Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • Offenbach és a cigánylány Archívum
  • James Lord: Egy Giacometti portré Archívum
  • Mélylégzés Archívum
  • Sebő József: A Bakony-mítosz
    A Bakony a magyar irodalomban
    Archívum
  • Bohémélet Archívum
  • Mecseki orrfű: Orfűi medvehagyma kincseskönyv Archívum
  • Olvas(s)atok – Álomművek, avagy a Tóték változatai és Örkény Archívum

Mahler „Pán-szimfóniája”

Posted on 2024.10.26.2024.10.24. By admin Nincs hozzászólás a(z) Mahler „Pán-szimfóniája” bejegyzéshez

a Nemzeti Hangversenyteremben

(a papiruszportal.hu archívumából [2006])

Szerző: Lehotka Ildikó

Monumentális mű hangzott fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben november 9-én a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar Női Kara, a Magyar Rádió Gyermekkórusa és Németh Judit közreműködésével. Gustav Mahler III., d-moll szimfóniáját hallhatta a nagyérdemű, a karmester Jean-Claude Casadesus, a Lille-i Nemzeti Zenekar vezetője volt. Szimfóniája olyan titkokat mesél, amelyeket csak álmunkban sejtünk, írja a zeneszerző menyasszonyának 1896-ban.

A hattételes szimfóniának Mahler eredetileg megadta a programot, a tételeket címekkel feliratozta, de később ezt elhagyta. A mű azonban így is a „természet teljességét” jeleníti meg, Mahler is Pán-szimfóniának nevezte. A több mint 90 perces mű két nagyobb egységből áll, az első maga a nyitó tétel, mely már önmagában hosszabb, mint egy klasszikus szimfónia. Mahler három szimfóniájában is szerepeltet énekhango(ka)t, először a II.-ban., aztán a III.-ban, majd a IX.-ben. A szöveget A fiú csodakürtje című művéből emelte át a II. és a III. szimfóniába, mindkettőnél a negyedik tételben szerepel. Mindkét szimfónia más szöveget is felhasznál.

A zeneszerzőtől megszokott, hatalmas apparátust felsorakoztató mű nagy lehetőségeket nyújt a karmester elképzeléseinek. Bámulatos hangszínek keverését kínálja a partitúra, a tempók megválasztása sincs szűk keretek közé szorítva, a hangerő pedig az épp csak hallhatótól a szinte kibírhatatlanig terjed. Jean-Claude Casadesus kezében volt az est sikere, a közönség lelkesen tapsolt, bennem azért mégis maradtak kérdések, jóval a koncert után is. Szépen szólt a darab, nem volt hamis, pontatlanságok ugyan becsúsztak, de hangversenyen ilyesmi megtörténik. Adott egy világszerte jegyzett zenekar, egy elismert karmester és egy nem mindennap elhangzó, elementáris erejű mű. Casadesus mozdulatai szépen íveltek voltak, de nem kifejezőek, megkockáztatom, üresek. Túl sokszor tévesztette el az elképzelt kisebb-nagyobb tetőpontokat, kiemeléseket, noha a partitúra előtte volt, nem sokszor nézett bele. Számos alkalommal más hangszercsoport felé jelzett, olyan is elfordult, amikor semmilyen indok nem volt a nagyobb kitárulkozásra. Vezénylését sűrűn tarkította a fej- és kézrázás, gyakrabban, mint kellett volna. A mű zárásakor a két timpanista inkább egymásra figyelt, mint a karmesterre.

Mindenesetre Jean-Claude Casadesus képes volt összefogni a zenekart, a tempóváltások sikerültek, a rövid cezúrák is (nem sokszor használta ezt a zenei eszközt), a dinamika is tág síkon mozgott, de ez mégsem az a Mahler volt, amit vártam. A rövidebb tételeket jóval nagyobb összefogottsággal vezényelte a karmester, aki Wagner- és Mahler-felvételeivel díjakat nyert. Nem tudom, hányszor találkozott a zenekarral, de talán a kevés próba miatt sem tudta végigvinni Németh Juditkoncepcióját.

A zenekar, ahogy megszoktuk, csodálatosan játszott. A szólók közül a harsonáé volt talán a legnehezebb, és Kócziás Ferenc imponáló technikai tudással, érzékeny zeneiséggel szólaltatta meg egyéb művekben háttérbe szorított hangszerét. Olyan lágyan játszott, mintha panaszos-bús énekhangot hallottunk volna, Casadesus őt állította fel a tapsnál először. A többi szólóról is csak a legjobbakat mondhatjuk el. A hangszercsoportok közül a mélyvonósok és a brácsák (ők kevesebb, más jellegű szerepet szoktak kapni a szimfonikus művekben) szereplése volt az átlagnál jobb. A rézfúvóskar magvasan, tömör hangon tolmácsolta szólamait, de minden hangszercsoportról elmondható ugyanez.

Németh Judit hangjáról, hangszínéről, zenei megoldásairól már annyi jót elmondtak, hogy kár ismételni, a szimfónia negyedik tételében énekelt halk pianói és azonosulása a Nietzsche-verssel meghatározta a további két tétel hangulatát. (Bejövetelekor a közönség tapsolt, hiába, a koncertetikett még nem vonult be a köztudatba.) Mind a női, mind a gyermekkar (bár Mahler fiúkart írt elő) méltó partnere volt a zenekarnak és Németh Juditnak.
A szimfónia bár jól szólt, igazi áttörést nem hozott az előadói gyakorlatban, átlagosnak mondható. De azért soha rosszabbat!

Mahler: III. (d-moll) szimfónia
Nemzeti Hangversenyterem, Budapest
Klemperer-bérlet 2006–2007

Vezényelt:
Jean-Claude Casadesus
Közreműködött:
Németh Judit – alt
Nemzeti Énekkar Női Kara
A Magyar Rádió Gyermekkórusa

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Katonásdi, gyilkossággal
Next Post: A kalóztól a Patetikus szimfóniáig

Related Posts

  • Gizi néni keze Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.) Archívum
  • Concerto, Budapest Archívum
  • Kell a barátság: Török Ádám és a Mini Archívum
  • Minden dolgok kezdete Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Rekviemek időszaka
  • Eötvös és Krasznahorkai
  • A Répakirály tündöklése és bukása
  • A lelkesedés magasiskolája – és a hiányzó láncszem
  • A döbbenet hangjai

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • November 16. Naptár
  • Magyar dalok Rost Andreával és Simon Izabellával Archívum
  • A Himalája magyar remetéje Archívum
  • Dzsessz és klasszikus, klasszikus és dzsessz Archívum
  • Augusztus 16. Naptár
  • Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola Archívum
  • „Ifjú szivekben élek s mindig tovább…” Archívum
  • A szavakon túl Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme