását nyújtotta”. Több filmsorozatban is szerepelt (Vadászat életre-halálra, Lost in Space – Elveszve az űrben, Egyedül a világ ellen).
Bridget Fonda (1964)
amerikai színésznő. Los Angelesben született, családjában számos híres színész fellelhető, köztük nagyapja, Henry Fonda, édesapja Peter Fonda és nagynénje, Jane Fonda. Filmes debütálása ötéves korában volt az 1969-es Szelíd motorosok című filmben. 1988-ban kapta meg első jelentősebb filmszerepét a Botrány című brit drámában, alakításáért Golden Globe-díjra jelölték, mint legjobb női mellékszereplőt. Az áttörést filmes karrierjében A Keresztapa III. hozta el 1990-ben, melyben egy újságírónőt alakít. Az 1990-es évek végére pályafutása hanyatlani kezdett és csupán felejthetőbb filmes művekben volt látható (Doc Hollywood, A bérgyilkosnő, A sárkány csókja).
Renaud Capuçon (1976)
francia hegedűművész. 14 éves korában a Párizsi Konzervatóriumba került, ahol Gérard Poulet tanítványa lett. Három évvel később végzett, és első díjat nyert hegedűn és kamarazenében is. Egy 1999-es szerződés érlében a hangfelvételeit a Virgin Classics rögzíti és adja ki. Repertoárja rendkívül széles, számos kamaraművet vett lemezre. 2009-ben megkapta a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje, 2016-ban a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetéseket.
Hajduk Károly (1979)
Jászai Mari-díjas színész. A Bárka Színház stúdiósa volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként mutatkozott be a Budapesti Katona József Színház közönségének. A diplomaszerzést követően, 2004-ben a Petőfi Sándor utcai teátrum szerződteti. A színház sokat foglalkoztatott művésze, sokszínű szerepekben bizonyíthatta tehetségét. A 2010/2011-es évad végén távozott a Katonából, a Szputnyik Társulathoz igazolt, 2015–2019 között a Vígszínház művésze volt. 2023-tól az Örkény Színház tagja.
Egger Géza (1987)
színész, író, rendező, színházi producer. 2005-ben felvételt nyert a Kaposvári Egyetem (KE-MFK) színész szakára. 2008-ban a Kaposvári Csiky Gergely Színházban volt gyakorlaton. Ebben az évben itt került bemutatásra diploma-előadása. Tagja volt a Szegedi Nemzeti Színháznak (2008-2009), a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának (2012-2013), a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak (2013-2015). Független színházi munkája során számos előadást hozott létre a színészet mellett, színházrendezői, írói, dramaturgi, produkciós vezetői, produceri feladatkörökben. 2020-tól napjainkig improvizációs színházi laboratóriumot alapított, 2021-től drámaíróként debütált.
Ezen a napon halt meg:
Bartolomeo Cristofori (1655-1731)
olasz hangszerkészítő, aki 1698-tól állt a Mediciek szolgálatában. Neki tulajdonítják a zongora feltalálását, melyet az ő idejében gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” neveztek. Ez a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik.
Johann Gottfried Schadow (1764–1850)
német klasszicista szobrász. Olaszországban az ókori szoborműveket tanulmányozta, majd visszatérve Berlinbe, 1788-ban udvari szobrász, 1805-ben az akadémia rektora, 1816-ban igazgatója lett. Számos szobrot készített a német történelem és művészet nagyjairól.
Kiss Bálint (1802-1868)
festőművész, grafikus. 1827-ben, Bécsben a képzőművészeti akadémia hallgatója lett, ahol közeli barátságba került Barabás Miklóssal. 1830-ban Szentesen telepedett le, ahol arcképfestésből próbált megélni. 1834-ben Debrecenbe költözött. A Nemzeti Színház ismert színészeiről ceruza- és szénrajzokat készített. 1840-ben a Pesti Műegylet első kiállításán három arcképpel és egy életképpel szerepelt, 1841-ben már két történelmi témájú képet is bemutatott. 1843-ban kinevezték a Magyar Képtár felügyelőjévé és rendezőjévé, 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őre és restaurátora lett és ő rendezhette a múzeum első képkiállítását.
Giovanni Verga (Giovanni Carmine Verga, 1840–1922)
realista olasz író, alkotásai központjában a szicíliai élet realista ábrázolása volt. Kifejlesztett egy új irodalmi megközelítést, amelyben a párbeszéd fontos szerepet játszott egy-egy karakter megalkotásánál (Elena, A király-tigris, Parasztbecsület).
Kemény Simon (1882-1945)
költő, író, újságíró, lapszerkesztő. Korai költészete viszonylagos szabadosságával, dekadensnek tartott motívumaival, kihívó témáival sikert aratott, de felháborította konzervatívabb bírálóit. Később életérzése egyre inkább tragikussá vált, keserűséggel és haraggal nézte a kétségbeejtő világot. Verselése ugyanakkor egyszerűsödött és a népdal könnyed formáihoz közelített (Lamentációk, Az ördög tarisznyája, Egy szem vadgesztenye).
Erich Kleiber (1890–1956)
osztrák karmester, zeneszerző. A Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója 1923 és 1934 között, majd Argentínába emigrált. Az 1930-as évektől mind Európában, mind Amerikában a legnagyobb zenekarokkal koncertezett.
Iszaak Emmanuilovics Babel (1894-1940)
ukrán származású szovjet író, drámaíró, újságíró. 16 évesen franciául írta első elbeszéléseit, de ezek nem maradtak fenn. 1916-ban Szentpéterváron Gorkij fedezte fel, közölte két novelláját. 1939 őszén novellaciklust készült megjelentetni Új elbeszélések címmel. Májusban azonban koholt vádak alapján letartóztatták, kéziratait elvitték, majd megsemmisítették, őt magát 1940. január 27-én tarkón lőtték. Viszonylag keveset írt, rendkívül sokat és precízen dolgozott alkotásain. Művei, elbeszélései önéletrajzi ihletésűek. Két alapvetően meghatározó élménye a gyermekkor és a polgárháború (Lovashadsereg, Odesszai történetek, Alkony).
Vásárhelyi Zoltán (1900–1977)
Kossuth-díjas karnagy, zenepedagógus. Zenei tanulmányait Kecskeméten kezdte, hegedülni tanult. Beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol hegedűt tanult, ezzel párhuzamosan a zeneszerzés tanszakra is beiratkozott. 1942-ben a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára, 1949-től a karvezetőképző tanára lett. 1952-től gyakorlatilag már kizárólag karvezetést oktatott, és a magyar zenei életben ennek lett nagy hatású professzora. Zeneszerzői munkássága is főleg a kóruszenéhez kapcsolódott, népdalfeldolgozásokat, kantátákat, tömegdalokat és gyermekkórusműveket komponált. Előadásairól számos rádió- hanglemezfelvétel készült.
Országh László (1907-1984)
nyelvész, szótáríró, irodalomtörténész, a nyelvtudomány kandidátusa, Akadémiai-díjas. Fő kutatási területe: az angol és amerikai irodalom története. A szombathelyi Szent Quirin-templomban nyugszik; sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
Lilli Palmer (Lilli Marie Peiser, 1914-1986)
német színésznő, író, festőművész, asztaliteniszező. Anyja színházi színésznő, aki a pályán az első lépésekre oktatta. Reggelente a gimnáziumba, délután a színiiskolába járt, mindkettőt sikeresen be is fejezte. 1932-ben a darmstadti, Hesseni Landestheaterben játszott. 1934-ben Párizsba emigrált. 1943-ban hozzáment Rex Harrison brit színész-filmsztárhoz. 1954-ben visszatért az NSZK-ba és ott a háború utáni filmvilág sztárja lett. Írói tevékenysége mellett Lilli Palmer sikeres festőművész is volt (Titkosszolgálat, Lányok egyenruhában, A brazíliai fiúk).
Jerome David Salinger (J. D. Salinger, 1919–2010)
amerikai prózaíró, aki 1951-es The Catcher in the Rye című regényével vált világhírűvé. A mű címe magyarul rozsban a fogót jelent, ám nálunk Zabhegyező címen vált ismertté. A művet szabadszájúsága miatt több országban és egyes amerikai államokban is betiltották, napjainkban évente 250 000 példányban kel el. 1965-től kezdve nem publikált, 1980-tól fogva már interjút sem adott (Kilenc történet; Magasabbra a tetőt, ácsok!; Franny és Zooey).
Peter „Pete” Seeger (1919-2014)
Grammy életműdíjas amerikai folkénekes, politikai aktivista, író. Meghatározója a folkzene újjáéledésének, megalapítója a közönséggel való együtt éneklésnek, világszerte ünnepelt előadóművész. Tiltakozó dalairól nevezetes, elkötelezett népzenész.
Emmanuelle Riva (1927–2017)
BAFTA- és César-díjas francia színésznő. 1953-ban Párizsba ment, beiratkozott a színházi konzervatóriumba, ezt követően a Gramont Színházban szerepelt. 1957-től filmezett és három verseskötete is megjelent (Szerelmem, Hirosima; Nagydarab és Kicsiagy; Szerelem).
Rónaszegi Miklós (1930-2022)
ifjúsági író, újságíró. Édesapjától örökölte rajztudását, ám ő inkább már egészen fiatalon az irodalom felé fordult. 1955-ös első művének megjelenése óta számos nagy sikerű, főként ifjúsági, a tudományos fantasztikum műfajában írt könyve jelent meg. Az 1960-as években a Móra Ferenc Könyvkiadónál, ő indította el és szerkesztette a Delfin könyvek sorozatot, melyen olvasók generációi nőttek fel (Színház az egész világ, Az indián királyfi, Botrány a suliban).
John Updike (1932-2009)
amerikai regényíró, költő, novellista, irodalom- és műkritikus. Legismertebb regényei közé tartozik az úgynevezett „Nyúl”-sorozat. Több mint huszonöt regényt és tucatnyi novellagyűjteményt publikált, ezenkívül verseket, gyermekmeséket és kritikai tanulmányokat írt irodalmi művekről és különböző művészeti ágakról. Egészen 2008-ig egyik jutalomdíjat a másik után nyerte, éveken keresztül emlegették mint az irodalmi Nobel-díj egyik legnagyobb esélyesét, ám azt sosem kapta meg (Brazília, Nyúlszív, Az eastwicki özvegyek).
Bihari Sándor (1932-2011)
József Attila-díjas költő. 1951-1955 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán tanult. 1955-1956 között Miskolcon a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi és művészeti szaktitkára volt. 1956-ban elítélték, majd 1958-1959 között internálták. 2000-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt (Emelt fővel, Rajzok a levegőre, Egymást diktáló versek).
Horesnyi László (1937-2018)
Jászai-díjas színész, színpadi szerepek mellett több filmben is játszott. 1963-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1969-től a fővárosi Madách Színház tagja volt (A dunai hajós, Csontváry, Forró mezők).
