Névnapok: Tivadar, Bozsidár, Bozsó, Bozsóka, Fedor, Nátán, Nátánael, Nátániel, Oresztész, Teodor, Tihamér, Ugocsa, Ugron
Események:
1811 – Karol Kurpiński lengyel zeneszerző Lucifer palotája (Pałac Lucypera) című négyfelvonásos operájának ősbemutatója a Varsói Operában.
1878 – a New York-i Szimfonikus Zenekar első előadása, Leopold Damrosch vezetésével. A zenekar riválisa volt a New 
York-i Filharmonikusoknak egészen addig, amíg 1928-ban egyesültek.
1885 – Edward Jakobowski angol zeneszerző Ermine című vígoperájának premierje a londoni Comedy Theatre-ben. Az opera szokatlan nemzetközi sikert aratott, egészen a huszadik századig.
1907 – a valaha felfedezett legnagyobb Cullinan gyémántot ajándékozzák VII. Edward királynak születésnapján. A Cullinan gyémánt a legnagyobb drágakő minőségű nyers gyémánt (súlya 3106 karát, 621,20 g), amelyet 1905. január 26-án fedeztek fel a dél-afrikai Cullinan városában.
1912 – Molnár Ferenc író, drámaíró A farkas című drámájának bemutatója a budapesti Magyar Színházban, Gombaszögi Fridával.
1971 – Londonban, a Royal Court Theatre-ben bemutatják David Storey angol író Az öltöző (Changing Room) című művét, majd New York-ban is bemutatják, ahol elnyerte az 1973-as évad legjobb darabjának járó New York-i drámakritikusok körének járó díjat.
1973 – Budapesten megnyílik a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza.
1984 – Wes Craven amerikai filmrendező Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street) című horrorfilmjének premierje az Egyesült Államokban. A főszerepben Heather Langenkamp és Robert Englund látható. Magyarországon 1990. január 11-én mutatták be a mozik.
1992 – a Goncourt-díjat (Prix Goncourt) Patrick Chamoiseau kapta a Texaco című művéért. Edmond de Goncourt – a 
sikeres szerző, kritikus és kiadó – az egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyományozta, amely 1903 óta ajánl fel díjat Edmond testvére és munkatársa, Jules Alfred Huot de Goncourt tiszteletére.
2015 – Amedeo Modigliani XX. századi avantgárd olasz szobrász és festő Fekvő akt (Reclining Nude, 1917) című festménye a második legmagasabb árverési árat érte el 170,4 millió dollárral.
2022 – régészek bejelentik, hogy felfedezték a legrégebbi megfejthető mondatot egy elefántcsontfésűn: „Kigyökerezze ki ez az agyar a haj és a szakáll tetveit”. A szöveg egy Kr.e. 1700-ból származó kánaáni írás az izraeli Tel Lachisból.
Megszületett Ivan Szergejevics Turgenyev (1818–1883) orosz író, drámaíró, költő, műfordító.
Dosztojevszkijnál három évvel, Tolsztojnál tíz évvel volt idősebb. A 19. század második felének e három meghatározó orosz írója közül ő állt legközelebb a nyugati szemlélethez, nagyrészt az ő munkássága irányította Nyugat-Európa figyelmét az orosz irodalomra. 15 évesen beiratkozott a Moszkvai Egyetemre, majd egy év után a Szentpétervári Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1834-től 1837-ig ókortudományt, orosz irodalmat, filológiát tanult. Az 1840-es évek orosz értelmisége számára a legfontosabb kérdés a jobbágyrendszerhez való viszony volt. Belinszkij és köre a jobbágyfelszabadítás híve volt; ezen az állásponton volt a fiatal Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Goncsarov mellett Turgenyev is, habár ők a mozgalomnak nem a forradalmi, inkább a mérsékeltebb, liberális szárnyához tartoztak. Kiemelkedő művei az Egy vadász feljegyzései című novellaciklusa, az Apák és fiúk, a Nemesi fészek, A küszöbön című regényei, az Első szerelem és az Aszja című kisregényei.
Meghalt Guillaume Apollinaire (Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky, 1880–1918) francia költő.
Az 1901 augusztusától egy évig a Rajna-vidéken dolgozott. Komoly hatással volt rá a német népköltészet, különösen a liedeket átszövő valóságfeletti elemek, valamint a szimbolizmus. Visszatérve Párizsba az avantgárd szellemi életének egyik meghatározó alakja lett, barátja volt többek között Pablo Picasso, Jean Cocteau, Erik Satie és Marcel Duchamp. 1911-ben csatlakozott a kubista mozgalom egy külön ágát képviselő Puteaux-csoporthoz. Első (próza)kötete L’enchanteur pourrissant címmel jelent meg, de az elismerést csak a következő, Szeszek című gyűjteménye hozta meg, amely addigi tizenöt éves munkásságának szinte minden szakaszából tartalmaz műveket, melyek közül így több még részben a szimbolisták hatását mutatja. 1913-ban jelent meg A kubista festők című tanulmánya, mely az akkor önállóvá váló irányzat egyik fontos szövege (Kubizmus, Egy ifjú Don Juan emlékiratai, Tizenegyezer vessző).
Meghalt Radnóti Miklós (1909–1944) Baumgarten-díjas költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, oklevelet 
szerzett magyar–francia szakos középiskolai tanár.
Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése. A Nyugat harmadik nemzedékének lírikusa. Költészetét az avantgárd – elsősorban az expresszionista – öröksége és az újklasszicista verseszmény határozzák meg, a késő modern kérdésirányok nem jelentkeznek az életművében. Első versei a húszas évek végén az avantgárd Kortárs című folyóiratban és a Jóság antológiában jelentek meg. Későbbi művei számos európai költőtársával vagy akár a szabadság fogalmának új értelmezést adó francia egzisztencializmussal párhuzamosan az általános korérzést fejezik ki. A korábbiaknál egyre nagyobb helyet kapnak verseiben a gondolati elemek. 1937 októberétől 1943. március közepéig vezetett Naplója lapjain jelen idejű közvetlenséggel ír életének eseményeiről, mindenkori környezetéről és természetesen az irodalomról. Nemcsak beszédes történelmi dokumentum ez; stílusának remeklései miatt is teljes értékű irodalmi alkotás. Tálas András hadapródőrmester négyfős kerete 1944 novemberében Abda község határában, a Rábca partján lőtte le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt (Pogány köszöntő, Járkálj csak, halálraítélt!, Eclogák).
Megszületett Kertész Imre (1929-2016) Nobel- és Kossuth-díjas író.
Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje. 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. Az 1955 és 1960 között létrejött írásaiban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-korszakbeli esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasította. Műveit számos nyelvre lefordították. Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága, Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága. Ugyanígy fontos az írásaiban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok kibékíthetetlensége (A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért, Gályanapló).
Meghalt Szilvási Lajos (1932-1996) József Attila-díjas író, újságíró.
1953-ban, a Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a korábbinál kissé merészebb hangvétellel próbálkozó Szabad Nép szerkesztőségébe helyezték. Nagy Imre 1955-ös leváltását követően azonban ő is áldozatul esett a klikkharcnak. A velencei állami gazdaságról írt, meg sem jelent cikke miatt fegyelmivel elbocsátották a laptól, majd a pártból is kizárták. 1956-ban pár nap késéssel csatlakozott az október 23-án alapított Igazság című lap szerkesztőségéhez. November 4. után pár hétig bujkált. Majd néhány hónapos hezitálást követően az MTI külpolitikai főosztályán lett rovatvezető és kiadványszerkesztő. Innen 1957 végén bocsátották el, mert az év nyarán Obersovszky Gyula perében Szilvási volt a mentőtanú. Romantikus-kalandos történetei, olvasmányos lektűrjei, melyek népszerűvé tették, saját megfogalmazásában „hobbi alkotások” voltak. A fennálló rendszert javíthatatlannak ítélve, nekilátott nagyívű történelmi tablója, a Jegenyék-ciklus megírásához, melyen egészen haláláig dolgozott (Appassionata, Albérlet a Síp utcában, Egymás szemében).
Ezen a napon született:
Johann Michael Bach (1648-1694)
német zeneszerző. 1665-től Arnstadtban volt udvari kántor, majd 1673-tól Gehrenben városi orgonista, mellette városi írnokként és hangszerkészítőként is dolgozott. Orgonakorálok, kantáták és motetták, valamint orgonára illetve csembalóra írt művei maradtak fenn.
Szentirmay Elemér (Németh János, 1836-1908)
zeneszerző, dalszövegíró. Azon kevés zeneköltők közé tartozott, akit Bartók Béla becsült, Kodály Zoltán pedig tanulmányozott és tanulmányozásra ajánlott. Bár más műfajokkal is próbálkozott, legtöbb műve zongorára és/vagy énekhangra írt dal, melyek száma meghaladja a másfél százat. Dalaihoz legtöbbször a szöveget is ő írta. A magyar zenei életben is tevékenyen részt vett (Csak egy szép lány, Sárga liliom, Ez a kis lány azt hiszi).
Pulszky Károly (1853-1899)
művészettörténész, író, akadémikus. Eredetileg orvosnak készült, de a művészettörténet tanulmányozására tért át, bölcsészdoktorátusát Lipcsében szerezte. Tanulmányai, cikkei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban, a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Akadémiai Értesítőben. 1881-től 1884-ig az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette (A magyar háziipari díszítményei, Az ötvösség remekei Magyarországon, A gellérthegyi nekropolis).
Marie Dressler (Leila Marie Koerber, 1869-1934)
kanadai születésű amerikai Oscar-díjas színésznő. Már 14 évesen el is kezdte színészi karrierjét, egy operatársulathoz csatlakozott. 1892-ben debütált a Broadwayen. Később elismert vidám operett színésznővé vált. A műfajban nem utolsósorban a molett testalkata tette ismertté, ami divatos volt akkoriban. 1914-ben főszerepet ajánlottak neki Hollywoodban a Tillie’s Punctured Romanceban, ahol partnere a frissen felfedezett Charlie Chaplin volt. Számára a hangosfilmek betörése nem jelentett problémát, erős hangjával szimpatikus és mogorva karaktereket is egyaránt el tudott játszani. Már elmúlt 60 éves, hamar Hollywood egyik legnépszerűbb színésznőjévé vált, a Min és Billben nyújtott alakításáért el is nyerte az Oscar-díjat legjobb női főszereplői kategóriában 1931-ben (Vacsora nyolckor, Emma).
Szemere Árpád (Strósz, 1878–1933)
operaénekes (bariton), rendező, kormányfőtanácsos. Mint műkedvelő egy ízben Pécelen, az egykori Szemere szállóban sikert ért el a Falu rossza Göndör Sándor szerepében, ami elhatározott lépésre ösztönözte: tehetségét a színészetnek szentelte ezután. Elvégezte a Zeneakadémiát 1897-ben. 1898. május 8-án fellépett az Operában Romeo és Julia Páris szerepében. Mint magánénekes 1904. január 1-jétől megszakítás nélkül működött az európai hírű műintézetnél, melynek egyik erős oszlopa volt 1923. február 28-án kinevezték az intézet örökös tagjává, 1926 és 1933 között az Operaház főrendezőjeként működött.
Bory Jenő (1879-1959)
műépítész, szobrászművész. Leghíresebb alkotása a „magyar Tádzs Mahal”-ként emlegetett székesfehérvári Bory-vár. Szobrásznövendék lett Strobl Alajos mellett, festészetet pedig Székely Bertalannál tanult. Művészi pályája alatt portrékat és virágcsendéleteket festett (Jézus szíve templom és Püspökkút – Székesfehérvár, Szent István-kút – Kaposvár).
Velemir Hlebnyikov (1885-1922)
orosz, szovjet költő, író. Az orosz avantgárd (futurizmus) egyik kiemelkedő alakja. 1906-1922 között nagy formátumú, híressé vált poémákat írt, amelyek képesek voltak megjeleníteni mind a történelmi időt, mind a kor mítoszvilágát. Hlebnyikov avantgárd frissességgel újította meg az orosz költői nyelvet (Zangezi; Tükrök kacagása; Usza-gali, a vadász).
Uray Tivadar (1895–1962)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. Már 1916-os vizsgaelőadásával felhívta magára a színházi szakma figyelmét. Először a Modern Színpadon lépett fel, majd 1917-ben szerződtette a Nemzeti Színház. 1923–1948 között ismét a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja, de 1928-ban fellépett a Vígszínházban, 1945-ben a Művész Színházban és 1948-ban a Madách Színházban is, ahol 1950-től játszott. Nagy jellemábrázoló tehetségű, sokoldalú művészegyéniség volt. Elegáns fellépés, tiszta beszéd, biztos stílusérzék jellemezte. Harmonikus belső magatartása miatt a szerelmes hősöktől a tragikus szerepekig minden alakítását hitelesen tudta megformálni. A szakma dicsérte komédiázóképességét, ironikus emberségét, a tragikomikus helyzetek iránti érzékenységét (Segítség, örököltem!, Különös házasság, Semmelweis).
Fenyő László (Friedmann, 1902–1945)
Baumgarten-díjas költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. 1944 végén a Gestapo elfogta, megkínozta, majd visszautalta munkaszolgálatos egységéhez, amely hamarosan 701.303. szám alatt védett lett, mégis több századdal együtt Nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény géppuska-sortűzzel végzett vele és számos társával (Elveszett évek, Elítélt, Városliget).
Erika Mann (1905-1969)
német színművész, író, Thomas Mann leánya. 1931-ben autószerelést tanult, és Ricki Hallgartennel együtt benevezett az Európát átszelő 10 000 km-es autóversenyre, amit meg is nyertek. A nacionalizmus erősödése a politika felé irányította. 1935-ben Joseph Goebbels utasítására megfosztották német állampolgárságától. 1943/44-ben az amerikai hadsereg tisztje, és haditudósítóként volt jelen Európában, Egyiptomban, Iránban és Palesztinában. Apja halála után az írói hagyatékkal foglalkozott, 1961 és 1965 között kiadta Mann levelezését három kötetben.
Lakatos Demeter (Mitica Lacatuşu, 1911–1974)
az első híres moldvai csángó költő, az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője. Csak halála után, 1986-ban jelenhetett meg Budapesten verseskötete Csángó strófák címmel. 2009-ben megkapta posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címet (Csángó strófák, Búcsú az ifjúságtul, Csángú országba).
Jurik Júlia (Járay Jutka, 1914–1986)
Jászai Mari-díjas színésznő. Szegeden gyermekszínész volt. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában végezte színészi tanulmányait. 1948–1949 között a Győri Nemzeti Színházban lépett fel. 1949–1950 között ismét Szegeden szerepelt. 1951–1953 között a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 1953–1969 között az Állami Déryné Színház tagjaként jellemszerepeket alakított.
Hedy Lamarr (1914-2000)
osztrák születésű amerikai színésznő, feltaláló. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott a Pénz az utcán című filmben. Ausztria német megszállásakor Londonba szökött férjétől, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba ment. Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget (A különös asszony, Hölgy útlevél nélkül, Párizsi szeretők).
Dorothy Dandridge (Dorothy Jean Dandridge, 1922–1965)
amerikai színésznő, énekesnő, az első afroamerikai személy, akit Oscarra jelöltek. 1983-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Berényi Ferenc (1927-2004)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1949-től 1953-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, 1954-től a magyar állami kiállítások rendszeres résztvevője volt. 1961-ben alapító tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1975–1982-ig Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. Művészetében az ú.n. alföldi festészet motítivumai dominálnak, konstruktivista elemekkel ötvöződve, ahol az alföldi emberek mindennapi munkái, szerszámai, falusi udvarok és tájak jelennek meg, erősen redukált forma- és színvilágban. Kései alkotásai közel állnak a konstruktivista, néha az absztrakt képformáláshoz (Itthon, Földmunkások).
Anne Sexton (Anne Gray Harvey) 1928–1974)
amerikai költő, író. Legfőbb témái között szerepel a tipikus női témák és a depresszióval való hosszú küzdelme. 1967-ben Pulitzer-díjat kapott.
Kolosváry Bálint (1928)
grafikus, festő. A század első felében működő szabadiskolák laza, olykor bohém művésznevelése helyett a megélhetést biztosító alkalmazott grafika szigorú és módszeres elsajátítása volt a célja. 1947-1948-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Munkásságában jelentős helyet foglal el a grafikusi, könyvillusztrátori tevékenység. Több évtizeden át könyvborító-tervezéssel és illusztrálással foglalkozott. Festményeinek természetábrázolására jellemző, hogy a természeti motívumokat legtöbbször az elemi geometria formáira redukálva ábrázolja (Éjszaka, szitanyomat; Keszthelyi utca; Pihenő akt).
Carl Sagan (Carl Edward Sagan, 1934-1996)
amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus, békeaktivista és rendkívül szuggesztív ismeretterjesztő volt. Ő volt a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a helyünk a világegyetemben. Élete kései szakaszában alkotott műve, a Kísértetjárta Föld, avagy a Tudomány, mint gyertya a sötétben egész tudományos munkásságának ars poeticáját foglalja össze. Ebben a szkepticizmust, a kritikus gondolkodást tudományos módszerként aposztrofálja és az olvasóknak olyan módszereket ajánl, melyekkel a felfedezések, tudományos magyarázatok tesztelhetők, és a megtévesztő, vagy csaláson alapuló eredmények kiszűrhetők (Az Éden sárkányai, Korok és démonok, Broca agya).
Papachristos Andreas (1937–2019)
görögországi születésű makedon nemzetiségű, Magyarországon tanult szobrászművész. 1948-ban érkezett húgával, Papahrisztova Olgával Magyarországra, azzal a vonattal, amely 3000 görög gyermeket menekített hazánkba. 1962-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1969-től szentendrei új művésztelepen dolgozott, 1982 óta felváltva élt Görögországban és Magyarországon. Főként kőszobrokat, a klasszikus görög szobrászat által ihletett stilizált figurákat, figuraegyütteseket, portrékat készített.
Bille August (1948)
dán filmrendező, operatőr. Építészetet, majd fotózást és dokumentumfilm-rendezést is tanult, később operatőr lett. 1978-ban készítette el első filmjét, a Mézesheteket (Az ifjú Indiana Jones kalandjai, Nyomorultak, Éjféli gyors Lisszabonba).
Dózsa Imre (1941–2024)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművész, balettpedagógus, balett- és színházigazgató, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, egyetemi tanár. 1963-ban balettpedagógusként is lediplomázott az Állami Balett Intézetben. 1979-ben az Állami Balett Intézet igazgatója, majd 1983–1991 között a Táncművészeti Főiskola főigazgatója volt. 1989–1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatói posztját is betöltötte. 1993-tól az Észak-Karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestere, 1994-től a Svéd Királyi Balett, 1994–95-ben pedig a Cullberg Balett vendég balettmestere volt. 2001-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 2003-tól mesterművésze.
Sonja Kirchberger (1964)
osztrák filmszínésznő, táncos, modell, televíziós személyiség. 1988-ban Robert van Ackeren német filmrendező felkérte Kirchbergert, hogy játssza el a főszerepet a Vénuszcsapda című erotikus filmben és ezzel elindult Kirchberger filmes karrierje. Azóta számos filmben és tévésorozatban szerepelt, a 90-es években a német filmipar egyik legismertebb színésznőjeként tartották számon, emellett a színházi szerepeket is elvállalt (A misztikus kard kalandorai, Szerelem és halál Jáván, Éld az életed).
Teryl Rothery (1965)
kanadai színésznő. Karrierje a Bye Bye Birdie című musicallel kezdődött tizenhárom éves korában. Legismertebb szerepe dr. Janet Fraiser a Csillagkapu című filmsorozatban 1997-től 2004-ig.
Tóth Auguszta (1967)
Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. Az 1990-es években főként televíziós sorozatok szereplőjeként vált ismertté, de mozifilmekben és nagyon sok színházi előadásban is játszott, továbbá szinkronszerepeket is vállal. 2010-ben a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja lett. A 2013-as őszi szezontól a Nemzeti Színházban játszik. 2016-ban egy énekes lemeze is megjelent (Boldog békeidők, Isten madárkái, Üvegtigris 3.).
Eric Dane (Eric T. Melvin, 1972)
amerikai színész. Főként televíziós sorozatokban tűnt fel. A Grace klinika című kórházi drámasorozattal lett világhírű. Emlékezetes alakítása volt még Jason Dean a Bűbájos boszorkák című fantasy-drámasorozatban (Valentin nap, X-Men: Az ellenállás vége, Tökös srác).
Ezen a napon halt meg:
William Camden (1551-1623)
angol történész és heraldikus. 1575-ben a westminsteri iskola tanára lett, ami lehetővé tette számára, hogy a nyári szünetek alatt sokat utazzon az országban és történeti kutatásokat végezzen. 1593-tól négy évig az iskola igazgatója volt, majd Clarenceux címerkirálya lett. Erzsébet királynő uralkodásának történetét 1607-ben kezdte és 1615-ben jelentette meg. További művei közé tartozik egy görög szótár.
Aert van der Neer (1603?–1677)
a holland aranykor tájfestője. Kortársai árnyékában élt, amatőr festőnek számított. Főként éjszakai jelenetekre specializálódott, amelyeket csak a holdfény és a tüzek világítanak meg, de a havas téli tájak is a témái közé tartoztak. Képei nem ritkák és kevésbé értékesek a piacon, mint kortársaié, de mivel sajátos bájjal rendelkeznek, nagyon keresettek a gyűjtők körében.
Giovanni Battista Piranesi (Giambattista Piranesi, 1720-1778)
itáliai rajzművész, rézmetsző, építész, művészetelmélettel is foglalkozott. Az ókori Róma és környéke épületeit ábrázoló nagyméretű rajzaival öregbítette Róma hírnevét, ösztönözte a klasszikus korszak régészeti kutatását és a klasszicista stílusirányzat kialakulását. Nagyon sok és terjedelmes dokumentációt hagyott hátra római és Róma környéki, corai és paestumi antik építményekről és használati eszközökről, amelyeket a művészek Európa szerte példaanyagként tartanak számon.
Ruszek József (1779-1851)
író, nyelvész, veszprémi kanonok. Nagy ellensége volt a nyelvújításnak, része volt a Mondolat közrebocsátásában 1813-ban.
Magyar László (1818-1864)
utazó, földrajzi író, akadémikus. Különböző hajókon szolgálva bejárta a Karib-tengert. Főleg rabszolgaszállító hajókon szolgált Madagaszkártól a Nyugat-indiai szigeteken át Havannáig. Kutatási anyagát, útleírásait, az általa készített térképeket hazaküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Ezekből 1859-ben az Akadémia kiadásában jelent meg könyve, „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849–1857. években” címmel.
Gyulai Pál (1826–1909)
irodalomtörténész, költő, író, egyetemi tanár, műkritikus, akadémikus. Az irodalom terén autodidakta módon képezte magát. Az 1840-es években az Erdélyi Hiradóba dolgozott. Megismerkedett a magyar szépirodalom akkori költőivel, akik közül Vörösmarty tette rá legmélyebb hatást. Megismerkedett Arannyal, Csengery Antallal, Eötvös Józseffel, Pákh Alberttel és többi jelesünkkel, ami jótékonyan hatott az ifjú költőre. A Nemzeti Színház állandó drámabírálója, a Kisfaludy Társaságban felolvasásain kívül a népköltészeti gyűjtemény újra megindításával szerzett nagy érdemet (A magyar irodalom története. 1807–1830, Petőfi költészete, Az első magyar komikus).
Pecz Vilmos (1854-1923)
nyelvész, klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1876-ban klasszika-filológiából tett tanári vizsgát, 1878-ban görög, latin és német filológiából doktori szigorlatot szerzett. A Budapesti Philologiai Társaság 1875-ben rendes tagjává, 1887-ben első titkárává választotta. Az újgörög filológia tanulmányozása céljából az 1892/1893-as tanév első felében tanulmányutat tett Görögországban. Ez alkalommal meggyőződött arról, hogy az ógörög és latin filológiát egyesíteni kell a közép- és újkori görög, valamint latin filológia tanulmányozásával.
Rosenberg Zsigmond (Sigmund Romberg, 1887–1951)
magyar származású zeneszerző volt, operettjei tették ismertté. Bécsben mérnöknek tanul, de zeneszerzés és összhangzattan órákat is vesz ott töltött évei alatt. Barátja Kálmán Imrének és Lehár Ferencnek. 1909-ben kivándorol az Egyesült Államokba. Korai munkái közül fontos megemlíteni a Blossom Time című darabot, amely Franz Schubert életéről szól, és nagy sikerrel játszották. Kései munkái, mint az Up in Central Park már közelebb állnak az amerikai musical-hagyományokhoz, de kevésbé voltak sikeresek, emellett számos filmzenét is szerzett (The Desert Song, The New Moon, Sunny River). ––> Az elfeledett magyar hírességek arcképcsarnoka
Mécs László (Martoncsik József, 1895–1978)
Corvin-koszorús premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő. 1915-től jelentek meg versei. 1923-ban jelent meg első műve, a Hajnali harangszó. Megfordult Franciaországban, és a Benelux államokban, ekkor találkozott Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–42-ben a Vigilia főszerkesztője volt. Népszerűsége határtalan volt, mind vallásos, mind közéleti emberek szemében. Költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetésjelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti (Rabszolgák énekelnek, Bolond Istók bábszínháza, Piros csizmán őszi harmat…).
Toncz Tibor (~ László, 1905–1979)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, karikaturista, könyvillusztrátor. Rajzaiban néhány, elegáns könnyed vonallal emberi sorsokat, konfliktusokat tudott humorosan elmondani. Könnyedén odavetett, impresszionista vonalakkal, kalligrafikusan dolgozott. Franciás, lezser, mondén rajzokat készített, hosszú lábú, szép nőket rajzolt, elegáns, jó kompozíciójú rajzoló volt.
Koffán Károly (1909-1985)
grafikus, ornitológus, művészpedagógus, érdemes művész. 1933 és 1939 között Párizsban élt, bábosként néhány évig közreműködött az Arc-en-Ciel bábegyesület tevékenységében. Az ember tragédiája 1937-es előadásában is részt vett, valamint Thanatos, az utazó című előadáshoz ő készítette a bábukat. Hazatérését követően a bábozással felhagyott. Kiemelkedő alkotása a De Profundis című metszetsorozat, ezt 1940-ben könyv formájában is kiadták. Egyéni technikájú, csendéletet ábrázoló monotípiákat és monogravűröket is készített.
Hlatky László (1911-1982)
színész. 1931-ben végezte el az Országos Magyar Színművészeti Akadémiát, oklevelére a Herczeg (Hlatky) László nevet írták. Békeffi László Pódium Kabaréjába szerződött. 1934-ben a Király Színház tagja, majd az Országjáró Kamaraszínház vezető művésze lett, amelynek alapítója volt. A kamaraszínház színészei mind az elcsatolt területről érkeztek. A háború után rövid ideig a Pódium Kabaré gazdasági igazgatója volt. Ezt követően a Vígszínház illetve az utód Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette. 1955-től haláláig a Vidám Színpad tagja volt (A selejt bosszúja, Én és a nagyapám, Ripacsok).
Szendrő Ferenc (1911-1994)
színházrendező, színházigazgató, színházalapító, érdemes művész. 1930-tól a munkás-kultúrmozgalom egyik vezető személyisége volt. Jelentős szerepet játszott a munkásszínpadokon. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház, majd a budapesti Ifjúsági Színház és Úttörő Színház igazgatója volt. 1957-ben megalapította az önálló Irodalmi Színpadot, melynek igazgatója volt nyugdíjazásáig.
Dylan Thomas (Dylan Marlais Thomas, 1914–1953)
walesi költő és prózaíró. Már életében nagy népszerűséget szerzett, amiben nagy szerepe volt harsány megjelenésének, ragyogó felolvasásainak. Verseire így jellemző a romantikus sokszínűség mellett az erős zeneiség. A második világháború alatt a BBC megbízásából egy dokumentumfilmes csoporttal járta be a harctereket. A háború alatt alakult ki szenvedélye a versfelolvasás és a játék a hangjával. Élete utolsó hat évében mindössze hat verset költött (Rebeka leányai, A csontnak partjain, A sziget).
Yves Montand (Ivo Livi, 1921-1991)
olasz-francia francia sanzonénekes és filmszínész. Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában, de hamar kezdte vonzani a film is. A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére, filmezett Amerikában is (A nagy verseny, Felszarvazták őfelségét!, A bűn árnyékában).
Bárdos Kornél Albert (1921-1993)
katolikus pap, ciszterci szerzetes, egyházkarnagy, zenetörténész. 1945-49-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakon végzett és doktorált. Közben 1946-50 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskola egyházzenei, illetve középiskolai ének- és zenetanárképző szakát is elvégezte. 1967-ben a zenetudományok kandidátusa, 1987-ben doktora. Fő kutatási területe a 16-18. század magyar zenetörténete (A tatai Esterházyak zenéje, Győr zenéje a 17-18. században, Magyarország Zenetörténete)
Fitz Jenő (1921-2011)
Széchenyi-díjas történész, régész, numizmatikus, Gorsium feltárója. 1949 és 1985 között ő volt a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatója. A Székesfehérvár közelében lévő Gorsium római kori romterületen végzett feltárásokat.
Tarbay Ede (1932-2019)
József Attila-díjas dramaturg, író, műfordító, költő, egyetemi oktató. Tarbay Ede római katolikus vallása mélyen átszőtte a felnőttnek szóló irodalmi munkásságát. Emiatt szocializmus alatt, munkáiból csak gyermekversei és gyermekirodalmi művei váltak ismertté. A korábban a Kádár rendszer által szándékosan háttérbe szorított, felnőtt közönségnek szóló költeményeit és munkáit döntő részt a rendszerváltás után publikálta (A kis bice-bóca; Csoszogi, az öreg suszter; Varjúdombi mesék).
Stieg Larsson (1954-2004)
svéd író, újságíró, ő volt az első író, akinek e-könyv formátumú könyveiből több mint egymillió példányt adott el az Amazon Kindle-boltja. 2006-ban szintén rendkívül népszerűnek bizonyult. Regényeit nyolc nyelvre fordították le. 2008-ban a világ második legnépszerűbb szerzője volt (A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik, A kártyavár összedől). ––> Vigyázat, függővé tesz!
