Bruno de Sá és a nuovo barocco együttes koncertje a Zeneakadémián
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. szeptember 21.
Fotók: Zeneakadémia, Erdős Dénes
Egy év sem telt el, hogy a brazil férfiszoprán Bruno de Sá újra ellátogatott hazánkba, és adott újra koncertet. Aki tavaly látta-hallotta az énekest, nagy valószínűséggel erre az eseményre is eljött. Aki pedig nem volt jelen az előző koncerten, hírből hallhatta, hogy nem mindennapi eseményre került akkor sor.
Nyolc szerző műve szólalt meg, mi több, Vivalditól három darab, -részlet is szerepelt a szeptember 10-i koncerten. Most is tele volt a kórusülés, az énekes a koncert végén dedikált, sokak nagy örömére. A lenyűgöző énekes és a remek nuovo barocco együttes ismét utazásra hívta a hallgatóságot Francesco Scarlatti, Leonardo Vinci, Pergolesi, Francesco Durante, Johann Adolf Hasse, Giuseppe Sellitto, Vivaldi és Porpora zenéjével. A barokk korszak zenéje még mindig viszonylag kevésszer szerepel a koncerteken, de a régizenei együttesek (sajnos csekély számú) előadásainak köszönhetően találkozhat a közönség a legnagyobb formaalkotó éra alkotásaival. Különösen izgalmas, ha a barokk operák világából kap a hallgató válogatást, élvezve a virtuóz énektechnikát.
Bruno de Sá az első részben négy operaáriát énekelt, rögtön az elsőben, a lassú tempójú Leonardo Vinci-darabban (Zsigmond, Lengyelország királya – Kunigunda áriája) egy négyvonalas deszt is hallhattunk. Rögtön ezután Pergolesi Adriano in Siria operájából énekelt de Sá egy áriát, parádésan, tökéletes technikával (Splenda per voi sereno). Hasse Antonio és Cleopatra operájának egy lassú áriája is elhangzott (Quel candido armellino), nagyon szépen formálva, az időkezelése is remek volt. mi más zárta volna az első részt, mint egy virtuóz ária, Giuseppe Sellitto Siface című operájából (Ride il ciel per me sereno). Bombabiztos előadást hallottunk, a közönség tapsa ezt mutatta.
A második rész Porpora és Vivaldi zenéjéből állt. Vivaldi L’Olimpiade című operájából szólalt meg egy furore-ária, lenyűgözően. Porporától egy lamentót (Germanico is Germania – Parto, ti lascio, o cara) énekelt de Sá, érzelmesen, kifejezően, csodálatosan, felejthetetlen volt előadása. A másik Porpora-ária a Kopasz Károly operából vett részlet volt, Vorresti a me sul ciglio (Giuditta áriája). A koncert hivatalos részét záró ária szintén virtuóz volt, technikailag tökéletes, a közönség soraiból sokan állva tapsoltak az énekesnek. Az első ráadás Händel Il trionfo del tempójából szólt, a művész a kórusülésen adta elő – az ott ülők legnagyobb örömére az áriát. Szinte megállt az idő az előadás közben, itt szintén érzékelhető volt a művész időtartó képessége. Nem siettette a tempót, szinte a végletekig tartotta a hangokat, csodás trillákkal fűszerezve az áriát. A másik ráadás szintén a Händel-műből volt. A művész ruhájának gombja megadta magát, látszott a trikója, ezt szóvá is tette viccesen. Bruno de Sá két öltözetben is énekelt, aki követi az énekes útját, nem lepődött meg a nem hétköznapi ruhák váltásán.
A nouvo barocco együttes mindössze hat tagból áll (vezető és koncertmester: Dimitris Karakantas) legalábbis a koncerten ennyien léptek színpadra), a két hegedű, brácsa, cselló, és nagybőgő mellett egy (kötelező) csembalista játszott. A Dimitris Karakantas által vezetett nuovo barocco együttes autentikus hangszereken játszott, sok-sok hangolással akár a tételszünetekben is, de a bélhúrok könnyen elcsúsznak. Az együttes játéka nagyon jó, erről mind az áriák aláfestő zenéjeként, mind az önálló darabokban megbizonyosodhattunk. A koncertet nyitó F. Scarlatti szonáta jó ráhangolásnak bizonyult, a Durante concerto pezsgett. A második részben Vivaldi g-moll concertóját (RV 157) hallottuk, benne a passacaglia basszussal, de a La follia dallamra írt d-moll triószonáta (öt előadóval) az együttes kreativitását, zenei leleményességét mutatta. Nem volt unalmas a variációsorozat, sőt!
Bruno de Sá alighanem az az énekes, akire a későbbiekben is váltanak jegyet az emberek. Személyisége is egyedi, nem áll messze tőle a pozitív értelemben vett színpadiasság. Felemlítette korábbi budapesti koncertjét, megkérdezte, hogy tetszik-e a ruhája. Éneklés közben nem fukarkodott a mozdulatokkal, ezek azt jelezték, hogy át-, megéli de Sá az ABA- da Capo- áriák szövegét.
Remek koncert volt, még ha a vonószenekart mindössze öten képviselték. A művek címét, az áriák szövegét kivetítőn követhettük. Várjuk a különleges hangú Bruno de Sá következő fellépését.
