November 1.

Névnapok: Marianna, Benigna, Benignusz, Benke, Igor

Események:
1512 – először láthatók nyilvánosan a vatikáni Sixtus-kápolna falain és mennyezetén a Michelangelo által készített festmények.
1604 – William Shakespeare tragédiája, az Othello bemutatója a londoni Whitehall Palace-ban.
1611 – William Shakespeare romantikus komédiája, A vihar (The Tempest) bemutatója a londoni Whitehall Palace-ban.
1874 – megnyitják Bécs központi temetőjét, a Wiener Zentralfriedhofot (Bécsi Központi Temető). Itt található sok osztrák híresség, például Beethoven és Schubert sírja, de itt temették el Falcót és a magyar Ligeti Györgyöt is, aki 1956-tól Ausztriában élt.
1904 – George Bernard Shaw Nobel-díjas ír drámaíró John Bull másik szigete (John Bull’s Other Island) című vígjátékának premierje londoni Royal Court Theatre-ben.
1915 – megjelenik Kassák Lajos A Tett című folyóiratának első száma. A lap 1915–1916 között kéthetente megjelenő irodalmi, képzőművészeti és társadalmi folyóirat volt. A magyar avantgárd nyitányának szánta Kassák a folyóiratot, mintája a német aktivizmus folyóirata, a Die Aktion volt.
1928 – Törökország új ábécé-törvényt fogad el, amely az arabról a latin ábécére vált.
1944 – bemutatják Mary Chase amerikai újságíró, dráma- és gyermekregényíró Harvey című vígjátékát a Broadway-n (48th Street Theatre). A darabot 1775 alkalommal mutatták be és Pulitzer-díjat kapott.
1969 – a The Beatles együttes Abbey Road albuma az 1. helyre kerül az Egyesült Királyságban, és (rövid megszakításokkal) 81 hétig és az Egyesült Államokban a Billboard Top LP toplistán 11 hétig.
1997 – bemutatják a Titanic című romantikus filmdrámát, katasztrófafilmet James Cameron rendezésében, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon. 1998-ban tizennégy Oscar-díjra jelölték a filmet, amiből tizenegyet nyert el, köztük a legjobb filmnek járó díjat. A Titanic tartja a legtöbb Oscar-díjat nyerő film rekordját megosztva a Ben Hurral (1959) és A Gyűrűk Ura: A király visszatér-rel (2003).

Meghalt Theodor Mommsen (Christian Matthias Theodor Mommsen, 1818–1903) Nobel-díjas német történetíró, jogtudós, egyike a 19. század legjelesebb ókortudósainak.
A Római Birodalom történetéről szóló műveit a mai kutatók is alapvető fontosságúnak tartják. Tudományos pályára törekedett, de eleinte a megélhetése végett kisegítő tanárként dolgozott. Az 1848 márciusi forradalom alatt Rendsburgban újságíróként energikusan védelmezte liberális meggyőződését. A jogtudomány rendkívüli egyetemi tanárának hívták meg a lipcsei egyetemre, így végre elkezdhette tudományos életpályáját. Terjedelmes publikációs tevékenységet folytatott, de politikailag is aktív maradt két kollégájával együtt. Az 1849 májusi drezdai felkelésben való részvételért mindhármukat perbe fogták és 1851-ben elbocsátották őket a felsőoktatásból. 1858-ban Mommsent kutató professzornak hívták a berlini Porosz Tudományos Akadémiára, 1861-ben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen kapott katedrát, ahol 1885-ig a római ókorról tartott előadásokat (Római történelem, Római államjog, Római büntetőjog).

Megszületett Olgyai Viktor (Matirko, 1870-1929) grafikus, festő, litográfus.
Első művei alkotásánál leginkább a tollat választotta eszközül. A ceruzával nem tudta elérni a kívánt mélységet és nyomatékot. Bátyja támogatásával a bécsi művészeti akadémia növendéke lett. Rövid idő alatt bejutott az intézet akkori igazgatójának, Edward von Lichtenfelsnek tájfestőiskolájába. 1902-től kezdve, mint litográfus is működött. Kőrajzai többnyire színesek és erős dekoratív érzékről tanúskodók. Egyszerűek és finomak. Bizonyos gyöngédség jellemzi úgy lineáris, mint folthatásukat. Színekben és tónusokban egyaránt kis fokozatot tartalmaznak, de azért határozott ellentéteket mutatnak fel és mint analitiv munkák igen tanulságosak. 1902-ben irodalmi és művészeti folyóirat indult meg Besztercebányán, „Havi Szemle” címen, dr. Olgyai Bertalan és Zivuska Jenő szerkesztése alatt. A lap lelke Olgyai Viktor volt, aki ezáltal irodalmi téren is becsületet szerzett nevének (Hársfa, Téli táj, Napnyugta).

Megszületett Varga Imre (1923-2019) a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza, az Európai Akadémia tagja.
1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést, az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. 1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt (Az Alapító – Tihany; Várakozók – Óbuda; Assisi Szent Ferenc – Lindau).

Ezen a napon született:

Georg Philipp Harsdörffer (1607-1658)
német író, költő, heraldikus. A Pegnesischen Blumenordens nevű irodalmi társaság alapítója és elnöke. Kedvtelésként címertannal is foglalkozott, és megírta az első német szisztematikus heraldikai művet.

Nicolas Boileau-Despreaux (1636-1711)
francia költő, kritikus. A párizsi irodalmi élet szervezője és teoretikusa, 1677-től XIV. Lajos történetírója, 1684-től a Francia Akadémia tagja. Teológiát, majd jogot tanult, s az irodalomnak szentelte az életét. Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték (Költészettan, A költészetről, A pulpitus).

Antonio Canova (1757–1822)
velencei szobrász. A barokk stílustól eltávolodva, az antik művészet ideáljaihoz nyúlt vissza, és a szobrászati klasszicizmus megalapítójaként tartják számon. Művészete hatásos, fegyelmezett, de kevés érzelmet mutat. 17 éves korában a természetes nagyság felényi méretében elkészítette Eurüdiké szobrát. A legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a vatikáni gyűjteményeket, és bizonyos fokig fel is fogta az antik szellemet. kiváló művet is alkotott, de sokszor túlzásoktól sem volt mentesek későbbi tragikus és heroikus tárgyú szoborművei. Tanítványa volt első jelentős szobrászunk, Ferenczy István (Magdolna, Ámor és Pszükhé, A három grácia).

Adelburg Ágost lovag (Ábranovics, 1830-1873)
zeneszerző, hegedűművész. Családi neve Ábranovics, nemesi előneve Adelburg volt, amelyet írói névként is használt. Zenei tanulmányait Bécsben folytatta. Életéről pontosabbat nem tudunk (Zrinyi. Történeti, drámai zenekép öt felvonásban; Wallenstein; Martinuzzi).

gróf Teleki Sámuel (1845–1916)
világutazó, író, akadémikus, felfedező, afrikanista, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el Rudolf trónörökösről a Rudolf-tavat és Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről a Stefánia-tavat. Elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert.

(Vitéz) Aggházy Kamil (1882–1954)
királyi ezredes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója. Katonai szakíró, hadtörténész. Tanulmányaiban a török idők, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az I. világháború hadtörténetével foglalkozott. Verseket és elbeszéléseket is írt.

Haraszti Emil (1885-1958)
zenetörténész, tanár, publicista. 1907-től 1929-ig a Budapesti Hirlap zenekritikusaként dolgozott. 1918—tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött (Bartók Béla, Barokk zene és kuruc nóta, A tánc története).

Hermann Broch (1886-1951)
osztrák regényíró, novellista, lírikus és filozófus, a huszadik századi világirodalom egyik legnagyobb alkotója. Abból az egzisztencialista megfontolásból indul ki Broch, hogy mihelyt tudatára ébred az ember önmagának és a világnak, feltámad benne a „metafizikai félelem” a haláltól. A legnagyobb értékrendszert Broch felfogása szerint mindenkor a vallás jelentette, amelynek lényege, hogy abszolút értéket tűz ki az irracionalitásban az abszolút nem-értékkel szemben. Broch értékelméletének lényege, hogy a középkorban a katolikus vallás és egyház olyan abszolút és transzcendens értéket képviselt, amely minden értékalkotó emberi tevékenység végcélja, legfőbb erkölcsi fóruma, értékközpontja volt (Az alvajárók, Vergilius halála, Néhány megjegyzés a giccs problémájáról).

Komáromy Andor (Sattler, 1900-1983)
karmester, zeneszerző, zenei rendező. Karnagyként és hangszerelőként évekig dolgozott Bécsben és Londonban különböző filmgyárakban. Magyarországon először ő játszotta Gershwin Kék rapszódiájának zongoraszólamát. Operaházi tagokból alakult, és 1928 és 1938 között működő dzsesszegyüttes zongoristája volt.

Ács Tivadar (1901-1974)
történész, újságíró. 1930-ban kivándorolt Argentínába. Tevékenyen részt vett az argentínai magyarság kulturális életében, szerkesztője volt a Buenos Airesben megjelenő Magyar Szó című lapnak, dél-amerikai indián népmeséket gyűjtött, és itt kezdte el az amerikai magyarság történetére vonatkozó kutatásait. 1936-ban hazatért, és a második világháború végéig kutatási eredményeit közzétevő írásaiból élt, illetve ismét különféle lapok munkatársa volt. 1945-ben a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a szegedi tudományegyetem magántanára lett, egyúttal a Magyarok Világszövetsége ügyvezető alelnökévé választották. 1948-ban elbocsátották állásaiból (Régi kispestiek, Kossuth Lajos demokráciája, Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban).

Lengyel Gizi (1903-1964)
színésznő. Színészi pályája Nagyváradon indult 1921-től, majd Budapestre, a Vígszínházhoz szerződött. 1937-től a Royal Színházban szerepelt. 1941-ben a Kamara Varietében, 1943–44-ben az Új Magyar Színházban játszott. A második világháború után a Művész Színház tagja volt, 1949-től a Kamara Varieté, a Vígszínház és a Budapest Varieté műsoraiban lépett fel (Köszönöm, hogy elgázolt, A csúnya lány, Úrilány szobát keres).

Bárdos Kornél Albert (1921-1993)
katolikus pap, ciszterci szerzetes, egyházkarnagy, zenetörténész. 1945-49-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakon végzett és doktorált. Közben 1946-50 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskola egyházzenei, illetve középiskolai ének- és zenetanárképző szakát is elvégezte. 1967-ben a zenetudományok kandidátusa, 1987-ben doktora. Fő kutatási területe a 16-18. század magyar zenetörténete (A tatai Esterházyak zenéje, Győr zenéje a 17-18. században, Magyarország Zenetörténete).

Árkus József (1930-1992)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, humorista, konferanszié, a Ludas Matyi hetilap és a Parabola című szatirikus televízió-műsor főszerkesztője. A Mikroszkóp Színpad házi szerzője volt és sokáig szerkesztette az újságíróbálra megjelenő alkalmi kiadványt, a Tollasbált, amely főleg pikáns női fotói miatt volt közismert (Vádol a magyar nép!, Kettőslátás, Le vagyunk értékelve).

André Tchaikowsky (Robert Andrzej Krauthammer, 1935-1982)
lengyel zeneszerző és zongoraművész. Zsidó származású volt, emiatt a II. világháború kitörésekor a varsói gettóba telepítették át őket. 1942-ig élt itt, akkor sikerült kicsempészni onnan hamis papírokkal. Már a tanulmányai alatt megkezdte előadóművészi karrierjét: koncertjein olyan nagyszerű művek szerepeltek, mint Bach Goldberg-variációi, vagy Szergej Rahmanyinov 2. zongoraversenye. Hallgatóságát ámulatba ejtette azzal, hogy bármely feladott témára tudott improvizálni. Sikerei ellenére igazi szenvedélye a zeneszerzés volt. Írt zongoraversenyt, vonósnégyest, zongoratriót, számos szóló zongoradarabot és megzenésítette Shakespeare hét szonettjét énekhangra, zongorára és operát is komponált. Végakaratában testét tudományos kutatásokra ajánlotta fel, koponyáját pedig a Royal Shakespeare Companynak ajándékozta (Szonáta klarinétra és zongorára, Trio Notturno, A velencei kalmár).

Kőváry Katalin (1942)
Jászai Mari-díjas rendező, forgatókönyvíró, dramaturg, tanár, érdemes művész. 1964-1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, színházrendező szakon. 1968-1980 között a Thália Színház rendezője. 1993-tól a Budapesti Operettszínház menedzsere volt. 1984 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1992-ben volt tanítványával, Ternyák Zoltánnal megalapította az Éjszakai Színházat, amely egy társulat nélküli színjátszó hely volt.

Salvatore Adamo (1943)
francia nyelvű belga énekes. Dalainak zenéjét és szövegét is önmaga írja, a francián kívül olasz, angol, spanyol és német nyelven. Lemezei több mint 100 millió példányban fogytak el, nyolc országban 22 aranylemeze van. 1993 óta Adamo Belgium UNICEF-nagykövete.

Jeney István (1946)
színművész, rendező, fotós. Pályáját a 25. Színházban kezdte. 1974-től a Csiky Gergely Színház tagja volt. Játszott 1978-tól a kecskeméti Katona József Színházban, 1979-től a szolnoki Szigligeti Színházban és 1986-tól a Pécsi Nemzeti Színházban. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozott. 1976 óta fényképez, több műsorfüzet tervezője, fotósa. Sokféle témában készít fotókat, hangulat- és tájképet, portré fotót egyaránt készít. Több kiállítása volt. Színészként nehezen sorolható bármilyen szerepkörbe. A groteszk alakítások állnak hozzá legközelebb (A szerelem bolondjai, Szerencsés Dániel, Eldorádó).

Bill Woodrow (1948)
brit szobrász, akadémikus. Tanulmányait több művészeti iskolában végezte (Winchester College of Art, a londoni Central Saint Martins College of Art and Design, Chelsea School of Art). Korai munkáihoz a szemétlerakókban, használtautó-telepeken, roncstelepeken talált kisebb darabok, alkatrészek képezték az alapanyagot; részben gipszbe ágyazva úgy készítette el, mintha kiásták volna. Ezt követően már nagyobb szerkezetek felé fordult figyelme, például az autók és a hűtőszekrények stb. Művei gyakran tartalmaznak narratív elemeket, és az 1990-es években, amikor elkezdett bronz alkotásokat készíteni, ezek a történetek továbbra is fontosak maradtak művészetében. 2002 májusában királyi akadémikussá választották.

Fabó Kinga (1953-2021)
költő, nyelvész, esszéista. 1978–1980 között az ELTE BTK munkatársa volt. 1981–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének általános nyelvészeti osztályának munkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelít az irodalomhoz (Értékváltozások a 19. század második felében; Ellenfülbevaló; Fojtott intenzitással, fojtottan).

Gelecsényi Sára (1954-2019)
színésznő. Érettségi után első nekifutásra felvették a Színművészeti Főiskolára. Pályáját 1977-ben a Mikroszkóp Színpadon kezdte, számos tévéjátékban szerepelt. A Zsurzs Éva által rendezett Abigél című népszerű filmsorozatban Szabó Anikót alakította. Leggyakrabban kabaré jelenetekben szerepelt. Önállóan és Karsai Istvánnal is készített gyermekműsorokat. A Szeplős Pötyi című zenés gyerek előadást íróként is jegyzi. A Kormorán együttessel 1989-ben jelent meg kislemeze Hej, halihó…! – Kerek ez a világ címmel (Lidérces álmok, Szerelem száz háton, Eszterlánc).

Borbély Szilárd (~ József, 1963-2014)
József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa. 1988-tól a József Attila Kör tagja volt. 1992–1995 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a régi magyar irodalomtörténeti tanszéken aspiránsként dolgozott. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának tagja, 2005-től a Szépírók Társaságának tagja volt (Adatok, Fény a magasból, Halotti pompa).

Csarnóy Zsuzsa (1963)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1982-ben érettségizett az Állami Balettintézetben, ahol táncművész diplomát kapott. Kisebb szerepekben a Rock Színház-ban debütált. 1993-1998 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1998-2002 között a József Attila Színház, 2003-2005 között a veszprémi Petőfi Színház, 2005-2006 között ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 2006-2019 között ismét a veszprémi Petőfi Színház színésznője volt. 2022-től a Thália Színház színésznője.

Kolti Helga (1965)
színésznő, rendező, színházigazgató. A gimnázium elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová elsőre fel is vették. 1998-ban alapító tagja a székesfehérvári Vörösmarty Színháznak. A veszprémi színház megbízott igazgatói tisztségét is ellátta 2000 és 2005 között. 2005 után újra színészként dolgozott, majd szabadúszó művész lett. 2005-ben álmodta meg és hívta életre a Versünnep Fesztivált. A Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar művészeti vezetője. 2020-tól a Déryné Program projektvezetője (Napló szerelmeimnek, Birtokos eset, Ámbár tanár úr).

Toni Collette (~ Galafassi, 1972)
ausztrál színésznő, producer, énekesnő és dalszövegíró. A televíziós és független filmekben végzett munkájáról ismert színésznő pályafutása során számos elismerést kapott, többek között Golden Globe-díjat (Shaft, A család kicsi kincse, Impérium).

Hámori Gabriella (1978)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2001–2004 között a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 2004-től a Vígszínház, majd az Örkény István Színház tagja, amelynek vezető színésznője. 2012 és 2014 között Berlin és Budapest között ingázott. Számtalan filmbéli alakítását díjazták itthon és külföldön is (Valami Amerika, Trezor, A játszma).

Natalia Tena (Natalia Gastiain Tena, 1984)
brit színésznő és zenész. Ismert mint Nymphadora Tonks a Harry Potter filmekből és Osha a Trónok harca sorozatból (Egy fiúról, Bel Ami – A szépfiú, SuperBob).

Ezen a napon halt meg:

Poitiers-i Szent Hilár (Szent Vidor, 315?-367)
latinul alkotó ókeresztény író, egyházatya. Retorikai és filozófiai tanulmányokat végzett és görögül is megtanult. Keresztény hitre tért át, 350-ben Pictavium püspökévé választották. Ad Constantium Augustum című két könyvében ellenezte II. Constantius római császárnak az ariánusokat támogató egyházpolitikáját, ezért a császár 356-ban Phrügiába száműzte. Történelmi munkái közül magyarországi vonatkozása miatt érdekes a Könyv Valens és Ursacius ellen, amely két pannóniai püspök ellen íródott.

Filippo Buonaccorsi (1437-1496)
Lengyelországban alkotó olasz humanista költő, történetíró. Munkáit latin nyelven írta. 1468-ban Rómában Pomponio Leto akadémiája hallgatójaként részt vett a II. Pál pápa ellen szőtt sikertelen humanista összeesküvésben, emiatt menekülnie kellett. Görögországon, Egyiptomon át Lengyelországba utazott, s mint ennek követe Konstantinápolyban, Velencében és két ízben Magyarországon is tartózkodott (Attila története, Ulászló király története, A démonról).

Giulio Romano (1499-1546)
itáliai festőművész, építész. Rafaello tanítványa és segédje volt, mesterének számos festményén közreműködött, több félbehagyott freskóját befejezte. Legnagyobb önálló oltárképe: Szt. István megkövezése. Mint építész is Rafael nyomdokain haladt, folytatta a római Villa Madama-t. Mantovában főműve a Palazzo del Té, amelynek freskóit is maga festette, proto-barokk szellemben (, A pásztorok imádása, Donna alla toeletta).

Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730)
olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor. Matematikát, anatómiát és természettudományokat tanult. A Velencei Köztársaság követének kíséretében érkezett Konstantinápolyba. a város fekvését, a tengerszorost, és az Oszmán Birodalom katonai erejét figyelte, adatokat gyűjtött, mai szóval „hírszerző”, azaz kém volt. A tatárok fogságába esett, 1684-ben kiszabadult a fogságból, és mindvégig részt vett a Magyarország és a Délvidék felszabadításáért folyó harcokban. Jelen volt Buda visszafoglalásánál, ahol nagy érdeme volt, hogy az ostrom utáni üszkös romok alól ő menekítette ki a még épen maradt corvinákat. Először térképezte fel a Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti, mintegy 850 kilométeres határszakaszt. Jelentős természettudományi műve a hat kötetből álló Danubius Pannonicomysicus, amelyből az 1726-ban kiadott utolsó kötete, a Catalogus Plantarum circa Danubium Sponte, a magyar flórára vonatkozó első összefoglaló mű.

Bognár Ignác (1811-1883)
zeneszerző, a Nemzeti Színház ének-karnagya, a Tudor Mária című opera és a Kis lak áll a nagy Duna mentében című dal szerzője. Kora egyik népszerű zeneszerzője volt. Kisebb operákat, dalműveket, illetve rövid, egyszerűbb dalokat komponált.

Balogh Gyula (1832-1855)
költő. Iskoláinak két első évét Rimaszombatban, a többit Sárospatakon végezte, ahol jogot is tanult. 1852-ben a pesti egyetemre ment, de súlyos betegsége miatt kénytelen volt hazatérni. 23 évesen hunyt el, Tompa Mihály tartott fölötte gyászbeszédet. Költeményei 1853–1855 között a Divatcsarnokban jelentek meg.

Jan Matejko (1838-1893)
lengyel történelmi festő. Sokan a legnagyobb lengyel festőnek tartják. Nagy lelkesedéssel ábrázolta Lengyelország viszontagságos történetének jeleneteit. Rövidlátó volt, mégis fáradhatatlan megfigyelő, éles jellemző, koloritja ragyogó. Nagy festményein az alakok ábrázolása gyakran merev, akadémikus. Már 14 éves korában a krakkói művészeti iskola tanítványa lett és 1852-ben festette az első képét, I. Ferenc József király bevonulását Krakkóba. 1873-ban az újjászervezett krakkói művészeti iskola igazgatója már 1870-ben a becsületrend lovagja és a francia akadémia tagja lett. 1887-ben a Krakkói Egyetem tiszteletbeli doktorává tette meg (A várnai csata, Kopernikusz, Az orléans-i szűz).

Alfred Jarry (1873-1907)
francia drámaíró, az abszurd dráma atyja, a patafizikusok legfőbb hivatkozása; a „diákcsínyekből lepárolt rémbohózat”, az Übü király szerzője. Tizenöt éves korában írta a művet, megteremtve egy visszataszító, hálátlan, gyáva, kapzsi, gyilkos, zsarnok gyermeteg alakot. A darabot 1896-ban mutatták be, és botrányt kavart. Egyre többet ivott és egyre többet dolgozott. Tudós vagy humoros cikkeket, filoszkodó dolgozatokat, regényeket és színműveket, operett librettókat írt. Megírta A patafizikus Faustroll doktor cselekedetei és nézetei című könyvét, ami később a patafizikusok bibliája lett (A szuperhím, A láncra vert Übü, A lengyelek).

Ezra Pound (Ezra Weston Loomis Pound, 1885-1972)
amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő. 1908-ban Velencébe ment, itt jelent meg még ebben az évben a Kialvó fénynél című verseskötete. Ezután Londonba költözött, ahol megismerkedett W. B. Yeatsszel, R. Frosttal, James Joyce-szal és T. S. Eliottal. Szervezte az irodalmi életet, segítette költőtársai újszerű törekvéseit, illetve a Poetry európai szerkesztője lett. R. Aldingtonnal, Hilda Doolittle-lel és Amy Lowell-lel létrehozták az imagista költőcsoportot (Kialvó fénynél, Mámorok, Tizenöt canto).

Dale Carnegie (Dale Breckenridge Carnegie, 1888-1955)
amerikai író, előadó, az önmegvalósítás egyik szószólója. Számos nagy sikerű könyv szerzője. New Yorkba ment a Színművészeti Főiskolára, de úgy érezte, hogy a színészet nem neki való. Elhatározta, hogy nyilvános beszédet fog tanítani az embereknek (Érvényesülés; Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjünk el élni; Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel).

King Vidor (1894-1982)
magyar származású amerikai filmrendező. Nagyapja Vidor Károly az 1848-as szabadságharc után menekült Amerikába. Mint filmrendező 1913-ban debütált első filmjével Hurrikán Galvestonban, melyet személyes élményei alapján készített. 1915-ben, 21 évesen költözött Hollywoodba. 1928-ban jelölték először Oscar-díjra majd ezt követően még négyszer került a jelöltek közé, de egyetlen alkalommal sem kapta meg a díjat. Munkásságát 1979 kapott életműdíjjal ismerték el (Óz, a csodák csodája, Északnyugati átjáró, Háború és béke).

Vértes Marcell (Weisz Manó, 1895-1961)
festő- és grafikusművész. 1918-1919-ben több politikai plakát készítésével is megbízták. Miután a Tanácsköztársaság megbukott, Bécsbe menekült, itt 1920-ban egy plakátverseny nyertese lett. Párizsban a Julian Akadémiára iratkozott be. 1947-ben a Szinyei Merse Pál Társaság odaítélte számára a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. A Moulin Rouge díszletterveiért és jelmezterveiért is egy-egy Oscar-díjat kapott 1952-ben (Tánc, Nyilvánosházak, Őnagysága egy napja).

Mihail Romm (1901-1971)
szovjet-orosz filmrendező, forgatókönyvíró, pedagógus. Utolsó alkotói korszakának filmjei tették igazán híressé. Első önálló rendezése a Maupassant novellája alapján forgatott Gömböc, melynek forgatókönyvét is maga írta. Filmjeinek nagyobbik részét a kommunista ideológia, az aktuális politikai irányvonal, a rutinos megoldásokba merevedő, sematikus ábrázolás jellemzi. Saját háború után készített filmjeiről később maga is többször elítélően nyilatkozott. 1956 után pályáján 7 éves szünet következett, ezek az alkotói válság és a főiskolai tanítás évei voltak. Az önvizsgálat és a filmkészítés változó módszereinek tanulmányozása vezetett azután a 60 éves mester új, bár rövid alkotói korszakához, melynek eredménye két film lett (Egy év kilenc napja, Hétköznapi fasizmus).

báró Lukács Miklós (1905-1986)
Kossuth-díjas karmester, 1944-ben, valamint 1966 és 1978 között a Magyar Állami Operaház igazgatója. Munkásságáért számos elismerésben részesült, 1956-ban érdemes művész címet, 1978-ban kiváló művész címet kapott.

Bóka László (1910-1964)
József Attila-díjas irodalomtörténész, akadémikus. Indulásakor főként költőként tartották számon, s tehetséges nyelvész, irodalomfilozófus is volt. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Esszéiben, cikkeiben a jobboldal és később a hitlerizmus ellen foglat állást. Regényeiben a 20. századi magyar történelem elevenedik meg életrajzi ihletésű helyzetekkel és alakokkal. Irodalomtörténeti monográfiái mellett arcképvázlataival műfajt teremtett: a tudományosan értékelő és az anekdotikusan emlékező portréét. Tankönyveket és jegyzeteket írt, az irodalomtanítás elméletével foglalkozott (Alázatosan jelentem, Harag nélkül, A két háború közötti magyar irodalom).

Erdei Sándor (1917-2002)
karikaturista, festő, grafikus. Rajztehetsége már gyermekkorában kitűnt, már 15 évesen rajzolt karikatúrákat. Első karikatúrái a Grimaszban jelentek meg 1937-ben. 1945-től 1949-ig a Szabad Nép napilapban közölték politikai karikatúráit. Az Élet és Irodalom 1957-től foglalkoztatta a művészt 1964-ig. 1960-tól 1978-ig a Ludas Matyi belső munkatársa volt. A hatvanas évek óta dolgozott a Sportfogadás kiadványaiban. Illusztrált könyveket, festőként tájképeket és aktokat is készített.

Yma Sumac (Zoila Augusta Emperatriz Chavarri del Castillo, 1922-2008)
perui (Inka) énekesnő, egyes források szerint hangterjedelme fénykorában „jóval meghaladta a három oktávot”, más források szerint elérhette az öt oktávot is. Különleges hangja, egzotikus megjelenése, személyisége olyan színpadi kombináció volt, ami garantálta a sikert a közönség előtt (Inca Taqui, Mambo!, Miracles).

Simor Ottó (1926-2012)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. 1946-ban végzett az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolájában. Vidéki színházakban játszott, majd 1948-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1951-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, a Debreceni Csokonai Színház tagja 1958-ban. 1975-ben a győri Kisfaludy Színház szerződtette, majd 1976-ban újból a Kecskeméti Katona József Színházhoz került. 1978-tól debreceni Csokonai Színházban lépett fel, 1983-ban a Móricz Zsigmond Színház, 1993-tól újból a Debreceni Csokonai Színház foglalkoztatta. 2009-ben lépett utoljára színpadra.

Sárosi Katalin (1930-2000)
EMeRTon-díjas táncdalénekesnő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Napsugár énekegyüttes tagjaként kezdte zenei karrierjét. Igazi sztárrá viszont szólóénekesként vált 1959-ben. Az egyik legnépszerűbb, legkedveltebb énekesnő volt a hatvanas évek elején, többször turnézott külföldön is. Több száz rádiófelvétele készült, állandó résztvevője volt a táncdalfesztiváloknak. A beat előretörésével, a hetvenes években már veszített népszerűségéből, visszavonult a színpadtól (Különös éjszaka, Ugye, te is akarod?, Lassan bandukolva).

Maróti Gábor (1947–2010)
színész. 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1978-tól a Miskolci Nemzeti Színház, 1979-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1980–1982 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1983–86-ban szabadfoglalkozású, ezután egy-egy évadot töltött a győri Kisfaludy Színházban és a Nemzeti Színházban. 1990 óta ismét szabadfoglalkozású színművész (A törökfejes kopja, Beszterce ostroma, A fekete kolostor).

Györgydeák György (1958-2008)
képzőművész. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tíz évig grafikusként, 1991-től kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztőjeként dolgozott. Közel három évtizedig készített rajzokat, valamint a legkülönbözőbb anyagokból furcsa szobrokat, bábokat, amelyeket „bübük”nek hívott. 1989-től a Veszprémi Művész Céh tagja volt.