Névnapok: Rózsa, Bodony, Félix, Letícia, Létó, Letti, Pázmán, Róza, Rózabella, Rozalinda, Rózamari, Rozita, Rózsi, Tícia, Vadony
Események:
1751 – Georg Friedrich Händel befejezi utolsó a Jepthha (HWV 70) című oratóriumát. A mű ősbemutatója idején Nagy-Britanniában tiltott volt a bibliai témájú anyagok színpadi előadása. Händel remekművét 1752. február 26-án mutatták be a Covent Garden Theatre-ben (London), a zeneszerző vezényletével, díszlet és jelmezek nélkül, három felvonásban.
1945 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 9., Esz-dúr (op . 70) öt tételes, egyik legrövidebb szimfóniáját. Ősbemutatója 1945. november 3-án volt Leningrádban a Leningrádi Filharmonikusokkal, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével, a moszkvai premierre 1945. november 20-án került sor.
1963 – a Philips bemutatja a kompakt (magnó-)hangkazettát (Compact Cassette) a berlini rádiókiállításon. A rendszer elterjedt világszerte, amelyet a holland Lou Ottens talált fel.
1969-es Rock és Pop fesztiválok amerikában
– Teninoban (Washington állam, USA) megnyílik a három napos 2. Sky River Rockfesztivál 25 000 látogatóval. Fellépők között volt: James Cotton, Country Joe and the Fish, Flying Burrito Brothers, Buddy Guy, Dan Hicks and His Hot Licks, Dr. Humbead’s New Tranquility String Band, Kaleidoscope, Mississippi Fred McDowell, The Steve Miller Band.
– a három napos New Orleans-i Popfesztivál megnyitása 25 000 látogatóval. A fellépők között találjuk: Tyrannosaurus Rex, The Byrds, Janis Joplin, Grateful Dead, Chicago, Jefferson Airplane, Santana.
– három napos Texasi Nemzetközi Popfesztivál nyílik Lewisville-ben 125 000 látogatóval. A fellépők között van: Chicago, James Cotton (Blues Band), Grand Funk Railroad, Janis Joplin, B.B. King, Led Zeppelin, Santana, Space Opera, Sweetwater, Ten Years After, Johnny Winter.
1992 – Philip Glass 1. (Low) szimfóniájának premierje a Junge Deutsche Kammerphilharmonie-val, Münchenben, Dennis Russell Davies vezényletével. A mű lazán kapcsolódik David Bowie 1977-es Low albumának szerzeményeihez.
Megszületett Szenczi Molnár Albert (Szenci, 1574–1634) pap, egyházi író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító.
Életének javát külföldön élte le, műveinek többsége külföldön született, tevékenységét mégis hazája javára fejtette ki. Úttörő jelentőségű latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt, sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvasható első magyar nyelvű meghatározása. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal – a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően – nagyban hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. Fordítása máig élő hagyatékai a magyarság számára. Kiemelkedő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére. Ugyanakkor latinul is virtuóz módon verselt (Kis Catechismus, avagy az keresztyén hütnec részeiröl rövid kerdesekben es feleletekben foglaltatot tudomány, Kereszteni Religiora es igaz hitre valo tanitas, Szorgos adósa vagyok hazámnak).
Megszületett Jacques-Louis David (1748–1825) francia festő, a klasszicizmus vezéralakja, témái általában klasszikus forrásokból fakadtak.
Nagy hatással voltak rá a római szobrok is, képei tükrözik a kor francia társadalmi légkörét, a hazafiasság, hősiesség, a forradalom iránti önfeláldozás eszméit. 1792-ben a Konvent tagja lett, 1793-ban a király kivégzésére szavazott. Tagja lett a Közbiztonsági Bizottságnak és e minőségében sok letartóztatási parancsot írt alá, áldozatai közül sokan a vérpadra jutottak. Politikai befolyását a Francia Akadémia ellen használta fel. Kezdeményezte a nemzeti kincsek leltározását, így egyike lett a francia múzeumok megalapítóinak. Robespierre bukása után őt is börtönbe vetették, de elkerülte a kivégzést, sőt a börtönben is festhetett (Napóleon, Szókratész halála, Madame Récamier protréja).
Meghalt Szőnyi István (Schmidt, 1894–1960) Kossuth-díjas festő és grafikus, kiváló művész.
Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. Posztimpresszionista Dunakanyar-beli tájképeivel közelebb hozta és megszerettette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját. Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. Mivel szimpatizált a Magyarországi Tanácsköztársasággal, annak bukása után eltanácsolták a főiskoláról. 1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte. 1941-ben munkássága elismeréséül átvehette a Corvin-koszorút. A második világháború alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, számos zsidót és más üldözöttet látott el hamis papírokkal, átmeneti szállással, amiért később egész családjával együtt posztumusz Világ Igaza kitüntetést kapott. Halála után zebegényi műtermében emlékházat nyitottak tiszteletére (Délutáni napsütés a Dunakanyarban, Szürke Duna, Ősz Zebegényben).
Meghalt Charles Bronson (Charles Dennis Buchinsky, 1921-2003) litván származású amerikai színész.
Legismertebb filmjei a Volt egyszer egy Vadnyugat, A hét mesterlövész, Bosszúvágy, A piszkos tizenkettő. Pályafutása során leginkább keménykötésű rendőröket és revolverhősöket alakított. Hogy segítse családját, tizenhat évesen egy szénbányában kezdett dolgozni a testvére oldalán. Az amerikai hadseregben sebesüléséért Bíbor Szív kitüntetésben részesült, a háború után bokszolásból és alkalmi munkákból élt. Henry Hathaway 1951-ben felfigyelt rá, és egy kisebb szerepet adott neki készülő új filmjében (A halál ötven órája, Chato földje, Szöktetés).
Ezen a napon született:
Pollack Mihály (Pollák, 1773–1855)
német származású magyar építész, a reformkor egyik legkiválóbb alkotója, a magyar klasszicista építészet egyik nagymestere. Életének fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum épülete.
Mary Shelley (Mary Wollstonecraft Godwin, 1797–1851)
angol romantikus író, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz mű szerzője. Soha nem járt iskolába, tudását apja hatalmasnak mondható könyvtárában szerezte, többnyire autodidaktikusan (Az utolsó ember, Mathilda).
Szilágyi Sándor (1827-1899)
történész, akadémikus, Pestre költözése után még nagyobb buzgalommal látott a történetíráshoz és forrásművek sajtó alá rendezéséhez (A magyar nemzet története, A magyar forradalom története 1848–49-ben, Történeti rajzok).
Theo van Doesburg (Christian Emil Marie Küpper, 1883–1931)
holland festő, építész, író és költő. Az avantgárd művészeti élet lelkes agitátora, publicistája és szervezője. Megalapította a De Stijl című folyóiratot, mely nagy hatással volt a művészetek fejlődésére Nyugat-Európában, de különösen Németországban. Életművét tanulmányozva meghökkentő, hogy az irodalom és a képzőművészet valamennyi területén és az iparművészetben folyamatosan lépést tartott a legmodernebb irányzatokkal, futurizmus, kubizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus, dadaizmus, s mind elméletben, mind gyakorlatban követte azokat.
Reményik Sándor (Végvári, 1890–1941)
Baumgarten-díjas költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. 1921-ben az ő szerkesztésében indult meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom. Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága (Fagyöngyök, Kenyér helyett, Vércsöppek a hóban).
Raymond Massey (1896-1983)
kanadai-amerikai színész. Iskolás korában is szerepelt már színpadon, de a színészet világa csak sokkal később vonzotta magához. Broadwayi debütálásával egyidőben kezdett el filmezni. Magassága miatt több fontos mellékszerepet osztottak rá, nemegyszer játszotta el Abraham Lincoln-t (A vörös Pimpernel, Canterburyi mesék, Arzén és levendula).
Shirley Booth (1898-1992)
Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, akinek összesen öt filmje volt. 1952-ben Oscar-díjat nyert a Térj vissza, kicsi Sheba! filmre adaptált változatával, így ő számított az első színésznőnek a filmtörténetben, aki az első filmjével Oscart nyert (Mrs. Leslie -ről, Forró varázslat, Házasságszerző).
Szoó György (1921-1999)
színész. Színészi pályáját 1950-ben a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1951-től egy évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött. 1952-től a Katona József Színház, 1955-től a József Attila Színház szerződtette. 1956-tól az Állami Déryné Színház, 1960-tól a Fővárosi Operettszínház művésze volt. 1962-től a Tarka Színpadon és a Kamara Varietében lépett fel, 1964-ben a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1967 és 1982 között a Pannónia Filmstúdió szinkronszínésze volt. (Liliomfi, Két félidő a pokolban, 141 perc a befejezetlen mondatból).
Mádi Szabó Gábor (1922–2003)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, átütő egyéniség, a színészi eszköztár legegyszerűbb eszközeivel is képes volt a legszélsőségesebb indulatok ábrázolására. Több filmben és tévéjátékban nyújtott sikeres alakítást. Pünkösti Andornál, a Madách Színházban kezdte pályáját, 1942-ben. 1946-tól a Nemzeti Színházban játszott, majd 1950-től az Ifjúsági Színház, 1957-től pedig a Petőfi Színházban. 1970-ben Pécsre szerződött, 1972-től újra a Vígszínház, 1986-tól a budapesti Katona József Színház tagja volt (Rákóczi hadnagya, Felmegyek a miniszterhez, A beszélő köntös).
Pándi Marianne (1924-2009)
zenetörténész, a négykötetes Hangversenykalauz szerzője. A budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán tanult 1946-tól 1950-ig. Tehetségét kevésnek tartotta a művészpályához, ezért 1951 és 1956 között elvégezte az újonnan indult zenetudományi szakot, s ezzel az első magyar zenetudósnő lett (Az olasz zene története, Claudio Monteverdi, Hangászati mulatságok).
Horváth Zoltán (1928-2018)
Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas színházi és operarendező, érdemes művész. 1951–1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operarendező szakán tanult. 1956–1958 között a miskolci Déryné Színház rendezője volt. 1958–1963 között a debreceni Csokonai Színházban rendezett. 1963–1972 között a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1972–1983 között a Szegedi Nemzeti Színház zenei főrendezője volt. 1983–1988 között a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője volt.
Romvári Gizi (1938-2010)
színésznő. Pályáját a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte. A színpadtól visszavonulva, a Munkácsy Mihály Múzeumban helyezkedett el, ahonnan könyvtárosként ment nyugdíjba. Emlékét a Jókai Színházban alapítvány őrzi.
Asszonyi Tamás (1942)
Munkácsy-díjas szobrász-, éremművész, kiváló művész. A játékosság, a humor, az irónia és az önirónia is beépül az ő művészetébe. Felsőfokú tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Az új szentendrei művésztelepen él és alkot 1969 óta (Két pingvin szobor – Székesfehérvár; Díszkút – Budapest; Szökőkút – Gödöllő).
Adamis Anna (1943)
Kossuth-díjas dalszövegíró, költő, előadóművész, jogász. Pályája az Omega együttesnek komponált közös dalokkal kezdődött (Gyöngyhajú lány, Ha én szél lehetnék, Tízezer lépés), majd az LGT-nek írt szövegeket (Kotta nélkül, Álomarcú lány, Ha a csend beszélni tudna). A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és a Harmincéves vagyok nagy sikerű darabok szövegei is az ő nevéhez fűződnek.
Bódy Gábor (1946-1985)
filmrendező, videoművész és teoretikus, ő készítette az első magyar videoművet, az első magyar komputerfilmet, a „videokönyv” megálmodója is ő volt, a nevéhez fűződő első ilyen mű, az Axis halála után jelent meg (Agitátorok, Amerikai anzix, Nárcisz és Psyché).
Csiffáry Gabriella (Zubek 1958)
főlevéltáros, szerkesztő. 1984-ben szerezte meg a bölcsészdiplomát. Még ugyanebben az évben a Magyar Nemzeti Levéltár polgári kori osztályára került. 1985-ben kezdett el dolgozni Budapest Főváros Levéltárában mint levéltáros, 1997-től főlevéltáros.
Gábos Katalin (1963)
színésznő, író. Színi tanulmányait 1984-tól a Nemzeti Színház Stúdiójában, majd 1985-től az Arany János Színház Stúdiójában folytatta. 1987-től a Móricz Zsigmond Színház színésznője volt, majd 2009-től a Bárka Színháznál dolgozott asszisztensként, rendezőasszisztensként. Tanított drámát, alapfokú művészeti iskolában. Foglalkozik írással, készít riportokat is. 2006-ban jelent meg kötete Szerelmeskönyv címmel.
Cameron Diaz (1972)
kubai származású amerikai színésznő és korábbi fotómodell. A People magazin az „50 leggyönyörűbb színésznő a világon” listájába választotta 1998-ban és 2002-ben. Ő lett a második színésznő Julia Roberts után, aki 20 millió dollárt kapott egy szerepért. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A maszk, Míg a jackpot el nem választ, A csajok bosszúja).
Tisza Kata (1980)
írónő. 2005-ben rablótámadás érte, és az ezt követően kórházban eltöltött idő alatt kezdte el első novelláskötetét, a Pesti kínálatot. Mivel a könyvnek igen nagy sikere volt, rengeteg felkérést kapott a médiában. 2006-ban jelent meg második kötete, a Reváns, amely hónapokig a sikerlisták élén állt, ezzel még nagyobb népszerűséget és még több rajongót szerezve a szerzőjének. A Reváns sikere óta csak az írásnak él.
Gerlits Réka (1986)
színművésznő. 2008-ban végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. Szakmai gyakorlatát a Csiky Gergely Színházban töltötte. 2008-2015 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2015-től a Terminal Workhouse csapatában dolgozik, 2020-tól vezetője. Mellette vállal vendégszerepléseket is.
Meyer Lili (Piti Emőke, 1988)
színésznő. Marosvásárhelyen járt egy évet színiskolába, majd 2010–2015 között a Kaposvári Egyetem színész szakos hallgatója volt. Megalakulásától a K2 Színház tagja 2022-ig. 2022-től az Apertúra – A Perpetuum Manufaktúra társulatának tagja.
Ezen a napon halt meg:
Julius von Payer (1841-1915)
katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő. Monumentális festménysorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról, illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról, festményeiért a Müncheni Akadémia nagy medálját is elnyerte (Sohasem hátrálunk meg).
Henri Barbusse (1873-1935)
francia szimbolista költő, író, publicista, a baloldali eszmék elkötelezett híve, a fasizmus ellensége. 1895-ben jelentkezett első verses kötetével a Siratók-kal. Nem sokkal halála előtt jelentette meg a Sztálin című könyvét, amelyben a diktátort magasztos szavakkal illeti, de fogalma sem volt annak rémtetteiről. Vallási tárgyú műveket is alkotott, amelyek mutatják, hogy nem vált ateistává (A tűz, Szerelmi kábulat, Örök láncok).
Dienes András (1904-1962)
író és irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa. Újságíróként kezdte pályáját, első írásai a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. Szülei kérésére a katonai pályát választotta, jóllehet katonai karrierje mellett továbbra is írt elsősorban novellákat és regényeket. Irodalomtörténészként foglalkozott Petőfi Sándor költészetével és a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepével. A második világháború befejezése után 1948-tól az elsők között folytathatott helyszíni kutatásokat Erdélyben (Az ismeretlen front, Petőfi a szabadságharcban, Bogáncs hadnagy).
Nagíb Mahfúz (1911-2006)
irodalmi Nobel-díjas egyiptomi író, halálának idején, ő volt az egyetlen arab nyelvű író, aki elnyerte a Nobel-díjat. Központi műve az 1950-es években született Kairó trilógia volt, mintegy 1500 oldalas hatalmas monumentális munka, amely az egyiptomi Júliusi Forradalom előtt befejeződik (Théba harca, Kairó trilógia, Fecsegő a Nílus).
Mikes György (George Mikes, 1912–1987)
magyar és angol író, újságíró, humorista. 1938-ban a Reggel és a 8 Órai Ujság Angliába kiküldött tudósítója lett. A Reggelnek 1940-ig dolgozott. Zsidó származása miatt jobbnak látta a nácizmus elől Angliában maradni, 1946-ban brit állampolgárrá lett. Magyarul és angolul írt. Több mint negyven könyvéből 35-ben mint humoristával találkozhatunk vele, a legjobbakat a háború utáni idők brit klasszikusai között tartják számon (Anglia papucsban, Egy híjján húsz, Hogyan legyünk szegények).
J. Lee Thompson (1914-2002)
brit filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Munkái során többször dolgozott együtt Gregory Peckkel és Charles Bronsonnal (Salamon király kincse, Mackenna aranya, Navarone ágyúi).
Sipos Gyula (1921–1976)
József Attila-díjas költő, író, költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel (Lámpák a ködben, Férfikor, A senkiföldjén).
Vera-Ellen (1921–1981)
amerikai táncosnő, színésznő. Szólótáncos volt. Fred Astaire, Gene Kelly, Danny Kaye, Donald O’Connor partnereként. 1939-ben debütált a Broadwayon. 1954-ben Crosby és Danny Kaye mellett ő játszotta a női főszerepet a White Christmas című filmben, ami akkor az év legtöbb bevételt hozó filmje volt. A hollywoodi Hírességek Sétányán csillagot kapott.
Fehér Tibor (1921–1984)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. Pályáját 1938-ban kezdte Aradon, majd több vidéki színházban játszott. 1947-től haláláig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Fanyar bölcsességgel megformált karakterszerepek is fűződtek nevéhez (Kilenc hónap, Fekete gyémántok, Hatásvadászok).
Lindsay Anderson (Lindsay Gordon Anderson, 1923-1994)
skót filmkritikus, színház- és filmrendező. Pályáját filmkritikusként kezdte, számtalan írása jelent meg. Komoly szerepet töltött be az ötvenes években kibontakozott Free Cinema mozgalomban, amelynek célkitűzése volt, hogy a munkásosztály is megjelenjen a filmvásznon. Játékfilmek rendezése mellett Anderson számos dokumentumfilmet is rendezett, illetve komoly sikereket ért el színházi rendezőként is (Egy ember ára, Britannia Gyógyintézet, Bálnák augusztusban).
Makk Károly (1925-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színész, érdemes és kiváló művész. Édesapja révén, aki mozigépész volt, nemcsak a mozi szó szerinti közelsége adatott meg neki gyermekkorában, hanem érettségi után egy gyakornoki állás is a budapesti Hunnia Filmgyárban. 1946-ban már a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója. Legismertebb filmjei közé tartozik a Liliomfi, a Szerelem, A 9-es kórterem, az Egymásra nézve és a Macskajáték.
Kováts Dániel (1929-2023)
Kazinczy-díjas író, irodalomtörténész, helytörténész, főiskolai tanár. az 1950-es években politikai okokból családjával együtt a Hortobágyra deportálták. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanáraként és főigazgató-helyetteseként dolgozott. Számos irodalmi és helytörténeti témájú könyv, cikk és egyéb írás fűződik a nevéhez. 1993-ban a főiskolából nyugdíjba vonult, Szegedre majd Budapestre költözött. Azóta is aktívan folytatja szerkesztői és írói tevékenységét. A Honismeret folyóirat szerkesztőbizottságának, a Magyar Comenius Társaság és a Kazinczy Ferenc Társaság elnökségének tagja (; „Mondhatná szebben…”; A nemzeti szeretet kapcsa; Anyanyelv, emberség, beszédmód).
Oliver Sacks (1933-2015)
brit származású amerikai neurológus, író, több bestseller írója volt, amelyek közül az 1973-ban megjelent Ébredések című könyvéből azonos című, Oscar-díjra jelölt filmadaptáció is készült 1990-ben, Robin Williams és Robert De Niro főszereplésével (Fél lábbal a földön, Hallucinációk, Mozgásban).
Richard Jordan (Robert Anson Jordan Jr., 1937–1993)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Hosszú időn át dolgozott Broadway-i és Broadway-en kívüli színházakban, tagja volt a New York-i Shakespeare Fesztivál társulatának. 1970-ben kapta első mozifilmes mellékszerepeit, az 1980-as években több nagy sikerű mozifilmben kapott főbb szerepeket (Logan futása, Dupla vagy semmi, Vadászat a Vörös Októberre).
Jean Seberg (1938-1979)
svéd származású amerikai színésznő. 34 filmben játszott többnyire fontos vagy főszerepet Hollywood és Európa között ingázva. Életének egy jelentős részét Franciaországban töltötte. A radikális Fekete Párducok afro-amerikai polgárjogi mozgalom aktivistája volt, és ezért az FBI megfigyelése alatt tartotta (Kifulladásig; Jó reggelt, búbánat!; Szent Johanna).
Wes Craven (Wesley Earl „Wes” Craven, 1939-2015)
amerikai filmrendező, színész, forgatókönyvíró, producer. A horrorfilmes műfaj úttörőjeként, a „horror mestereként” olyan filmek megrendezésével vált ismertté, mint a Rémálom az Elm utcában és folytatásai, a Sikoly-sorozat és a Sziklák szeme első két része.
Kishonti Ildikó (1947–2009)
színművésznő, énekesnő, elsősorban zenés darabokban, musicalekben lépett fel, energikus és temperamentumos játékstílus jellemezte. Az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanult énekelni, legelső színpadi megjelenése egy táncdalfesztiválon volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán végezte tanulmányait 1973-1977 között. 1979–1982 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, majd 1984–1985 között ismét ebben a társulatban játszott. 1985-től szabadfoglalkozású volt (Ripacsok, Mephisto, Sorstalanság).
