William Somerset Maugham (1874–1965)

Szerző: Mika Róbert

Csak a véletlen műve, hogy egymás után két olyan íróval foglalkozunk, akiknél közös életrajzi elemeket fedezhetünk fel. De mi lehet közös az európai William Somerset Maughamban és a japán Abe Kóbóban? Hogy mindketten a világirodalom nagy alakjai közé tartoznak, nem lepi meg olvasóinkat. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy mindkét író orvosnak készült, de egyik sem gyakorolta ezt a hivatást. Helyette írásra adták fejüket, ami a jelek szerint jó döntés volt. Ebben aztán ki is merül a hasonlóság.

William Somerset Maugham 1874. január 25-én született Párizsban. Szülei brit követségi tisztviselők. Korán, tízéves korában árvaságra jutott, ezért nagybátyja neveltette. A Canterburyi Királyi Iskola után a német Heidelberg Egyetemen tanult. Látogatta a párizsi festőakadémiát is. Végül Londonban orvosnak készült (St. Thomas’ Medical School). Imádta a színházat, az utazást, a festészetet, és nem utolsósorban az irodalmat. De nem csak olvasni szeretett, hanem írni is.
Életének fordulópontja 23 évesen következett be, amikor orvosi diplomát szerzett, illetve megjelent első regénye Liza of Lambeth címmel. A fiatal Maugham válaszút előtt állt, vagy hivatásául fogadja a betegségekkel szemben való küzdelmet, vagy sikeres irodalmi bemutatkozása után csak az írással foglalkozik. Jó érzékkel az utóbbit választotta, bár valószínű, hogy orvosként is megállta volna a helyét.
Maugham Franciaországban élt és alkotott, alig telt el egy évtized, és a londoni West Enden egyszerre négy darabját játszották, de Amerikában és Párizsban is szívesen látták mint színpadi szerzőt. Senki se higgye, hogy Maugham visszavonultan élt! Az írás és a színház mellett az utazást szerette legjobban.
Az első világháborúban csatlakozott a Vöröskereszthez, a katonai hírszerzés (MI6) ügynökeként tevékenykedett Franciaországban, majd az orosz forradalomban (1919) riporterként, azaz a brit titkosszolgálat ügynökeként. Egészségi állapota és dadogása miatt azonban hamarosan fel kell hagynia ezzel a munkával. Maugham ebben az időszakban sem hagyta abba az írást. Egyik legismertebb regénye, a félig-meddig önéletrajzi ihletésű Örök szolgaság (Of Human Bondage) 1915-ben jelent meg. Pár év múlva – felülmúlva minden eddigi munkásságát – Az ördög sarkantyúja (The Moon Sixpence, 1919) című, Paul Gauguin életéről szóló kötetével végképp elfoglalta az őt megillető helyet a világirodalom nagyjai között. A háború után barátjával utazgatott Ázsiában, a Csendes-óceánon, Mexikóban.
A prózai művek azonban nem akadályozták meg abban, hogy folytassa drámaírói tevékenységét. A húszas években a West End koronázatlan színházi fejedelme. A harmincas évekig többtucatnyi színdarabot írt, melyek szinte kivétel nélkül mind kasszasiker. Ez azonban nem véletlen: Maugham kitűnően ismerte a színházat és a szereplőket. Ez leginkább az 1937-ben megjelent Színház című (Theatre, a több kiadást is megért kötetet Szerb Antal fordította magyarra) társadalmi regényéből tűnik ki, ahol Julia Lambert alakját több neves színésznő jelleméből ötvözte. Ebből a műből készített filmet Szabó István Csodálatos Júlia címmel, aminek főszerepére Annette Beninget kérte fel Oscar-díjas rendezőnk, s aki olyan remekül játszotta el Júlia szerepét, hogy elnyerte az Arany Glóbuszt, és jelenleg az Oscarra is esélyes. Maugham ismerte a nézők ízlését, tudta, mi kell a közönségnek. Fanyar, sokszor cinizmusba hajló humorával, remek történetvezetésével lenyűgözte őket.
Hosszú élete során könnyed és érthető stílusába finoman szőtt elgondolkodtató filozófiai mondatokat, miközben szelíd humorával oldotta fel a feszültségeket. Kiválóan illusztrálta a huszadik század elejének jellegzetes emberi erényeit és hibáit.
Válogatott novelláit, például az Oroszlánbőrt, a világ számos országában, így nálunk is, többször kiadták, és még ma is sikeresek annak ellenére, hogy neve mára kissé háttérbe szorult.
Az 1938-ban írt Életem (The Summing Up) és az 1943-ban kiadott Borotvaélen (The Razor’s Edge) regénye feledhetetlen. Az utóbbit, az Örök szolgasággal egyetemben, többször is megfilmesítették. A filmesek amúgy is kedvelik, neve csaknem száz alkotás stáblistáján szerepel.
Jelentősek biográfiai ihletésű művei is. Az ördög sarkantyúja mellett A bűvész (The Magician, Aleister Crowleyről [!?], 1908), a Sör és perec (Cakes and Ale, Thomas Hardyról, 1930), és az Akkor és most (Far and wide, Machiavelliről, 1955).Maugham csaknem süketen és vakon, 1965. december 16-án, 91 éves korában halt meg a franciaországi Nizzában – írásai azonban még jó ideig kedvenc időtöltésül szolgálnak a Gutenberg-galaxisban.