Névnapok: Lázár, Olimpia, Begónia, Belizár, Lázó
Események:
1790 – El Zócalóban (Mexikó, Mexikóváros) felfedezik az azték naptárkövet.
1792 – Kolozsváron a Rhédey-palota tánctermében tartja első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság, s ezzel kezdetét veszi a kolozsvári hivatásos színészet.
1865 – Franz Schubert Befejezetlen szimfóniájának első előadása.
1894 – Először jelenik meg az „Új Idők” című képes szépirodalmi hetilap Herczeg Ferenc szerkesztésében.
Megszületett Domenico Cimarosa (1749–1801) 18. századi olasz zeneszerző, az opera buffa egyik legismertebb és legnagyobb mestere.
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, és a minorita szerzetesrend támogatásával már 12 évesen a nápolyi konzervatóriumba küldték tanulni. elsősorban mint operaszerző él a köztudatban. Hatvannégy opera mellett azonban száz koncertária és dal, több mise, oratórium, kantáta, egy rekviem, harminckét zongoraszonáta alkotja gazdag életművét. Zenéje a kor formáit és hagyományait követi, jól felkészült, virtuóz zeneszerzőre vall. Legnagyobb érdeme abban állt, hogy továbbfejlesztette és ötvözte a korszak formakincseit és stílusait, ezáltal mutatva előre a következő századra. Pályája elején elsősorban opera seriák kerültek ki a kezei alól, de tehetségét az opera buffa műfajában jobban ki tudta bontakoztatni. Itália legnépszerűbb szerzője volt korában, népszerűsége már pályája középső szakaszában megelőzte Piccinniét (A gróf szeszélyei, A lakoma, A titkos házasság). ––> A nagybőgők diadala
Megszületett Czuczor Gergely (Ete, 1800–1866) szerzetes, költő, nyelvtudós, akadémikus.
Költőként a népdal formakészletének egyike legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert. Magas színvonalra fejlesztette a nemzeti eposz és a ballada műfajokat. Czuczor Gergely sok verse népdallá vált. Nyelvészként fő műve a hatkötetes mű, A magyar nyelv szótára (Fogarasi János fejezte be), életében négy kötet jelent meg. Százhetvenezer szócikkével majd száz évig nem volt párja. Az 1848-as forradalomban való részvételéért, illetve a forradalomra felhívó Riadó című verséért két évet kellett várfogságban töltenie. ––> A szavak eredetére feleletet adó Biblia
Ezen a napon született:
Tóth Lőrinc (1814–1903)
drámaíró, szakíró, okleveles ügyvéd, kúriai elnök; a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, valamint a Fővárosi törvényhatósági bizottság virilista tagja. 1848 tavaszán tagja volt a bécsi nagy küldöttségnek, mely az akkori nagy reformokat közvetítette. A világosi fegyverletétel után egy ideig barátainál a Tisza vidékén tartózkodott, elfogták, az Újépületbe zárták és halálra ítélték. Utóbb társaival együtt felmentették. Jogi munkáin kívül számos költeményt, novellát, útitárcát, életrajzot és színművet írt (A kénytelen király, Méhek. Epigrammok. Xeniák. Apró életképek és szatirák, A magyar felsőház reformja).
Komlóssy Ferenc (1817-1892)
festőművész. Temesváron tanulta a festészetet. 1839-ben felvették a Waldmüller bécsi iparművészeti akadémiára. 1845-ben Pestre költözött. 1861-ben Temesváron magániskolát vezetett. A festészetből azonban nem tudott megélni, 1865-ben Bécsben telepedett le. Eleinte szentkép- és portréfestésből élt, de inkább tájkép- és virágfestő munkái jelentősek (Cigányfalu Olaszországban, Vízesés, „Rózsa album”).
Ferenczy Teréz (1823–1853)
költőnő. A költészettel olvasmányai hatására már korán elkezdett foglalkozni; döntő hatást azonban pesti tartózkodása gyakorolt rá. Költeményei életében különböző szépirodalmi lapokban jelentek meg; halála után pedig Téli csillagok cím alatt összegyűjtve.
Szabó Károly (1824-1890)
történész, műfordító, az MTA tagja. 1847 tavaszán Toldy Ferenc meghívására Pestre utazott, és segített neki a Magyar Tudósok Tára című irodalmi vállalkozásában. Kritikái jelentek meg a Magyar Szépirodalmi Szemlében. 1849. április-májusban az Aradot ostromló seregben a főhadnagyságig vitte, a szabadságharc leverése után egy ideig szülőföldjén húzódott meg (Magyarország történetének forrásai, Attila-mondák, A régi székelység).
Ferenczy József (1866-1925)
festőművész. Művészeti tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, hazatérése után Budapesten, Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1901-ben Temesváron telepedett le. Jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. 1906-ban és 1910-ben az ő kezdeményezésére rendezte meg temesvári kiállítását a Nemzeti Szalon. Számos arcképet festett, a vármegyeháza megrendelésére megfestette a temesi grófok és főispánok arcképeit, a városháza számára az egykori képviselőkét és polgármesterekét. 1911-ben ő festette a temesvári piarista templom Kalazanci Szent József életét ábrázoló négy mennyezetfreskóját.
Valdemar Langlet (Valdemar Georg Langlet, 1872-1960)
svéd író, újságíró, nyelvész, 1944-ben a Svéd Vöröskereszt budapesti főmegbízottjaként az embermentő akciók egyik irányítója, több mint 20 000 embert mentett meg a deportálástól, 1965 óta a Világ Igaza. A háború után a Munka és élet Budapesten című könyvéből származó bevételeit a magyar segélyakciónak utalta át.
Josef Lada (1887-1957)
cseh grafikus, író, a Švejk világhírű illusztrátora. Jaroslav Hašek egyik legjobb barátja volt, így az író őt kérte meg műve illusztrálására. A regénnyel ezek a rajzok már végképp összeforrtak. Lada aztán tovább folytatta a Švejk-rajzok készítését, és az 1950-es években megjelentette a regény képeskönyv változatát ötszázharminchét illusztrációval. Akvarelljei is jelentősek, továbbá illusztrálta saját szépirodalmi munkáit is. Élete során mintegy 15 ezer színes és fekete-fehér rajzot készített, 121 gyermekeknek szóló könyvet illusztrált és részben írt.
Vadas Ernő (Weisshaus, 1899-1962)
fényképész, fotóművész, a Magyar Távirati Iroda főmunkatársa volt. Pályafutását amatőrként kezdte, 1918-ban készítette el első fényképét. A második világháborúban munkaszolgálatos volt. 1945-ben került haza Mauthausenből. A második világháború után témaköre kibővült és reálisabb színezetet kapott.
Schubert Ernő (1903-1960)
festőművész, grafikus, textiltervező, érdemes művész, az Iparművészeti Főiskola egykori rektora. Tanulmányait Fényes Adolfnál kezdte, 1924-től tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Az 1920-as évek végén csatlakozott az emigrációból hazatérő Kassák Lajos folyóirata, a Munka köré szerveződő fiatalok csoportjához. Avantgárd művészeti elképzelései miatt többedmagával kizárták a főiskoláról. Festészetére elsősorban a francia kubizmus, Picasso, Braque művei hatottak. A harmincas évek második felétől gyakori látogatója volt a szentendrei művésztelepnek, amelynek 1946-ban rendes tagja lett.
Ladomerszky Margit (1904–1979)
színésznő, érdemes művész. 1945 és 1950, valamint 1952 és 1966 között a Nemzeti Színházban játszott. A legnagyobb sikere a George Bernard Shaw: Warrenné mestersége című darabja címszereplőjének alakítása volt; a szerepet 600-szor játszotta el (Havasi napsütés, Budapesti tavasz, Egy erkölcsös éjszaka).
Paul Cadmus (1904–1999)
amerikai realista festőművész. Széles körben ismert volt tojástempera festményeiről, amelyek társadalmi interakciókat ábrázolnak városi környezetben. Festményei gyakran az erotika és a társadalomkritika elemeit ötvözik, néha groteszk szituációban. Az absztrakt expresszionisták egyik előfutáraként is ismerik.
Armin Mueller-Stahl (1930)
német színész, zenész, festő, író (Redl ezredes, Játsz/ma, Angyalok és démonok).
Bill Pullman (William James Pullman, 1953)
amerikai színész. Első szerepét az 1986-os Borzasztó emberek című vígjátékban kapta. Ezután olyan filmekben játszott, mint az Űrgolyhók, Az alkalmi turista, A szerelem hullámhosszán, az Aludj csak, én álmodom, a Casper, A függetlenség napja és a Lost Highway – Útvesztőben. A filmvászon mellett a televízióban is gyakran vállal szerepeket. A filmezésen túl színpadi színészként is aktív, számos Broadway-darabban fellépett.
Garay Nagy Tamás (Nagy Tamás, 1961)
színész. Nevét később, a a Színművészeti Főiskola elvégzése után változtatta Garay Nagy Tamásra. Végzősként hívták Szegedre, Pécsre, Zalaegerszegre, Békéscsabára, de szülővárosába tért vissza. 1988 óta a Csokonai Színház művésze.
Lajkó Félix (1974)
Liszt Ferenc-díjas világzenei hegedűművész és zeneszerző. Virtuóz módon kezeli a hegedűt, emellett kiválóan játszik zongorán és citerán is. A szabadkai zenei középiskolát elhagyva, Budapestre utazott, ahol a Dresch Quartet tagja lett. Számos ismert zenésszel dolgozott együtt. Színházi és filmzenéket komponál, számos lemeze jelent meg. 2008-ban.
Milla Jovovich (Milica Bogdanovna Jovovich, 1975)
orosz-szerb származású színésznő, modell, énekesnő, dalszövegíró és divattervező. Legismertebb szerepei Leeloo az Ötödik elem című francia sci-fiben, valamint Alice a Kaptár-sorozatban. Kilencévesen kezdett el színészkedni, majd 11 éves korában modellkedni. Óriási tehetségnek tartották (Chaplin, Jeanne d’Arc – Az orléans-i szűz, Visszatérés a kék lagúnába).
Szinetár Dóra (1976)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő. 1990–1995 között a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-színpaditánc tagozatán tanult. Színész diplomát a Színészkamarától kapott. Tizenhárom évesen lett ismert első, Dóra című albumával, melyről a Buli után a takarítás lett a legismertebb dal. 1995–1996 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1996-tól szabadfoglalkozású volt. 2020-tól a Thália Színház tagja. Tagja volt a Budapesti Operett Színház tagjaiból alakult Operett Angyalai formációnak.
Ezen a napon halt meg:
Dzsalál ad-Dín Rúmí (1207-1273)
a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő. Gyakorta csak arab eredetű, „Mesterünk” jelentésű tiszteleti címén emlegetik. Leghíresebb műve a Masznaví-je Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a szúfi misztikus gondolkodásra és irodalomra. Tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományokat, a Korán-magyarázatot, a perzsa, indiai és arab irodalmat, de tanult görögül és tanulmányozta a görög filozófusokat is (Mesnevi; Mektubat; Mint a felhő, mint a szél).
Acsády Ignác (Adler, 1845-1906)
zsidó származású magyar történész, az MTA levelező tagja. Több önálló monográfiáján kívül szerkesztőségi tagja volt a Szilágyi Sándor-féle Millenniumi történelemnek, illetve írója A magyar birodalom története és A magyar jobbágyság története című nagy szintéziseknek.
Tutsek Anna (1865-1944)
ifjúsági író. Hírlapírói pályáját 1894-ben kezdte, a Magyar Leányok című képes hetilapot szerkesztette. Kezdetben novelláskötetekkel jelentkezett, majd ifjúsági regényeket publikált. Elsősorban a konzervatív polgári közönség körében volt népszerű (Szélvész kisasszony, Cilike, Évike följegyzései).
Marguerite Yourcenar (1903–1987)
francia író, költő, fordító és kritikus. 1947-ben amerikai állampolgárságot is szerzett és attól kezdve haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Regényeiben, elbeszéléseiben a francia „humanista regény” legszebb hagyományait éltette tovább. Írói eszköze a kristálytiszta, klasszikus francia nyelv s a mindig emelkedett stílus (Opus Nigrum, Hadrianus emlékezései, Keleti történetek).
Róna Emmy (1904–1988)
grafikusművész, festő, érdemes művész. Az Iparrajziskolába járt, első rajzai 1921-ben a Színházi Élet című lapban jelentek meg. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, melynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban. Itt Ady Endre, Charles Baudelaire és Paul Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. Legtöbben gyerekkönyv illusztrációiról ismerik, közülük is talán legismertebb Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje.
Szabó Imre (1908-2002)
színész. Az Országos Magyar Színművészeti Akadémián színészként diplomázott 1930-ban. Pályáját magántársulatoknál kezdte Debrecenben. 1955-től egy évadig az egri Gárdonyi Géza Színház társulatában játszott. 1956-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1967-től a Vígszínház művésze volt. Általában elegáns, határozott fellépésű urakat formált meg. Számtalan filmben tűnt fel epizódszerepekben. Nyugdíjasként is sokat foglalkoztatták (A törökfejes kopja, Appassionata, Kreutzer szonáta).
Dana Andrews (Carver Dana Andrews, 1909-1992)
amerikai színész. Első filmszerepét nem mástól, mint a világhírű Samuel Goldwyn producertől kapta 1940-ben a William Wyler által rendezett és Gary Cooper főszereplésével készült Ember a láthatáronban (Életünk legszebb évei, A halál ötven órája, Airport 1975).
Novák József (1910-1986)
tanár, régész, múzeumigazgató. A debreceni tudományegyetem Orvostudományi karán három és fél évet tanult, majd átiratkozott a Bölcsészeti Karra ahol régész, majd latin-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Kolozsvárott és Tolna megye területén több ásatást vezetett. Kolozsvári éveiben Erdély történetével, Szekszárdon és Dombóváron a megye, illetve Szekszárd múltjával, valamint a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájával foglalkozott.
Harold Rhodes (1910-2000)
a róla elnevezett Rhodes elektromos zongora fejlesztéséről híres, szakmája szerint zongoratanár és zenész. Az 1950-es évek végén társult Leo Fenderrel és megkezdődött a nagyobb modellek fejlesztése.
Arkagyij Iszaakovics Rajkin (1911-1987)
orosz színművész, rendező, konferanszié. 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett. 1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.
Rózsa György (1922-2005)
diplomata, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának és az ENSZ genfi könyvtárának főigazgatója, a közgazdaság-tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának címzetes egyetemi tanára. Kutatási területe a szakirodalmi informatika elmélete és módszertana volt; témájának társadalomtudományi, közgazdasági, kutatásszervezési és nemzetközi összefüggéseit is vizsgálta (Részvételünk és lehetőségek a nemzetközi társadalomtudományi dokumentációban, Tudományos tájékoztatás és társadalom, Kulturális örökség és információs társadalom).
Galt MacDermot (1928-2018)
kanadai-amerikai zeneszerző, zongorista (Hair, A nők édesebbek, Az emberi vígjáték).
Horváth Sándor (1932–2012)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1952–1956 között. 1956–57-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 1957–1959 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze. 1963–1967 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1967–1970 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt, majd a József Attila Színházé. 15 évig a Színész Szakszervezet elnöke volt (Szindbád, A dunai hajós, Redl ezredes).
Zsoldos Árpád (1933–2001)
erdélyi magyar színész, rendező. 1955-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Egy ideig a kolozsvári magyar színház, majd a Szatmárnémeti Északi Színház tagja volt. Utána a sepsiszentgyörgyi színház (Tamási Áron Színház) tagja volt haláláig. Színpadi alakításai mellett film- és tévészerepeket is vállalt.
Berdál Valéria (1933-2003)
Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő (szoprán), érdemes művész. 1955-ben debütált Antónia szerepében Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájában. Ugyanebben az évben a Szegedi Nemzeti Színház alkalmazta magánénekesként. Elsősorban a szubrett-koloratúr szerepekben játszott. 1972-től a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1985-től a szegedi Zeneakadémián tevékenykedett pedagógusként.
Cesária Évora (1941-2011)
zöld-foki énekes, előadóművész. A morna stílus legismertebb előadója. Nemzetközi karrierje csak 1988-ban kezdődött, amikor megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus. 2004-ben Voz D’Amor című albumáért Grammy-díjat kapott.
Janet Margolin (1943-1993)
amerikai színésznő. Előadóművészeti főiskolán tanult és 1961-ben, 18 éves korában, a New York-i Shakespeare fesztiválon és Broadway-n is szerepelt színpadon. Első filmszerepét 1962-ben játszotta, ő volt a női főszereplő a David és Lisa című filmben. 1990-ig számos filmben és televíziós sorozatban játszott. Olyan híres rendezők filmjeiben is szerepelt, mint Woody Allen (Fogd a pénzt és fuss!, Annie Hall) vagy Jonathan Demme (Utolsó ölelés). 1990-től visszavonult a filmezésből.
Kurucz Gyula (1944-2015)
író, szerkesztő, műfordító, pedagógus. 1963 és 1968 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-német szakán tanult. 1969-ben Párizsban a Sorbonne-on is tanult. Műfordításai, esszéi, kritikái, TV-játékai, rádiójátékai jelennek meg, kiadta a Hungaria Litterata című művelődéstörténeti könyvet. Szépírói munkásságának meghatározó élménye a gyermekkorában megismert falusi élet, az 1950-es évek nyomasztó világa, majd a független értelmiségiek helykeresése az 1960-as, 1980-as években (A ködfaragó, Léggömbhuszárok, Lassú visszavonulás).
Jeremy Bulloch (1945-2020)
angol színész. Legismertebb szerepe Boba Fett, az ikonikus fejvadász a Csillagok háborúja eredeti trilógiájából. Emellett számos brit filmben és televíziós sorozatban látható volt, mint A kém, aki szeretett engem, a Ki vagy, doki? vagy a Robin of Sherwood.
