A Recirquel társulat Solus Amor előadása
Van, aki imádja, van, aki ki nem állhatja a cirkuszt. A hagyományos cirkuszt. Idomított állatokkal. vicces(kedő) bohóccal. Az idő azonban változást hozott a cirkuszok világában.
Szerző: undercover, 2025. január 3.
Már nem bírhatják rá az idomárok az állatokat ösztökével, kínzással, egyéb eszközökkel arra, hogy produkáljanak. Mintha a vándorcirkuszok száma is csökkenne. Azonban új utakat kerestek-keresnek a művészek, a 12 éve létező, és nemzetközi szinten jegyzett Recirquel is az egyik olyan társulat, amely alapjában változtatta meg a cirkuszművészetet. Új műfajt alkottak cirque danse elnevezéssel, amely magába olvasztja az artista elemeket, a táncmozdulatokat, a zene is fontos szerepet kap, valamint a műsor tematikája. Erre a produkcióra a társulat tagjait azok közül választotta ki Vági Bence, a Recirquel alapítója, akik „egész személyiségükkel, korábbi tapasztalataikkal, és saját történeteikkel” képesek a közös munkára. A december 03-i előadáson jártunk.
Az emberi érzések elevenednek meg az előadáson, mint például a játék, a szerelem, az utolsó szakasz – amelyen mind a 10 előadó egyszerre van a levegőben – a Csak a szeretet.
A zene Szirtes Edina munkája, aki 11 tételt komponált az előadáshoz. A felvételről megszólaló zene érdekes, benne népzenei motívumokkal, hangszereléssel, énekhanggal. A tételek túlnyomó része a misék, requiemek tételfeliratait viseli, mindegyik latin címhez kapcsolódik egy magyar, pontosító, de nem a tétel eredeti jelentését visszaadó elnevezés. A látványvilág különleges, a vetített képekből előlépő (díszlet: Klimó Péter) szereplők, a ruhák (jelmez: Kasza Emese), a kissé sötét világítás (fény: Lenzsér Attila, Pető József) is az előadás fontos része. Szintén különleges az a báb, amely néha feltűnt színpadon, majd a kicsinye is feltűnt (tervező: Janni Young). A bábokat a társulat tagjai mozgatták. Elképesztő, az emberi teljesítőképesség határán járó előadást élvezhetett a telt házas közönség (minden előadásra elkeltek a jegyek). A „levegős”, légi trükköket a középpontba helyező számok láttán csoda, hogy nem kiáltott fel a közönség. Mindegyik szám különleges volt, az akrobatika, a rúdon végzett produkció, a hajánál rögzített légibalett, és sorolhatnánk. Ami szintén egyedi, az az érzések kivetítése a mozdulatokkal, a zene segítségével. Az összefűzött tételek, számok kirajzolták az Istenek jelenésétől a paradicsomi ébredésen át a szép, vagy kevésbé pozitív érzelmek, mint a Rendezetlenség, az Áldozat, de ugyanígy megjelenik az ember öntudatra ébredése is.
Tánc, akrobatika, báb- és zeneművészet tökéletes egységben jelent meg a színpadon, szavakkal nem lehet leírni azt a hatást, amit a nézőre gyakorolt az előadás. Az előadók – Bagdi Gergely; Fehér Ádám; Horváth Zita; Illés Renátó; Kiss Richárd; Yevheniia Obolonina; Seguí-Fábián Eszter; Téri Gáspár; Vérnagy Kristóf és Zsíros Gábor (többen közülük az alkotók között is szerepelnek) csodás estet adtak a közönségnek, amelyben a rendező-koreográfus Vági Bence elképzelését valósították meg. Nem véletlen tehát, hogy az előadásokra minden egy elkelt. Érdemes megtekinteni az együttes/társulat többi produkcióját is, én ott leszek.