Névnapok: Tamara, Tamás, Áldáska, Amázia, Aszpázia, Bekő, Bökény, Dakó, Dávid, Dókus, Dózsa, Gáspár, Gazsó, Jonatán
Események:
1801 – Izabela Czartoryska hercegnő Puławyban gyűjteményt hoz létre, mely az egyik első lengyel múzeum, a Czartoryski Múzeum elődje lesz.
1924 – Bemutatják az Amerikai Egyesült Államokban a Pán Péter című fekete-fehér egész estés filmet.
1857 – Liszt Ferenc művét, a Die Hunnenschlacht-ot (A hunok csatáját) bemutatják Weimarban.
1955 – Barbra Streisand 13 évesen megjelenteti első lemezét You’ll Never Know címmel.
1982 – Jamaicában bélyeget bocsátanak ki Bob Marley emlékére.
1989 – Václav Havel cseh írót, filozófust, volt disszidenst megválasztják Csehszlovákia első posztkommunista elnökévé
2003 – Az akkala számi (babin sámi) utolsó ismert beszélője meghalt – így az már nem számít élő nyelvnek.
Meghalt Jacques-Louis David (1748–1825) francia festő, a klasszicizmus vezéralakja, témái általában klasszikus forrásokból fakadtak.
Nagy hatással voltak rá a római szobrok is, képei tükrözik a kor francia társadalmi légkörét, a hazafiasság, hősiesség, a forradalom iránti önfeláldozás eszméit. 1792-ben a Konvent tagja lett, 1793-ban a király kivégzésére szavazott. Tagja lett a Közbiztonsági Bizottságnak és e minőségében sok letartóztatási parancsot írt alá, áldozatai közül sokan a vérpadra jutottak. Politikai befolyását a Francia Akadémia ellen használta fel. Kezdeményezte a nemzeti kincsek leltározását, így egyike lett a francia múzeumok megalapítóinak. Robespierre bukása után őt is börtönbe vetették, de elkerülte a kivégzést, sőt a börtönben is festhetett (Napóleon, Szókratész halála, Madame Récamier portréja).
Meghalt Rainer Maria Rilke (1875–1926) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.
Prágában nőtt fel, szülei a költészet és a művészet iránt fogékony fiukat katonai akadémiára íratták be, ahova 1886 és 1891 között járt. A kadétiskola lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. 1919-ben Svájcban telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. A félelem, a kiszolgáltatottság a kétségek foglalkoztatják, ezek jelennek meg műveiben (Archaikus Apolló-torzó, Történetek a Jóistenről, Őszi nap).
Megszületett Pablo Casals (Pau Carles Salvador Casals i Defilló, 1876-1973) katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.
Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a 20. század egyik, ha nem a legjelentősebb gordonkaművészének számít. Komponistaként kevésbé ismert. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét (La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, El pesebre oratórium, Miserere).
Ezen a napon született:
Bárány Ágoston (1798-1849)
ügyvéd, levéltáros. Kazinczy Ferenc buzdítására, kivel levelezett, előbb a költészetben, majd az önéletrajzírásban tett kísérletet. 1825 tavaszán Torontál megyébe költözött, itt kezdte a német nyelv tanulását, fordított színművet és regényt. 1828-ban Bánlakán az uradalmi levéltár lajstromozásával foglalkozott, 1831. októberében megyei levéltáros. Ezután készültek a déli megyék történeti leírásai (Wolfenbütteli herczegnő, Torontál vármegye hajdana, Temes vármegye emléke).
Kiss Bálint (1802-1868)
festőművész, grafikus. 1827-ben, Bécsben a képzőművészeti akadémia hallgatója lett, ahol közeli barátságba került Barabás Miklóssal. 1830-ban Szentesen telepedett le, ahol arcképfestésből próbált megélni. 1834-ben Debrecenbe költözött. A Nemzeti Színház ismert színészeiről ceruza- és szénrajzokat készített. 1840-ben a Pesti Műegylet első kiállításán három arcképpel és egy életképpel szerepelt, 1841-ben már két történelmi témájú képet is bemutatott. 1843-ban kinevezték a Magyar Képtár felügyelőjévé és rendezőjévé, 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őre és restaurátora lett és ő rendezhette a múzeum első képkiállítását.
Szendrey Júlia (Petőfi Sándorné, 1828-1868)
költő, író, Petőfi Sándor múzsája, felesége, majd özvegye. „Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.” („Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…”, Szendrey Júlia összes verse, Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplója).
gróf Kuun Géza (1838-1905)
nyelvész, filológus, történész, orientalista, MTA igazgató tag. Külföldi utazásait 1856-ban kezdte, beutazta Olaszországot, Svájcot és Dániát, Németországot. Később meglátogatta Angliát és Franciaországot. Utazásai alatt jeles tudósok ismeretségét szerezte meg és teljesen otthonossá vált az európai nyelvekben. Megszámlálhatatlan társaság választotta tagjává, cikkei több tucatnyi hazai, illetve külföldi folyóiratban, hírlapokban jelentek meg (A sémi magánhangzókról és megjelölések módjairól, A kunok nyelvéről és nemzetiségéről, Ismereteink Tibetről).
Stevanecz Antal (Anton Števanecz, 1861-1921)
magyarországi szlovén író, költő, kántortanító. 1896-ban írta meg művét a Szrcé Jézust, amelynek kinyomtatását a püspökség engedélyezte. A Szrcé Jézus egyszerre templomi énekeskönyv, kalendárium és imakönyv, amely lényegében a régi martyánczi énekeskönyv kései utódai közé tartozik.
David Alfaro Siqueiros (1869-1974)
mexikói szocialista realista festőművész, Lenin-békedíjas, a mexikói muralisták csoportjának meghatározó alakja. Művészi alkotó módszerére jellemző, hogy felfokozott színeivel, absztrakt és figurális elemeket merészen egyesítő módszerével önálló stíluskorszakot, a monumentális-dekoratív festészet korszakát teremtette meg. A mexikói kormányt nyíltan bíráló Siqueirost 1960-ban a vasutasok sztrájkjának támogatásáért börtönbüntetésre ítélték, s csak 1964-ben engedték ki a nemzetközi tiltakozás hatására.
Krémer Ferenc (1903-1978)
színész, rendező, színigazgató, újságíró, a Színművészeti Kamara alelnöke. Az Állami Déryné Színház alapító tagja. 1920 és 1924 között Szabadkay József, 1925-1926-ban Szendrey Mihály társulatának volt a tagja. 1927-1929-ben Pécsett láthatta a közönség, 1933-ban a szegedi színházhoz szerződött, ahol 1935-ig működött. 1936–37-ben és 1939–40-ben a Royal Színház, majd 1938–39-ben Erdélyi Mihály budapesti színházainál játszott. A második világháború után egy ideig mellőzték, azonban 1947-től már rendezőként dolgozott a Budai Kamaraszínházban, majd 1952-től 1972-ig az Állami Déryné Színház művésze volt. 1964-ben vonult nyugdíjba.
Fejér Tamás (1920-2006)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. Pályafutását keskenyfilmesként kezdte. 1938-tól a Hunnia Filmgyárban volt gyakornok. 1943-ban jelent meg Film című filmesztétikai könyve. 1945-ben részt vett a filmszakma újjászervezésében, a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1948-ban nevéhez fűzödött az első felszabadulás utáni magyar szinkron elkészítése (Bogáncs, A beszélő köntös, Ballagó idő).
Szőnyi G. Sándor (1928-2012)
Balázs Béla-díjas dramaturg, rendező, kiváló művész. 1951–1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1956–1958 között az alakuló Magyar Televízió dramaturgja lett. 1958-tól a Magyar Televízió rendezőjeként dolgozott. 2004–2007 között a Tv-s Művészek Társaságának alelnöke, 2007-től tiszteletbeli alelnöke volt (Csak semmi pánik; Jó estét nyár, jó estét szerelem; Az a szép fényes nap).
Ádám Klári (1930-2018)
színésznő, gyermekszínész. Ötéves volt, amikor Balogh Béla filmrendező felfedezte őt, hatéves korában Lakner Bácsi Gyermekszínháza alkalmazta. Hétesztendősen játszotta el legemlékezetesebb szerepét, Mosodás Sutyit a Háromszázezer pengő az utcán című filmben. A világháborút követően, 1949-ben sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára. 1950–1951-ben az Úttörő Színházban játszott. 1952-ben hazaárulás vádjával hét év börtönre ítélték. 1955 után a Budapest Varietében, a Kamara Varietében és az Állami Déryné Színházban szerepelt.
Botvay Károly (1932)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult csellót 1950 és 1959 között. A Bartók vonósnégyeshez 1960-ban csatlakozott, és 1977-ig volt a kvartett tagja. Ebben az évben hozta létre a Budapesti Vonósokat, amelynek művészeti vezetője volt. 1983-ban alapító tagja volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak, és 1992-ig szólamvezetője volt.
Mary Tyler Moore (1936–2017)
többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Átlagemberek, Gyagyás család, Mesterlövészek).
Jon Voight (1938)
Oscar-díjas és négyszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, Angelina Jolie édesapja. Édesapja szlovák nemzetiségű volt, eredetileg Elemír Vojtkának hívták. 1961-ben debütált a Broadwayen. A színész 1969-ben hívta fel magára a figyelmet az Éjféli cowboy című filmben nyújtott alakításával. A Hazatérés című filmért 1978-ban megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat (Mission: Impossible, Lara Croft: Tomb Raider, A nemzet aranya).
Onczay Csaba (1946)
Kossuth-, Liszt Ferenc-díjas és Bartók–Pásztory-díjas gordonkaművész, tanár. 1965 és 1970 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1970-ben részt vett Sienában André Navarra mesterkurzusán, majd 1970–1971-ben a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Sz. P. Sirinszkijnél tanult. Csellószólistaként Európa csaknem minden országában fellépett, de gyakori vendége Amerika és a Távol-Kelet legjelentősebb hangversenytermeinek is. Több nemzetközi versenyen szerepelt eredményesen. Repertoárján a csellóirodalom klasszikus darabjai mellett 20. századi és kortárs zeneszerzők kompozíciói is szerepelnek.
Ted Danson (1947)
amerikai színész. 1972-ben megszerezte színész diplomáját. 1987-ben Tom Selleck és Steve Guttenberg mellett főszerepet kapott a Három férfi és egy bébi családi vígjátékban, majd a pár évvel később, 1990-ben bemutatott Három férfi és egy kis hölgy című folytatásban is szerepelt.
Jon Polito (1950-2016)
amerikai színész. A Villanova University egyetemen tanult, majd New York színházi életének tagja lett, 1977-ben kapta meg első szerepét. Pályafutása alatt olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando, Faye Dunaway, James Gandolfini és Albert Finney, emellett szerepelt Clint Eastwood és Tim Burton rendezéseiben is (Hegylakó, A holló, A nagy Lebowski).
Szecskó Péter (1950–2021)
grafikusművész, illusztrátor, festő. Édesapjának köszönhetően már gyermekfejjel lehetősége nyílt a nagy kortárs művészek világát megismernie. Könyvillusztrálással 1974 óta foglalkozott, több mint félszáz könyve jelent meg, rajzai többször szerepeltek könyvfesztiválokon. Alapítója a Magyar Illusztrátorok Társaságának.
Brad Grey (1957-2017)
amerikai televíziós- és filmproducer, menedzser, a Paramount Pictures vezérigazgatója volt. Executive producere volt a Maffiózók című HBO sorozatnak, de sikeresek voltak a Nászok ásza, a Horrorra akadva, a Charlie és a csokigyár és A tégla című mozifilmjei.
Várhelyi Dénes (1960)
színész, rendező. Színészi diplomáját 1985-ben szerezte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1987-től a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1989 őszétől egy évadot töltött Egerben.1991-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. Jelenleg az egri Gárdonyi Géza Színház művésze. Rendezéssel is foglalkozik.
Breyer Zoltán (1963-2009)
színész, szinkronszínész, gyártásvezető. 1982-ben érettségizett a budapesti Madách Imre Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán. 1982 és 1984 között a Nemzeti Színház Stúdiójában tanult. 1986-ig a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, ezt követően szellemi szabadfoglalkozású színész. Alapító tagja az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek. 2001 és 2008 között a budapesti József Attila Színházban játszott kisebb szerepeket. 13 éves korától szinkronizált, a nagyközönség több, mint 200 filmben hallhatta. Többször lehetett hallani a tematikus csatornák műsorain narrátorként.
Dave McKean (1963)
angol illusztrátor, fotóművész, képregényrajzoló, dizájner, filmrendező és zeneszerző. Különböző művészeti ágakban alkot stílusára jellemzően, mint a kollázs, digitális művészetek, vagy szobrászat. 1989-ben kezdett el foglalkozni a Gaiman által írt The Sandman széria borítóival, ami tulajdonképpen elhozta neki a világhírt.
Vasvári Csaba (1966)
színész. 1992-ben diplomázott a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Játszott már többek között a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is. 2003-tól a Mozaik Művészegyesület alapítóelnöke volt. 2011–2014 között a Színházművészeti Bizottság tagja volt, 2014-től elnöke. 2014-ben végzett a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakán (6:3, Hamvadó cigarettavég, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Vasvári Emese (1966)
színésznő, Vasvári Csaba ikertestvére. 1989-1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1993-1997 között a Madách Színház tagja volt. 1997-ben a Bárka Színház alapító tagja (Szamba, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Valami Amerika).
Diószegi Imola (1969)
színésznő. Pályája 1991-től szülővárosában indult, a Figura Stúdió Színházban illetve a Sepsiszentgyörgyi Színházban (Tamási Áron Színház). Szerepelt a Kisvárdai Várszínházban, 2004-től a Veszprémi Petőfi Színházban játszott, 2013-tól a Soproni Petőfi Színházban.
Jennifer Ehle (1969)
kétszeres Tony-díjas brit-amerikai színésznő. Első komolyabb szerepét 1992-ben kapta, az igazi áttörést Elisabeth Bennett szerepe jelentette az 1995-ös Büszkeség és balítélet című sorozatban. 1999-ben szerepelt Szabó István A napfény íze című magyar–osztrák–német–kanadai történelmi drámában (Oscar Wilde szerelmei, A király beszéde, A szürke ötven árnyalata).
Jude Law (1972)
angol színész. 12 évesen (1984) iratkozott be a National Youth Music Theatre-be. Tehetségére hamar felfigyeltek, még a Broadwayen is megfordult. 2001-ben főszerepet kap az Ellenség a kapuknál (Enemy at the Gates) című háborús eposzban (A. I. – Mesterséges értelem, Bűnös viszonyok, Arthur király – A kard legendája).
Mekhi Phifer (Mekhi Thira Phifer, 1974)
amerikai színész. Legtöbben a Vészhelyzet című amerikai drámából ismerhetik, karrierje azonban a Nepperek című amerikai drámával kezdődött, amelyben főszerepet kapott (Osztály, vigyázz!; Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron; 8 mérföld).
Diego Luna (Diego Luna Alexander, 1979)
mexikói színész, rendező és producer. Mexikói telenovella szerepeit követően – többek között – szerepelt az Anyádat is, a Fegyvertársak, a Milk, a Dirty Dancing 2., a Terminál és a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet című filmekben. Ő alakította Miguel Ángel Félix Gallardo drogbárót a Narcos: Mexikó című bűnügyi televíziós sorozatban.
Gulácsi Tamás (1984)
színművész. 1997-2003 között a Csabai Színistúdióban, majd 2003-2006 között a Pesti Magyar Színiakadémián tanult. 2006-2009 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója, 2009-2012 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2012-2013 között szabadúszó, 2013-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze.
Fehér Dániel (1985)
színész, bábművész. 2008–2013 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakos hallgatója volt. 2013-tól a Kolibri Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Lackner Kristóf (1571-1631)
soproni polgármester, városbíró, jogtudós, ötvös, író. Beutazta egész Itáliát és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol 1600-ban beválasztották a belső tanácsba. 1613-ban lett először polgármester; ezt a hivatalt 1619-ig megszakítás nélkül hatszor nyerte el. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel.
Carl Spitteler (Carl Friedrich Georg Spitteler, 1845–1924)
Nobel-díjas svájci író, költő. 1881-ben saját költségén adta ki a Prometheus und Epimetheus című művét, Carl Felix Tandem álnéven. A könyv észrevétlen maradt. 1892-ben Luzernbe költözött, itt írta további műveit. 1900 és 1906 között jelent meg a négykötetes epikai műve, az Olympischer Frühling. Kiállt a több kultúrájú Svájc semlegessége mellett.
Kégl Sándor (1862-1920)
iranista, irodalomtörténész, akadémikus. A 19. századi magyarországi iranisztika kiemelkedő alakja, a perzsa nyelv és irodalomtörténet első hazai egyetemi tanára, a klasszikus és újkori perzsa irodalom kiváló ismerője volt (Utazásom Perzsiába, Amánat és a hindusztáni dráma, Szenáji és a perzsa vallásos költészet).
Franyó Zoltán (1887–1978)
erdélyi magyar író, műfordító, szerkesztő. Első verse (Nyárutó) a Magyar Szemlében jelent meg, majd verseket, műfordításokat, cikkeket közölt több budapesti és vidéki lapban. Temesvári szolgálata idején részt vett a Dél Irodalmi Társaság létrehozásában, amely a holnaposokkal és a Nyugat körével tartott kapcsolatot. 1914-ben mozgósított tisztként a galíciai frontra került, megjelent harctéri írásaiban állást foglalt a háború embertelenségeivel szemben. Egyik versének közléséért (Elszánt harci ének) elkobozták a Népszava 1915. június 15-i számát. 1944. augusztus 23-a után rövid ideig újságíró, majd minden idejét a műfordításnak szentelte (A kárpáti harcokról, Évezredek húrjain, A pokol tornácán).
Miroslav Krleža (1893–1981)
horvát író, költő, drámaszerző és esszéíró, a 20. századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja. Volt gyanús, üldözött, megtűrt és ünnepelt személy is. Anyanyelvi szinten tudta a horvát, a magyar, a német nyelvet, valamint írt, olvasott és beszélt franciául és oroszul. Jól ismerte az irodalmat és művészeteket, de a természettudományokban, filozófiában, a klasszikus kultúra történetében is jeleskedett. Stílusát romantikus és realista hagyomány jellemzi, mely expresszionizmussal, szürrealizmussal, néhol pedig klasszicista és avantgárd törekvésekkel vegyül (Magyar királyi honvéd novela, Az ész határán, Terézvári garnizon).
Kepes György (1906-2001)
festő, tervező, fotóművész, képzőművészeti író. Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített, és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. 1965–66-ban kiadta a Vision and Value című művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához.
Szemerényi Oszvald (1913-1996)
angol születésű magyar nyelvész, etimológus, az MTA tagja, a balti-szláv hipotézis megteremtője. Nagy hatással volt rá Laciczius Gyula. 1944-ben nevezték ki az Pázmány Péter Tudományegyetem magántárának. 1947-től az indoeurópai összehasonlító nyelvészet tanszékvezető professzora. 1948-ban Angliába emigrált. 1960-ig a londoni Bedford College tanára.
Xantus Gyula (1919-1993)
festőművész, grafikus. 1946-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézetnél dolgozott. 1960-tól 1962-ig vezette az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékét, 1963-tól nyugállományba vonulásáig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Számos műve szerepel közgyűjteményekben.
Kiss István (1927-1997)
Kossuth-díjas szobrászművész. 1948 és 1953 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Már 1950-től kiállító művész volt, a főiskola elvégzése után már ismert művész volt. Még főiskolás korában elnyerte a Dózsa-emlékműre kiírt pályázatot, ez jelentette művészi pályafutásának kezdetét. Első önálló kiállítása 1954-ben volt, majd sorozatosan pályázatokon vett részt (Szekszárdi kilátó, Szitakötők, Munkástrón).
Száraz György (1930–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, a történelmi dráma egyik legjelesebb hazai művelője volt, általában a nemzet nagy kudarcainak, elszalasztott lehetőségeinek elemző ábrázolására vállalkozott. 1978 és 1980 között a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja. 1983-tól haláláig, 1987-ig a Kortárs című folyóirat főszerkesztője volt (A vezérkari főnök, Ítéletidő, Egy előítélet nyomában).
Andrej Tarkovszkij (1932-1986)
szovjet-orosz filmrendező, forgatókönyvíró; a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakja. 1954-ben iratkozott be a Moszkvai Filmfőiskolára. Karrierje 1962-ben kezdődött, ekkor forgatta az Iván gyermekkora című filmjét, mely rögtön hatalmas nemzetközi sikert aratott. Az 1966-os Andrej Rubljov forgatása közben már érték őt atrocitások a szovjet belügyi hatóságoktól, alkotói szabadságáért élete végéig harcolnia kellett, a filmet csak 1970-ben mutatták be. Ezekben az években forgatókönyveit visszautasították, csak 1972-ben forgathatott újra. Filmjeit áthatják a keleti és nyugati kereszténység és a keleti nagy vallások hatásai. Tarkovszkij művei egyedülállóan koherens módon kapcsolódnak egymáshoz, saját életét, hitét, gondolatait, az orosz kultúra és társadalom, valamint az emberiség jövőjének kérdéseit ábrázolja egyéni stílusban (Solaris, Sztalker, Nosztalgia).
Wojciech Kilar (1932-2013)
lengyel zene- és filmzeneszerző. Filmzenéivel számos elismerést szerzett, de nagyszerű szimfonikus és kamaraműveket, egyházi zenét, kórusokat is komponált. Tagja volt a lengyel avantgárd zenei mozgalomnak. Műveinek igen nagy többsége ismeretlen maradt a zeneértő közönség előtt, a jócskán több mint 100 lengyel és külföldi filmzene ellenére (Az ígéret földje, A zongorista, Advent Symphony).
Lehotka Gábor (1938–2009)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, érdemes művész. 1953 és 1958 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt. 1958-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakán Pécsi Sebestyén tanítványaként, ahol 1963-ban kitüntetéssel végzett. Párhuzamosan 1961 és 1966 között a zeneszerzés szakot is elvégezte. Szólistakarrierje Magyarországon 1963-ban, a nemzetközi koncertéletben pedig 1965-ben kezdődött. Európa-szerte adott koncerteket. Elsőként Vácott, 1976-ban épült orgona Lehotka Gábor közreműködésével. Később több más hangszer, így a Vigadó, a Zeneakadémia és a Dohány utcai zsinagóga orgonájának építésében is részt vett.
Csikos Gábor (1939-1996)
színész. 1962-ben végzett a Színművészeti Akadémián. Négy-négy évadot töltött a Szegedi Nemzeti Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban és a Thália Színházban. 1974-től 1977-ig a 25. Színház, 1977 és 1980 között a Radnóti Miklós Színpad tagja. 1991-től a Nemzeti Színház művészeként dolgozott. Főként drámai főszerepeket alakított, de karakterszerepekben is kiváló volt. 291 filmben működött közre szinkronhangként (Sose halunk meg, Rosszemberek, Pesti háztetők).
Gyöngyössy Zoltán (1958-2011)
Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, egyetemi tanár. 1976–1981 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 2001-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2008-tól az egyetem Doktori Iskolájának fúvósprogram-vezetője, 2009-től szakcsoportvezetője volt.
