Petőfi-kötet, „korhű” fotókkal

Petőfi fényképezőgéppel

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Mika Róbert

A könyv nem kerülte el népes családom figyelmét. Valamennyien késztetést éreztek arra, hogy felemeljék, belelapozzanak, nézegessék, olvasgassák, és elégedett hümmögéssel, elismerő szavakkal mondjanak véleményt róla. Ennél egybehangzóbb kritika még nem fordult elő nálunk. Ha hozzátesszük, hogy egy Petőfi-kötetről van szó, családom eme megnyilvánulása különösen értékes, hiszen tőle és róla számtalan könyv fellelhető a lakásban. Felmerül a kérdés, az album szép küllemén és tartalmi részén túl, mitől lehet aktuális költőnk öröksége.

Petőfi Sándor születési és feltételezett halálának dátuma nem túl szerencsés nap az ünneplés szempontjából. Január első, az óévbúcsúztatás mámoros, olykor fejfájós napja, amikor a média is csak csendesen vagy sehogy nem tesz említést a költő születéséről, tisztelet a néhány kivételnek. Halála bizonytalan, ráadásul a nyár derekára eshetett, amikor a kultúra befogadása hazánkban a mélyponton van, kivételt talán a kampányszerű fesztiválok jelenthetnek. Szerencsére március idusán bőven kárpótolhatjuk eme tőlünk, halandóktól független okokat.
Az egyik, versekkel foglalkozó levelezőlistán olvasható a következő döbbenet: „Az Petőfi nem csak mint költő mondott csődöt hanem az egész élete és hálala egy csőd volt.” A jelenleg Spanyolországban élő, a Sorbonne-t is megjárt nyelvész előítélettől terhes mélyelemzései egyre több helyen bukkannak fel az internet legsötétebb bugyraiban. És egyre többen olvassák el akarva-akaratlanul.
Fűzfa Balázs, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola docense, amikor beszámoltam neki a fenti dologról, a következőképpen kommentálta: Ez az ember soha nem érezte át azt a felemelő érzést, amit én, amikor a pannonhalmi apátság gyűjteményében kezembe foghattam Petőfi 19. század közepéről-végéről származó köteteit, amelyek történelmünk, irodalomtörténetünk legnemesebb darabjai!

Valóban csőd lenne, ha valaki Petrovicsként születik, szegény családban, nemesi levél nélkül? Csődként kell kezelni, ha a művészeteknek él, ha 25 évesen nem jut be a népképviseleti országgyűlésbe? Ha elhagyja családját, kisgyermekét, hogy megvédje hazáját, nemzetét?
És szakmailag? Valóban írt számos gyengébb művet. De Petőfi hatvanhat, négy- és nyolcsoros verséből álló Felhők (1846) című ciklusa olyan sikert ért el, ami akkor példátlannak volt tekinthető. Ahogy példátlan volt következő kötetének, Összes költeményeinek, háromezres példányszámú megjelentetése 1847. március 15-én.
Az igaz, hogy sokszor volt türelmetlen, lobbanékony, elégedetlen, így részben jogosan rekesztették ki, vagy hagyták figyelmen kívül az ifjú poétát. De mikor legyen forrófejű forradalmár valaki, ha nem fiatalon. Később, a századelőn királyellenessége miatt, majd a második világégés után − fulladozva a kommunista propagandától* − többen megtagadják, vagy egyszerűen, csak ezért is, nem tartják aktuálisnak Petőfit.

Lehet-e időszerű Petőfi Sándor ma?

Ne felejtsük el, hogy a politikai csűrés-csavarás mellett számos irodalmárunk tartotta és tartja ma is felbecsülhetetlen értéknek Petőfi Sándor − fájóan rövid élete során megírt, mégis − bőséges és színes hagyatékát. Arany János, Bertha Bulcsu, Bertók László, Csoóri Sándor, Faludy György, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Petri György, Pilinszky János, Reviczky Gyula, Tompa Mihály, Vajda János, hogy csak egy részét említsük azoknak, akik Petőfit emberként és költőként is becsülték, becsülik és erre tanúságot tettek az idők során. Ez semmiképpen nem tekinthető csődnek! Aki ilyet gondol, vegye kezébe az Alexandra Kiadó idén nyáron megjelent Petőfi fényképezőgéppel című albumát, és érezze át/meg a költő sokszínű világát: szerelmét, búját, humorát, hazaszeretetét, romantikáját.

Tóth József kötete hatvan gyönyörű verset tartalmaz, és minden költeményhez egy kép tartozik. A versek túlnyomó többsége ismerős, az 1959-es Petőfi Sándor Összes Költeménye (Szépirodalmi Kiadó) szolgált alapjául az albumnak. A fotók adják a kötet kuriózumát, kiragadnak egy-egy részletet a versből, így segítve vizuális világunkban az eligazodást, a korhűséget. Tóth Józsefnek nem titkolt vágya volt, hogy szeretett költőjét megismertesse rohanó világunk emberével. Első Petőfi-kötetét édesanyjának köszönheti, aki gyermekkorában ajándékozta meg vele, így nem is csoda, hogy az album Édesanyámnak felirattal kezdődik.
A fotók legalább olyan hangsúllyal szerepelnek a kötetben, miként Petőfi versei. Szerves részei az egésznek, így érheti el azt a hatást, hogy az embernek kényszere legyen végiglapozni, olvasni az albumot. Technikáját tekintve szépia színárnyalatokkal dolgozott a szerző, ami csak a laikusok szerint egyszerűsíti a fotók kidolgozását, retusálását. Minden bizonnyal Petőfi dagerrotípiája adta azt a színpalettát, ami végigkíséri a képsorozatot. Így a felvételek hűen ábrázolják azt a miliőt, amiben a költő élhetett. Mindössze a kontrasztok, a képek élessége jelzi, hogy nem a 19. században exponálták a felvételeket. Persze a képek elkészítése sem lehetett egyszerű, felkutatni a témát és megörökíteni. A szerző nemegyszer fordult meg a költő születési helyén, vándorútjainak csomópontjaiban, közgyűjteményeknél, magángyűjtőknél, no és a magyar vidéken, a természetben.

Egyöntetű, végig magas színvonalú, bravúros munka, mesteri kivitelezés jellemzi az egész albumot. Ahogy a kötet megjelenését, beleértve a nyomdai munkálatokat is.
Végül álljon itt a fülszöveg, Tóth József vallomása:

Tízéves kamasz fiúként egy fehér kötéses Petőfi-kötetet kaptam imádott Anyámtól. Azóta könyvtáram kultikus darabjává vált. Sándor pedig szinte személyes ismerősömmé. Egy huszonéves srác, aki lelkesedik a hazájáért, rajong szülőföldjéért, aki szeretve tiszteli szüleit, ám tettvágytól, szerelemtől és lángoló eszméktől hajtva siet mind tovább és tovább, gyökereitől is egyre távolabbra, magasabbra. Egy poéta-zseni, aki hat-hét év leforgása alatt világlírát alkotott.
Gyakran érzem úgy: jól megértjük egymást. Amikor a Kiskunságban járok, szívem megtelik boldogsághormonnal a látottak szépségétől, az anyai ragaszkodás napjaim állandó része, ugyanakkor a nyughatatlan tenni akarás korom előrehaladtával ahelyett, hogy lanyhulna, egyre nő. A Petőfi-versek megragadó képszerűsége természetesen fotográfusként is régóta izgatja a fantáziámat. Sokat töprengtem, hogyan lehetne a modern Fotográfia eszközeivel, mégis mindenféle aktualizáló ideológiai és szimbolikus tartalomtól, „korszerűségre” törekvő ábrázolásmódtól mentesen, a maguk tisztaságában és egyszerűségében visszaadni ezek lényegét. Miképpen lehetne elérni, hogy onnan is rápillanthassunk a valóságra, ahonnan egykor Petőfi szemlélte? Hogy mire jutottam, arról tanúskodik ez a könyv.

Petőfi Sándor még mindig és nagyon sokáig időszerű, aktuális lesz. Ennek egyik szívmelengető bizonyítéka az album.

Tóth József: Petőfi fényképezőgéppel
Alexandra Kiadó [Pécs, 2006]

116 oldal, kötött
Felelős szerkesztő: Diósdi László
Nyomdai előkészítés: Work Press Kft.
Nyomdai munka: Alföldi Nyomda Rt.
ISBN: 9633694876

1948-ban, Petőfi halálának 100. évfordulóján, az MDP a költő alakját használta fel ideológiai célokra.
Utasítás a szabadművelődési hálózatnak:

Petőfi élen járt a magyar szabadságharcban, az ünnepségek egyik központi jelszavává tesszük Petőfinek azt a versmondatát: „A néppel tűzön, vízen át!”
Kihangsúlyozása lesz annak, hogy nemzeti hagyományaink és igazi hazafiság ápolója a Párt.
Kulturális kapcsolatok elmélyítése a Szovjetunióval, a népi demokráciákkal a Nyugat forradalmi erőivel.
Kidomborítjuk azt, hogy amíg 1849-ben a magyar nép egész Európában egyedül harcolt az elnyomás ellen, addig ma a Szovjetunió vezetésével a népi demokráciák oldalán a világ béketáborában küzdünk a békéért.

Álságossága és összeegyeztethetetlensége ellenére Petőfit sikerült „világító fáklyaként” az emberek elé állítani nagyon sokáig.