Névnapok: Luca, Otília, Éda, Edda, Elza, Enid, Kenese, Lúcia, Luciána, Odília, Oresztész, Tília, Via, Víta, Vitália
Események:
1355 – korának legnagyobb utazója, a marokkói berber származású muszlim tudós és felfedező Ibn Battuta befejezi Utazás (Rihla, Remek mű érdekes városok és csodálatos utazások iránt érdeklődőknek) című munkáját, amely részletezi azt a 29 évét, amelyet az iszlám világban és azon túl utazva töltött, beleértve Indiát, Kínát és Indonéziát.
1668 – Jean Racine francia drámaíró Britannicus című ötfelvonásos tragédiájának premierje a párizsi Hôtel de Bourgogne-ban.
1823 – Gioachino Rossini itáliai zeneszerző Londonba érkezik, ahol IV. György Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának uralkodója fogadta és méltatta munkásságát, bár mint később kiderült, a zeneszerzőt nem nyűgözte le a király és az arisztokrácia. Rossini egyéves londoni útja végül is kudarcnak volt mondható.
1895 – Gustav Mahler osztrák-cseh zeneszerző 2., c-moll (Feltámadás) szimfóniájának első teljes előadása Berlinben, a Berlin Philharmonic Orchestra előadásában, a zeneszerző vezényletével. Ez a szimfónia Mahler egyik legnépszerűbb és legsikeresebb műve volt élete során.
1928 – bemutatják George Gershwin Egy amerikai Párizsban (An American in Paris) című darabját a New York-i Carnegie Hallban, a New York-i Filharmonikusok előadásában, Walter Damrosch vezényletével.
970 – Neil Simon amerikai drámaíró A mézeskalácsos hölgy (The Gingerbread Lady) című darabjának premierje, Maureen Stapleton főszereplésével (Tony-díj a legjobb női főszereplőnek, 1971), a New York-i Plymouth Theatre-ben (Broadway, 193 előadás).
1989 – bemutatják a Bruce Beresford által rendezett Miss Daisy sofőrje (Driving Miss Daisy) című amerikai vígjátékot Morgan Freeman és Jessica Tandy főszereplésével. 1990-ben 4 Oscar- és 3 Golden Globe-díjat nyert.
Meghalt Donatello (Donato di Niccoló di Betto Bardi, 1386?–1466) firenzei korai reneszánsz szobrászművész, képzőművész.
A 15. század legjelentősebb szobrásza, bár sok különböző művészeti irányban képviseltette magát. Elsősorban Firenzében alkotott a Medici-család szolgálatában. Alkotásaival nagy szerepet játszott a perspektivikus ábrázolás elterjedésében, valamint a szobrászat önálló – nem épülethez kötött – megvalósításában. Szobrászata a főpillére a reneszánsz ábrázolóművészetnek. Az újjászületés nélküle is bekövetkezett volna, de nem folyt volna le így, és nem lett volna biztos alapja a mester működése nélkül. Művészetének lényege a valóság minél hívebb, kifejezőbb megközelítése, az emberi test szerves fölépítése és az öltözék anyagszerű ábrázolása. Nem az antik művészeten keresztül kereste Donatello a természetességet, hanem közvetlenül a való élet megfigyelése által. És ezen az úton olyan következetesen haladt előre, hogy pályája végén szinte teljesen megfeledkezik a szépségről, a dekoratív értékek jelentőségéről (Ktisztus a keresztfán, Habakuk szobra, A páduai Santo főoltára).
Megszületett Heinrich Heine (Christian Johann Heinrich Heine, 1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, 
író, újságíró.
Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában (Százszorszépek, Dalok könyve, Doktor Faust).
Meghalt Stróbl Alajos (1856–1926) szobrászművész, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége.
Fiatalon feltűnt Önarcképmás és Perseus (1882) című szobraival. 1880-ban már épült a budapesti Operaház, s az építkezésnél épületszobrok elkészítésére nyert pályázatot, elkészítette a két homlokzati párkányszobrot. 1881-ben megbízást kapott Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakjának megformázására az épület főbejárata két oldalához. Ettől az időtől kezdve 40 éven át ő volt Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza, állami, egyházi és magán megrendeléseket egyaránt kapott. Egyben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett szintén mintegy négy évtizeden át. A görög–római művészet tanulmányozása erősen hatott a stílusára, de az aktuális nyugati stílusokat is kipróbálta (Szent István, Szent István király lovasszobra, Jókai Mór szobra).
Meghalt Amerigo Tot (Tóth Imre, 1909–1984) szobrászművész, művészettörténész, grafikus, színész.
Csatlakozott Moholy-Nagy László Bauhaus mozgalmához Németországban. Nyaranta Párizsban, a Maillol-műhelyben dolgozott. 1933-ban költötözött Rómába, ahol élete hátralévő részét töltötte. Műteremlakása a Via Marguttán volt, amely később a magyarok zarándokhelyévé vált. Első fontosabb munkája egy fríz volt, melyet a római Roma Terminire készített. Absztrakt munkákat először 1950-ben alkotott. 1969-ben visszatér Magyarországra, és a Műcsarnokban egy kiállítása is volt ebben az évben. Közülük a leghíresebb a Csurgói Madonna, melyet szülőfaluja számára készített. A pécsi Amerigo Tot Múzeum őrzi alkotásainak egy részét. 1960 és 1970 között több, elsősorban olasz vonatkozású bűnügyi témájú filmben, többek között A keresztapa 2-ben is kisebb-nagyobb szerepeket vállalt (A Mag apoteózisa – Gödöllő, Történelmi dombormű – vatikáni Szent Péter-bazilika Magyar Kápolnája, Táncolók).
Ezen a napon született:
Veres Pálné (Beniczky Hermin, 1815-1895)
a magyar nőnevelésügy egyik előharcosa, az első Nőképző Egylet alapítója. Deák Ferenc támogatásával keltette életre az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. A tanodának külföldön is híre ment.
(Komjátszegi) Kelety Gusztáv (Keleti, Klette, 1834–1902)
festőművész, kritikus, akadémikus. Első sorban tájképfestő, a nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője (Csillagvölgy, Eötvös Loránd ifjú korában, A Normafa).
Franz von Lenbach (1836-1904)
német festőművész. Arckép- és zsánerfestő, termékeny alkotó, aki mesteri másolatokat készített régi híres festők alkotásairól, saját portré festményeivel is nagy sikereket aratott (Titus diadalíve, Liszt Ferenc, Gyermekarckép macskával).
Borsos István József (1904-1936)
rajztanár, festő- és szobrászművész. Tanulmányait 1922-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1926-ban rajztanári oklevelet szerzett. Főként portré- és aktfestészettel foglalkozott, de emellett figurális kompozíciókat is festett, művészete teljesen egyéni, képein a meleg, világos színek dominálnak. A festészet mellett a szobrászat terén is alkotott és mint szobrász is jelentős sikereket aratott műveivel. Alkotásai hazai műgyűjtők birtokában vannak (Hölgy rózsával, Titkos találka, Nemzetőr).
Gárdonyi László (1908-1971)
színész, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A Tabáni orgonák című operettben lépett fel előszőr. Bejárta az egész országot, Pozsonyban, Debrecenben, Szegeden, Kassán és Miskolcon volt szerződésben. A színházak államosításkor, 1949-től haláláig a győri Kisfaludy Színház tagja volt.
Gyenge Árpád (1925–1979)
Jászai Mari-díjas színész. Nagyváradon járt iskolába, majd vidéki színházakban játszott. 1945-től Magyarországon kezdett szerepelni Pécsett, később Sopronban és Debrecenben. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1954-től távoktatás keretében végezte el. Elsősorban kisemmizett, elesett karaktereket játszott. Első filmszerepe az 1954-ben készült Liliomfi című filmben, a vendéglős volt. Nevéhez olyan tévéfilmek és sorozatok fűződnek, mint a Le a cipővel, az Egy óra múlva itt vagyok…
Dick Van Dyke (Richard Wayne „Dick“ Van Dyke, 1925)
többszörös Emmy-díjas amerikai színész, komikus. Disney Legends, csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Mary Poppins, Éjszaka a múzeumban, Egy igazán csodás nap).
Kéri Edit (1926-2021)
színésznő, publicista. 1945 nyarán felvették a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Egyszerre járt a Főiskolára és a Zeneakadémiára. Győrben, 1956. október 24-én a társulat részt vett a városi békés tüntetésen, felmentették a fő vádpontok alól, és csak izgatás miatt ítélték el 10 hónap börtönre. 1989 után történelmi és politikai tárgyú cikkeket kezdett megjelentetni (Fűre lépni szabad, Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban?, A fantasztikus nagynéni).
Christopher Plummer (1929-2021)
Oscar-, BAFTA-, Emmy- és Golden Globe-díjas kanadai színész. A legidősebb korában díjazott személy az Oscar-díjak történetében. Zongoristának kezdett tanulni, de érdeklődése hamarosan a színház felé fordult, a középiskolában kezdett színdarabokban játszani. Színházi karrierje az 1950-es években indult. 2010-ben jelölték életében először Oscar-díjra Lev Tolsztoj megformálásáért. 2012-ben Oscar-díjat kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában a Beginners című filmben nyújtott alakításáért (A nemzet aranya, Kezdők, A világ összes pénze).
Steve Buscemi (Steven Vincent Buscemi, 1957)
Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező, producer és forgatókönyvíró. Első főszerepét a „Parting Glances” című Bill Sherwood-darabban kapta. Azóta számos híres rendező meghívta már egy-egy munkájához. Buscemit színészete és rendezői munkája elismeréséül többször kitüntette a szakma és a közönség, így az Emmy- és a Golden Globe-díjakkal is (Ponyvaregény, Con Air – A fegyencjárat, Armageddon).
Jamie Foxx (Eric Marlon Bishop, 1967)
amerikai színész, komikus, énekes és dalszövegíró. 2005-ben a Ray Charles életét feldolgozó Ray című filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjjal jutalmazták. 2005-ben meghívást kapott a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiára (Minden héten háború, Bőrnyakúak, Az elnök végveszélyben).
Balsai Móni (1977)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1989-ben, tizenkét évesen az Angyalföldi Gyermekszínháznál kezdte meg gyermekszínészként pályafutását. Színi tanulmányait 1990−1994 között a budapesti Operettszínháznál végezte, amit 1998−2001 között a József Attila Színház Stúdiójában folytatott. 2007-től a Pesti Magyar Színház társulatának tagja volt, a 2016-2017-es évadtól szabadúszó. Színházi szerepei mellett játszik sorozatban, filmekben (Csocsó, avagy éljen május elseje!, Valami Amerika 2., Kincsem).
Taylor Swift (Taylor Alison Swift, 1989)
tizennégyszeres Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző. Műfajokon átívelő diszkográfiája, dalszerzői, előadói és üzleti tevékenysége nagyban befolyásolta a zeneipart és a populáris kultúrát, életéről pedig a média széleskörűen beszámol.
Ezen a napon halt meg:
Samuel Johnson (1709-1784)
angol tudós, költő és műbíráló. Eleinte hírlapírással kereste kenyerét. 1755-ben kiadta főművét a Dictionary of the English language-t, amely három év alatt hat kiadást ért meg és még a 19. század végén is egyike volt a legjobb angol lexikográfiai munkáknak (Rasselas, Abyssinia herczegének története; Kicsi Ricsi, a kritikus; A padlásszoba előnyei).
gróf Széchényi Ferenc (1754–1820)
államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja. Amikor a „kalapos király” egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza. 1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott.
Georg Friedrich Daumer (1800-1875)
német költő, filozófus. 1816-ig végezte középiskolai tanulmányait szülővárosában, az egyik tanítója Hegel volt. 1817-ben Erlangen egyetemén tanult teológiát, majd áttért a filológia szakra. 1822 és 1830 között tanár volt Nürnbergben, majd magántanító. 1828-ban ő tanította a rövid ideig házukban lakó Kaspar Hausert beszélni, 1856-ban Frankfurtba költözött (Boldogságos Szűz Mária dicsősége, Polydora – Petőfi-utánköltések, Gyönyörű lelkek).
Friedrich Hebbel (Christian Friedrich Hebbel, 1813-1863)
német író, drámaíró. Műveiben gyakran tragikus, sorsszerű események sorozatát ábrázolta és korának szociális problémáiról írt. Kemény szavakkal ostorozta kortársai költészetét amelyet üres idillnek ítélt (Judit, Mária Magdolna, A rubin).
Greguss Ágost (1825-1882)
esztéta, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság másodelnöke. A magyar esztétika elsőrangú képviselője, ő biztosította nálunk e tudományszak rendszeres művelését. A leggondosabb stilisztáink közé tartozott, bár választékossága nem egyszer a mesterkéltséggel érintkezik. Versei inkább az elme, mint az érzés és képzelet művei, legjobbak a La Fontaine modorában szerzett meséi (Villanykák, A lángész, Képes mesék kis gyermekek számára).
Xantus János (John Xantus de Vesey, 1825–1894)
író, természetkutató, néprajztudós, akadémikus. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője (A természet kalendáriuma, Utazás Kalifornia déli részeiben, Borneo szigetén).
August Šenoa (1838–1881)
horvát író, a horvát romantika és realizmus átmeneti idejének jeles képviselője. Az első jelentős horvát regényíró. Jelentősége a horvát kultúrában talán azzal állítható párhuzamba, amit Jókai jelent a magyar irodalomban. Elsősorban történelmi regényeivel vált híressé, hatása aligha túlbecsülhető a horvát nemzeti tudat formálásában (Az aranyműves aranya, Parasztlázadás, Óvakodj a senji kéztől).
Benczédi Gergely (1839-1906)
pedagógus, író. Bár egyetemi tanulmányait Göttingenben és Londonban végezte, az 1848-as emigránsokkal való kapcsolata révén a magyarok ügye felé fordult. Természettudományt tanított a kolozsvári unitárius főgimnáziumban 1866 és 1902 között, 10 éven át az intézmény igazgatója is volt. Írói tevékenységét részben a főgimnázium, részben a helyi unitárius egyház történetének megörökítése töltötte ki.
Ábel Jenő (1858-1889)
klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai (Corvincodexek, Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon, Egyetemeink a középkorban).
Grandma Moses (Anna Mary Robertson, 1860-1961)
amerikai nép- és képzőművész. A világ szinte minden részében megtalálható naiv művészeti irányzat (neo-primitív) képviselője volt. 78 évesen kezdett el komolyan festeni, az 1950-es években tett szert népszerűségre, miután 1953-ban a Time Magazine címlapján szerepelt. Még 100 éves kora után is 25 képet festett és készített illusztrációkat.
Vaszilij Kandinszkij (Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, 1866-1944)
orosz absztrakt festő. Tehetséges író is volt. Ősei száműzöttek voltak. Moszkva, a hőn szeretett város mindennapi képe, amit később több lírai képén is megfest, szintén mély benyomást tett rá. A város maga volt az álom számára, melyhez évek múltán is visszatért. 1893-ban befejezte tanulmányait, doktori címet szerzett és beválasztották a Moszkvai Jogász Szövetségbe. Azonban harmincévesen, meglehetős hirtelenséggel inkább Münchenbe, Európa egyik jelentős „képzőművészeti fővárosába” költözött, végképp elhatározva, hogy festő lesz (Belső szövetség, Fuga, Fakóvörös).
(vaszojai) Scherz Ede (1879-1936)
a Magyar Rádió első bemondója, író. 1906-tól a Telefon Hírmondónál már konferansziéként, műsorközlőként foglalkoztatták. A rokonszenves, kellemes modorú, szép hangú fiatalember a telefonhírmondó előfizetőinek kedvence lett. Szpíkerként, közel két évtizedes tevékenysége alatt egy új szakmát alapított. 1925-től már a Magyar Rádió első bemondójaként foglalkoztatták. Három nyelven (magyarul, németül és franciául) konferálta az egyes műsorszámokat, közölte a szereplő művészek és előadók nevét, felolvasta a legújabb híreket, bemondta a pontos időt, és az akkoriban meglehetősen gyakori szüneteket is.
Vicente Aleixandre (1898-1984)
irodalmi Nobel-díjas spanyol költő az úgynevezett 27-es generációból. Első költeményeit a Revista del Occidente folyóiratban publikálta 1926-ban. Élete során rejtette homoszexualitását. Az 1930-as években megismerkedett Andrés Aceróval, akivel erős szerelmi viszony vette kezdetét, amelynek azonban véget vetett Andrés Mexikóba való száműzetése a spanyol polgárháború után. A spanyol polgárháború után nem ment száműzetésbe szélsőjobboldali nézetei ellenére sem, Spanyolországban tartózkodott és a fiatal költők egyik tanítójává vált (Pusztulás vagy szerelem, A Paradicsom árnyéka, A háború hangja).
Rősler Endre (1904–1963)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor), kiváló művész. Az operához a vele egyidős Nádasdy Kálmánnal való barátsága révén került közel, az Operaház 1926-ban szerződtette. Rövid időn belül számtalan lírai tenor szerepet énekelt el. Kodálynak kedvenc tenoristája volt a Székelyfonó ősbemutatójától, amikor a legényt énekelte. Elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat.
Mary Renault (Eileen Mary Challans, 1905–1983)
angol írónő. Tanulmányait Oxfordban végezte, ahol 1928-ban szerzett diplomát. Első regénye 1939-ben jelent meg. 1956-tól főként történelmi regények írásával foglalkozott (Thészeusz ifjúsága, Égi tűz, A királynak meg kell halnia).
Beck András (1911–1985)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Tanulmányait előbb apja, Beck Ö. Fülöp szobrász, majd a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond mellett végezte. 1929-ben rövid ideig Bécsben tanult. 1933-ban baloldali beállítottsága miatt kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról és börtönbüntetésre ítélték. Kmetty Jánossal 1946-ban megalapította a Derkovits Kollégiumot a Magyar Képzőművészeti Főiskolára fel nem vett munkás és paraszt származású fiatalok számára. A börtön, háború és az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt számos műve elpusztult. 1957-től Párizsban élt (Bartók kút – Székesfehérvár, József Attila szobor – Budapest, Természetjárók – Budapest).
Tamás Gáspár (1914-1978)
erdélyi magyar elbeszélő, újságíró, Tamás Gáspár Miklós apja. 1956–59 között a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, 1960–64 között az Igazság belső munkatársa. Első novellája 1932-ben a Brassói Lapokban jelent meg (Sáros földeken, Hajnaltól alkonyatig, Elkésett bölcsődal).
Claude Roy (1915–1997)
Goncourt-díjas francia költő, esszéíró, újságíró (Klasszikusok társaságában, Az éj a szegények takarója, A művészet szerelme).
Horst Tappert (1923-2008)
német színész, aki a Derrick című, 1973 és 1998 között készített nyugatnémet bűnügyi televíziós sorozat címszereplőjeként tett szert nemzetközi hírnévre. Derrick világszerte kultuszfigura lett. A sorozat vetítési jogait 104 országban vették meg, egyformán szerették a kínaiak, a japánok, az olaszok, a magyarok – és még II. János Pál pápa is. 281 epizód készült a sorozatból.
Hámori Ottó (1928-1983)
Rózsa Ferenc-díjas újságíró, író. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1957-től a Film Színház Muzsika színikritikusa, 1962-től főszerkesztője volt (Fiúk a térről, Ráktérítő, Egy kardforgató élete).
R. Várkonyi Ágnes (1928-2014)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi-mozgalom, a Habsburg-berendezkedés, a történetírás története, az ikonológia és a történeti ökológia volt (A kuruckor hősei, Alternatívák Mohács után, Magyarország keresztútjain).
Bakody József (1938-2023)
Aase-díjas színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1962-től 1990-ig játszott Veszprémben, majd tíz évre az egri Gárdonyi Géza Színház művésze lett. Ezután négy évet Székesfehérváron töltött, a 2000-es években egy-egy szerepet újra a veszprémi Petőfi Színházban játszott. Népszerű epizodistaként volt ismert (Holnap lesz fácán, A pacsirta, A törvénytelen).
Dévényi Cecília (1941-1998)
színésznő, koreográfus. Színészi pályája a szolnoki Szigligeti Színházban indult 1958-ban. 1962-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, 1968-tól egy évadot a Veszprémi Petőfi Színházban töltött. 1969-től haláláig a Vidám Színpad egyik népszerű művésznője volt. Kiválóan énekelt, és koreográfiákat is készített.
Buváry Lívia (1955-2021)
színésznő, énekművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán színésznőként diplomázott 1983-ban. Énekesként a Rajkó zenekar szólistája volt. Színésznőként a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája, majd a Freibergi Városi Színház szólistája illetve a Drezdai Opera tagja volt. 1990-től visszatért Magyarországra, a Magyar Állami Operaház énekkari művésze volt, szóló feladatokkal. 2021-ben Dankó Pista-életműdíjat kapott.
