a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Két nagy hatású zeneszerző műveit tolmácsolta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar május 8-án a Művészetek Palotájában, Csajkovszkij és Debussy kapcsolata mindössze életrajzi jellegű, Nagyezsda von Meck támogatta mindkét zeneszerzőt. Két ismert és egy felfedezésre váró művet hallottunk Kocsis Zoltán vezényletével.
Csajkovszkij Szláv indulója az 1876-os bemutatón rendkívüli sikert aratott, egy beszámoló szerint „leírhatatlan lárma és ordítás tört ki a teremben”. A közönség állva ünnepelt, így megismételték a darabot. Nem is csoda, hiszen a mű (mely eredetileg Szerb-orosz induló szláv népi témákra címet viselte volna) a cári himnuszt is tartalmazza (ahogy az 1812 – nyitány is). Bombasztikus előadást hallottunk, hatalmas fokozásokkal, méltóságteljes rezesekkel, a piccolo süvítésével, figyelemreméltó hangszínekkel. Ha a korabeli közönség csak fele ilyen jó előadást élvezhetett, nem is csoda, hogy akkora sikert arathatott az 1876-os, felkérésre írt induló.
Csajkovszkij b-moll zongoraversenye az egyik legkedveltebb versenymű, melyet 140 éve mutattak be Bostonban. Az első verziót Nyikolaj Rubinstein kétkedéssel fogadta, nem rejtette véka alá véleményét: „Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt” – mondta. Csajkovszkij át is írta a művet, mégsem az a változat gyökeresedett meg, hanem Silotié – jó érzékkel hitette el mindenkivel, hogy Csajkovszkij beleegyezésével történtek a változtatások.
A koncerten a II., Csajkovszkij által revideált művet hallhattuk, Kirill Gerstein tolmácsolásában, a zongorista gondolatai nemcsak a színpadon, de az ismertetőlapon is elérhetőek. Gersteintől egy jól, de érezhetően távolságtartó előadást kaptunk, óvatos játékkal, hogy a nehéz technikai részek ne sérüljenek, szélsőségek nélküli megoldásokkal (nem volt igazi nagy forte, piano). A lassú tételben Gerstein nem simult bele a zenekari hangzásarányba, hangosan, szinte harsányan indította szólamát. A zenekar kivételesen szépen, érzésekkel, árnyaltan játszott, az első két tétel bevezetője különösen szép volt, a III. vásári forgataga színesen szólalt meg, az érzelmes dallam nem vált giccsessé (Csajkovszkij-művek tolmácsolásakor gyakran túlzott „felindulással” hangzanak el az ilyen jellegű dallamok). Gerstein ráadásként Liszt utolsó transzcendens etűdjét játszotta, szintén óvatosan, szűk dinamikai tartományban, leginkább a technikai nehézségek legyőzésére koncentráltan.
Szünet után egészen más világot kaptunk a zenekartól, az énekes szólistáktól, a Nemzeti Énekkartól; Debussy 1884-ben írt, Prix de Rome ösztöndíjjal jutalmazott, és 14 évvel később átdolgozott, szinte teljesen áthangszerelt A tékozló fiú (L’enfant prodigue) című kantátája szólalt meg. A „határozott költői érzékkel megírt kompozíció” – ahogy a díj odaítélésének indoklását olvassuk –, „briliáns; meleg színekkel, a zene élettel teli, drámai”, de hogy a mű valójában ennél több, az csak akkor derül ki, ha jó előadásban hallgatjuk meg a Debussy által lírai jelenetnek meghatározott kantátát. Gyönyörű volt a Prelűd, színgazdag és igazán debussys, a műben helyenként a keleti koloritot (mely a szerző és Ravel világától nem esik messze) is élvezhettük. Nagyon franciás ez a zene, érzékeny-érzéki, tele apró, finom rezzenésekkel, kifejező hangszereléssel, a mű végén szereplő himnikus, korál jellegű dallam szinte megváltó. A tékozló fiú egészen kivételes darab, és ez alkalommal ilyen előadásban hangzott el. Celeng Máriától hallottuk a szoprán szólót, Lia megformálása aprólékos, mindenre rámutató volt, rendkívül színes, kifejező, láttató éneklést élvezhettünk, a karmozdulatokat kevésbé. Kiss Tivadar Azaёl szerepét tolmácsolta, a nagyon magas tenor (vagy inkább haute-contre) szólam kényes, a művésznél is hallhattunk nem szépen indított magas hangot, de összességében egy szép, kifejező éneklést hallottunk. Bognár Szabolcs szerepe nem sok, az Apa szólamát szépen formálta az énekes. A Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) ezúttal is remekelt, a zenekar csodálatosan hozta a Kocsis Zoltán (és Debussy) megálmodta színeket. Érdemes lenne többször hallani A tékozló fiút.
