Névnapok: Jenő, Csende, Csendike, Jolán, Jónás, Noé, Odiló, Odó, Ottó, Péter, Pető, Román
Események:
1659 – Bemutatják Molière Kényeskedők című színművét a párizsi Petit-Bourbon színpadán.
1904 – Bemutatják Kacsóh Pongrác János vitéz című színművét a pesti Király Színházban.
1928 – Elkészül az első szinkronizált rajzfilm, Walt Disney Steamboat Willie című filmje, melynek főszereplője Mickey egér (Walt Disney maga szinkronizálta). Egyben ez a nap Mickey Mouse születésnapja is.
1959 – Bemutatják William Wyler filmjét, a Ben-Hur-t a Loew’s Theater-ben (New York).
1980 – A Magyar Televízió új kulturális műsort indít Stúdió ’80 címmel.
Meghalt gróf Zrínyi Miklós (Nikola Zrinski, 1620–1664) nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós.
Elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen költőnek. Ennek ellenére a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja. Írói-költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat. Kora ifjúkorától fogva írt verseket. Költeményei nagy részét 20-25 éves kora között vetette papírra, később lekötötte a politika és a hadvezetés. Fő művén, a 15 énekből álló Szigeti veszedelem című hősi eposzon 1645-től dolgozott. Ebben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket (Tábori kis tracta, Mátyás király életéről való elmélkedések, Az török áfium ellen való orvosság).
Megszületett Carl Maria von Weber (Carl Maria Friedrich Ernst von Weber, 1786–1826) német zeneszerző, karmester, zongorista, gitáros és zenekritikus.
Művei, különösképpen A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük: bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően merőben más operadramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat, sőt, regényírással is próbálkozott. Londonban érte a halál, búcsúztatójában Wagner a legnémetebb zeneszerzőnek nevezte (Variációk gordonkára, Hét variáció egy cigánydalra, Esz-dúr mise). ––> Bűnös gondolatok A bűvös vadászról
Meghalt Bárdos Lajos (1899–1986) Kossuth-, Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zenetudós, karnagy, kiváló művész.
Kodály Zoltán tanítványa, majd a Zeneművészeti Főiskola tanára. A magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán végzett. Kezdetben a hangszeres zene érdekelte, főként a kamarazene, diplomamunkája is egy vonósnégyes volt. Első karnagyi állásában, a Cecilia Kórus vezetőjeként kezdett el kórusműveket komponálni, végül ez lett zeneszerzői pályafutásának fő iránya. Minden korosztály számára komponált, nemcsak a zenét szerette hanem az énekeseket is, szem előtt tartva az énekesek lelki-hangi igényeit. Gazdag életművének jelentős részét alkotják magyar, illetve latin nyelvű egyházi kórusművei, amelyek nagy részét liturgikus használatra írta (Életet az énekbe!; Modális Harmóniák; Kicsinyek kórusa).
Ezen a napon született:
Pierre Bayle (1647-1706)
francia író, filozófus. Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Az ateistáknak toleranciát követelt, híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt, fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”.
Zacharias Werner (1768-1823)
német költő és drámaíró. Jogi és államtudományi tanulmányait szülővárosának egyetemén végezte. 1807-ben nagyobb utazásokat tett, mely alkalommal Weimarban Goethével, Interlakenben Madame de Staëllal szoros barátságot kötött. Legnevezetesebb darabja, mellyel egy egész új drámai műfajt teremtett meg, a sorstragédiát a Vierundzwanzigster Februar. Összegyűjtött művei 15 kötetben jelentek meg, Schütz által írt életrajzával.
Sir David Wilkie (1785-1841)
skót festő- és képzőművész. 4 éves korában az edinburghi iparművészeti iskola növendéke, majd John Graham történeti festő tanítványa lett. Hazatérve falujába, első képével, az Országos vásárral annyi pénzt szerzett, hogy 1805-ben Londonba költözhetett. Párizsi utazása alatt megismerkedett a nagy holland zsánerfestők műveivel és az ő hatásuk alatt festette meg leghíresebb műveit (A szembekötősdi, Szegény emberek lakodalma, Az egyetlen leány).
Louis Daguerre (1789-1851)
francia díszlettervező, a fényképészet úttörője, a daguerreotípia feltalálója. Foglalkoztatni kezdte az a probléma, hogy milyen technikai eszközzel lehetne a világ képmását létrehozni. Az első kísérletei nem jártak eredménnyel. egyedül 1837-re sikerült kifejlesztenie az azóta róla elnevezett a dagerrotípiát, egy évvel később elkészítette a világ első embert ábrázoló fotográfiáját. 1839-ben hozta nyilvánosságra találmányát, de nem szabadalmaztatta.
Lévay József (1825-1918)
költő, műfordító, akadémikus. 1847-ben Miskolcon joggyakornok lett. Szemere Bertalan írnokaként részt vett az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak Aradon váltak el. 1850 februárjáig szüleinél bujkált, majd Pestre utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg Arany Jánossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei is. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző, a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése.
Ignacy Jan Paderewski (1860–1941)
lengyel zongoraművész, zeneszerző, politikus. Élete egy részében svájci, illetve amerikai egyesült államokbeli emigrációban élt. Korának egyik legvirtuózabb zongoraművésze volt, a műfaj Liszt Ferencet követő első világszínvonalú alakja, aki érzelemgazdag, virtuóz zongorajátékával, s különösen Chopin-interpretációival lebilincselte a kor zeneértő nagyközönségét.
Komáromy András (1861-1931)
történész, levéltáros, az MTA tagja. A kora újkori Magyarország és Erdély történelmének, a hajdúk múltjának jeles kutatója volt. Behatóan foglalkozott a tizenöt éves háború egyes ütközeteivel, a hajdúk, a hajdúmozgalmak és felkelések múltjával, a Hajdúság történetével (Ugocsa vármegye keletkezése, A szent korona és Bethlen Gábor, A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások).
Rátkai Márton (Fischer Mór Márton, 1881–1951)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. 1903-ban végezte el az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát. Pályáját a Magyar Színházban kezdte. 1941-től származása miatt nem kapott szerződést. 1945-től 1951-ig a Nemzeti Színház művésze. Kitűnő tánctudással rendelkezett, akrobatikus mozgásával, valamint fanyar humorú szerepformálásaival ideális táncoskomikus lett, de drámai művek jellemeit is emlékezetesen formálta meg (Szent Péter esernyője, A kölcsönkért kastély, Beszterce ostroma).
Wyndham Lewis (Percy Wyndham Lewis, 1882–1957)
modernista brit író, szürrealista festő és kritikus. Társalapítója volt a vorticista művészeti mozgalomnak és szerkesztője a BLAST című irodalmi folyóiratnak. Több könyvet írt, elsősorban a társadalom- és művészetkritika terén, de szépirodalmi művei, szatírái is jelentősek.
Indig Ottó (1890-1969)
író, drámaíró, újságíró. 1916 és 1926 között munkatársa volt az Ellenzék című lapnak, majd 1926-ban főszerkesztője lett a Hétfő reggelnek. Versei, elbeszélései és karcolatai különböző kötetekben jelentek meg. Első vígjátékát 1923-ban Kolozsváron mutatták be, Játék címmel. 1930 körül Budapestre költözött, itt írta erdélyi témájú színművét, A torockói menyasszonyt, a darabból 1937-ben film is készült (Ember a híd alatt, Kánikula, Segítség, örököltem!).
Ormándy Jenő (Blau, 1899-1985)
magyar származású amerikai hegedűművész, karmester. Számos hanglemezt készített, repertoárján elsősorban késő romantikus és impresszionista művek szerepeltek. Ötévesen kezdett hegedülni tanulni a Magyar Királyi Zeneakadémián. Hétévesen adta első koncertjét, miközben Hubay Jenőnél 14 mesterfokozatot abszolvált. 1920-ban egyetemi diplomát szerzett filozófiából. 1921-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
Klaus Mann (1905–1949)
német író, Thomas Mann fia, az 1933 utáni emigráns német irodalom egyik legfontosabb képviselője. 1924-ben Berlinbe költöztek menyasszonyával, ahol színházi kritikusként dolgozott. Ekkor kezdte novelláit újságokban és folyóiratokban publikálni. 1928-tól sokat utazott, 1933-ban a nemzetiszocialisták hatalomátvétele után Amsterdamon, Zürichen és Prágán keresztül Párizsba emigrált, majd Amerikába. Ábrázolásmódjának időnkénti elnagyoltsága és regényszerkesztési gyengeségei ellenére is kiváló elbeszélő volt, akit intellektusa, morális érzékenysége és felelősségtudata a neves polgári humanisták közé emelt (Mephisto, A vulkán, Fordulópont).
Rozsda Endre (Rosenthál, 1913-1999)
magyar születésű szürrealista festőművész, fotográfus. Képeit a posztimpresszionizmusból kiinduló szemlélet határozta meg. Eleinte sejtelmesen finom és napfénnyel elárasztott tájképeket, vékonyan felvitt, nagyobb színfoltokra épülő portrékat festett. A továbblépést, az egyéni látásmód kialakítását egyelőre nem a természetelvű ábrázolástól való eltávolodással, hanem merész kivágások alkalmazásával, a pasztell lágyságú tájképek után hol komor és melankolikus, hol vibrálóan erős csendéletek alkotásával kereste. A leheletfinom színeket lassan felváltották az expresszív, egymás között feszültséget teremtő, erőteljes pirosak, sárgák, lilák. A hétköznapi tárgyak és emberek érzékeny bemutatása helyébe elnagyoltan megfestett, szuggesztív formák léptek (Ciklámen, Az igaz királya, Haláltánc).
Vavrinecz Béla (1925-2004)
zeneszerző, karmester, zenei vezető. 1943 és 1952 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzés és karmesterképző szakán folytatott tanulmányokat. 1974-től 1983-ig a Budapest Táncegyüttes zenei vezetője volt. A Duna Művészegyüttes zenei, illetve művészeti vezetőjeként 1957-58-ban, és 1960-61-ben, majd 1983-tól 1985-ig tevékenykedett.
Viola József (Lovai, 1927-2013)
költő, író, műfordító. 1947-ben színházi titkári tanfolyamot végzett. 1949-ben rajztanfolyamot végzett. Egy évvel később a hadseregben riporter és könyvtárosként dolgozott. 1979-1985 között a Kispesti Képző- és Iparművészeti csoport vezetője volt. 1985 óta önálló kiállításokat rendezett (Pisti nem köszön, Majd gondolj rám is, Gúzs az íróasztalon).
Maróti Lajos (1930–1982)
József Attila-díjas költő, író. 1961-től a Gondolat Kiadó lektora, 1970-től 1980-ig irodalmi vezetője volt. 1978-tól a Magyar Színházi Intézet főmunkatársaként dolgozott. 1972-ben a Nemzeti Színház bemutatta Az utolsó utáni éjszaka című darabját, majd 1981-ben a József Attila Színház az Egy válás története című művét. A modern magyar természettudományos esszé megteremtője.
Miszlay István (1930-2005)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, színházalapító, érdemes művész. 1951-től 1955-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán tanult, 1955-1959 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban dolgozott. 1959-1962 között a Szigligeti Színház rendezője, 1976-1982 között a József Attila Színház első embere volt. 1982-1990 között a Népszínház igazgatója volt, 1990-ben nyugdíjba vonult.
Margaret Atwood (Margaret Eleanor Atwood, 1939)
kanadai költő-, írónő. Az utóbbi idők egyik legelismertebb és legtermékenyebb regényírója, de mint költő is figyelemreméltó az irodalmi munkássága. Sok versét mítoszok és tündérmesék inspirálják, melyek iránt nagy érdeklődést mutatott gyerekkora óta. Novellái számos folyóiratban megjelentek (Jelentős pillanatok anyám életében, A szolgálólány meséje, A vak bérgyilkos).
David Hemmings (David Leslie Edward Hemmings, 1941-2003)
brit színész, filmrendező, producer. 1949–1956 között az English Opera Group szólistája volt. 1956-ban a Children Film Foundation szerződtette, kiállítást rendeztek festményeiből. 1961-től a Royal Court Theatre, a croydoni Ashcroft Theatre valamint a Hampstead Theatre színésze volt. 1972-től rendezett filmeket (Nagyítás, A könnyűlovasság támadása, Gladiátor).
Káldi Nóra (Krejniker Eleonóra Edit Mária, 1943–1993)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1967-től 1969-ig a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1983-tól haláláig a József Attila Színház tagja volt. Eleinte az alkatához illő – de többnyire nem túl kedves – naivák megformálója, később főleg karakterszerepeket alakított, rendszerint kosztümös színdarabokban és filmekben. Juhász Jácinttal évekig vezették a Cimbora című irodalmi magazint (Szerelem, Apám néhány boldog éve, Rohanj velem!).
Alan Dean Foster (1946)
amerikai író, forgatókönyvíró. 1968-tól kezdett novellákat írni különböző magazinoknak. Első megjelent írása egy H. P. Lovecraft stílusában írt levélnovella. Első regényét (The Tar-Aiym Krang) 1972-ben adta ki, amelyet sok humoros, néha pedig megrendítő és szívbemarkoló novella, regény, és publicisztika követett. George Lucas is felkérte a Csillagok háborúja regényváltozatának megírására (Kristálykönnyek, A nyolcadik utas: a Halál, Transformers).
Alan Moore (1953)
angol író, képregényíró. Az egyik első szerző, akinek munkáját „komoly” irodalomként ismerték el. A mainstream mellett fontos morális témákat is feldolgoz (Az őrzők, V mint vérbosszú, Különleges Úriemberek Szövetsége).
Elizabeth Perkins (Elizabeth Ann Perkins, 1960)
görög származású amerikai színésznő. A Nancy ül a fűben című televíziós sorozatban öt évadon keresztül alakította Celia Hodest. Női mellékszereplő kategóriában több alkalommal Golden Globe- és Primetime Emmy-díjakra jelölték.
Kárászy Szilvia (1962–2023)
zongoraművész. Tizenhárom évesen megnyert egy ifjúsági zongoristaversenyt, következett a konzervatórium, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, végül a freiburgi zeneművészeti főiskola, ahol 1990-ben szerzett diplomát. Ösztöndíjat nyert a freiburgi Staatliche Hochschule für Musik mesterképző szakára. 1994 óta rendszeresen készített harangjáték-átiratokat, saját kompozíciókat is.
Owen Wilson (1968)
amerikai színész és Oscar-díjra jelölt forgatókönyvíró. Jelölését a Tenenbaum, a háziátok című film forgatókönyvéért kapta, ám a közönség mégis inkább szerepeiről, elsősorban olyan vígjátékokból ismeri, mint az Új csapás, az Armageddon vagy az Én, a nő és plusz egy fő.
Róbert Gábor (1972)
színész. Színi tanulmányait a Madách Stúdióban kezdte, majd 1992-től a Gór Nagy Mária Színitanoda növendéke lett, 1995-ben végzett. Pályája 1995-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál indult. 2003-tól szabadúszó volt. 2004 és 2007 között a Nemzeti Színházban, 2021-2023 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja volt.
Chloë Sevigny (1974)
amerikai színésznő. A kölykökben figyeltek fel rá, a HIV-pozitív lány, Jennie szerepében. szerepelt a botránykönyvből készült Amerikai pszichóban. A fiúk nem sírnakban is bizonyította tehetségét, és számos díjat kapott.
Horváth Réka (1974)
színésznő. 1994-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház stúdiósaként indult színészi pályája. 1998-ban a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1996-tól 2003-ig és 2008-tól a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja.
Andris Nelsons (1978)
lett karmester. A 2003/2004-es szezonban 24 évesen lett a rigai lett nemzeti opera főkarmestere. A 2014/2015-ös szezontól a Bostoni Szimfonikus Zenekar főkarmestere, 2018-tól a Lipcsei Gewandhaus Zenekar karmestere is. 2020. január 1-jén ő vezényelte a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét. A Brit Birodalom Rendjének tisztje.
Ezen a napon halt meg:
Wilhelm Hauff (1802-1827)
német író, meseíró, a biedermeier korszak alakja. Három gyűjteményt (almanachot) adott ki meséiből, amelyek világszerte ismertté váltak. Például A gólyakalifa története, A kis Mukk története, A spessarti fogadó.
Lechner Lajos (1833-1897)
építészmérnök, az 1879-es árvíz által elpusztított Szeged városa Lechner tervei alapján épült újjá. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején 1849 tavaszán honvédként belépett az 52. honvédzászlóaljba és a világosi fegyverletételig Görgey Artúr hadtestében szolgált. 1854-től a budai Műegyetemen tanult, s mérnöki oklevelet szerzett, majd a budai építészeti igazgatóság szolgálatába lépett. Az 1879-es szegedi nagy árvízkatasztrófa után Tisza Lajos kormánybiztos hívta meg az elpusztult város újjáépítési terveinek elkészítésére.
Matthías Jochumsson (1835-1920)
izlandi költő, író, műfordító, az izlandi himnusz szövegírója. Az ország legnagyobb költőjének számított fél évszázadon át, sok izlandi őt tartja Izland nemzeti költőjének. A modern izlandi dráma megalapítójának is tartják, fő drámája a A törvényenkívüliek.
Marcel Proust (1871–1922)
francia regényíró, esszéista és kritikus, akit leginkább mint Az eltűnt idő nyomában című regény szerzőjét ismernek. A hétkötetes mű, melyet a 20. század egyik legjelentősebb regényeként tartanak számon, 1913–1927 között jelent meg – az utolsó három a szerző halálát követően. Ifjú korától írogatott, első munkái iskolai lapokban jelentek meg. 1896 júliusában jelent meg Gyönyörűségek és napok (Örömök és napok) című könyve, mely több korai írását tartalmazza. A könyvhöz Anatole France írt előszót. Olvasmányai révén finomítani kezdte nézeteit a művészetről, és a művész szerepéről a társadalomban: a művész felelőssége, hogy szembenézzen a természettel, következtessen lényegére, és magyarázza meg azt saját műalkotásában (Álmok, szobák, nappalok; Sainte-Beuve ellen; Guermantes-ék).
Lugosi Döme (1888-1945)
színháztörténész, író. 1912-től Szegeden élt. Foglalkozásából adódó hivatalos teendői mellett egész lelkét a városnak szentelte. Nevéhez köthető az első szegedi Színházi Újság, illetve a Szegedi Színpad, de 1928-1930 között a városi színházi zsebkönyv szerkesztése is. Közismert volt a bélyegek és érmék iránti vonzalma és tudása is. 1908-1913 között az első magyar színházi lexikonon dolgozott, az M betűig jutott; 1923-tól több színpadi művét is bemutatták (A szegedi színészet vázlatos története, A piaristák szegedi drámajátékai, A szegedi szabadtéri játékok története).
Man Ray (1890-1976)
amerikai dadaista és szürrealista képzőművész, divat- és portréfényképész, a dadaizmus és a szürrealizmus egyik meghatározó alakja, az avantgárd fotográfia jeles képviselője. Bár élete során nem sok elismerést kapott, a halála óta eltelt évtizedek alatt hírneve hatalmasat nőtt.
Paul Éluard (Eugéne Emile Paul Grindel, 1895–1952)
francia költő. 1913-ban jelent meg első verseskötete Premiers Poèmes címmel. Az első világháborút a fronton töltötte. Az 1920-as években csatlakozott a dadaistákhoz, majd a szürrealistákhoz, csoportjuktól az 1930-as évek végén eltávolodott a spanyol polgárháború miatt és politikai okokból. 1942-ben ismét belépett a Francia Kommunista Pártba, és részt vett a francia ellenállásban. A háborút követően aktív részt vállalt a nemzetközi kommunista mozgalomban, mint a kultúra követe (Mindent elmondani, Nappalunknál jobb az éjszakánk, A körülmények és a költészet).
Makláry János (1907–1980)
színész, érdemes művész. 1925-ben került be a Színiakadémiára bátyja ösztönzésére, azonban nem tartották tehetségesnek és ezért elbocsátották. Először Vígszínházban láthatta a közönség epizódszerepben 1927-ben, ezután kilenc évig vidéken játszott. 1942-től 1944-ig az Andrássy Színház művésze volt, majd 1945-ben került a Nemzeti Színházhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig játszott.
Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970)
szobrász- és éremművész. 1921–1926 között az Iparművészeti Iskolában tanult ötvösmesterséget. Tehetségére korán felfigyeltek, 1927–1933 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1932–1933 között olasz állami ösztöndíjjal Rómában, az Accademia delle Belle Artin tanult. Első jelentős köztéri alkotása a Pasaréti téri kút volt. 1943-ban, Zalaegerszegen, 28 művész részvételével megalakult a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör, amelynek egyik örökös tagja lett. Az 1960-as években egy ideig kedvenc témai: állatvilág, szent személyek és görög mitológiából való lények voltak (Apor Vilmos síremléke, Pingvinek, Őzes díszkút).
Cab Calloway (1907-1994)
amerikai dzsesszénekes, zenekarvezető, filmszínész. Louis Armstronggal, Vick Dickensonnal, Cozy Cole-lal és Ben Websterrel játszottak együtt. Cab Chick Webb stílusában dobolt és előadott négy darabot Gaiety, Baily és Goodlow klubjaiban. Majd belépett a Johnny Jones and his Arabian Tent Orchestra-ba és játszott az Arabian Tent Clubban is. Zenéje dixielandet és tiszta jazzt is tartalmaz (Snow White, The Blues Brothers).
Tardos Béla (Wachsmann, 1910–1966)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A Nemzeti Zenedében a zongoratanszakot végezte 1925–1931 között, 1932–1936 között Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a Zeneművészeti Főiskolán. Karnagyként kezdte zenei működését: munkásénekkarokat vezényelt. 1948-ban a Nemzetközi Bartók-versenyen díjat nyert I. vonósnégyesével. 1959-ben A város peremén című kantátájával a Magyar Rádió pályázatán I. díjat nyert.
Ned Rorem (1923-2022)
amerikai Pulitzer-díjas író, kimagasló avantgárd zeneszerző. Elsősorban invenciózus dalszerzőként vált ismertté. Több mint 400 dalt komponált, melyekben a zene és a szöveg tökéletes harmóniát alkotva egészíti ki egymást. 1976-ban Air Music című alkotása Pulitzer-díjas lett (The Lordly House, C-dúr nyitány, Our Town).
Kucs Béla (1925–1984)
Munkácsy Mihály-díjas szobrász. 1948 és 1953 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Már szentendrei lakosként 1965-ben megszervezte a Szentendrei Szoborparkot. 1949 óta kiállító művész. Számos egyéni kiállítása mellett jelentős csoportos kiállításon is részt vett. 150 művét Ózd városának adományozta (Lány akt madárral, Vízmerő lány, Tornázó fiúk).
Miklósy György (1925–2007)
Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, érdemes művész. 1945-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, 1949-ben végzett. Karrierje a Szegedi Nemzeti Színházban indult. 1956–1960 és 1983–1991 között adjunktusként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színpadi szerepei mellett számos filmben és tévésorozatban játszott mint színész vagy szinkronszínész, egészen haláláig (Meztelen diplomata, Csak semmi pánik, Napló apámnak, anyámnak).
James Coburn (James Harrison Coburn Jr., 1928–2002)
Oscar-díjas amerikai színész. Több mint hetven filmben szerepelt, pályafutása alatt mégis elkerülték a filmes díjak, pedig nem kevés ismert szerepet tudhatott magáénak. Azonban 1999-ben Oscar-díjjal jutalmazták a Kisvárosi gyilkosság nyújtott alakításáért, holott nem sok esélye volt erre (A hét mesterlövész, A midwayi csata, Végképp eltörölni).
Jákó Vera (1934-1987)
nótaénekesnő, előadóművész. Tanulmányait az Országos Szórakoztató Zenei Központban végezte. 1964-ben tűnt fel a Magyar Rádió egyik tehetségkutató versenyén. 1974-től Európában több országban vendégszerepelt. Későbbiekben szinte minden földrészen sikereket aratott. Előadásait a magas színvonalú éneklés és a kitűnő megjelenés jellemezte, amelyek egyben védjegyévé váltak.
Benkő László (1943-2020)
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zenész, billentyűs, zeneszerző, az Omega zenekar tagja. Az együttes első évtizedében szerepköre többször változott: kezdetben zongorán játszott, majd orgonán. 1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), az Éjszakai országút albumon fuvolán játszott. Szerzőként először a Varázslatos, fehér kő (1972) és a XX. századi városlakó című 1974-ben rögzített, és egy évvel később megjelent dalban szerepelt.
Michael Kamen (Michael Arnold Kamen, 1948–2003)
amerikai zeneszerző, hangszerelő, karmester, dalszerző és zenész. Filmzeneszerzőként és neves rockegyüttesekkel való együttműködéseivel vált ismertté. A neves Juilliard School hallgatója lett. Kezdetben balettekhez írt zenét. Első filmzenéjét Az arab összeesküvés című 1976-os hollywoodi mozifilmhez szerezte. Első rockzenei közreműködése a Pink Floyd 1979-es The Wall című albumának hangszerelési munkáiban való részvétele volt.
