Névnapok: Dóra, Dorottya, Agmánd, Ajándék, Áldor, Amand, Amanda, Ámor, Annadóra, Ditte, Dolli, Dórabella, Doren, Dorinka, Dorit, Dorka, Dorkás, Dorotea, Doroti, Gara, Júnó, Kalliszta, Kasszandra, Korvin, Manda, Mendi, Menodóra, Réka, Szamanta, Szilvánusz, Tétisz, Ticiána, Titán, Titánia, Titanilla, Titusz
Események:
1760 – Niccolò Piccinni La buona figliuola (A jóindulatú lány) című operáját először a római Teatro delle Dame-ben mutatták be, kizárólag férfi szereplőkkel.
1851 – Robert Schumann 3. „Rajnai”” szimfóniájának ősbemutatója Düsseldorfban.
1921 – Charlie Chaplin bemutatja első teljes hosszúságú, A kölyök című némafilmjét a 6 éves Jackie Coogan szereplésével.
1935 – megjelenik a Monopoly társasjáték.
Meghalt Carlo Goldoni (1707-1793) velencei komédiaíró, szövegíró, dramaturg és ügyvéd.
Hagyományos figurák mellett, főhőseit egyénivé, valóságossá tette, műveit társadalmi tartalommal látta el. A színpadon eltűnt a színészek addig viselt álarca. Tanulmányait Riminiben, majd Perugiában végezte, de 1721-ben vándorszínésznek állva megszökött. 1725-ben már joghallgató Paviában, de a város hölgyeiről szatirikus hangú verset írt, ezért kicsapták. 1731 után ügyvédként dolgozott. 1747 után végleg az irodalom mellett döntött, több színtársulathoz csatlakozott és színházi íróként dolgozott. 1762-ben Párizsba utazott, hogy ellenfeleit kikerülje, és a Párizsi Olasz Színház művészeti vezetője lett. XV. Lajos 1780-tól évjáradékot adott neki, amit 1792-ben a Forradalom Törvényhozó Gyűlése elvett tőle, s csak halála után egy nappal adta vissza a Konvent. Jelenlegi ismereteink szerint 120 színművet írt, életműve maga is terjedelmes (Két úr szolgája, A patikus, Leselkedők).
Megszületett Trefort Ágoston (Trefort Ágoston Ádám Ignác, 1817-1888) művelődéspolitikus, reformer, publicista, vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd elnöke 1885-től 1888-ig.
Az egyetemi tanulmányait már 18 éves korára befejezte. Az irodalommal kapcsolatos érdeklődése mellett szorgalmazta a magyar képzőművészet ápolását szolgáló Pesti Műegylet megalapítását. Ez volt első fellépése a nyilvánosság előtt, és amelynek eredménye a Pesti Műegylet megalapítása lett. Történeti vonatkozású cikkei, majd komoly közgazdasági tanulmányai elismerése révén 1841-ben, alig 24 évesen az MTA tagjává választották. 1848. március 16-án kinevezték a helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályába, később emigrált Bécsbe, majd Münchenbe menekült és családjával csupán 1850-ben tértek haza. A kiegyezés után, mint miniszter, rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet. Szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését. Javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből a legjelentősebb a Zeneakadémia megalapítása. Irodalmi működése is kultúrpolitikai céljait szolgálta.
Meghalt Gustav Klimt (1862-1918) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője.
Korai művein jól látható, hogy a szigorú, művészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a későbbi fejlődés alapját. Zsánerszerűek történelmi képei, amelyek élethű és történelmileg pontos részletek sokasága révén jelenítették meg a múltat. 1901 körül erdőképeket és párás vízfelületeket festett. Később 1905-től inkább a zárt kertek foglalkoztatták. A tájképek egész életén átívelnek. Tájképeiben mindig négyzet alakú vásznat használt, a jelenetet mindig felülnézetből mutatja be. Jobbára az elkényeztetett, kifinomult előkelő nagyvárosi réteg volt az, amellyel portréi révén kapcsolatba került. Legtöbbször a gúnyos vagy fásult, a szellemiek iránt közömbös dámát látjuk a képein, aki jelentősnek és elbűvölőnek szeretne tetszeni. A kései képein bizonyos mértékig az aranykorszak emberiségképeinek, a nagy ciklusoknak és allegóriáknak a folytatásait fedezhetjük fel, az élet körforgása foglalkoztatta (A szobrászat allegóriája, Kert képe, Ádám és Éva). ––> Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (1895–1905)
Megszületett Dési Huber István (1895-1944) posztumusz Kossuth-díjas festőművész, grafikus.
Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Az első világháború kitörésekor önkéntesként bevonult, negyven hónapot töltött harctereken. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, rajziskolába járt, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és a Kisképző iparművészeti iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. 1927-ben tért vissza Magyarországra, és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, képein sorsuk tolmácsolójává lett (Várandós asszony, Vén kubikos, Szamos a nyúlgátakkal).
Ezen a napon született:
Franz Xaver Messerschmidt (1736–1783)
német származású osztrák szobrász. Főleg a lelkiállapotot is kiválóan kifejező karakterfejeiről ismert. Kezdeti művei erősen barokk-rokokóízűek, később azonban, korát megelőzve, az emberi test arányainak általános kánonját kereste, ezáltal a klasszicizmus szellemének egyik előfutára lett.
Aáron Tivadar (1803-1867)
prépost, történész. Történészi munkássága kiváltképp a román nép történetének, eredetének kutatásában merült ki.
Rékai Nándor (Riedl, 1870-1943)
zeneszerző, karmester. Első nyilvános fellépése 1880 körül volt. Harmincéves korában lépett zeneszerzőként a nyilvánosság elő Erdőben című zenekari szvitjével. 1903-ban írta Koncert-nyitányát (Kuruc nyitány), majd két évvel később egy magyar dallamra írt zenekari variációival aratott sikert. Első operáját, A nagyidai cigányokat, 1906-ban mutatták be a budapesti Operaházban.
Fischer Sándor (1900–1995)
karmester, librettófordító, zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián 1919 és 1922 között Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. 1929–1931 között a Vígszínház, 1935–1938 között a Belvárosi Színház karmestere és zenei vezetője volt. Huszonöt operát, több oratóriumot és zenei szakkönyvet fordított.
Mary Leakey (1913-1996)
brit régész és antropológus. Nevéhez köthető az első Proconsul koponya megtalálása, melynek vizsgálata számos új információt szolgáltatott az emberré válás folyamatának megértésében. Újabb szakmai sikere volt, amikor 1961-ben és 1964-ben férjével, a hasadékban újra értékes, Homo habilis leletet találtak.
Gábor Zsazsa (Gábor Sári, 1917-2016)
Golden Globe-díjas színésznő. szépségkirálynő, modell, üzletasszony, a 20. század közepének egyik legismertebb hollywoodi szexszimbóluma, sokak szerint a világ első és máig legnagyobb celebe. Egyike azon kevés magyar származású hírességnek, akik csillagot kaptak a Hollywoodi Hírességek Sétányán. 1941-ben, Hollywoodba költözése után gyorsan hírnevet szerzett magának színészi teljesítményével, szépségével, valamint botrányaival. Kilencszer kötött házasságot és hétszer vált el (Első számú közellenség; Ég veled, drágám!; Szerelemhajó).
Póczy Klára (1923-2008)
régész, művészettörténész, a történeti, régészeti tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől (Sopron római kori emlékei, Pannóniai városok, Aquincum)
Borbíró Andrea (1926-1995)
színésznő, koreográfus. A Troyanoff balettakadémiáján végzett. 1933-tól táncosként kezdte pályáját. Remekül táncolt, s ha kellett, még szaltókat is csinált a színpadon. 1942-től színészként lépett színpadra. Több mint hatvan szerepben láthatta a közönség: operettben, zenés darabban. Szubrettként indult, majd komika lett, később koreográfus (Egy szoknya, egy nadrág, Körhinta, Szindbád).
Pierre Brice (1929–2015)
francia színész. Legismertebb alakítása Winnetou, a Karl May német író által életre keltett apacs indiánfőnök. 1962–1968 között tizenegy Winnetou-filmben játszotta el a főszerepet. Ezt követően többször alakította a karaktert szabadtéri színpadon is. Ezen kívül különböző televíziós sorozatokban lehetett őt látni.
Rip Torn (1931-2019)
1983-ban mellékszereplőként Oscar-díj-ra is jelölt amerikai film-, televíziós és szinkronszínész. Magyarországon legismertebb szerepe Z ügynök a Men in Black trilógiában, de játszott a Kóma című filmben, valamint sorozatokban.
François Truffaut (1932-1984)
francia kritikus, filmrendező, a francia új hullám emblematikus figurája. Egyedülálló utat járt be, hiszen úgy került a kamera mögé, hogy nem érettségizett le és tudását nem iskolákban, hanem autodidaktaként szerezte. filmjeinek meggyőző ereje finom jellemábrázolásaiban és a tapintatosan háttérben maradó rendezésben rejlik. A drámai csúcspontokat sosem játszotta ki, csupán sejttette a legfontosabb mozzanatokat. Már kritikusként is vallotta, majd filmjeiben követte azt a nézetet, hogy a film csakis a legszemélyesebb tapasztalatokról szóljon, arról beszéljen, amiről van mondanivalója (Négyszáz csapás, Lőj a zongoristára, 451 Fahrenheit).
Szabó Mária (1940-1997)
színésznő. Pályáját a győri Kisfaludy Színházban kezdte 1962-ben. 1963-tól az egri Gárdonyi Géza Színház szerződtette. 1964-től a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1967-től a debreceni Csokonai Színház művésze. 1972-től a Szegedi Nemzeti Színház színésznője volt.
Bob Marley (Robert Nesta Marley, 1945-1981)
jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista. Minden idők legismertebb reggae zenésze, ő tette világhírűvé a reggae zenét. Dalainak vannak politikai tartalmú részei is, de főként azt öntötte dalba amit látott, gondolt. Zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését.
Radics Béla (1946-1982)
rockzenész, gitáros (a magyar „gitárkirály”), énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Radics Béla elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja. Magyarországon addig soha nem látott színpadi show-t mutatott be; fej fölötti gitározása, a húrok bravúros szájjal és foggal való pengetése elkápráztatta a közönséget. 1968-ban azz Ifiparkban a sajtó támogatását nélkülöző együttes (Sakk-Matt) koncertjére több mint tízezer néző gyűlt össze. Játszott még az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.
Markaly Gábor (1946)
színész. 1968-ban kapta meg színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1975-től játszott a Körszínházban, a Bartók Színházban, a Népszínházban és a Thália Színházban is. Szerepelt a Karinthy Márton és Harsányi Gábor vezette Hököm Színpadon is. 1987 és 1989 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, 1990-től szabadfoglalkozású színművész volt. Írással is foglalkozott: Magánbeszélgetés. Versek, prózai firkák című műve 1991-ben jelent meg (A menekülő herceg, Utolsó alkalom, Napló gyermekeimnek).
Vas-Zoltán Iván (1951)
színész, rendező. 1969-től 1973-ig Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult színészetet. 1974 és 1979 között a győri Kisfaludy Színház színésze, később dramaturg, rendező. 1979-től 1982-ig végezte el a rendező szakot. 1982-től a Pécsi Nemzeti Színházban rendező, majd 1988-tól 1990-ig főrendező. 1990-től szabadfoglalkozású. Később a Rátkai Márton Színházi Műhely társulatának tagja.
Snétberger Ferenc (1957)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szintó származású magyar gitárművész. Klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként. Kísérőzenét is írt filmhez és színdarabhoz.
Axl Rose (William Bruce Rose, Jr.; 1962)
amerikai énekes. A Guns N’ Roses frontembereként az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején világhírűvé vált. Hírhedt a színpadi stílusáról és vitáiról, amik közte és a zenekar korábbi tagjai, vagy más híres emberek között zajlottak. A Rolling Stone magazin „Minden idők 100 legnagyobb énekese” listáján a 64. helyen végzett (2010).
Ezen a napon halt meg:
Molnár József (1821-1899)
festőművész. Művészete az érzelmesen lágy festéstől haladt a romantikus témaválasztás és előadásmód felé. Számos munkájában a biedermeier romantikus elemekkel keveredik. Pályája elején, hogy megélhetését biztosítani tudja, szinte bármilyen festői megbízatást elvállalt, arcképeket, életképeket, tájképeket és szentképeket is festett. Az 1850-es években még több történelmi képet festett. Később tájképein teljesen szakított a biedermeier naturalizmussal és arra törekedett, hogy a színekkel, illetve a megvilágítással a képet hangulatossá és egységessé tegye. A fény- és színhatások iránti fogékonysága egyes festményeit a plein air előfutárai közé sorolja (Légyott, Hajótöröttek, Napsütéses patakpart).
Reinoudina de Goeje (1833-1893)
holland írónő, számos gyermekkönyv szerzője. Kezdetben franciából, németből és angolból fordított műveket. 1860-ban már Agatha néven jelentette meg első ifjúsági regényeit. 1870-ben az Ons Streven című hetilap szerkesztője lett.
Rubén Darío (1867-1916)
nicaraguai író, költő, politikus, a dél-amerikai modernizmus kiemelkedő alakja. Verseiben visszatérő motívum a meg nem értés, amitől a művészek szenvednek. Újfajta szépséget keresett, egyaránt merítve a spanyol irodalomból és a világirodalomból (Kék, Profán próza, Hattyúk szárnyain).
Pongrácz Szigfrid (Popper, 1872–1929)
szobrász. 1890–1896 között Bécsben Hellmer és Zumbusch tanítványa volt. 1894-ben Budapestre költözött és felvette a magyar állampolgárságot. A Műcsarnok 1897-iki tavaszi kiállításán szerepelt először. Dekoratív szobrokat mintázott, több síremléket és háborús emlékművet is készített.
Vidovszky Béla (1883–1973)
festőművész. 1902-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolába, 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait. 1908 decemberében Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt, 1924-ben Budapestre költözött. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és enteriőröket festett.
Zsolt Béla (Steiner, 1898-1949)
író, polgári radikális újságíró. 1918-ban itt lett belőle újságíró. Az Erdély című újság szerkesztője, valamint a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Nagyváradi Estilap munkatársa is volt. Polgári eszményképe összeomlott, nem egyezett azzal a képpel, melyet megélt a Horthy-korszakban. A rendszert bíráló írásai miatt a hatalom nem kedvelte, de írókörökben elismert volt. Baloldalra sodródott, a szocializmus híve lett. A második világháború befejezése után, 1945 júliusában már betegen tért haza (Erzsébetváros, Kőért kenyér, Kilenc koffer).
Ács Tivadar (1901-1974)
történész, újságíró. 1930-ban kivándorolt Argentínába. Tevékenyen részt vett az argentínai magyarság kulturális életében, szerkesztője volt a Buenos Airesben megjelenő Magyar Szó című lapnak, dél-amerikai indián népmeséket gyűjtött, és itt kezdte el az amerikai magyarság történetére vonatkozó kutatásait. 1936-ban hazatért, és a második világháború végéig kutatási eredményeit közzétevő írásaiból élt, illetve ismét különféle lapok munkatársa volt. 1945-ben a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a szegedi tudományegyetem magántanára lett, egyúttal a Magyarok Világszövetsége ügyvezető alelnökévé választották. 1948-ban elbocsátották állásaiból (Régi kispestiek, Kossuth Lajos demokráciája, Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban).
Pataky Jenő (1914-1996)
színész, érdemes művész. 1936-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályafutását a Nemzeti Színháznál kezdte, de menyasszonyának zsidó származása miatt eltiltották a színpadtól. 1945-től 1948-ig újra a Nemzeti Színház tagja lehetett, azonban „B”-listázták és elbocsájtották állásából. 1951 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956-tól 1968-ig Párizsban az Éve da Paris-ban és a Nouvelle Éve-ben szerepelt. 1978-ban költözött hazat Magyarországra (Egy csók és más semmi, Ideiglenes paradicsom, Találkozás Vénusszal).
Jack Kirby (1917–1994)
az amerikai képregények egyik legkiemelkedőbb rajzolója, akinek művészete és munkássága nagyban befolyásolta a szakmát. 1941-ben Joe Simonnal együtt találták ki Amerika Kapitány, az első hazafias szuperhős figuráját. Karrierje nagy részét innentől kezdve a Marvel Comicsnál (illetve annak jogelődjénél) töltötte. A hatvanas években beindult Marvel-univerzum egyik legfőbb építőmestere volt Stan Lee-vel együtt. Ő volt az első rajzolója az Fantasztikus Négyesen kívül a Hulk-nak és az X-Men-nek is.
Katona Szabó István (Kézdi István, 1922–2013)
író, újságíró. 1958-tól Marosvásárhelyen a Művészet, majd az Új Élet főszerkesztő-helyettese, 1967-től a lap szerkesztőbizottságának tagja és rovatvezető. 1955 és 1986 között a Román, majd Magyarországra települése után, 1986-tól a Magyar Írószövetség tagja. Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képző- művészek és írók újraértékelését szorgalmazta (A dinnyecsősz, Baloldali diktatúrák Európában, Ítél a történelem).
Tóth Tamás (1936–2022)
romániai magyar színész, színházigazgató. Kolozsváron született, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1958-ban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. Rövid időn belül a társulat egyik vezető színésze lett, 1969-től két évig a színház igazgatója is volt. Kiváló jellemábrázoló színészként tartották nyilván.
Kígyós Sándor (1939-2018)
Balázs Béla-díjas filmrendező. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd 1963-ban kezdett dolgozni a Magyar Rádió és Televízió Szórakoztató Osztályán. 1975–1985 között, többedmagával bejárta a világot, az ott élő magyarokról 26 filmet forgattak.
Ribár Éva (1943-2007)
színésznő. Szegeden, a Zeneművészeti Szakiskolában tanult. Pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1963-ban. 1971-től a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1986-tól egy évadra a debreceni Csokonai Színház társulatához szerződött. 1987-től haláláig az egri Gárdonyi Géza Színház színésznője volt.
Gary Moore (1952-2011)
észak-ír rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, ugyanakkor rengeteg gitárosra volt hatással. 1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint hárommillió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon (Empty Rooms, Nuclear Attack, Over The Hills And Far Away).
Máriáss Melinda (1953-2015)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1971 és 1974 között. A főiskolát követően először a Nemzeti Színház, majd a debreceni Csokonai Színház, végül a Szegedi Nemzeti Színház előadásaiban szerepelt. Ezt követően több évet élt Franciaországban. Visszatérve Magyarországra Győrött szervezett színitanodát.
Falco (1957-1998)
a nyolcvanas-kilencvenes években népszerű osztrák énekes, zeneszerző és szövegíró volt. Sikereit német és angol nyelven aratta. Legismertebb dalai a Der Komissar, a Rock Me Amadeus és a Wiener Blut voltak. 1985-ben átütő sikert ért el a Rock me Amadeus című dallal, amelynek alapötlete a klasszikus osztrák zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéhez való visszanyúlás volt, és amelyet az Oscar-díjas Amadeus című film tett világhírűvé. Egyes dalai durva szövegük miatt vihart kavartak. Kis híján negyvenegy évesen halt meg, autóbalesetben.
