Névnapok: Gusztáv, Ahmed, Benkő, Dániel, Fáni, Fanni, Godó, Gotfrid, Hendrik, Henrik, Honorát, Honorátusz, Honóriusz, Izidor, Izor, Janina, Kara, Karád, Karcsa, Karsa, Marcell, Marsall, Otelló, Ottó, Ozor, Priszcilla, Stefánia, Stefi, Szidor, Uzor
Események:
1605 – megjelenik Miguel de Cervantes spanyol regény- és drámaíró Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha (El ingenioso hidalgo Don Quijote de la Mancha) rövid nevén Don Quijote első kiadása Madridban (Juan de la Cuesta kiadó).
1908 – létrehozzák a Theodore Roosevelt amerikai elnök által alapított (1906. július 18.) Pinnacles Nemzeti Emlékparkot 
(Pinnacles National Park) Kaliforniában.
1914 – Maxim Gorkij orosz író visszatért Oroszországba, miután amnesztiát kapott. Gorkij 1906 és 1913 között a dél-olaszországi Capri szigetén élt, részben egészségügyi okokból, részben azért, hogy elkerülje az egyre elnyomóbb oroszországi légkört. A Romanov-dinasztia 300. évfordulójára adott amnesztia lehetővé tette Gorkij számára, hogy 1914-ben visszatérjen Oroszországba és folytassa társadalomkritikáját.
1922 – Ralph Vaughan Williams angol zeneszerző 3. (Pastoral Symphony) szimfóniájának ősbemutatója Londonban, Adrian Boult brit karmester vezényletével.
1938 – bemutatják Bartók Béla Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (Sz. 110, BB 115) című művét Bázelben, a szerző és felesége, Pásztory Ditta, valamint Fritz Schiesser és Philipp Rühlig ütőhangszeresek közreműködésével az International Society for Contemporary Music (ISCM) társaságnál. Bartók egyik legtöbbet játszott műve.
1938 – a New York-i Carnegie Hall első jazzkoncertje Benny Goodman és zenekara előadásában.
1962 – megkezdődik az első James Bond-film, a Dr. No forgatása a jamaicai Kingston városában, a Palisaodes repülőtéren. A Dr. No elindította a titkosügynök-filmek műfaját is, amely az 1960-as években virágzott.
Megszületett Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos 
Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja.
1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó. 1874-től kezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal. Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Az 1880-as évek elején került a Pesti Hírlaphoz, alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Szent Péter esernyője, A fekete város). ––> „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá”
Megszületett Idősebb Benedek Jenő (1906-1987) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész.
1927-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolába. Az 1930-as években több tanulmányutat tett, főként Olasz- és Németországban, ahol az expresszionizmus és az olasz metafizikus festészet hatott rá. Egy ideig Berlinben élt, festésből, rajzolásból tartotta fent magát, de a főiskola befejezéséért és rajztanári diplomája megszerzéséért hazatért. 1944-től 1953-ig a Szolnoki Művésztelepen élt, miután beválasztották a tagok közé. A művésztelep egyik jelentős egyéniségévé vált. 1953-ban Budapestre költözött és a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium művésztanára lett. Itt tanított 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig. (Esti séta, Tisza, Vízparton).
Ezen a napon született:
Vittorio Alfieri (1749-1803)
olasz drámaíró, költő és író. 1775-ben a nem túl jó Cleopatra című szomorújátékával lépett a nyilvánosság elé, azonban későbbi művei már sokkal jobban sikerültek. Rövid, de mozgalmas élete során 20 melodrámát és hat vígjátékot irt. Az olasz tragikai irodalom úttörőjének mondják s dicsőségét leginkább annak köszönheti, hogy munkáival igaz haza és szabadságszeretetet költött fel honfitársaiban. Prózái közül különösen említésre méltó teljes őszinteséggel megírt önéletrajza, melyet csak halála előtt négy hónappal szakított meg. Különös sikerrel fordította Sallustiust (Sofonisba, Orestes, Saul).
Jámbor Pál („Hiador”, 1821–1897)
római katolikus pap, költő és író. 1840-ben a kalocsai papnevelő intézetbe lépett, ahol kispaptársai közt egy „magyar iskolát” alakított. Mint becsei káplán köszöntött be verseivel az irodalomba; első verse a Garay János Regélőjében jelent meg. A szabadságharc bukása után Párizsban élt, 1859-ben tért vissza Magyarországra (Hattyúdalok, Párisi emlékek, Törvénytelen vér).
Finály Henrik (1825-1898)
nyelvész, klasszika-filológus tanár. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. Ő írta a métert ismertető első magyar nyelvű könyvet. A világosi fegyverletétel után Soborsinnál főhadnagyi rangban esett fogságba. Aradra vitték, besorozták és Olaszországba küldték. 1850-ben leszerelték. 1858-ban Ballagi Mór után ő volt a második zsidó származású, aki bekerült a magyar akadémikusok közé (Latin-magyar iskolai szótár, Az ókori súlyokról és mértékekről, Hogy is mondják ezt magyarul?).
Endrődi Sándor (1850–1920)
költő, író, az MTA levelező tagja. Miután első verse megjelent a Nefelejtsben, csakhamar a Fővárosi Lapok, Hazánk s a Külföld, Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is feltűnt a neve. A Kisfaludy Társaság 1882-ben tagjává, a Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben pedig levelező tagjává választotta (Falusi álmok, Másodvirágzás, Balatoni ég alatt).
József Jolán (1899-1950)
író, József Attila költő nővére. 1922-ben Győrbe utazott, hogy megpróbálkozzon a színészmesterséggel, ám nem járt sikerrel. Számos elbeszélést és tárcát írt, dolgozott a Híd és Az Est című lapnál. 1945 után mint újságíró tevékenykedett. Jelentek meg cikkei a Független Magyarországban, a Kis Újságban. Irodalmi munkássága nagy segítséget nyújtott öccse életének feltárásához.
Lőrincz Gyula (1910-1980)
festőművész, érdemes művész. 1929-1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően két évig Vaszary János tanársegédje volt. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője. 1939-ben Párizsba emigrált, majd 1939-1946 között Budapesten élt, reklámgrafikusként dolgozott. 1946-ban visszatért Pozsonyba, ott élt és dolgozott haláláig (Háború lesz, Pusztai szeretők, Dózsa katonái).
Márffy Vera (1916-1995)
Déryné-díjas színésznő, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. 1937-ben végzett az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában. Vidéki színházakban játszott. 1950-ben a Miskolci Nemzeti Színház művésze lett. 1989-ig működött az intézménynél, ekkor nyugdíjba vonult. Prózai darabokban és operettekben tűnt fel mint szubrett és karakterszínész.
Csorba István (1922-1981)
Jászai Mari-díjas színész. 1946-ban végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Miután színész lett, a kecskeméti Katona József Színházba szerződött. Szinte minden szerepre alkalmas volt, prózai szerepekre ugyanúgy, mint operett szerepre, vagy gyermekdarabok előadásainak szerepére (Forró mezők, Hattyúdal, Jelbeszéd).
Inke László (1925-1992)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1947-ben végzett az Országos Magyar Színművészeti Akadémián, és Debrecenbe, majd 1948-ban Miskolcra a Nemzeti Színházhoz, 1949-ben a budapesti Vidám Színpadhoz szerződött. 1956-ban lett a József Attila Színház tagja, 1958-ban ment át a Petőfi Színházba, amit később Jókai, majd 1961-től Thália Színháznak neveztek át. Sokoldalú karakterszínész volt, aki különösen hideg szenvedéllyel formált, gúnyos hangvételű intrikusszerepeiben vált emlékezetessé. Színpadi szerepei mellett számos filmben és sorozatban játszott, szinkronhangként is ismertté vált (Nyulak a ruhatárban, Hét tonna dollár, Kojak Budapesten).
Susan Sontag (1933–2004)
amerikai írónő, újságíró. Egyetemi tanulmányait Berkelyben, a Kaliforniai Egyetemen kezdte, de menet közben átiratkozott a Chicagói Egyetemre. Később filozófiát, irodalomtudományt és teológiát tanult a Harvardon, Oxfordban és a Sorbonne-on (Halálkészlet, A vulkán szerelmese, Egyidőben).
Marilyn Horne (1934)
négyszeres Grammy-díjas amerikai operaénekesnő (szoprán, mezzoszoprán). 13 évesen az újonnan alakult Roger Wagner Chorale kórus tagja lett. Ösztöndíjat nyert a Dél-Kaliforniai Egyetemen, tanult a University of Southern California School of Music-on és részt vett Lotte Lehmann mesterkurzusain a Music Academy of the West-en. Első komolyabb szakmai sikere1954-ben volt, amikor a Carmen című filmben, amikor Dorothy Dandridge énekhangját szinkronizálta. Karrirje ez után töretlen volt. Az olasz reneszánsztól a XX. század zenéjéig minden stílusban otthonos. ––> Albert Roussel: Padmâvatî, Marilyn Horne-nal
Lengyel István (1941-1992)
színész. Színészi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte 1962-től. 1981-től alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának. 1985-től a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1987-től Békéscsabán, 1992-től haláláig Szegeden játszott.
Hernádi Miklós (1944–2020)
művészeti író, műfordító, szociológus. 1962–1967 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol szakán tanult. 1998–2001 között a Magyar Tudomány felelős szerkesztője (Futószalag és kultúra, Átkelés, A zsidó vicc világképe).
Kabir Bedi (1946)
indiai szikh televízió- és filmszínész. Színpadi szerepekkel kezdte pályáját az 1960-as években, ahonnan hamar átkerült a filmiparba. Az 1971-ben készült hatrészes Maláj tigris című mini tévésorozat révén nevét megismerte egész Európa és Amerika. Ismertebb mozifilmjei A bagdadi tolvaj, 007-es ügynök – Polipka és a Musza Dagh negyven napja.
John Carpenter (1948)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, filmzeneszerző, színész. A „horror pápája” és az „erőszak pornográfusa” (Elátkozottak faluja, Halloween, Menekülés Los Angelesből).
Bars József (1951-2016)
színész. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Diplomás színészként először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1981-től 1984-ig a Győri Kisfaludy Színház tagja, 1984-től szabadfoglalkozású színművész volt (Angi Vera, Kreutzer szonáta, Malom a pokolban).
Stoffán György (1958)
író, újságíró, egyháztörténet-kutató. Könyveiben többnyire az erdélyi magyarságról, az egyháztörténetről, és a társadalompolitikáról értekezik. Két útikönyve a Kárpát-medence magyar városainak történetét mutatja be. Legjelentősebb kutatását, a Teleki Pál „meggyilkolását” taglaló „Én öltem meg Teleki Pált” címmel megjelent kötetében foglalta össze (Kárpát medence, Prímások és pápák Trianontól napjainkig, Átkozott Trianon).
Baranyi Péter (1964)
színész. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. Tanulmányait a Nemzeti Színi Akadémián folytatta, ahol 1995-ben végzett. 1995-től a Budapesti Nemzeti Színház tagja lett. 2000-től a Pesti Magyar Színház előadásaiban játszott. 2004-től a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2006-tól 2015-ig a veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja. 2015-től az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. Prózai, operett, musical és opera szerepek egyaránt megtalálhatóak a repertoárjában.
Csonka András (1965)
színész, énekes és műsorvezető. Kisgyerekkorától a színi pályára készült. A Nemzeti Színház stúdiósaként lépett először színpadra, majd 1985-ben felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1990-ben végzett el. bekerült a Magyar Televízió akkor induló szappanoperájába, a Família Kft-be. Itt alapfeltétel volt, hogy aki ott játszott, nem lehetett állandó társulati tag sehol. A sorozattól óriási ismertséget és népszerűséget kapott, amit immár szabadúszó színészként kamatoztatott az ország több színházában. Bár prózai szakon végzett, mégis sokkal több musical szerep fűződik a nevéhez (Kapj el!, Hacktion: Újratöltve, Bátrak földje).
Hegyi Barbara (1966)
Jászai Mari-díjas színművésznő. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-től 1996-ig a József Attila Színház tagja volt. 1992-ben három hónapig Los Angelesben a Lee Strasberg nevű színiiskolában tanult. 1996-tól a Vígszínház társulatát erősíti (Hány az óra, Vekker úr?; Napló apámnak, anyámnak; De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Boros Zoltán (1969)
színész, szinkronszínész. 1979-ben gyerekszínészként kezdte. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1993-ban színészként diplomázott. Főiskolásként a Vígszínházban volt gyakorlaton. Diplomás színészként először az Arany János Színházhoz szerződött. 1994-től szabadfoglakozású színész. 2004-től a Turay Ida Színház társulatának a tagja. Dramatizálással, írással és díszlettervezéssel is foglalkozik. 2011-től a Turay Ida Színház által működtetett Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színházban is dolgozik, mint színész és rendező. Fotói folyamatosan jelennek meg különböző lapokban. Szinkronstúdiókban is a népszerű, sokat foglalkoztatott művészek közé tartozik. Érdekes orgánuma szinkronszerepeit egyedivé teszi.
Dányi Krisztián (1975)
színész, szinkronszínész. 1996–97-ben főiskolásként játszott a Vígszínházban. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1997-ben végzett, és a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 2002–2013 között a József Attila Színház tagja, majd szabadúszó lett. 2020-tól a Déryné Társulat színésze. Alapfokú jelnyelv-tolmács végzettséggel is rendelkezik.
Ezen a napon halt meg:
Edward Gibbon (1737-1794)
brit történész. Elsősorban a Római Birodalom történetével foglalkozott, fő műve: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története. Saját leírása szerint az egyik nap a Capitolium tövében üldögélt, és a mezítlábas ferences szerzetesek énekét hallva és megdöbbenve az ókori és a középkori kontrasztján, támadt az a gondolata, hogy megírja a Birodalom hanyatlásának történetét.
Arnold Böcklin (1827-1901)
svájci festő, grafikus, szobrász, a 19. század egyik ünnepelt művésze. 1845 és 1847 között a düsseldorfi művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a tájképfestészetben mélyült el. Ezt követően bejárta Svájcot, Hollandiát és Franciaországot. 1850 és 1857 között Rómában dolgozott, 1858-ban Münchenben telepedett le, végül 1876-ban Firenzébe költözött. A német szimbolizmus egyik fő alakja volt, szakított az akkoriban uralkodó akadémizmussal. Művészetét a romantikus témaválasztás és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte. Híres szürrealista művészek tekintették őt előfutáruknak (A hullámok játéka, A vulkán, Holtak szigete).
Léo Delibes (Clément Philibert Léo Delibes 1836-1891)
francia zeneszerző, elsősorban balettjeiről és operáiról ismert. Állást kapott a Théâtre Lyrique-ben, ahol zongorakísérői és segédkarmesteri feladatokat látott el. Zeneszerzői tevékenységével is igazodott a színház profiljához: egy sor – szám szerint tizennégy – operettet írt 14 éves ott-tartózkodása alatt. 1864-ben a párizsi Opéra karigazgatója lett, ami a „komolyabb” színpadi műfajok felé fordította figyelmét. Budapesten is többször megfordult a Nemzeti Színházban, illetve az Operaházban (A forrás, Magyar románc, Coppélia).
Arturo Toscanini (1867-1957)
a XX. század és valószínűleg a világ egyik legismertebb olasz karmestere. Számos kritikus és zenész minden korok egyik legtehetségesebb karmesterének tartja. Közel 190 zeneszerző hatszáz művét fejből vezényelte. Élete közel egy évszázadnyi történelem, zenetörténet, zene, a Viva Verdi korszaktól a Viva Toscanini korszakán át a világháborúk utáni évekig. Többször járt Magyarországon, ő népszerűsítette külföldön Kodály Zoltán: Nyári este című művét, amit a szerző neki ajánlott. ––> Toscanini és a sebesség
Ivan Meštrović (1883–1962)
horvát szobrászművész, építész, a szimbolista-impresszionista kezdetek után a szecesszió kedvező talajt jelentett számára a népi-nemzeti eszmény kiteljesedéséhez, tartalmi, formai szempontból és bizonyos mértékig a bizánci hagyománnyal való kapcsolatát is ez indokolja (A koszovói lány – Belgrád; Anyai gond – Budapest; Asszony a tengernél – Split).
Georg Heym (1887-1912)
német költő. Verseiben a naturalista leírások rémálomszerű jelenésekké alakulnak át. Emiatt az expresszionizmus korai képviselőihez tartozik. Költészetének fő témája, ihletője a modern nagyváros és a technika. Az idill csak néhány versében, kivételképpen bukkan fel – de gyakran ez is sötét látomásba merül (A városok démonai, Április, Ködvárosok).
Almár György (Fränkel, 1895-1974)
műépítész, iparművész, festő, grafikus. Korán kezdett el festeni, már gyerekkorából maradtak fenn képei. 1920-ban a budapesti József Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. A Mentor könyvkereskedés körül szerveződő modern művészeti csoport mellett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és a Magyar Műhely-Szövetség munkájába is bekapcsolódott. Komplex szemléletére jellemző, hogy bútortervezés mellett dekoratív falfestéseket, fali tapétaképeket is készített. 1955-ben nyugdíjba vonult, és életének hátralevő közel két évtizedét a festészetnek szentelte. Természetközeli tájképek, csendéletek után lépésről lépésre tért át az absztrakt ábrázolásmódra.
Viski János (1906–1961)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus, érdemes művész. 1927-ben nyert felvételt a budapesti Zeneművészeti Főiskolára. Zenei tanulmányai mellett a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. A főiskolán 1932-ben diplomázott. 1939-ben írta a Balassi Bálint verse által ihletett Enigma című szimfonikus költeményét, amely egyik legismertebb zeneműve lett, és amelyet a Kisfaludy Társaság Greguss Pál-emlékéremmel tüntetett ki.
Andrew Wyeth (Andrew Newell Wyeth, 1917–2009)
amerikai realista festő. Élete során Chadss Fordban és Chushingban lakott. Ez a két hely és az itt élő emberek és itteni épületek határozták meg festészetét. Első szóló kiállítását New Yorkban a Machbett Galleryben rendezték, minden kiállított művét 24 órán belül megvették. Művei számos galériában és múzeumban megtekinthetőek.
Margaret Durrell (1920-2007)
brit író, Gerald Durrell író és természetbúvár nővére. Alakja felbukkan Gerald Durrell összes olyan könyvében, amelyet családja korfui tartózkodásáról írt. A család korfui éveiről és élete későbbi időszakáról azonban később Margo is írt egy humoros könyvet, ami magyarul De mi lett Margóval? címmel jelent meg.
Czabarka György (1924-2016)
Balázs Béla-díjas operatőr, érdemes és kiváló művész, a Magyar Televízió örökös tagja. 1946–1947 között a prágai Képzőművészeti Főiskola festőművész szakán tanult. 1948–1952 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1952–1958 között a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban dolgozott. 1958–1999 között a Magyar Televízió operatőre.
Gina Lollobrigida (1927-2023)
Golden Globe-díjas olasz színész, énekes, fotóművész, közismert beceneve Lollo. Az 1950-es évek és 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga és szexszimbóluma volt világszerte. Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban külseje miatt szerepeltették. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Nemzetközi hírnevét egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem című emlékezetes kalandfilmben (A római lány; A párizsi Notre-Dame; Jó estét, Mrs. Campbell!).
Sík Ferenc (1931-1995)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező. A Magyar Állami Népi Együttes egyik alapítója volt, valamint szólótáncosa, és vezette a tánckart. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1963 és 1965 között az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezett. 1965-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek rendezője, 1975-től főrendezője lett. 1973-ban közreműködésével jött létre a Gyulai Várszínház. 1982 és 1995 között a Nemzeti Színház rendezője, 1991-től főrendezője volt.
Egressy István (1935-2000)
rádióbemondó, a Magyar Rádió főmunkatársa, Kazinczy-díjas előadóművész. 1956-tól előadóművész. A Magyar Rádió bemondójaként dolgozott. 1980-tól 1994-ig a rádió főmunkatársa, főbemondója – irodalmi műsorokat is szerkesztett és rendezett.
