Pódiumon a magyar kultúra
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: a helyiség szelleme
Vámos Miklós beszélgetős és a Panoráma terem sokrétű műsorai egyaránt töretlen népszerűségnek örvendenek, és ez nemcsak az Alexandra Pódium pogácsái és üdítői miatt van így. Tavaly például az első Millenáris-beli könyvfesztiválon tömegek szorultak be az Írók egymás közt (most már tudjuk: I.) DVD-bemutatójára. A II. rész majdnem hatórányi anyagában Csukás István, Görgey Gábor, Kányádi Sándor és a már eltávozott Szabó Magda, Lázár Ervin, Somlyó György 2005–2008 között készült, nagyjából egyórás pódiumi szereplését élvezhetik az irodalom- és kultúrakedvelők.
Vámos Miklós – akár a számítógép írókörökben való elterjesztését – úttörőként indította el annak idején kulturális beszélgetős műsorait, melyek kezdetben óriási érdeklődést váltottak ki – olykor még a kereskedelmi tévék is láttak e rendezvényekben na nem szellemi, hanem anyagi hasznot. A műsorok továbbra is sikeresek, ám számos, ilyen-olyan színvonalú trécselős program között már nem „a”, hanem csak az „egyik” beszélgetős műsor. Egyes közszolgálati és kisebb, a kultúrát a kedvezőtlen környezet ellenére előtérbe helyező tévécsatornák (megérdemlik az említést: pl. Duna, Pax) azonban továbbra is műsorra tűzik Vámos beszélgetéseit.
Többször elgondolkodtam már azon, ni lehet a titka e műsorfolyam sikerének. Biztosan nagy része van benne a kérdező író népszerűségének, elismertségének is. Képben, illetve közegben van; nem csupán alanyi író, hanem a kiadással is megpróbálkozott, nem idegen pálya számára az újságírás és a televíziózás sem. További jó pont a felkészültsége, a beszélgetések sokféleképpen alakulhatnak, mint történt ez több jelen interjú során is, mindenesetre a kérdező alaposan tanulmányozza alanyát, blődségek, mint láthatók-hallhatók nagyon sokszor másutt, nem fordulnak elő, a városi/falusi legendák, pletykák pedig nem is baj, ha néha felszínre kerülnek. Vámosnak talán az is előnyére válik, hogy a vállalt lassú tempó kizár elhamarkodott kérdéseket, kijelentéseket is. Nem dorongol le senkit, legalább olyan fontos számára az alany, mint saját imázsa (ma ezt értékelni kell). És még olvasott is a műveikből, olykor az összeset – ez már-már skandalum.
Ennek a kiadványnak fájó aktualitást ad, hogy Lázár Ervin, Somlyó György és Szabó Magda esetében utolsó beszélgetéseik egyikét láthatjuk. A „Lónyay utca rémén” (ahogy Csukás a másik beszélgetésben utal jó barátjára), Lázár Ervinen, noha panaszkodott a betegségére – a korábbi dorbézolásokkal fel kellett hagynia, gyerekei ezen írói szeánszok miatt egy időben e társadalmi réteget igen alacsonyra tartották –, nem látszott a közeli vég. A 2005. májusi felvételen humora és szelleme teljében válaszolgatott, szurkált és viccelődött Vámossal. Beszélt Alsó-Rácegrespuszta valós és ma már csak virtuális képéről, a nem tanya, nem falu pusztáról, az onnan hozott szellemi táplálékról, Bab Berciről, Berzsenyiről és Kölcseyről, hősei névválasztásáról (Berzsiánt például egyik gyereke kedvenc költője nevéből zanzásította).
Szabó Magdán, amellett, hogy elegáns, kikezdhetetlen úrinő mivolta e beszélgetésben is aurát vont köré, látszottak betegsége jelei, nem mindig pontosan a kérdésre válaszolt, noha nem kerülte meg például a Szobotka-kérdést sem, beszélt 1945 utáni minisztériumi munkájáról (a vallásügyi tárcánál gyanús volt, hogy imádkozott), kényszerű hely- és munkahely-változtatásairól. Megindítóan elevenítette föl féltestvére képét, s nagy terveket szőtt: önéletrajzi jellegű művek sorát szerette volna még megírni, mert meg volt győződve róla: ezt neki kell megtennie, hogy hűséges olvasói az ő látásmódján keresztül ismerjék meg az adott történelmi kort.
Somlyó György sztoikus nyugalommal beszélt arról, hogy ő már félig sem az, aki volt. Nem ír, nem olvas, „ahol betegség van, ott betegség van”. Szívszorító látni, hogy a nyelv egyik legjobb ismerője, művelője miként keresi szavakat, még olyanokat is, amelyek teljesen hétköznapiak és már a beszélgetésben is elhangzottak. A néhány kínos, hosszú másodpercekig tartó szókeresés Vámost is kizökkentette máskor oly szilárd szerepéből, ennek ellenére e tragikus vonal mellett is fontos adalékokat tudhattunk meg a költő életművéről, életéről, apjáról és a Nyugat egyes óriásairól – akik a mindennapokban néha igencsak törpeként is tudtak viselkedni. Az egyik ilyen sztori volt, amit elmesélt, hogy vele, a kezdő költőcskével fizettette ki kávéját az ünnepelt, de hatalmas adósságokat felhalmozó Karinthy a kávéházban.
Sokkal vidámabb beszélgetés folyt Csukás Istvánnal (egy napon született Andersennel), aki akkor már 81 kötetet jegyzett, számolta össze a kérdező, bár a kiadványoknak csak mintegy negyede a védjegyének számító gyerekkönyv. Elkerülhetetlenül szóba jött az ősök és a fizimiska kérdése, a gyerekkorban meghatározó élményt adó kovács- és kerékgyártó műhely, a hegedűtanulmányok, vagy az egykori kávéházi élet, ahol például Vas István az első találkozás alkalmával hexametert faragott a fiatal költő nevéből. Érdekes korjelző megjegyzése volt, hogy Jézus említése miatt nem kerülhetett bele egy vers a kötetébe 1956-ban. Tanulságos, amint tervezett gyermekfolyóirata ügyében kilincselt: rossz időben, éppen két nem sokkal később leköszönő (az egyik Görgey – ők mindent megígértek), majd a két új miniszternél tárgyalt a ma is (nem) látható eredménnyel.
Görgey Gábornál Vámos hendikeppel indult egy évtizedekkel korábbi regénykritikája nem szerencsés, a könyvre nem túl hízelgő befejezése miatt. Ennek ellenére az író szívesen beszélt felhőtlen ifjúkoráról, majd sorsfordulójukról, kitelepítésükről. Nem kerülte meg a miniszterségére vonatkozó kérdést sem, bár azzal minden a politika iránt érdeklődő ember tisztában van, hogy a megbeszélt, „vállalt” (?) egy év semmire nem elég egy miniszternek, ennek ellenére azt mondta, hogy a lehető legtöbbet szerette volna elérni ez idő alatt. Szokatlan felkérése harmadszori elfogadását azzal indokolta, hogy százötven éve nem volt író kultuszminiszter Magyarországon. Vámos a magas labdát nem ütötte le, és szerencsére inkább az irodalomról, műveiről, élete kacskaringós állomásairól (pl. Pannónia Filmnél töltött évei) és nagyregényéről esett szó.
Az idén 80 esztendős Kányádi Sándor („Megvan mindennek az ideje, mint a szalmakalapnak”) most sem hazudtolta meg magát, derűje, humorérzéke többször nevetésre fakasztotta hallgatóságát. Megtudhattuk róla, hogy az innováció mestere is: az első emésztőgödröt ásta falujában 1955-ben, az első fürdőszobát csináltatta – most pedig napelemeket tervez a házára, hogy példát mutasson környezetének. Vallja, hogy a haza a magasban, magyar nyelvű szellemi javaink világhálóra tétele olyan fontos, mint a kereszténység fölvétele volt ezer éve (mellesleg Skype-ot is használ). Ezért is csatlakozott 1998-ban egy mozgalomhoz: „Az internet fölöttébb szükséges voltáról” beszélt egy tudományos konferencián, hogy szellemi javainkkal fölhurcolkodjunk a világhálóra. Mesélt Tamási Gáspár bácsi „avantgárd írásáról”, arról ,hogy egy betegség miatti vált tanult emberré és íróvá, és nem kerülte meg élete egyik „legnagyobb tragédiáját”: botfülű, nincs ritmusérzéke, ezért egy zenés darabban a szerepéhez a kulisszák mögül kölcsönözték a hangot. Bevallása szerint egész élete ennek a traumának a kompenzációja. Soha rosszabb kompenzációt! – jegyezhetnénk meg.
A dévédé sokszor felhőtlen, olykor elmélyült, néha pedig borongós szórakoztatást nyújt, de mindenképpen értékes beszélgetéseket rögzít. Kedvcsináló: ki-ki mélyebbre is áshat e beszélgetések nyomán az interjúalanyok életművében, elolvashat (újra) egy-egy művet. Amit viszont hiányoltam: egyes hangoskönyvek és dévédék megjelentetésekor a kiadók még mindig nem élnek több lehetőséggel: legutóbb Lázár Ervinről olvastam volna néhány sort egy hangoskönyv kísérőjében, most pedig megint jó lett volna legalább néhány soros, mondatos életrajz valamilyen formában, akár úgy, mint a Dzsesztetés esetében a Katonánál, amelynek extrái között fiatal színészekről is kaptunk frappáns bemutatót. Talán a sorozat következő darabjában.
Fülszöveg
A nagy sikerű Vámos-klub beszélgetéseiből újabb hatot tartalmaz ez a doboz. Az írók listája legalább olyan impozáns, mint az első (ugyanilyen címen kiadott), nagy érdeklődést kiváltó válogatásé: Szabó Magda, Lázár Ervin, Somlyó György, Csukás István, Kányádi Sándor, Görgey Gábor. Az Alexandra büszkén nyújtja át a folytatást mindazoknak az irodalombarátoknak, akik nem jutottak – fértek – be a Nyugati téri könyvesház Panoráma termébe. Szomorú tény, hogy a hat beszélgetés alanyai közül hárman már nem nézhetik velünk az összeállítás felvételeit.
Vámos Miklós: Írók egymás közt II.
2 DVD
