Névnapok: Luca, Otília, Éda, Edda, Elza, Enid, Kenese, Lúcia, Luciána, Odília, Oresztész, Tília, Via, Víta, Vitália
Események:
Szent Lúcia (Luca) szicíliai vértanú emléknapja a katolikus egyházban, melyhez számos népszokás kapcsolódik.
1913 – Leonardo da Vinci festménye, a Mona Lisa visszakerül a Louvre-ba két évvel azután, hogy ellopták.
1928 – New Yorkban bemutatják George Gershwin „Egy amerikai Párizsban” című zeneművét.
Meghalt Donatello (Donato di Niccoló di Betto Bardi, 1386?–1466) firenzei korai reneszánsz szobrászművész, képzőművész.
A 15. század legjelentősebb szobrásza, bár sok különböző művészeti irányban képviseltette magát. Elsősorban Firenzében alkotott a Medici-család szolgálatában. Alkotásaival nagy szerepet játszott a perspektivikus ábrázolás elterjedésében, valamint a szobrászat önálló – nem épülethez kötött – megvalósításában. Szobrászata a főpillére a reneszánsz ábrázolóművészetnek. Az újjászületés nélküle is bekövetkezett volna, de nem folyt volna le így, és nem lett volna biztos alapja a mester működése nélkül. Művészetének lényege a valóság minél hívebb, kifejezőbb megközelítése, az emberi test szerves fölépítése és az öltözék anyagszerű ábrázolása. Nem az antik művészeten keresztül kereste Donatello a természetességet, hanem közvetlenül a való élet megfigyelése által. És ezen az úton olyan következetesen haladt előre, hogy pályája végén szinte teljesen megfeledkezik a szépségről, a dekoratív értékek jelentőségéről (Ktisztus a keresztfán, Habakuk szobra, A páduai Santo főoltára).
Megszületett Heinrich Heine (Christian Johann Heinrich Heine, 1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró.
Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában (Százszorszépek, Dalok könyve, Doktor Faust).
Meghalt Stróbl Alajos (1856–1926) szobrászművész, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége.
Fiatalon feltűnt Önarcképmás és Perseus (1882) című szobraival. 1880-ban már épült a budapesti Operaház, s az építkezésnél épületszobrok elkészítésére nyert pályázatot, elkészítette a két homlokzati párkányszobrot. 1881-ben megbízást kapott Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakjának megformázására az épület főbejárata két oldalához. Ettől az időtől kezdve 40 éven át ő volt Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza, állami, egyházi és magán megrendeléseket egyaránt kapott. Egyben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett szintén mintegy négy évtizeden át. A görög–római művészet tanulmányozása erősen hatott a stílusára, de az aktuális nyugati stílusokat is kipróbálta (Szent István, Szent István király lovasszobra, Jókai Mór szobra).
Meghalt Amerigo Tot (Tóth Imre, 1909–1984) szobrászművész, művészettörténész, grafikus, színész.
Csatlakozott Moholy-Nagy László Bauhaus mozgalmához Németországban. Nyaranta Párizsban, a Maillol-műhelyben dolgozott. 1933-ban költötözött Rómába, ahol élete hátralévő részét töltötte. Műteremlakása a Via Marguttán volt, amely később a magyarok zarándokhelyévé vált. Első fontosabb munkája egy fríz volt, melyet a római Roma Terminire készített. Absztrakt munkákat először 1950-ben alkotott. 1969-ben visszatér Magyarországra, és a Műcsarnokban egy kiállítása is volt ebben az évben. Közülük a leghíresebb a Csurgói Madonna, melyet szülőfaluja számára készített. A pécsi Amerigo Tot Múzeum őrzi alkotásainak egy részét. 1960 és 1970 között több, elsősorban olasz vonatkozású bűnügyi témájú filmben, többek között A keresztapa 2-ben is kisebb-nagyobb szerepeket vállalt (A Mag apoteózisa – Gödöllő, Történelmi dombormű – vatikáni Szent Péter-bazilika Magyar Kápolnája, Táncolók).
Ezen a napon született:
Veres Pálné (Beniczky Hermin, 1815-1895)
a magyar nőnevelésügy egyik előharcosa, az első Nőképző Egylet alapítója. Deák Ferenc támogatásával keltette életre az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. A tanodának külföldön is híre ment.
(Komjátszegi) Kelety Gusztáv (Keleti, Klette, 1834–1902)
festőművész, kritikus, akadémikus. Első sorban tájképfestő, a nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője (Csillagvölgy, Eötvös Loránd ifjú korában, A Normafa).
Franz von Lenbach (1836-1904)
német festőművész. Arckép- és zsánerfestő, termékeny alkotó, aki mesteri másolatokat készített régi híres festők alkotásairól, saját portré festményeivel is nagy sikereket aratott (Titus diadalíve, Liszt Ferenc, Gyermekarckép macskával).
Borsos István József (1904-1936)
rajztanár, festő- és szobrászművész. Tanulmányait 1922-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1926-ban rajztanári oklevelet szerzett. Főként portré- és aktfestészettel foglalkozott, de emellett figurális kompozíciókat is festett, művészete teljesen egyéni, képein a meleg, világos színek dominálnak. A festészet mellett a szobrászat terén is alkotott és mint szobrász is jelentős sikereket aratott műveivel. Alkotásai hazai műgyűjtők birtokában vannak (Hölgy rózsával, Titkos találka, Nemzetőr).
Gárdonyi László (1908-1971)
színész, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A Tabáni orgonák című operettben lépett fel előszőr. Bejárta az egész országot, Pozsonyban, Debrecenben, Szegeden, Kassán és Miskolcon volt szerződésben. A színházak államosításkor, 1949-től haláláig a győri Kisfaludy Színház tagja volt.
Gyenge Árpád (1925–1979)
Jászai Mari-díjas színész. Nagyváradon járt iskolába, majd vidéki színházakban játszott. 1945-től Magyarországon kezdett szerepelni Pécsett, később Sopronban és Debrecenben. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1954-től távoktatás keretében végezte el. Elsősorban kisemmizett, elesett karaktereket játszott. Első filmszerepe az 1954-ben készült Liliomfi című filmben, a vendéglős volt. Nevéhez olyan tévéfilmek és sorozatok fűződnek, mint a Le a cipővel, az Egy óra múlva itt vagyok…
Dick Van Dyke (Richard Wayne „Dick“ Van Dyke, 1925)
többszörös Emmy-díjas amerikai színész, komikus. Disney Legends, csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Mary Poppins, Éjszaka a múzeumban, Egy igazán csodás nap).
Kéri Edit (1926-2021)
színésznő, publicista. 1945 nyarán felvették a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Egyszerre járt a Főiskolára és a Zeneakadémiára. Győrben, 1956. október 24-én a társulat részt vett a városi békés tüntetésen, felmentették a fő vádpontok alól, és csak izgatás miatt ítélték el 10 hónap börtönre. 1989 után történelmi és politikai tárgyú cikkeket kezdett megjelentetni (Fűre lépni szabad, Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban?, A fantasztikus nagynéni).
Christopher Plummer (1929-2021)
Oscar-, BAFTA-, Emmy- és Golden Globe-díjas kanadai színész. A legidősebb korában díjazott személy az Oscar-díjak történetében. Zongoristának kezdett tanulni, de érdeklődése hamarosan a színház felé fordult, a középiskolában kezdett színdarabokban játszani. Színházi karrierje az 1950-es években indult. 2010-ben jelölték életében először Oscar-díjra Lev Tolsztoj megformálásáért. 2012-ben Oscar-díjat kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában a Beginners című filmben nyújtott alakításáért (A nemzet aranya, Kezdők, A világ összes pénze).
Steve Buscemi (Steven Vincent Buscemi, 1957)
Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező, producer és forgatókönyvíró. Első főszerepét a „Parting Glances” című Bill Sherwood-darabban kapta. Azóta számos híres rendező meghívta már egy-egy munkájához. Buscemit színészete és rendezői munkája elismeréséül többször kitüntette a szakma és a közönség, így az Emmy- és a Golden Globe-díjakkal is (Ponyvaregény, Con Air – A fegyencjárat, Armageddon).
Jamie Foxx (Eric Marlon Bishop, 1967)
amerikai színész, komikus, énekes és dalszövegíró. 2005-ben a Ray Charles életét feldolgozó Ray című filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjjal jutalmazták. 2005-ben meghívást kapott a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiára (Minden héten háború, Bőrnyakúak, Az elnök végveszélyben).
Balsai Móni (1977)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1989-ben, tizenkét évesen az Angyalföldi Gyermekszínháznál kezdte meg gyermekszínészként pályafutását. Színi tanulmányait 1990−1994 között a budapesti Operettszínháznál végezte, amit 1998−2001 között a József Attila Színház Stúdiójában folytatott. 2007-től a Pesti Magyar Színház társulatának tagja volt, a 2016-2017-es évadtól szabadúszó. Színházi szerepei mellett játszik sorozatban, filmekben (Csocsó, avagy éljen május elseje!, Valami Amerika 2., Kincsem).
Ezen a napon halt meg:
Samuel Johnson (1709-1784)
angol tudós, költő és műbíráló. Eleinte hírlapírással kereste kenyerét. 1755-ben kiadta főművét a Dictionary of the English language-t, amely három év alatt hat kiadást ért meg és még a 19. század végén is egyike volt a legjobb angol lexikográfiai munkáknak (Rasselas, Abyssinia herczegének története; Kicsi Ricsi, a kritikus; A padlásszoba előnyei).
gróf Széchényi Ferenc (1754–1820)
államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja. Amikor a „kalapos király” egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza. 1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott.
Georg Friedrich Daumer (1800-1875)
német költő, filozófus. 1816-ig végezte középiskolai tanulmányait szülővárosában, az egyik tanítója Hegel volt. 1817-ben Erlangen egyetemén tanult teológiát, majd áttért a filológia szakra. 1822 és 1830 között tanár volt Nürnbergben, majd magántanító. 1828-ban ő tanította a rövid ideig házukban lakó Kaspar Hausert beszélni, 1856-ban Frankfurtba költözött (Boldogságos Szűz Mária dicsősége, Polydora – Petőfi-utánköltések, Gyönyörű lelkek).
Friedrich Hebbel (Christian Friedrich Hebbel, 1813-1863)
német író, drámaíró. Műveiben gyakran tragikus, sorsszerű események sorozatát ábrázolta és korának szociális problémáiról írt. Kemény szavakkal ostorozta kortársai költészetét amelyet üres idillnek ítélt (Judit, Mária Magdolna, A rubin).
Xantus János (John Xantus de Vesey, 1825–1894)
író, természetkutató, néprajztudós, akadémikus. Növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét, ő volt a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója, négy kalandos útikönyv és több mint kétszáz ismeretterjesztő írás szerzője (A természet kalendáriuma, Utazás Kalifornia déli részeiben, Borneo szigetén).
Greguss Ágost (1825-1882)
esztéta, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság másodelnöke. A magyar esztétika elsőrangú képviselője, ő biztosította nálunk e tudományszak rendszeres művelését. A leggondosabb stilisztáink közé tartozott, bár választékossága nem egyszer a mesterkéltséggel érintkezik. Versei inkább az elme, mint az érzés és képzelet művei, legjobbak a La Fontaine modorában szerzett meséi (Villanykák, A lángész, Képes mesék kis gyermekek számára).
August Šenoa (1838–1881)
horvát író, a horvát romantika és realizmus átmeneti idejének jeles képviselője. Az első jelentős horvát regényíró. Jelentősége a horvát kultúrában talán azzal állítható párhuzamba, amit Jókai jelent a magyar irodalomban. Elsősorban történelmi regényeivel vált híressé, hatása aligha túlbecsülhető a horvát nemzeti tudat formálásában (Az aranyműves aranya, Parasztlázadás, Óvakodj a senji kéztől).
Benczédi Gergely (1839-1906)
pedagógus, író. Bár egyetemi tanulmányait Göttingenben és Londonban végezte, az 1848-as emigránsokkal való kapcsolata révén a magyarok ügye felé fordult. Természettudományt tanított a kolozsvári unitárius főgimnáziumban 1866 és 1902 között, 10 éven át az intézmény igazgatója is volt. Írói tevékenységét részben a főgimnázium, részben a helyi unitárius egyház történetének megörökítése töltötte ki.
Ábel Jenő (1858-1889)
klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai (Corvincodexek, Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon, Egyetemeink a középkorban).
Grandma Moses (Anna Mary Robertson, 1860-1961)
amerikai nép- és képzőművész. A világ szinte minden részében megtalálható naiv művészeti irányzat (neo-primitív) képviselője volt. 78 évesen kezdett el komolyan festeni, az 1950-es években tett szert népszerűségre, miután 1953-ban a Time Magazine címlapján szerepelt. Még 100 éves kora után is 25 képet festett és készített illusztrációkat.
Vaszilij Kandinszkij (Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, 1866-1944)
orosz absztrakt festő. Tehetséges író is volt. Ősei száműzöttek voltak. Moszkva, a hőn szeretett város mindennapi képe, amit később több lírai képén is megfest, szintén mély benyomást tett rá. A város maga volt az álom számára, melyhez évek múltán is visszatért. 1893-ban befejezte tanulmányait, doktori címet szerzett és beválasztották a Moszkvai Jogász Szövetségbe. Azonban harmincévesen, meglehetős hirtelenséggel inkább Münchenbe, Európa egyik jelentős „képzőművészeti fővárosába” költözött, végképp elhatározva, hogy festő lesz (Belső szövetség, Fuga, Fakóvörös).
(vaszojai) Scherz Ede (1879-1936)
a Magyar Rádió első bemondója, író. 1906-tól a Telefon Hírmondónál már konferansziéként, műsorközlőként foglalkoztatták. A rokonszenves, kellemes modorú, szép hangú fiatalember a telefonhírmondó előfizetőinek kedvence lett. Szpíkerként, közel két évtizedes tevékenysége alatt egy új szakmát alapított. 1925-től már a Magyar Rádió első bemondójaként foglalkoztatták. Három nyelven (magyarul, németül és franciául) konferálta az egyes műsorszámokat, közölte a szereplő művészek és előadók nevét, felolvasta a legújabb híreket, bemondta a pontos időt, és az akkoriban meglehetősen gyakori szüneteket is.
Vicente Aleixandre (1898-1984)
irodalmi Nobel-díjas spanyol költő az úgynevezett 27-es generációból. Első költeményeit a Revista del Occidente folyóiratban publikálta 1926-ban. Élete során rejtette homoszexualitását. Az 1930-as években megismerkedett Andrés Aceróval, akivel erős szerelmi viszony vette kezdetét, amelynek azonban véget vetett Andrés Mexikóba való száműzetése a spanyol polgárháború után. A spanyol polgárháború után nem ment száműzetésbe szélsőjobboldali nézetei ellenére sem, Spanyolországban tartózkodott és a fiatal költők egyik tanítójává vált (Pusztulás vagy szerelem, A Paradicsom árnyéka, A háború hangja).
Rősler Endre (1904–1963)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor), kiváló művész. Az operához a vele egyidős Nádasdy Kálmánnal való barátsága révén került közel, az Operaház 1926-ban szerződtette. Rövid időn belül számtalan lírai tenor szerepet énekelt el. Kodálynak kedvenc tenoristája volt a Székelyfonó ősbemutatójától, amikor a legényt énekelte. Elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat.
Mary Renault (Eileen Mary Challans, 1905–1983)
angol írónő. Tanulmányait Oxfordban végezte, ahol 1928-ban szerzett diplomát. Első regénye 1939-ben jelent meg. 1956-tól főként történelmi regények írásával foglalkozott (Thészeusz ifjúsága, Égi tűz, A királynak meg kell halnia).
Beck András (1911–1985)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Tanulmányait előbb apja, Beck Ö. Fülöp szobrász, majd a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond mellett végezte. 1929-ben rövid ideig Bécsben tanult. 1933-ban baloldali beállítottsága miatt kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról és börtönbüntetésre ítélték. Kmetty Jánossal 1946-ban megalapította a Derkovits Kollégiumot a Magyar Képzőművészeti Főiskolára fel nem vett munkás és paraszt származású fiatalok számára. A börtön, háború és az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt számos műve elpusztult. 1957-től Párizsban élt (Bartók kút – Székesfehérvár, József Attila szobor – Budapest, Természetjárók – Budapest).
Tamás Gáspár (1914-1978)
erdélyi magyar elbeszélő, újságíró, Tamás Gáspár Miklós apja. 1956–59 között a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, 1960–64 között az Igazság belső munkatársa. Első novellája 1932-ben a Brassói Lapokban jelent meg (Sáros földeken, Hajnaltól alkonyatig, Elkésett bölcsődal).
Claude Roy (1915–1997)
Goncourt-díjas francia költő, esszéíró, újságíró (Klasszikusok társaságában, Az éj a szegények takarója, A művészet szerelme).
Horst Tappert (1923-2008)
német színész, aki a Derrick című, 1973 és 1998 között készített nyugatnémet bűnügyi televíziós sorozat címszereplőjeként tett szert nemzetközi hírnévre. Derrick világszerte kultuszfigura lett. A sorozat vetítési jogait 104 országban vették meg, egyformán szerették a kínaiak, a japánok, az olaszok, a magyarok – és még II. János Pál pápa is. 281 epizód készült a sorozatból.
Hámori Ottó (1928-1983)
Rózsa Ferenc-díjas újságíró, író. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1957-től a Film Színház Muzsika színikritikusa, 1962-től főszerkesztője volt (Fiúk a térről, Ráktérítő, Egy kardforgató élete).
R. Várkonyi Ágnes (1928-2014)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi-mozgalom, a Habsburg-berendezkedés, a történetírás története, az ikonológia és a történeti ökológia volt (A kuruckor hősei, Alternatívák Mohács után, Magyarország keresztútjain).
Dévényi Cecília (1941-1998)
színésznő, koreográfus. Színészi pályája a szolnoki Szigligeti Színházban indult 1958-ban. 1962-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, 1968-tól egy évadot a Veszprémi Petőfi Színházban töltött. 1969-től haláláig a Vidám Színpad egyik népszerű művésznője volt. Kiválóan énekelt, és koreográfiákat is készített.
Buváry Lívia (1955-2021)
színésznő, énekművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán színésznőként diplomázott 1983-ban. Énekesként a Rajkó zenekar szólistája volt. Színésznőként a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája, majd a Freibergi Városi Színház szólistája illetve a Drezdai Opera tagja volt. 1990-től visszatért Magyarországra, a Magyar Állami Operaház énekkari művésze volt, szóló feladatokkal. 2021-ben Dankó Pista-életműdíjat kapott.
