Névnapok: Katalin, Kitti, Kata, Ajtony, Buzád, Buzát, Hilda, Hildelita, Holda, Ildikó, Karina, Katarina, Katerina, Mariann, Marianna, Mína, Piusz, Rozamunda, Rozmarin, Szaffi, Szofi, Szófia, Tercia, Tertullia, Tivadar, Véda, Zsófi, Zsófia
Események:
1573 – a franciaországi Beauvais katedrális tornya, amely a világ akkori legmagasabb ember alkotta épület volt, összeomlik (soha nem építették újra).
1695 – William Congreve korának egyik legnagyszerűbb angol drámaírójának és költőjének Szerelem a szerelemért című vígjátékának premierje Londonban.
1852 – Anton Rubinstein Doni Dmitrij (I. Dmitrij moszkvai nagyfejedelem) című operájának premierje Szentpéterváron, Oroszországban. ––> Rubinstein, szivarral
1859 – először jelenik meg Charles Dickens Két város regénye című műve részletekben, az All the Year Round című irodalmi folyóiratban.
1902 – Claude Debussy egyetlen befejezett operája, a Pelléas és Mélisande premierje a párizsi Salle Favartban, az Opéra-Comique előadásában és André Messager vezényletével.
1954 – Darius Milhaud 4. (op. 295) zongoraverseny zenekari kísérettel ősbemutatója Haifában (Izrael).
1993 – a CERN kiadja a World Wide Web forráskódját, így a szoftver mindenki számára szabadon elérhetővé válik (1989-ben ezen a napon definiálta Tim Berners-Lee a CERN tudósa).
2003 – a magyar katonazene napja – A Magyar Honvédség fegyvernemi napja, a katonazenekarok és a katonazenészek ünnepe Lehár Ferenc születésnapja alkalmából.
2007 – Angela Merkel német kancellár hivatalosan átadja a Waldseemüller-térképet (a legrégebbi ismert dokumentum, amely Amerikát megnevezi) az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának.
2012 – az UNESCO egész napos ünnepléssel köszönti Párizsban az 1. Nemzetközi Jazz Napot.
2018
– a magyar film napja – A táncz című első magyar film (1901) bemutatásának napjára emlékezve.
– a franciaországi Elne városában található Etienne Terrus művészeti múzeum bejelenti, hogy gyűjteményének fele hamisítvány.
Meghalt Édouard Manet (1832-1883) francia festő és grafikus, a realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja.
Családja tengerésztisztet szeretett volna belőle nevelni, később belátták hogy festő szeretne lenni és végül ezt engedélyezte apja. Sokat utazott Európában a nagy festők nyomában. Legnagyobb hatással Velázquez volt rá, magával ragadta a hajdani sevillai mester látszólagos könnyedsége, színvilágának elevensége és dinamizmusa. Szándékai szerint annak a polgári közösségnek festett, amelyből maga is származott. 1863-ban állította ki a Reggeli a szabadban című képét, a Francia Akadémia égisze alatt működő Salon visszautasította a mű kiállítását. A spanyol témák nagyon vonzották, ennek a betetőzése volt egy nagyméretű kép, amely spanyol bikaviadalt ábrázol. Az 1868-69-es évek nagyon termékenyek voltak életében, számos híres képe született ekkor. Látszólag mindig könnyedén „váltott”, realizmusból impresszionizmusba, impresszionizmusból realizmusba. A majdani impresszionizmus eszközeivel tudta igazán érzékeltetni a szépséget, a különöst, a rendkívülit, a mindennapit és a magányt (Olympia, Reggeli a szabadban, A Folies-Bergère bárja).
Megszületett Lehár Ferenc (1870–1948) zeneszerző, operettkomponista, karmester.
Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát. Lehár tehetségét talán Puccini jellemzése támasztja alá a legjobban, aki azt nyilatkozta, hogy amennyiben Lehár érdeklődése az operák világa felé terelődik, legnagyobb ellenfele lett volna (Friderika, A mosoly országa, Giuditta).
Megszületett Jaroslav Hašek (1883-1923) cseh humorista és szatirikus író.
Legismertebb műve a Švejk, a derék katona, amelyet több mint hatvan nyelvre lefordítottak. 1902-ben érettségizett egy cseh kereskedelmi akadémián. Rövid ideig banktisztviselőként dolgozott, majd szabadfoglalkozású író és újságíró lett. 1906-ban csatlakozott az anarchista mozgalomhoz. A rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte, többször letartóztatták és bebörtönözték. Később szakított az anarchizmussal, és kizárólag az írásnak szentelte magát. Az első világháború alatt, 1915 februárjában Hašek belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idő után szeptemberben megadta magát az oroszoknak. Az októberi forradalom után Oroszországban maradt, belépett a bolsevik pártba. Hašek – aki már Prágában megtanult magyarul – több, jórészt kétnyelvű hadifogolylapot szerkesztett. A Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyve 1912-ben jelent meg. Ebben a műben bukkan fel először Švejk alakja, de a szeretetre méltó együgyű figura csak a világháború után, a regénnyel vált híressé. A regény utolsó fejezeteit betegsége miatt már csak diktálni tudta (Betyárhistória, Amikor a bolsik betiltották a karácsonyt, A Balaton partján és más írások). ––> Olvas(s)atok – Švejk, a derék katona, és Hašek, a bohém
Meghalt Szécsi Pál (1944-1974) énekes, előadóművész, dalszerző, dalszövegíró.
1967-ben a salgótarjáni amatőr versenyen megnyerte az énekesek versenyét, ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon a Csak egy tánc című dallal második helyezést ért el. Tagja lett a Rádió Tánczenei Stúdiójának. Bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, megjelenése, egyedi előadói stílusa révén minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadójának számít. 1974-ben bekövetkezett halála pillanatától mítoszok és legendák fonódnak személye köré, melyek napjainkig élnek. Igazán nagy sikert az olasz szerzemények Szécsi-féle adaptációi hoztak, majd a legnagyobb Szécsi-slágerek, s az ország könnyűzene-imádó közönsége a lábai előtt hevert. Számos külföldi szereplése volt, az NSZK-ban Paul Moro néven lemezei is jelentek meg. Hihetetlen népszerűségnek örvendett, magánéletében azonban sosem talált igazi társra – fantasztikus karrier ellenére mindvégig magányos maradt (Egy szál harangvirág, Kósza szél, Csak egy tánc volt).
Ezen a napon született:
Franz Defregger (1835-1921)
osztrák életkép- és történelmi festő. Festészetet Münchenben tanult Karl von Pilotynál, akinek műhelyében dolgozott 1867-től. 1870 és 1910 között a Müncheni Akadémián tanított. A maga korában népszerű volt a paraszti mindennapok édeskés-idealisztikus, valamint a tiroli szabadságharc drámai ábrázolásával (Az utolsó csapat, Tiroli szalon, Cseresznyét evő gyerekek).
Marian Zdziechowski (Marian Ursyn Zdziechowski, 1861-1938)
lengyel filozófus, nyelvész és művészettörténész, a második világháború előtt a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja. Munkáiban történelmi, irodalmi, filozófiai és regionális kérdésekkel foglalkozott. Az orosz és a magyar történelem, illetve néplélek kutatója és elismert szakértője volt. Szemben állt a fasizmus és a bolsevizmus totallizmusával, írásaiban a konzervativizmus, az európai civilizáció válságát tudatosító katasztrofizmus és a filozófiai pesszimizmus érvényesült (A szláv nemzetek lélektanából, Tanulmányok a lengyel irodalom és filozófia terén, Szemben a végzettel).
Rubányi Vilmos (Roubal Vilmos, 1905-1972)
karmester, zeneszerző, zeneigazgató. Tanulmányait a Zeneakadémián Siklós Albertnél és a Nemzeti Zenedében végezte. 1919-ben a Városi Színházhoz került, amelynek 1922-től karmestere, 1924–1944 között volt a Magyar Állami Operaház repertoár karmestere volt. 1957–1958 között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. 1958–1961 között a Csokonai Nemzeti Színház karmestere, 1961–1971 között zeneigazgatója volt.
Fényes Szabolcs (Dengelegi és csokalyi Fényes Szabolcs, 1912-1986)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, kiváló művész. Első dalát a Rózsavölgyi kiadó tette közzé 1927-ben, majd a következő dalát a „Füst” című filmben Tőkés Anna elénekelte. Az első színházi sikert a „Maya” bemutatója hozta meg számára 1931-ben. Ezután Peter Fényes néven – három évig – Berlinben élt és alkotott. Többek között az UFA filmgyártól kapott megbízásokat, énekelte dalait Zarah Leander is. 1935-ben hazatért és számtalan színdarab, film és sláger szerzője lett. 1949-ben, valamint 1957–1960 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, s párhuzamosan a Vidám Színpad zenei vezetését is ellátta 1949-1957 között. Itthoni sikerei mellett külföldön is elismerték dalai szépségét, így az ünnepelt operaénekes, Mario Lanza is beleszeretett dalaiba (Mindig az a perc, Nemcsak a húszéveseké a világ, Mindenkinek van egy álma).
Fogarassy Mária (1919-1997)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1939-ben végzett az Országos Magyar Színművészeti Akadémián. 1939-től 1941-ig a Szegedi Nemzeti Színházban, 1941 és 1943 között pedig a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1969-től 1979-ig Szegeden játszott. Veszprémben, 1964-ben Anna Kareninát játszotta, ekkor volt 25 éves színészi jubileuma (Tizenhat város tizenhat leánya, Sodrásban, A Fantasztikus nagynéni).
Szakáts Miklós (1920-1984)
színész. 1941-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjaként. 1943-1944 között a Madách Színház színésze volt. A második világháborút követően a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban, a Művész Színházban és az Ifjúsági Színházban játszott, majd ismét a Vígszínház tagja lett. 1956-ban aktívan részt vett a forradalomban. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára való internálásakor az állambiztonsági szervek beszervezték, ekkor maga kérte ügynöki fedőnevéül az utóbb valóságosan is eljátszott szerepálmát, a „Cyranót” (Fel a fejjel, Oldás és kötés, Egri csillagok).
Klausjürgen Wussow (1929-2007)
német színész, tiszteletbeli osztrák állampolgár. A schwerini Népszínházban debütált. A szélesebb nézőközönségszámára a 70 részes ZDF sorozat, A klinika Brinkmann professzoraként vált ismertté.
Tony Harrison (1937)
angol költő, műfordító és drámaíró. Nagy-Britannia egyik legjelentősebb versírója, és számos művét bemutatták a Királyi Nemzeti Színházban (Royal National Theatre). 2015-ben munkásságának elismeréseként David Cohen-díjjal tüntették ki. 2016-ban Rómában elnyerte a Premio Feronia díjat. Fontosabb művei: Oxyrhynchus nyomkövetői, Prometheus, The Gaze of the Gorgon.
Kárp György (1945)
színész, színházigazgató. 1972-ben színészként végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben és a marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. A hetvenes évek végétől a társulat egyik vezető művésze, aki főként jellemformáló készségével, humorérzékével tűnt ki.
Valló Péter (1950)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán végzett 1973-ban. 1976-tól 1984-ig a Vígszínházban, 1984-től 1988-ig pedig a József Attila Színházban rendezett. 1978 és 1984 között az egri Gárdonyi Géza Színház művészeti vezetője és főrendezője is volt. 1986-ban a Radnóti Miklós Színház főrendezője lett. 2002 és 2003 között a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója volt. 2020-tól a Vígszínház művészeti tanácsadója. Tudatos kompozíciójú, erkölcsi tartalmat is tisztán megmutató rendezéseiért, nagy közönségsikert arató, kimagaslóan magas színvonalú művészetéért.
Bánfalvy Ágnes (1954)
színésznő. 1972-ben felvételt nyert a Színház és Filmművészeti Főiskolára. 1976-ban diplomázott, ezután a Vígszínházba szerződött. 1978–1982 között a Mafilm színésztársulatának volt a tagja. Olyan új magyar sikerfilmekben is szerepelt, mint a Getno, Állítsátok meg Terézanyut!. Jelenleg a József Attila Színházban, a Ruttkai Éva Színházban és a Gózon Gyula Színházban láthatjuk (Abigél minisorozat, Mephisto, Passion’).
Imre István (1954)
színész. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1980-1981 között a békéscsabai Jókai Színház tagja volt. 1981-1987 között az Arany János Színházban játszott. Később szabadúszóként szerepelt, szinkronizálással is foglalkozik.
Jane Campion (Elizabeth ~, 1954)
Ausztráliában élő és dolgozó, új-zélandi Oscar-díjas forgatókönyvíró, filmrendező és producer. Zongoralecke című alkotásával a cannes-i filmfesztiválok történetében első női alkotóként nyert Arany Pálmát 1993-ban, és a második nő volt, akit rendezőként Oscarra jelöltek.
Lars von Trier (1956)
dán filmrendező. A filmkészítés iránt már gyerekkorában érdeklődést mutatott. A Danish Film School-ban szerzett diplomát 1983-ban. Fesztiválokon számos győzelmet aratott. Igazi áttörést mégis 1994-es filmjével, A Birodalommal sikerült elérnie. Több kritikus is az „európai Twin Peaks-ként” jellemezte. A Dogma95 csoport alapító tagja (Főfőnök, Idióták, A bűn lélektana).
Dobozi Eszter (1956-2016)
József Attila-díjas író, költő, tanár, szerkesztő. 1978 óta publikált verseket, tanulmányokat és szociográfiát. 1979–80-ban Cegléden, 1980–81-ben Kecskeméten tanított. 1982-től a Katona József Társaság tagja, 1989-től a Forrás munkatársa, 2007-től a Kecskeméti Művészetoktatási Intézmények igazgatója (Kettőztető; Sánta Kata; Hószín átfut, sár fennakad).
Ö. Kovács József (1960)
történész, levéltáros, egyetemi tanár. Fő kutatási területei az új- és jelenkori társadalomtörténet – különös tekintettel a vidéki változásokra –, a hazai és külföldi társadalomtörténeti historiográfia és módszertan, valamint a német történelem. 2011-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének lett egyetemi docense. 2014 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, illetve 2017-től visszatért a levéltáros szakmához is, mint a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatója.
Nádas György (1962)
Erzsébet- és Karinthy-gyűrűs színész, humorista, Nádas Gábor zeneszerző, zongorista fia. Tanulmányait a Kodály Zoltán Ének Zenei Általános Iskolában, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte. Az ország közönsége akkor ismerhette meg, amikor 1982-ben a második Humorfesztiválon Markos Györggyel átütő erejű párost hoztak létre. Óriási sikert arattak, az általuk képviselt szókimondó, időnként nyers, mégis finoman kidolgozott humorral megnyerték a humorfesztivált. 1992-ben szakított Markos Györggyel és a Mikroszkóp Színpaddal, majd 2011-től újra a Mikroszkóp Színpad tagja lett, 2012. január elsejétől távozott a színházból.
Adrian Pasdar (1965)
iráni-amerikai színész és rendező, aki olyan szerepeivel vált ismertté, mint Jim Profit a Profit című televíziósorozatból, Declan Dunn a Rejtélyek kalandorai sorozat antropológusa, és mint Nathan Petrelli a különleges képességgel megáldott politikus, a Hősökből. Emellett ő rendezte a Cement című 1999-es filmet.
Dimanopulu Afrodité (1965)
Aase- és Domján Edit-díjas színésznő. A Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett foglalkozni a színészi pályával, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1984 és 1988 között végezte el. A főiskola után az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, mely azóta is anyaszínháza.
Johnny Galecki (John Mark „Johnny” Galecki, 1975)
amerikai színész. Legismertebb szerepei David Healy az ABC Roseanne című szituációs komédiájában, illetve Leonard Hofstadter a CBS Agymenők című sorozatában (Karácsonyi vakáció; Bean – Az igazi katasztrófafilm; Tudom, mit tettél tavaly nyáron ).
Kunal Karman Nayyar (1981)
indiai származású angol színész. Legismertebb alakítása a CBS Agymenők című vígjáték-sorozatának karaktere, Rajesh Koothrappali asztrofizikus. 1999-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, hogy a Portlandi Egyetemen pénzügyi tanulmányokat folytasson. Tanulmányai mellett színjátszó órákon is részt vett, és több egyetemi színdarabban is szerepelt. Az Amerikai Főiskolai Színházfesztiválon (American College Theater Festival) való részvétele után úgy döntött, hogy hivatásos színész lesz. A philadelphiai Temple Egyetemen képzőművészeti és színészi magiszteri fokozatot szerzett.
Kirsten Dunst (Kirsten Caroline Dunst, 1982)
amerikai színésznő, énekesnő és modell. A világhírnévre a Pókember filmekben Mary Jane személyében tett szert. A 2000-es években olyan filmekben játszott, mint a Mona Lisa mosolya, az Elizabethtown, a Marie Antoinette vagy a Melankólia. 2001-ben debütált énekesnőként a Kihevered, haver! című film egyik betétdalával. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Ezen a napon halt meg:
Marcus Annaeus Lucanus (39–65)
hispaniai származású, lovagrendű költő, Lucius Annaeus Seneca unokaöccse. Seneca révén Nero császár bizalmasai közé került, 22 éves korában quaestor, később augur lett. Stílusa patetikus, és Quintilianus jellemzése szerint inkább szónoki, mint költői. Főműve tartalmában ugyan a történelemről szól, de erős aktuálpolitikai színezettel. Nero állítólag megirigyelte irodalmi sikereit és eltiltotta őt költeményeinek felolvasásától, ennek következtében a Piso-féle összeesküvésbe is belekeveredett, ezért 65-ben kivégezték vagy öngyilkosságra kényszerítették (Lukanus első könyve, Marcus Annaeus Lucanus Pharsaliája, vagy is Polgári háborúja, Fárzália, vagy Polgárharc ősköltemény).
Adriaen van Ostade (Adriaen Jansz Hendricx, 1610–1685)
holland festő. A híres holland parasztkép-festők között az egyik legnépszerűbb. Nagyon sokat festett és valamennyi képén jóízű, ha nem is éppen válogatós humora, erős festői érzéke, jellemző tehetsége nyilatkozik meg.
Eustache Le Sueur (Le Sueur vagy Lesueur, 1617–1655)
neoklasszicista francia festőművész, stílusának vezető képviselője, a Francia Festészeti Akadémia egyik alapítója. Elsősorban vallási témájú festményeiről ismert. Munkáit a könnyed kompozíció készség, a finom, változatos árnyalás és a határozott kontúrok jellemzik.
Gustav Freytag (1816-1895)
német író. Első drámai alkotása a Brautfahrt oder Kunz v. der Rosen vígjáték volt (1845), amely finom megfigyelő tehetséget és eleven érzéket árul el. Ezek után sorra írta műveit. Ezeket a szellemesség, meleg érzés és emberismeret jellemzi, amellett virtuóz meseszövéssel és gazdag részletezéssel élénkíti darabjait. Finom humora és mély pszichológiája szintén sehol sem hagyja el. Írt még számos történeti és dramaturgiai tanulmányt, de igazi művészi egyénisége regényeiben mutatkozik leginkább (Kalmár és báró, Nagyenyed pusztulása, Tartozik és követel).
(Jeskófalvi és beliczi) Beliczay Gyula (Julius von Beliczay, 1835–1893)
vasútmérnök, zeneszerző, a Országos Zeneakadémia tanára. 1851 és 1857 között a bécsi Polytechnikumban szerzett mérnöki diplomát. 1856-ban karnagyi oklevelet is szerzett az osztrák fővárosban. Zeneművek mellett kritikákat, tárcákat, tudósításokat írt magyar, német és osztrák lapokba. A Pallas Nagy Lexikon számos zenei címszavának szerzője. A 19. század utolsó harmadának legismertebb magyar zeneszerzője volt külföldön.
Donáth Ede (1865-1945)
zeneszerző, karmester. Már tizenkét éves korában felfedezték zenei tehetségét, tanulmányait a bécsi konzervatóriumban végezte. Előbb Pozsonyban orgonistaként működött és zongoraórákat adott. 1897-től Serly Lajos az Óbudai Kisfaludy Színházban alkalmazta karmesterként, 1910-től a városligeti Feld Színház karmestere lett. 1911-ben közel-keleti útra indult, ami alatt perzsa, héber és őskeresztény énekeket és dalokat gyűjtött. 1925-től haláláig a Dohány utcai zsinagóga karnagya volt (Szulamith, Bethlehemi pásztor Podeszta).
Lyka Károly (1869-1965)
Kossuth-díjas művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat szerkesztője. 1887 őszén Münchenbe utazott, de a müncheni Akadémia helyett Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta. Itt nagyon sok kortársával ismerkedett meg. 1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét.
Edwin S. Porter (1870-1941)
amerikai filmrendező, producer. 1896-ban került munkakapcsolatba Edisonnal. 1909-ben megalapította a Defender Picturest. 1912-ben csatlakozott Adolf Zukorhoz, akivel megalapították a Famous Players in Famous Playst, a Paramount Pictures elődjét. 1916-ig rendezés mellett és helyett gyártással foglalkozik, később pedig részt vett a hangos- és színes film készítésével foglalkozó kísérletekben.
Ghislaine Dommanget (1900-1991)
francia színésznő, monacói hercegné. Színésznői karrierjét Sarah Bernhardtnál kezdte, aki a Théâtre Déjazet-hez szerződtette. 1923-ban részt vett Sarah Bernhardt temetésén, és egy kis gyűrűt dobott a sírba, és megesküdött, hogy csak vígjátékokban játszik, és ezt be is tartotta. Majd ezután az Odéon színházhoz (Théâtre de l’Odéon) szerződött. A mozgókép is megörökítette alakját, többek között a La 13e enquête de Grey és a La 2e dalle mozifilmekben szerepelt. 45 évesen 1946-ban kötött házasságot II. Lajos monacói herceggel, ő volt az egyetlen monacói hercegné, akit hozomány nélkül vettek el.
Török Sándor (1904-1985)
Baumgarten-díjas író, műfordító, újságíró, antropozófus. 1923-tól az Ellenzék munkatársa, majd 1924-től rendőri és törvényszéki riporter az Újságnál. Először pertörténeteket írt, majd folytatásos rémregényeket adott le néplapoknak. Első regénye Az idegen város volt, amelyből később színdarabot is írt. 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett (Csilicsala csodái; Hahó, Öcsi!; Kököjszi és Bobojsza).
Keresztury Dezső (1904–1996)
Széchenyi- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen végezte. 1929–36 között a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, 1937-től 1943-ig a Pester Lloyd című német nyelvű napilap irodalmi, később kulturális rovatvezetője. 1945-ben a Magyar Írók Szövetsége alapító tagja. 1948-tól 1950-ig a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa. 1950-től nyugdíjba vonulásáig – 1971-ig – az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főosztályvezetője. (Határok, frontok, Féktelen idő, Önismeret).
Barsy Béla (1906-1968)
Kossuth-díjas színész. Pályáját 1928-ban Kolozsvárott kezdte. 1929-től statisztaként budapesti színházaknál dolgozott, később különböző vidéki társulatokkal járta az országot. 1948–49-ben a győri Kisfaludy Színháznak volt a művésze. 1949-től a szegedi, 1956 és 1966 között – nyugdíjba vonulásáig, a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1952-től szerepelt filmekben is (Hannibál tanár úr, Két félidő a pokolban, Az aranyember).
Muddy Waters (McKinley Morganfield, 1913-1983)
amerikai blues-zenész, a „chicagói blues atyja”. Az első felvételeit még Alan Lomax néprajztudós készítette egy ültetvényen, a Mississippi deltájában. 1943 nyarán chicagói rokonaihoz költözött, akusztikus gitárját a nagybátyjától kapott elektromosra cserélte, és kialakította a klasszikus „chicagói blues” zenekar felállását: gitár, ritmusszekció és szájharmonika. Miközben teherautó-sofőrként dolgozott, társaival különféle klubokban játszott a város déli és nyugati részén. Az ötvenes évek első felében tizennégy dala is felkerült nemzetközi slágerlistákra.
Horváth Tivadar (1920-2003)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. Egyes időszakokban az ország egyik legnépszerűbb művésze volt. Sikeres színész, rendező, énekes és polgár volt egy személyben. Ünnepelt, a munkáját félgőzzel letudó szupersztár is lehetett volna. Népszerűségét sohasem váltotta aprópénzre. Igényességéről még ma is legendákat mesélnek. Kísérletező, az újra fogékony, a középszert elutasító, maximalista művész volt. Így történhetett, hogy a rádióban és az éppen induló televízióban is úttörő szerepet vállalt, illetve kapott. Mindent megtett a revük elfogadtatásáért, felvirágoztatásáért (Dollárpapa, A tizedes meg a többiek, Kapaszkodj a fellegekbe!).
Nádasdi Péter (ifj. Veres Péter, 1920-1976)
író, újságíró, Veres Péter író, politikus fia (A tölgyfa árnyékában, Szilaj Pista, Imre két házassága).
Sergio Leone (1929–1989)
olasz filmrendező, a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alakja, a spagettiwestern nagy úttörője. Első teljesen önálló filmje a Rhodoszi kolosszus volt 1961-ben, amely kis költségvetéssel készült, de Leone olyan látványos alkotást rendezett belőle, ami szinte a hollywoodi filmek színvonalával vetekedett (Egy maréknyi dollárért; A Jó, a Rossz és a Csúf; Volt egyszer egy Vadnyugat).
Székely Magda (1936–2007)
Kossuth- és József Attila-díjas költő. Sváb parasztoknál élte túl a második világháborút. 1955-1959 között elvégezte az ELTE BTK magyar-bolgár szakát. 1959-1969 között a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. 1969-1991 között az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. Ritkán és keveset publikált. Első verseskötete, a Kőtábla 1962-ben látott napvilágot (Átváltozások, Kőre követ, A testen túl).
Szabó Zoltán (1936-2022)
művészettörténész, festőművész, pap. Már gyerekkora óta rajongott a művészetért, azon belül is a festészetért. 1965-től 1974-ig Borsa Antal mellett folytatott művészeti tanulmányokat, melynek során restaurálással ismerkedett. Autonóm festészete minden témakört (például táj, csendélet) magába foglal. Írásai az Új Ember című magyar katolikus hetilapban jelentek meg.