Névnapok: Benjámin, Genovéva, Dzsenifer, Dzsenna, Dzsenni, Filadelfia, Gvendolin, Gyöngyvér, Hermina, Kardos, Zsinett
Események:
1843 – Gaetano Donizetti Don Pasquale című operájának ősbemutatója Párizsban.
1953 – Samuel Beckett világhírű művének, a Godot-ra várva című drámának az ősbemutatója a párizsi Théâtre de Babylone-ban.
Megszületett Cicero (Marcus Tullius Cicero, Kr. e. 106 – Kr. e. 43) római író, történetíró, politikus.
Kortársai – köztük politikai ellenfelei is – ragyogó, már-már boszorkányos tehetségű szónoknak tartották, de írásai is remekművek. Mindenképp az antik irodalom egyik óriása, de a tankönyvek általában abban is megegyeznek, hogy ő az antik széppróza legnagyobb mestere. Ehhez hozzájárul az is, hogy azon kevés ókori szerzők közé tartozik, akiknek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg. Élete erőszakos halállal ért véget, mivel a köztársaságkor végének köztársaságpárti politikusaként többször is a vesztes oldalra állt. Az utókor nem egységes politikájának megítélésében. Vallotta, hogy a szónoknak a jogi és történelmi ismeretei mellett a filozófiában is jártasnak kell lennie (Az államról, A törvényekről, A végzetről).
Meghalt Jaroslav Hašek (1883-1923) cseh humorista és szatirikus író.
Legismertebb műve a Švejk, a derék katona, amelyet több mint hatvan nyelvre lefordítottak. 1902-ben érettségizett egy cseh kereskedelmi akadémián. Rövid ideig banktisztviselőként dolgozott, majd szabadfoglalkozású író és újságíró lett. 1906-ban csatlakozott az anarchista mozgalomhoz. A rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte, többször letartóztatták és bebörtönözték. Később szakított az anarchizmussal, és kizárólag az írásnak szentelte magát. Az első világháború alatt, 1915 februárjában Hašek belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idő után szeptemberben megadta magát az oroszoknak. Az októberi forradalom után Oroszországban maradt, belépett a bolsevik pártba. Hašek – aki már Prágában megtanult magyarul – több, jórészt kétnyelvű hadifogolylapot szerkesztett. A Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyve 1912-ben jelent meg. Ebben a műben bukkan fel először Švejk alakja, de a szeretetre méltó együgyű figura csak a világháború után, a regénnyel vált híressé. A regény utolsó fejezeteit betegsége miatt már csak diktálni tudta (Betyárhistória, Amikor a bolsik betiltották a karácsonyt, A Balaton partján és más írások). ––> Olvas(s)atok – Švejk, a derék katona, és Hašek, a bohém
Megszületett J. R. R. Tolkien (John Ronald Reuel Tolkien, 1892–1973) angol író, filológus, egyetemi professzor, festő.
Az egyetemes irodalomtörténet egyik legolvasottabb, egyik legelismertebb és egyik legnagyobb hatású alakja. Sosem gondolta, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert. Egy tanítványa kérésére jelentette meg A hobbit (A babó) című könyvét, amit gyermekei szórakoztatására írt, fő művének a Szilmarilok címen összefoglalt írásainak gyűjteményét tartotta. A Gyűrűk Ura a hatvanas években hatalmas sikert aratott és azóta a 20. század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett. Művei a mai napig nagy hatással van a fantasyirodalomra, mely A Gyűrűk Ura sikere után nőtt föl igazán (A babó, A szilmarilok, A Gyűrűk Ura).
Megszületett Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Megalapította – férjével közösen (Lengyel Balázs) – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált, de emellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (Vándorévek, Szó és szótlanság, Összegyűjtött versek).
Ezen a napon született:
Pietro Metastasio (Pietro Antonio Domenico Bonaventura Trapassi, 1698-1782)
olasz költő. Kiváló költői képességeivel már mint gyermek magára vonta a híres Giovanni Vincenzo Gravina jogtudós figyelmét, aki pártfogásába vette és neveltette és halála után egész vagyonát reá hagyta. Első operaszövege nagy sikert aratott Művei több mint 100 kiadást értek (Mauritius tsászár, Cyrus, Metasztázió Péter).
Thaly Kálmán (1839-1909)
költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, az MTA tiszteleti tagja, ismert még jó néhány, főleg a kuruc korhoz kötődő irodalmi hamisításairól. Első szépirodalmi kísérlete, a Bujdosó lélek, 1855-ben jelent meg a Budapesti Visszhangban; ezt elbeszélő és lírai költeményeinek hosszú sora követte a hírlapokban és folyóiratokban. Az 1860-as évek elejétől kezdve már egészen búcsút vett a költészettől, és teljesen a történetírással foglalkozott.
Láng Nándor (1871-1952)
régész, művészettörténész, klasszika-filológus, az MTA tagja. A római kori Pannonia képzőművészeti és kultikus emlékeinek kiváló ismerője, az ókori görög művészet elismert kutatója volt. Pályája során főként az Aquincumban előkerült római kori leletek, terrakották, szobrok művészet- és művelődéstörténeti hátterével foglalkozott. 1914-től 1932-ig vezette a debreceni egyetem latin klasszika-filológiai tanszékét (Odysseus hazája, Az ősgörög műveltség és Homeros, A savariai Dolichenus-csoportozat).
Máté Olga (1878-1961)
fényképész, fotóművész, feminista mozgalmár. Családja minden tagja egyaránt támogatta a fotóművészet iránti érdeklődését. Emiatt Németországba küldték két év idejére, hogy a kiválasztott foglalkozását sajátítsa el magas szinten és tanulja meg a legmodernebb módszereket. Pár év leforgása alatt az akkoriban korszerű portréfotózás egyik kiemelkedő és ismert kiválóságává vált.
Lesznai Anna (Moscovitz Amália, 1885-1966)
író, költő, grafikus, iparművész. Közel állt a Nyolcak művészeti csoporthoz, tulajdonképpen „kültag” volt. Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Barátai közé tartozott Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György. Baráti szálak fűzték a Nyugat, a Huszadik Század és a Vasárnapi Kör legjobbjaihoz. A legjobb magyar költőnők között tartják számon. Lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág, a „százkeblű lét” ősi egységét idézi. Meséskönyveit maga illusztrálta, erős hangsúlyt kap a szöveggel együtt a kép is. Önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert emlékezés és korkép egyben (Édenkert, Köd előttem, köd utánam, Idődíszítés).
August Macke (1887-1914)
német expresszionista grafikus és festő. Eredetiség, nagy alkotói erő jellemzi, modern művész. Afrikából hazajövet talán közeledett az absztrakt művészeti irányhoz, de már ugyanebben az esztendőben behívták katonának, s szeptemberben elesett az első világháborúban. A halál fiatalon, 27 évesen érte, de gazdag életművet hagyott hátra, amely őt a német expresszionista festészet örök és érdemes művészévé avatta.(Orosz balett, Kerti vendéglő, Eselreiter).
Victor Borge (1909-2000)
dán-amerikai zongoraművész, humorista. Gyakran Dánia Bohóc Hercegének vagy Nagy Dánnak nevezték. „A mosoly (két ember között) a legkisebb távolság” mondásáról is híres.
Sennyei Vera (Schwalm Veronika Éva, 1915-1962)
színésznő, érdemes művész. A Színművészeti Főiskola hallgatójaként 1936-ban szerzett oklevelet, pályafutását a fővárosban kezdte. Nagyon sokoldalú művész volt: a vígjátékoktól a drámáig, az operettektől a sanzonéneklésig több műfajban sikerrel szerepelt. Számos filmben nyújtott emlékezetes alakítást (Az én lányom nem olyan, Segítség, örököltem!, A bűvös szék).
Csapó János (1924-2015)
színész, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az Ifjúsági Színház után játszott a kecskeméti Katona József Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban és Egerben. 1966-ban lett a Miskolci Nemzeti Színház színművésze. Alkata leginkább a kiszolgáltatott, törékeny kisemberek megformálására tette alkalmassá. Karakterszerepeket, epizódszerepeket játszott, de ezekben is az átgondolt, tudatos szerepformálás jellemezte (Talpuk alatt fütyül a szél, Ballagó idő, A kenguru).
George Martin (1926-2016)
angol hangmérnök, zenei producer. Időnként az „ötödik Beatle”-ként emlegették, utalva a The Beatles együttes producereként végzett munkájára. A zeneiparban végzett szolgálataiért lovaggá ütötték.
Sergio Leone (1929–1989)
olasz filmrendező, a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alakja, a spagettiwestern nagy úttörője. Első teljesen önálló filmje a Rhodoszi kolosszus volt 1961-ben, amely kis költségvetéssel készült, de Leone olyan látványos alkotást rendezett belőle, ami szinte a hollywoodi filmek színvonalával vetekedett (Egy maréknyi dollárért; A Jó, a Rossz és a Csúf; Volt egyszer egy Vadnyugat).
Gaál Gabriella (1930-2010)
nótaénekesnő. Közkedvelt rádiós műsorai voltak például a Nótakalendárium és a Nótaböngészde. Ismerte és tudományos alapon kutatta is a magyar nóta keletkezéstörténetét, hagyományait. A magyar nóta és a népdal kitűnő előadójaként a műfaj egyik „zászlóvivője”, népszerű előadója, „élő lexikonja” volt. Munkásságát nívódíjjal is elismerték.
Robert Loggia (Salvatore „Robert” Loggia, 1930–2015)
amerikai színész, filmrendező. Több mint hatvan évet átívelő színészi pályafutása során nagyon sok változatos műfajú és emlékezetes filmekben szerepelt. A filmvászon mellett televíziós sorozatokban is játszott (Piedone Egyiptomban, Gladiátor, A függetlenség napja).
Sas József (Polacsek, 1939-2021)
Jászai Mari-díjas humorista, színész, érdemes és kiváló művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját 1957-ben végezte el majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Tagja volt 1958-tól a Békés Megyei Jókai Színháznak. 1973 óta a Mikroszkóp Színpad művésze, melynek 1985-2009 között igazgatója is volt. A rádió- és tv-kabarék állandó közreműködője, számos nagylemeze jelent meg, több önálló estnek írója, valamint előadója.
Dušan Kováč (1942)
szlovák történész, író, költő, a történettudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A kortárs szlovák történettudomány kimagasló jelentőségű alakja, az Osztrák–Magyar Monarchia és közép-európai utódállamainak történeti kutatója. Fő kutatási területe a 19–20. századi közép-európai történelem, azon belül az Osztrák–Magyar Monarchia, illetve Csehszlovákia, Szlovákia és Magyarország társadalmi, politikai, nemzetiségi viszonyainak vizsgálata.
Szombathy Gyula (1945)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt 1964–1968 között. A szolnoki Szigligeti Színházhoz került 1968–1974 között. 1974–1992 között a budapesti Vígszínház tagja. 1992-től szabadfoglalkozású lett. 2017 februárjában visszavonult a színjátszástól (Fekete gyémántok, Égigérő fű, Kincsem).
ef Zámbó István (1950)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, szobrász, zenész, érdemes művész. 1965 óta foglalkozik festészettel, zenével, irodalommal, filmmel. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik alapító tagja. 1980-ban az A. E. Bizottság együttes egyik alapító tagja. 1991 óta műgyanta szobrokat készít. 1993-ban létrehozta a Planetáris Űrharmonikusok 80 tagú együttest, és 4 űropera-előadást tartott (Jégkrémbalett, Zenés koponya, Szeretkező felhőkarcolók).
Victoria Principal (Victoria Ree Principale, 1950)
amerikai fotómodell, színésznő, a magyar közönség leginkább a Dallas című tévésorozat Pamelájaként ismeri.
Jankovits József (1951)
Liszt Ferenc-díjas operetténekes, színész. Táncdalénekesként kezdte, jelentkezett az Fővárosi Operettszínház kórusába. A Szegedi Nemzeti Színházhoz, Pál Tamás operaigazgató szerződtette. 1979-től két évadot töltött Szegeden. 1980-1992-ig volt a Fővárosi Operettszínház tagja. külföldön (Németország) is többször énekelt. Napjainkban szabadfoglakozású színművész, a Vidám Színpadon és a Turay Ida Színházban játszik.
Mel Gibson (Mel Columcille Gerard Gibson, 1956)
amerikai születésű, kétszeres Oscar és Golden Globe díjas ausztrál színész, filmrendező és producer. Legemlékezetesebb szerepei: Max Rockatansky a Mad Max mozifilmsorozatban, és a Halálos fegyver sorozat főszerepei. Ő rendezte az Oscar-díjas A rettenthetetlen című filmet, melynek főszerepét is eljátszotta, valamint ő rendezte a 2004-es A passió és a 2006-os Apocalypto című filmet is. Még 1985 februárjában megkapta a People magazin „legszexibb élő férfija” címét.
Baj László (1968)
színész. 1987 és 1991 között Zalaegerszegen, a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió hallgatója. 1994-ben szerzett színművész oklevelet. 1987 és 2001 között a Hevesi Sándor Színházban szerepelt. 2001 és 2006 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja. 2006 és 2012 között a Miskolci Nemzeti Színház művésze. 2013-tól ismét a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának színművésze.
Agócs Judit (1974)
színésznő. Színészetet Gór Nagy Mária színitanodájában tanult, de elvégezte a tanítóképzőt is a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán. Kezdetben a Fiatalok Színházában játszott, majd 2001-től a Győri Nemzeti Színház művésznője lett, ahol 2008. júniusban Kisfaludy-díjjal tüntették ki. Színpadi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál.
Ezen a napon halt meg:
Baldassare Galuppi (1706-1785)
itáliai karmester, zeneszerző. Mintegy tíz operájának Velencében volt az ősbemutatója, később más városok színházaitól is kapott megbízást. A leghíresebb zeneszerzők sorába lépett, és 1740-ben kinevezték az Ospedale dei Mendicanti élére zenemesternek. Ebben az időszakban született néhány oratóriuma. Sikerei csúcsán volt már, amikor 1765 és 1768 között II. Katalin orosz cárnő fogadta szolgálatába (A Holdbéli világ, Títusz kegyelme, Tóbiás visszatérése).
Pollack Mihály (Pollák, 1773–1855)
német származású magyar építész, a reformkor egyik legkiválóbb alkotója, a magyar klasszicista építészet egyik nagymestere. Életének fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum épülete. ––> Pollack Mihály (1773–1855)
Pierre Athanase Larousse (1817-1875)
francia lexikoníró, könyvkiadó. 1852-ben Augustin Boyer-val társulva megalapította a később világhírűvé vált Larousse Könyvkiadót. Az eredetileg szintén tanár társával korszerű iskolai tankönyveket és tanári kézikönyveket jelentettek meg, melyekben a hangsúly az önállóságon és a kreativitás fejlesztésén volt. A kiadó bevételei lehetővé tették a későbbi monumentális enciklopédia, a nagy világszótár létrehozását. A kiadó mind a mai napig működik. Könyvei több mint negyven nyelven jelentek már meg, így több magyarul is.
Rachel Félix (Élisabeth-Félice Rachel, 1821-1858)
francia színésznő. 1830 körül érkezett Párizsba, ahol színjátszást és éneket tanult. 1837-ben lépett fel először és ezt követően vette fel a Rachel művésznevet. Nagy sikerekkel lépett fel Európa fővárosaiban. Róla kapta nevét az egyik kötőgép (raschel-gép), amelynek termékét ő népszerűsítette.
Csikász Imre (1884-1914)
szobrászművész. 1901-ben beiratkozott a budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolába. Hornig Károly veszprémi püspök anyagi támogatásával a müncheni képzőművészeti akadémián Balthasar Schmidt tanítványa volt. 1907-től 1910-ig Brüsszelben Van der Stappen irányításával dolgozott, eközben Jean Delville vezetésével alakrajzot is tanult. 1911-től magyar állami ösztöndíjjal egy évet töltött a Római Magyar Akadémián. Hazatérése után a Kecskeméti művésztelepen, majd a budapesti Százados úti művésztelepen alkotott (Övedző fiú, Ifjúság, Fiatal lány).
Komját Aladár (Korach, 1891-1937)
költő, újságíró, szerkesztő, jogász. Az első világháború alatt az antimilitarista mozgalom, valamint a forradalmi szocialista csoport egyik vezető tagja volt. Először A Tett és a Ma adott helyet verseinek. 1917-ben megjelent a Kiáltás című első verseskötete. Tagja volt az írói direktóriumnak. 1920-tól illegalitás, majd emigráció következett. 1921-ben kitoloncolták az országból. Egy évvel később Bécsben Uitz Bélával az Egység című kommunista folyóiratot szerkesztette (Új Internationale, Mindent akarunk, Két világ mesgyéjén).
Olcsai-Kiss Zoltán (1895–1981)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész. 1915-ben behívták katonának, a frontról hadifogolyként Oroszországba került. 1921-ben tért haza, de menekülnie kellett, így Bécsbe szökött. 1923-tól emigrációban töltött 23 évet. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban rendezte meg. Kisméretű szobrait a sèvres-i porcelángyár sokszorosította. 1945-ben újra hazatért, 1951-ben az Iparművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. A szobrászat több műfaját művelte, mintázott köztéri szobrokat, kisplasztikákat, domborműveket és érmeket (A Táncospár – Kazincbarcika; Bölcsődal; Bach-muzsika).
Jiří Wolker (1900-1924)
cseh költő, újságíró, drámaíró. Mindössze 24 évet élt. Hatása jelentős volt a cseh költészetre (A kéményseprő, Vendég áll a házhoz, Ballada az álomról).
Gino Cervi (1901-1974)
olasz színész. 1932-től szerepelt filmekben (Jónapot, elefánt!; A három testőr; A rabszolgák lázadása).
Fazekas Anna (1905-1973)
író, műfordító, szerkesztő, pedagógus. Versei jelentek meg az Esti Kurírban, a Pesti Hírlapban és önálló kötetekben is. 1924-ben a munkásmozgalom tagja lett. 1944-ben deportálták. 1949-ben lektora lett az Athenaeum kiadónak. 1950-től jelentek meg részben önálló kötetekben, részben gyűjteményes kiadványokban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verses meséi, leporellókba, kifestőkönyvekbe írt versikéi. Öreg néne őzikéje című meséjét lefordították német, cseh, orosz és kínai nyelvre is (Évi az óvodában, Kíváncsi Zsófi farsangja, A kerek kő).
Pless László (1905-1974)
Kossuth-díjas karmester, zenepedagógus, érdemes művész. Zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneakadémián Weiner Leónál, vezénylést a Nemzeti Zenedében Fleischer Antalnál tanult. A zsidótörvények miatt 1939-ben eltávolították az Operaházból. A háború után, 1945-ben, ismét az Operaház korrepetitora, majd 1947-től az Opera énekkarának igazgatója lett, és karnagyként is szerepelt. A kórust újjászervezte.
Pálos György (Patrovits, 1920–1970)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1940-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában, ezt követően Szegedre szerződött. Az első magyar televíziós játékfilmben, a Sakknovellában Stefan Zweig írót alakította. Kiváló karakterszínész volt, főszerepeiben is utánozhatatlan. Bármely figura megformálásakor is önmaga maradt. Aki látta, Soós Imréhez hasonlította, róla pedig mindenkinek Latinovits Zoltán jutott eszébe. A Kazinczy-díjat 1968-ban kapta meg (Föltámadott a tenger, Rab Ráby, A tizedes meg a többiek).
Josef Škvorecký (1924-2012)
cseh író, publicista. Első művei szatirikus, groteszk szelleműek voltak, ideológiai skandalumot váltottak ki, és beleszaladtak a cenzúrába. 1968-ban ösztöndíjasként kerül az Amerikai Egyesült Államokba, és többé nem tért haza. Írt néhány forgatókönyvet is, melyek közül kettőt Jiří Menzel filmesített meg (Gyávák; Pléhkatonák. Életképek néphadsereggel és tankokkal; Egy tenorszaxofonos történetei).
Kautzky Norbert (1925-2000)
író, költő. 1951-ben kitelepítették a Viharsarokba. 1953-ban szabadult családjával. 1964-1968 között az ELTE BTK pszichológia szakos hallgatója volt (Magán-beszéd, Elefántház, Párbeszéd).
Kádár Flóra (Horcsák Flóra Anna, 1928-2003)
Aase-díjas színésznő. 1949-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban szerzett oklevelet. A Madách Színház tagja volt, innen ment nyugdíjba. A győri, a szegedi és a békéscsabai színházakban, valamint az Állami Déryné Színháznál is játszott (Körhinta, Szegény Dzsoni és Árnika, A napfény íze).
Táncsics Mária (1930-1993)
színésznő, a Magyar Televízió első bemondónője. Színészi oklevelét 1947-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1948-ban a Nemzeti Színházban kezdte pályáját. 1960-tól a Pest megyei Petőfi Színpad művésze volt. 1964-től az Állami Déryné Színház, illetve 1978-tól a jogutód Népszínház színésznője volt 1985-ig (Semmelweis, Gázolás, Te rongyos élet).
Patty Shepard (1945-2013)
amerikai-spanyol színésznő, élete zömét Spanyolországban töltötte és spanyol, francia és olasz filmekben alakított. Több horrorfilm szereplője is volt, feltűnik még spagettiwesternekben is (A vámpírok éjjele, Kedves gyilkosom, Különben dühbe jövünk).
Helyey László (1948-2014)
Jászai Mari-díjas színművész. 1975-ben diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1978-tól a Nemzeti Színház művésze, majd 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja volt. 1992-1996 között a Budapesti Kamaraszínház művésze volt. Utolsó éveiben az Újszínház tagja volt, mellette vidéken is vendégszerepelt. Népszerű színművész, közel félszáz filmben és csaknem száz színdarabban játszott. Emellett kedvelt szinkronhang volt (Hajnali háztetők, A Hídember, Magyar vándor).
Nagy Gáspár (1949-2007)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró, szerkesztő. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. 1969-től megfigyelés alatt tartották, a titkosszolgálat felbontotta leveleit, lehallgatta telefonjait. A rendszerváltás előtt költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről, nyílt szembenállás volt a diktatúrával, leleplezte annak módszereit és cselekedeteit (Koronatűz, Szabadrabok, 1956 fénylő arcai).
