a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Pfening Dóra
Tétova szavunk jelentésével, eredetével, szókészletbeli változásaival, rokonnyelvi megfelelőivel, szinonimáival, illetve az adott anyanyelvünkön belüli, eltérő földrajzi helyeken előforduló szóhasználatával foglalkozom. Megnéztem a különböző folyóiratokban és szótárakban talált írásokat a tárgyalt szóról.
A jelölések a nyelvtudományban szokásos eljárásokat követik, azaz a * jelölés a bal felső indexben kikövetkeztetett alakot jelöl, a félidézőjel (’) a jelentést, a dőlt írásmód a nyelvi alakokat. A szakirodalom és a források rövidítése a cikk végén található. Ahol német jelentéseket adok meg, azokat az adott forrásban találtam így.
A tétova szó jelentéséről:
A legterjedelmesebb, 110 000 szócikket tartalmazó szótárunk az Értelmező szótár (ÉrtSz.) a tétova (té-tova) szónak határozói összetételes értelmezésére az (І.) ’erre-arra’, ’rendetlen’, és ’ide-oda hajló irányban’ meghatározást adja. Példamondatokkal magyarázva a jelentés világossá válik: Tétova járni-kelni, bolygani. Szemei tétova járnak. Tétova kap vagy kapdos. (CzF. VІ. kötet, 278.)
A szó jelentése még ilyen értelemben véve az ’innen-onnan; von hier und dort, ide-oda, hin und her’ (TESz.), ’unstet, unsicher, schwankend, hin und her’ (A magyar szókészlet finnugor elemei), illetve: ’ide-oda (régies kifejezés), erre-arra’; átvitt értelemben pedig: ’tétován, bizonytalanul, habozva, határozatlanul’ (Magyar szókincstár); ’von hier und dort, hin und her, unsicher, unschlüssig’ (EWUng.).
Az irodalmi nyelvben, vagyis a szépnyelvben is – a jelentést határozószói szempontból vizsgálva –, a ’hol egyik, hol másik irányba’ értelmezést találjuk róla: Kis termettel bír, könnyen tétova fordul Szürke lován. Majd egyszerű dal…Pendűl, melyen a tánc tétova ringat, Mint lombot a szél ha ütemre inga. (Vörösmarty Mihály; Arany János). Átvitt értelemben a ’célt nem látva, határozatlanul, bizonytalanul cselekszik’. Gondolatai tétova járnak. Szeme tétova jár. Énekelném ezeket nagy keseredett szűvel,…Tétova bujdosván, bűnömön bánkódván.(Balassi Bálint); Nincs hazája…| A földön fut tétova (Kisfaludy Sándor). A vágyak hervadt levele Tétova hull a földre le (Juhász Gyula) (ÉrtSz.).
’Das Schanken’ [1372 u./ 1448 k.: ewtet nekÿ ÿmte toua… haboratÿa uala (JókK 21); 1416 után / 1450 körül: teftoua iaratta (BécsiK 168); 1456 körül: tethoua ſpacialnak vala (SermDom.); 1516–19: ſem tee ſem towa (JordK 166); 1524: ha valamÿ Thethowath Thenne Benne (MNy. XІІІ, 123); 1570: Ackoron kedig tiltul villamni kezde (Heltai: Háló 68); 1604: Tetul megnyirom ’Interrado’, N. té-túl, tel-túl, tél-túl, tíl-túl; (MSzFE; TESz.).
Hasonlóan határozza meg egy másik szótárunk, ugyanúgy időhatározói összetételként elemezve a szót, de ennél az értelmezésnél megfigyelhetjük, hogy használják főnévi értelemben is, ekkor a (ІІ.) ’határozatlan’, ’ingadozó’ kedélyállapotra és / vagy lelkiállapotra utalnak a jelentései. Második jelentéseként használják még a tétován, tétovázva határozószót, illetve határozói igenevet is. Ilyenkor például – tétova megálltam, és soká haboztam (Hegedüs І. – Goethe), zavartan, tétova néztek szét (Bródy S.) – kifejezésként értelmezhető.
A szó az ikerszók osztályába tartozik, s némi módosítás után a téltúl határozót kapjuk.
Tehát a tétova szavunk értelmezhető határozószóként, melléknévként és főnévként is.
Ha mint melléknév fordul elő a beszédünkben vagy írásunkban, akkor jelentése az ’erre-arra mozduló, imbolygó’ (ÉrtSz.), ’ingadozó határozatlan elméjű, akaratú’ (CzF.). Tétova léptekkel elindult. Szeme tétován jár erre-arra. A színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban fellobbanó… láng tétova visszfénye (Jókai Mór). Tétován megindult, lefelé a lépcsőn (Karinthy Frigyes). Kipirult az italtól… tekintete tétován lebeg (Nagy László). Melléknévi szerepben az átvitt értelemben vett jelentései a következők: ’habozó, ’ingadozó’, ’bizonytalan’. Tétovázó ember. Vár tétován a nép, remegve bölcse (Arany János). Szörnyűség|… nekivágni a | világnak, pénztelenül, tétova| ábrándok után! (Szalay László). (ÉrtSz.)
Jelentése még ilyen esetben az ’unschlüssig’ (MSzFE); ’tétovázó, bizonytalan, tanácstalan, ingatag, habozó, félénk; határozatlan, álmatag, hezitáló, vacilláló, téveteg, révedező, réveteg’ (Magyar szókincstár), és a ’bizonytalankodó, határozatlan, unentschlossen, unsicher’ (TESz.); ’Machenschaft, Zögerung, Schwankung’ (EWUng.).
Főnévként értelmezve a -vát, -vája ragot kapja; ezt az alakját a régi, irodalmi nyelvben használták főként. A szó jelentése ebben az esetben a (ІІІ.) ’tétovázás’, ’habozás’, ’határozatlanság’. E kérdést tennem az ész sugallta, de lelkiismeretem, honszerelmem tétova nélkül… felelt reá (Táncsics Mihály). A tétova gyalázat, a kétség gyávaság (Kemény Zsigmond). (ÉrtSz.) Főnévi szerepben a tétovázás szó jelentése a ’ habozás, ingadozás, bizonytalanság, kétség, bizonytalankodás, határozatlanság, hezitálás, vacillálás (idegen szó), tanácstalanság’ (Magyar szókincstár); ’fondorlat, mesterkedés, Machenschaft’ (MNy. 13: 123). Ez az adat 1524-ből származik, majd 1573-ban megjelenik már a ’tétovázás, ingadozás; Zögerung, Schwankung’ alakokban is (TESZ).
A tétova szó eredeti határozószói jelentése ’ide-oda’. Az ’innen-onnan’ jelentés pedig valószínűleg a határozószókban gyakori funkcióváltással magyarázható. A ’tétovázás, habozás, határozatlanság’ jelentésre és a szó főnévi használatúvá válására a magyarázat a konkrét irányjelentés háttérbe szorulása. A nyelvújítási elvonás pedig magyarázat arra, hogy miért és miként használhatjuk melléknévként a szót (TESz., MSzFE, EWUng.).
A tétova szó rokonnyelvi megfelelőiről, hangalakváltozásairól, eredetéről és előfordulásáról:
Már a XV. században megjelenik a Bécsi Kódexben a tétova vagy téstova szavunk. Ez egy elhomályosult összetétel, melynek az első tagja finnugor eredetű té- tőből származik. Egyeztethető a vogul te- ’ez’, az osztják te- ’ez’, a finn tä- ’ez’ megfelelőivel, valamint a zürjén, votják, cseremisz, mordvin és lapp nyelvben lévő megfelelőikkel.
A második- to-va tag szintén finnugor eredetű tőből származik, ugyanúgy összeegyeztethető a vogul to- ’az’, az osztják to- ’az’, a finn tuo- ’az’ szavakkal; valamint a zürjén, votják, cseremisz, mordvin és a lapp nyelvben lévő hasonló névmásokkal. Egy vélemény szerint az első tag ugyancsak a ’to’ névmásból fejlődött. (SzófSz.)
Tehát mint már a Bárczi Géza által szerkesztett szótár is megállapítja, hogy ez a finnugor eredetű szavunk összetett szó, mely a té- ’ide, erre’ és a tova határozószók összetapadásával keletkezett. Az előtagja – a finnugor eredetű tő –, a té, megszilárdult ragos alak. A *te ősi alapszó az uráli korból. Összeegyeztethető a vogul tэ- ’ez’, az osztják tími- ’ez’, tэt- ’itt’, a zürjén ta- ’ez’, tan- ’itt’; a voják ta- ’ez’, a cseremisz ti, tэ- ’ez’, a mordvin te, t́э- ’ez’ szavával. Aztán azonos még a finn tämä ’ez’; täällä ’itt’, és a lapp diet ’az, ez’, die ’ott’; aztán a tøtt, tøt ’az’ megfelelőkkel. (TESz., MSzFE.)
A rokon nyelvi megfelelők vokalizmusában (magánhangzóiban) mutatkozó tarkaság ősi eredetű is lehet. De gondolhatunk arra is, hogy az uráli, illetve finnugor alapnyelvben az etimológiailag különböző eredetű t palatális magánhangzójú mutató névmások voltak. A *tä uráli alapalak eredeti jelentése ’ez’ lehetett. (EWUng, MSzFE, TESZ.)
További vizsgálatot igényelnek a szócsalád egyéb (jugakir, indoeurópai) kapcsolatai.
A magyar té szó a te alapszóból jött létre ²í lativusraggal (te²i> té). A té hangalak a tétova szón kívül még a téstova, se (m) té, se (m) tova szóban fordul elő. A téstova szóban szereplő s hang kötőszó. (TESz.)
A tétova szó téves hangalakváltozásai, és régebbi téves szómagyarázatok:
Az elképzelés, hogy tétova szavunk egy korábbi *tevé-tova szónak a rövidülése, téves elképzelés. (TESZ.)
Tévesen egyeztetett még, illetve a tétová-hoz tévesen kapcsolódó tap, tau, tam ’dieser hier’ (Halász: NyK. XXІІІ, 269; Setälä: JSFOu. І. 355; FUV) szavak, amik vagy a magyar tova ’fort, hinweg…’, vagy a finn (Lönnrot) taa ’den här, denne, denna, detta, den där (närmare än tuo); der… hier, dieser, der da (näher als tuo)’ családjába tartoznak (SKES, MSzFE)
Collinder, Räsänen, Angere régen tévesen magyarázta és egyeztette a jukagír (tin ’this’), és altaji névmásokkal (a mongol tere ’that, he she’ stb.). Bouda az uráli nyelvből jukagírba való átvételre gondolt. Többen még uráli-indoeurópai kapcsolatra is gondoltak (Jensen, Hirt-Festscher, Hunfalvy, Collinder (MSzFE).
A tétova szó származékai:
- Tétováz: a XVІ. század közepén a Magyar nyelvtörténeti szótárban már előfordul (MSzFE)
- Tétovázik (ige): 1560 tétoázának (TESZ: RMKT. 5: 244; EWUng, MSzFE, Magyar szókincstár)
- Tétovázó (melléknévi igenév): ’tétova, bizonytalan, határozatlan, tanácstalan, habozó, ingatag, hezitáló, vacilláló, ingadozó, teketóriázó, labilis’ (Magyar szókincstár)
- Tétovázás, tétovaság (főnév): ’habozás, ingadozás, bizonytalankodás, határozatlanság, hezitálás, vacillálás, tanácstalanság’ (Magyar szókincstár, SzinSz.).
A tétova szó szinonimái:
Ha valaki tétovázó, habozó, bizonytalankodó: kellő határozottság híján van, vagyis ’határozatlan’. Külsőleg járással, mozgással kapcsolatos, vagyis ’bizonytalan járású’ az adott személy. Félelemből eredően: a ’félénk’ szó a szinonimája. Például: ’félénk’ mozdulattal…(SzinSz.)
A tétova szó előfordulása nyelvjárásainkban:
Zala megyében ti-tu szóösszetételként használatos tájszó a tétova kifejezésünk, a Dunántúlon pedig té-tó összetételként, aminek ebben az esetben a jelentése ’ide-oda’, ’erre-arra’. Például azt mondják, hogy Té-tó tekéntek, ami annyit tesz, hogy ’körültekintek az udvaron’, vagy kimegyek a szőllőbe ek kicsit té-tó tekinteni (Nyr. XVІІІ, 91.). Egy példa a Zala megyei használatra: Mire ti-tu tekintettem, má nem láttam semmit.
A tétova szóval kapcsolatos szólások:
Se té, se tova, vagyis se ide, se oda. (Nyr. ІX, 130.)
A Magyar Nyelv folyóiratban Bárczi Géza írt cikket a ’tilt’ szóról, amiben megtalálhatjuk a tétova szavunk eredetének magyarázatát is. Eszerint a finnugor alapnyelvben volt egy közelre és távolra mutató névmáspár, a *tä és a *to. Ezekből a névmásokból keletkeztek a többi finnugor nyelvekben is elemi ragok hozzátapadásával a határozószók. Ugyanúgy, mint a magyarban a túl és a tova. Így fejlődött nyelvünkben az *²i lativusraggal a *to mutató névmásból a *ti határozószó. Ez körülbelül annyit jelent, hogy: ’oda, el’. De a té-ti kifejezés helyett a tova fogalmat használjuk (ekkor a névmás további alakulásokon megy át); a ti kifejezés kiszorult, s így létrejött tétova szavunk még ma is él.
A források rövidítései:
CzF = Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I–IV. Pest, 1862–1874.
TESz. = Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1–4. 2. kiadás. Budapest, 1984.
EWUng. = Benkő Loránd (főszerk.): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. I–II. Budapest, 1993–1994.
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára. I–VII. Budapest, 1959–1962.
JókK. = Jókai-kódex. 1372/1448. Kiadva: Codices Hungarici (sorozat) I.
BécsiK. = Bécsi kódex. 1416/1450. Kiadva: Új Nyelvemléktár. Budapest, 1916.
JordK = Jordánszky-kódex. 1516–1519. Kiadva: Régi magyar nyelvemlékek. Buda, 1838–1846.
SermDom. = Sermones Dominicales. Kiadva: Budapest, 1910.
MNy. = Magyar Nyelv. A Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóirata. Budapest, 1905–
Nyr. = Magyar Nyelvőr. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának folyóirata. Pest, később Budapest, 1872–
NyK = Nyelvtudományi Közlemények. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének folyóirata. Pest, később Budapest, 1862–
SzófSz. = Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941.
JSFOu. = Journal de la Société Finno-Ougrienne. A Finnugor Társaság folyóirata. Helsinki, 1886–
FUV = Collinder, Björn: Finno-Ugric Vocabulary. An etymological dictionary of the Uralic languages. (Finnugor szótár. Az uráli nyelvek etimológiai szótára.) Stockholm, 1955.
SKES = Toivonen, Y.–Itkonen, E.–Joki, A.–Peltola, R. (szerk.): Suomen kielen etymologinen sanakirja. (A finn nyelv etimológiai szótára). I–IV. Helsinki, 1955–1978.
RMKT = Régi magyar költők tára I. Középkori magyar költői maradványok. Budapest, 1880–1930.
SzinSz. = O. Nagy Gábor–Ruzsiczky Éva (szerk.): Magyar szinonimaszótár. Budapest, 1978.
MSzFE = Lakó György (főszerk.) A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Budapest, 1967–1981.
