a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerzõ: leho
1983. május 7-én halt meg Romhányi József, többek közt számos rajzfilmsorozat rímfaragója és az ugyanebben az évben kiadott, de általa már meg nem élt kötet, a Szamárfül szerzõje. A könyvecske hamar hiánycikké vált, s bár azóta az interneten is megtalálni opuszait, itt volt az ideje újra kiadni e verseményeket. Az Alexandra kötetébe a Szamárfülön, -füleken kívül az Ifjonci versek is belekerültek, mely ciklus fiatalkori kezdeményeit tartalmazza.
Az elõzmények
„De sok deli mén
a pálya peremén.
Csupa finom formás!
Egyre fogam fenem én!
Húszat tettem tétre,
erre a sötétre. Másik húszat helyre,
itt e helyre pejre.” (Lóverseny, részlet)
A Szamárfül történetérõl Rigó Béla mesél az Utószóban, hogyan járt Canossát (Romhányi ebbõl a szóból is tudott volna állatopuszt kreálni) e versfüzér. Megjárta a Magvetõ és a Móra szerkesztõségét is, majd végül utóbbinál kötött ki 1983-ban, s az ötvenes évekbeli veretes versezeteket több darabbal meg is toldotta (például: Sírfeliratok). De megjárta a hadak útját is: a világháborúból hadifogságba került szerzõ egyik mûve, az Ifjonci versek ciklusból, valós életkép (Amikor szakács voltam a fogságban).
Rémhunyó (Onagy) ciszterci diák korában látott a rímfaragáshoz, s egykori iskolatársa, Várkonyi Zoltán segítségével kezdett haknizni mint konferanszié költeményeivel – óriási sikerrel. Az acél-, szén- és egyéb csatákba belefáradt, egyszerûen szórakozni kívánó közönség kitörõ lelkesedéssel fogadta e szövegeket.
Az Ifjonci verseket egy szeretett lánynak ajándékozta, aki késõbb kivándorolt Venezuelába, majd Milánóban kötött ki, ahonnan elküldte e szerzeményeket. (A kötet és a szerzõ további sorsfordulói a nagyszerû Utószóban.) Mit mondhatnék erre? A magam kis Szamárfül-története, hogy nem kaptam vissza a kölcsönadott könyvet – egyszer elvette e remeket egy nemtelen ember, de elfelejtette e tettet –, semmi ehhez képest…
„– Érdekes! Ha belülrõl elfogultan nézed,
ez az alom meleg családi fészek.
Ha kívülrõl, s nem vakít el vonzalom:
…egyszerûen borz-alom.” (Borz, részlet)
Új kiadás
„Szerencse, hogy beszélhetek így a vén szülékkel, a gondolatátvivõ kézi készülékkel”
„Ne legyen a nevem Mekk, ha ezt nem csinálom meg!”
Harminc év távolából is nagyon sokan fújják a Mézga sorozat, Mekk mester vagy Frédiék fergeteges szövegeit, és hogy maradandóak, mi sem bizonyítja jobban, hogy gyermekeim is szívesen nézik, idézgetik, tehát kiállták az idõk próbáját. Ugyanilyen sorsra ítéltetett ez a könyv is. Elõdjével ellentétben kötött formátumú; szép, finom papírra nyomták, jópofa rajzokkal látták el – a korábbi Szamárfülhöz képest maradandóbb és jobb minõségû kiadvány. A piacgazdaságban pedig várhatóan annyiszor adják majd ki, amennyi megjelentetést az olvasók megkívánnak, holmi aczélos korlátok ma már nem fogják meggátolni, hogy jó értelemben vett bestseller legyen e szlogengyûjteménybõl. Rímhányó nagyon megérdemli, kellemes perceket fog szerezni az olvasóknak.
„Disznó-vers
Kesergett a koca szopósai mellett,
miután harmadszor egy tucatot ellett.
– Na, megmondom a kanásznak,
nálam többé nem lesz násznagy!
A malackodásból elegem van,
énnekem nem kell a kan!
Búsat sóhajtott a kimiskárolt emse:
– Nekem se!”
(Szamár)fülszöveg
A „Rímhányó Romhányi” az ötvenes években a magyar szórakoztatóipar egyik legjelentõsebb alakjának számított, a nagyközönség kitûnõ konferansziéként szerette meg, aki rímes költeményeivel szórakoztat. Rímeit a legtöbben ma is a Mézga Aladár különös kalandjai, a Kérem a következõt – Dr. Bubó és a Flintstone család rajzfilmekbõl ismerik. Romhányi József a nyolcvanas évek elején gyûjtötte össze kiadásra érdemesnek tartott verseit, kötetet formált belõlük, így született meg a Szamárfül. A könyv e kötet bõvített, új illusztrációkkal ellátott változata. Belekerültek a szerzõ Ifjonci versek címszó alatt összegyûjtött zsengéi is, ez indokolja a címbe kerülõ nagy jelzõt.
Romhányi József: Nagy szamárfül
Alexandra [Pécs, 2006]
Válogatta és szerkesztette Rigó Béla
Tervezte, illusztrálta Nagy Péter
Kinizsi Nyomda
Kötött, 176 oldal, 1999 forint
ISBN: 9633689848
Kiadás éve: 2006