Névnapok: Nándor, Alárd, Berény, Federika, Ferdinánd, Fernandó, Frida, Friderika, Izsák, Joel, Laura, Lauretta, Lora, Lorella, Lorett, Lúciusz, Pál, Pável, Péter, Pető, Pósa
Események:
1845 – bemutatják Richard Wagner Tannhäuser (és a wartburgi dalnokverseny, Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg, WWV 70) című háromfelvonásos operáját a drezdai Hoftheaterben. Magyarországon 1862. március 6-án mutatták be a pesti Német Színházban (Nottheater), németül, és 1871. március 11-én magyarul, id. Ábrányi Kornél fordításában a pesti Nemzeti Színházban.
1900 – Henry Ossawa Tanner Franciaországban alkotó amerikai festő ezüstérmet nyer a párizsi Exposition Universelle 
kiállításán. Ő volt az első afroamerikai festő, aki nemzetközi elismerést szerzett.
1901 – Edward Elgar késő romantikus brit zeneszerző öt részből álló Ünnepi és alkalmi indulók (Pomp & Circumstance Marches) zenekari műve első két részének (1. D-dúr induló, 2., d-moll induló) premierje Liverpoolban, Alfred Rodewald vezényletével a Liverpool Orchestral Society előadásában.
1972 – Heinrich Böll megkapja az Irodalmi Nobel-díjat.
1990 – a Farkasokkal táncoló (Dances with Wolves) című amerikai film premierje Washingtonban, Kevin Costner rendezésében és főszereplésével. Az amerikai polgárháború idején játszódó western-eposz 1991-ben hét Oscar- és három Golden Globe-díjat nyert.
2020 – 512,9 millió jüanért (77 millió dollárért) kelt el egy pekingi aukción a Wu Bin által készített, Ming korszakból származó Ten Views of Lingbi Rock (Tíz kilátás a Lingbi-sziklára) tekercs-festménye, ami egy klasszikus kínai alkotásért kifizetett összeg új világrekordja.
Meghalt Jonathan Swift (1667–1745) angol születésű ír szatirikus író, esszé- és politikai pamfletíró.
Legismertebb műve a Gulliver utazásai című regénysorozata. 1695-től Sir William Temple alkalmazásába állt, ebben az időben fejezte be első nagyobb művét, a Hordómesét. Irodalmi pályafutása 1701-ben kezdődött, a név nélkül kiadott Dissensions in Athens and Rome-mal. A korábban írt két művének megjelenésével Swift elkötelezte magát az írói pálya mellett. Izgalmas, udvariatlan és különc embernek tartották, különcsége leginkább a dr. Shit álnéven az emberi ürülékről írt értekezésben mutatkozott meg (A könyvek csatája, A rőfös levelei, A politikai hazugság művészete).
Megszületett Tihanyi Lajos (1885–1938) avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhely tagja.
Nagybányán festett, de nem tagolódott be az iskolába, a szabad iskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Stílusa Cézanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt. Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszültségeit kutatta. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött, majd Párizsba költözött át. Az ottani művészvilág hamar befogadta. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus jegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig (Fürdőzők, Tájkép híddal, Beszélgetők).
Megszületett Miguel Angel Asturias (Rosales, 1899–1974) Nobel-díjas guatemalai író, költő, diplomata.
Miután befejezte tanulmányait barátaival 1922-ben egy népiskolát alapított, ami lehetővé tette a szegényebb rétegek képzését. 1923-ban Európába utazott, hogy egyetemi tanulmányokat végezzen. Az egyetemi évek után egy ideig Párizsban maradt és körutazásokat tett Európában, ellátogatott Palesztinába és az Amerikai Egyesült Államokba. Ebben az időben jelentek meg első irodalmi művei. 1930-ban tett szert nemzetközi hírnévre a „Guatemalai legendák” című könyvével. 1933-ban visszatért Guatemalába. Jorge Ubico diktátor megdöntése után 1944-től diplomáciai szolgálatot teljesített. 1940-es évek végén Argentínában, majd El Salvadorban lett nagykövet. Ebben az időben sok műve került kiadásra, amik a diktatúra idején nem jelenhettek meg. 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal értékelték irodalmi tevékenységét, a Banán-trilógiának nevezett három regényből álló ciklust (Elnök úr, Az a félvér nőszemély, Forgószél).
Ezen a napon született:
Domenico Gabrielli (1659? – 1690)
olasz barokk zeneszerző és virtuóz csellista. Bologna városában született, az itteni San Petronio templom zenekarának lett a zenésze, majd később a Bolognai Filharmóniai Akadémiai is a tagjai közé választotta. Számos operát és egyházzenei darabot komponált, de elsősorban a csellóművei mutatkoztak nagy hatásúnak és maradandónak. Mint a cselló első nagy mestere írta be a nevét a zenetörténetbe.
Auguste Lumière (Auguste Marie Louis Nicolas Lumière, 1862–1954)
francia mérnök, aki feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszott a fotográfia és film történetben. Nevét többnyire együtt emlegetik testvérével, Louis Lumièreel (Lumière fivérek). Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt.
Góth Sándor (Gutfreund, 1869–1946)
színész, rendező, műfordító, színészpedagógus. A Színművészeti Akadémiát 1887–1891 között végezte el. A tragikus szerepektől a karakterszerepekig mindent el tudott játszani. Öntudatos volt minden alakítása, színpadi figurái egy-egy tanulmány eredményei voltak, amelyek eredetinek, újnak és meglepőnek hatottak.
Földessy Gyula (Feldmann, 1874-1964)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, akadémikus. Az 1910-es években Ady Endre szűkebb köréhez tartozott. 1911-ben lett kötetei gondozója, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1919-ben publikálta első írását Adyról. Kiadta a költő fiatalkori verseit, hátrahagyott munkáinak Az utolsó hajók című gyűjteményét, válogatott cikkeit, tanulmányait és összes költeményeit. Goethe Faustjának fordítójaként is ismert (Petőfi elbeszélő költészete, Ady-tanulmányok, Ady minden titkai).
Umberto Boccioni (1882-1916)
olasz festőművész, szobrász, a futurizmus vezető művésze és teoretikusa. Velencében tanulmányokat kezdett a Képzőművészeti Akadémián, majd 1907-ben Milánóba költözött. Közben persze festett, kereste azt az utat, amely rövidesen logikusan vezetett el a futurista művészethez (A felemelkedő város, Szimultán látványok, Egy palack kibontakozása a térben).
Forrai Miklós (1913-1998)
Liszt Ferenc-díjas énektanár, karmester, karnagy, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1941–1988 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. 1941–1942 között a Budapesti Egyetemi Énekkart vezette. 1973–1991 között a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, 1991-től társelnöke volt.
Vészi Endre (1916–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő. Első verseskötete 1935-ben jelent meg. Első regénye, a Felszabadultál 1937-ben elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok foglya, 1945-ben tért haza. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal (Tériszony, A hosszú előszoba, Angi Vera).
Emil Gilelsz (1916-1985)
ukrán zongoraművész. Szvjatoszlav Richter mellett a legismertebb szovjet zongorista. Elismerést aratott kiváló játéktechnikájával, fegyelmezett előadásmódjával, gazdag és csiszolt tónusával. Széles körben elfogadott vélemény szerint a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze.
Katona Ferenc (1925-1989)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, színházelméleti író. 1955-1962 között a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója volt. Itt megszervezte az intézmény operatagozatát, valamint közreműködött a Pécsi Balett elindításában. 1962-1964 között a budapesti Petőfi Színház igazgatója, 1965-1976 között a Színháztudományi Intézet osztályvezetője volt.
Manolo Escobar (1931-2013)
spanyol tánc- és népdalénekes, színész. A spanyol népzene egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Az 1970-es években vált népszerűvé az Y viva España („S éljen Spanyolország”) című dalával, amely eredetileg egy belga sláger spanyol nyelvű feldolgozása. Dalaiból számos válogatásalbumot készítettek, emellett több spanyol zenés filmben is szerepelt. Az 1980-as évek elején színészi pályafutását befejezte, utána csak énekesként tevékenykedett.
John le Carré (1931-2020)
angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb alakja. 1958-ban tiszti rangot kapott az MI5-nál. Ügynököket irányított, kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és betöréseket hajtott végre. Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye. A kommunizmus bukása után regényei témája megváltozott: történetei helyszínéül többek között szovjet utódállamokat, Közép-Amerikát, illetve az utóbbi időben Afrikát választotta (A kém, aki bejött a hidegről; A panamai szabó; Az elszánt diplomata).
Rózsa János (1937)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. Az Objektív Stúdió művészeti vezetője volt, betöltötte az Európai Filmrendezők Szövetségének elnöki posztját, s tagja lett az Európai Filmakadémiának (Gyerekbetegségek, Boszorkányszombat, Csiribiri).
Vu Tien-ming (1939-2014)
kínai producer és filmrendező, a kínai filmművészet 1960-as-1980-as évek negyedik generációs rendezőinek egyike. Filmjeinek szereplői mindig mély érzelmekkel teliek, szeretetet és szenvedélyt mutatnak mind az emberek, mind a szülőföld iránt (Az öreg kút, A lótolvaj, A király maszkja).
Sándor Pál (1939)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes és kiváló művész. Évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 24 nemzetközi rangos szakmai elismerése közül a legjelentősebbek a Berlini Ezüst Medve, a Cannes-i Fipresci-díj, a Chicago-i Ezüst Hugo és a Karlovy Vary-i Kritikusok Díja (Szeressétek Odor Emiliát!, Régi idők focija, Ripacsok).
Sir Michael Gambon (1940–2023)
ír színész. Tanulmányait a londoni Royal Academy of Dramatic Art intézményben végezte el, majd a National Theatre alkalmazásába állt. Az 1980-as évek közepéig szinte csak tévéfilmekben és sorozatokban kapott lehetőséget. 1985-ben tűnt ki Glenda Jackson és Ben Kingsley partnereként a Páncél mögött című filmdrámában (A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője; Az ügynökség; Harry Potter filmek [Dumbledore]).
Philip Pullman (1946)
brit író, Az Úr sötét anyagai trilógia szerzője (Északi fény, A borostyán látcső, A por könyve).
John Lithgow (John Arthur Lithgow, 1945)
amerikai színész, zenész, író, költő és énekes. Pályafutása során – egyéb díjak és jelölések mellett – két alkalommal jelölték Oscar-díjra és öt alkalommal Grammy-díjra, emellett öt Primetime Emmy-díjat és két Golden Globe-díjat is megnyert. A filmezés mellett színpadi színészként is aktív Lithgow Broadway és musicaldarabokban is gyakran fellép (A Pelikán ügyirat, Narancsvidék, A könyvelő).
Bánsági Ildikó (1947)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Játszott a Szigligeti Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a Budaörsi Játékszínben is. 2013-tól 2020-ig ismét a Nemzeti tagja. 2014-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Ereszd el a szakállamat!, Napló gyermekeimnek, Szabadság, szerelem).
Krenner István (1948)
autodidakta grafikus, karikaturista. 1963 óta rajzol karikatúrát, először ifjúsági lapokban, majd a Ludas Matyinál. 1984-1997 között Föld S. Péterrel több mint 20 szatirikus kiadványt készített. 1998 óta a Súlyos című ifjúsági vicclap szerkesztője, és ugyanebben az évben önálló grafikai reklámcéget alapított. 1999-2001 között a Playboy karikatúra szerkesztője volt (Sok a szöveg…, Jó játék az akvárium, Erotikus nemi szex).
Kiss Péntek József (1951-2018)
felvidéki magyar író, rendező, tanár. 1999 és 2003 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója. Élete folyamán hol színikritikusként, hol egyes produkciók alkotó résztvevőjeként, de leginkább a szlovákiai hivatásos színjátszás legfontosabb bázisát és utánpótlását adó amatőr mozgalom egyik prominens képviselőjeként, rendezőjeként és szervezőjeként volt jelen (Vészirat, Privát retró, Életpor).
Janicsák István (1953)
előadóművész, zenész, dalszövegíró. Írónak készült, novellákat, verseket publikált. 1986 óta a Z’Zi Labor együttes vezetője, valamint a dalszövegek szerzője (Zizi bolygó titka; Ördögfiókák; Szerelem, nagyon hijányzol avagy Kis magyar etnográcia).
Tunyogi Péter (1960)
színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját Debrecenben, a Csokonai Színházban kezdte. 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház művésze.
Jon Favreau (Jonathan Favreau, 1966)
amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, író. 1984-ben kezdett a Queens College-ban, de 1987-ben kimaradt az egyetemről. Ezután Chicagóba költözött; itt humoristaként különböző színházakban lépett fel. Első filmszerepét 1993-ban kapta meg (Zathura – Az űrfogócska, Bosszúállók, A séf).
Nyári Szilvia (Kovács, 1973)
színésznő. 1997-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakára. 2001-ben diplomázott le, ezután a Csiky Gergely Színházhoz szerződött Kaposvárra. 2023-tól a színház művészeti tanácsának tagja.
Litkai Gergely (1976)
Karinthy-gyűrűs humorista, forgatókönyvíró, főszerkesztő. Számos kabaréműsor konferansziéja, önálló betétek szerzője a Rádiókabaréban. Rendszeresen publikál. Az első magyarországi stand-up comedy club, a Godot Dumaszínház elindítója – Ardai Tamással, valamint Sáfár Zoltánnal közösen. A 2008. október 1-jén indult magyar nyelvű Comedy Central tévécsatorna főszerkesztője, majd programigazgatója volt. 2012. április 15-én távozott a csatornától. 2012 januárjától 2013 júniusáig a Mikroszkóp Színpad művészeti vezetője (Nekem 8, Buhera Mátrix, A föld 99 legkevésbé ismert csodája).
Peller Anna (1980)
színésznő, énekesnő, szinkronszínész. Érettségi után két évig a Gór Nagy Mária Színitanodájába járt, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára, 2005-ben kapott diplomát. A 2005/2006-os évadban a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. A 2006/2007-es évadtól az Operettszínház tagja. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész.
Ezen a napon halt meg:
Samuel van Hoogstraten (Samuel Dirksz van Hoogstraten, 1627-1678)
a holland aranykor ismert képzőművésze. 1640 és 1642 között Rembrandt tanítványa volt. Később bejárta szinte egész Európát és mindenhol sikereket aratott. Hosszú időt töltött Bécsben, Németalföldön, de járt Rómában és Angliában is. Sok tanítványa volt (Az ablakban, Tromp-l’oeil kép, Folyosó).
Jean-Georges Noverre (1727–1810)
francia táncos és balettmester, általában a balett d’action megalkotójaként tartják számon. A XIX. századi narratív balett előfutára. Születésnapját ma a Tánc Nemzetközi Napjaként tartják számon. 1758 és 1760 között számos balettet készített Lyonban, és kiadta Levelek a táncról és a balettről című művét . Ebből az időszakból datálható a balettművészet forradalma. Barátai közé tartozott Voltaire, Mozart, Nagy Frigyes és David Garrick (aki „a tánc Shakespeare- jének” nevezte).
(báró) Podmaniczky Frigyes (1824-1907)
politikus, író, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, a fővárosi közmunkatanács alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Szépirodalmi művei, melyeket korában szívesen olvastak, nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai sok adatot tartalmaznak (A fekete dominó, A kedvencz, Egy régi gavallér emlékei).
Szentgyörgyi István (1842-1931)
színész, rendező. 1867-ben Molnár György Budai Népszínházához került, ahol döntő indíttatást kapott művészi szemléletének kialakításához: a népi figurák realista megformálásához, a sajátos színészi eszköztár kialakításához. Feleségével együtt 1871-ben szerződött Kolozsvárra, Fehérváry társulatához, s ettől fogva nem vált meg a kolozsvári magyar színpadtól.
Mihail Sadoveanu (1880-1961)
román író. Első könyvei (egyszerre több) 1904-ben jelentek meg, kedvező kritikai fogadtatással. Az 1907-es parasztfelkelésekkel összefüggésben letartóztatták. Volt az 1925-ben megalakult Román Sakkszövetség első elnöke. Román Akadémia tagjává vált, 1936-38 között baloldali lapokat szerkesztett. A jobboldal vadul támadta, könyveit nyilvánosan elégették. 1944 után a Román Írószövetség elnöke (Elfojtott fájdalmak, A vizek birodalma, Nyestfiak).
Lu Xun (1881-1936)
XX. századi kínai író, novellista, műfordító, esszéíró, kritikus. A modern kínai irodalom megalapítójának tartják. A XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Elsősorban novellákat írt, modern elbeszélései az ötvenes években magyarul is megjelentek a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. Megírta a kínai novella-irodalom történetét is, új formát is teremtett a kínai esszéirodalomban, az úgynevezett „vegyes írásokat” (Szülőföldem; Régi mesék mai szemmel; Irodalom, forradalom, társadalom).
Benkhard Ágost (1882–1961)
festő. 1900–1905 között az Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult. 1904-ben Olaszországba és Németországba ment tanulmányútra, de Párizsban is járt. 1905-től kiállító művész, 1907-ben részt vett a KÉVE alapításában, később elnökévé is megválasztották. 1920-ban megszervezte a Miskolci művésztelepet, emellett elnöke volt a Miskolci Művészek Társaságának is. A KÉVE-n kívül tagja volt, a Magyar Arcképfestők Társaságának és a Munkácsy-Céhnek is. Főleg nagybányai stílusú, plein air tájképeket, portrékat, életképeket és aktos kompozíciókat festett.
Lehotay Árpád (Lehoczky, 1896–1953)
színész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár. Hevesi Sándor fedezte fel tehetségét. 1926–1944 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1935-ben az Országos Színészegyesület színiiskolájának pedagógusa lett. 1939–1944 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatója volt. 1943–1945 között és 1947-ben a Vígszínházban lépett fel. 1944-ben és 1946–1947-ben a Pesti Színházban is játszott. 1945–1947 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt. 1947-től a Belvárosi Színház színésze és rendezőjeként dolgozott. 1949–1951 között a Madách Színházhoz szerződött (A beszélő köntös, Isten rabjai, Mágnás Miska).
Lányi Viktor Géza (1889-1962)
zeneszerző, író, műfordító. 1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa volt, de írásai megjelentek a Nyugat folyóiratban és a Zenei Szalonban is. A Tanácsköztársaság idején Reinitz Béla mellett dolgozott, ezért a Tanácsköztársaság bukásakor börtönbe került. 1926-tól a Városi Színház opera-főrendezője volt. 1931-től ismét a Pesti Hírlap kritikusa lett.
Buday Dénes (1890-1963)
operett- és sanzonkomponista, zeneszerző, színházigazgató, jelentős számú dal, operett és filmzene írója. Muzsikája jellemzően lírai, de nem szentimentális, valamennyi szerzeménye eredeti. Tevékenységének java része a hangosfilm első évtizedére esik (Csárdás, Kalotaszegi Madonna, Valahol Európában).
Edna St. Vincent Millay (1892–1950)
Pulitzer-díjas amerikai költő, drámaíró. 1912-ben részt vett egy költészeti versenyen, ahol díjat nyert. Ennek köszönhetően ismertté vált és ösztöndíjat kapott a Vassar College-ban, ahol 1917-ben végzett. Ekkor jelent meg első kötete a Renascence (Újjászületés). 1923-ban a negyedik verseskötetéért (Harp Weaver) elnyerte a Pulitzer-díjat.
Vere Gordon Childe (1892-1957)
ausztráliai biológus, archeológus, az egyik legnagyobb hatású őstörténész. Az első modern, terepi régésznek tekinti a történettudomány. Nagy eredménye volt az őstörténet korábbi fejlődési modelljeinek szintetizálása egy összetett és sokrétű folyamatmodellben, amely nagyban támaszkodott más tudományágak módszereire és következtetéseire is (Fejlődés a természetben és a társadalomban, A civilizáció bölcsője, Az ember önmaga alkotója).
Nathalie Sarraute (Natasa Csernyák, 1900–1999)
orosz származású francia írónő. Írásaiban igyekszik feltárni a ki nem mondottat és a meg nem bántat, hogy így engedjen bepillantást a párbeszéd-mögöttiség világegyetemébe. Remekül leplezi le azokat a bennünk rejlő kis bűncselekményeket, melyek mások beszéde hallatán születnek bennünk. Ezek a csevejek gyakran ártalmatlannak tűnnek, mivel pusztító hatásuk közhelyek, kedvesség és udvariasság mögé vannak rejtve (Martereau, Planetárium, Gyerekkor).
Orosz Júlia (1908–1997)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. 1929-ben debütált az Operaházban, társulatának csaknem négy évtizedig volt a tagja, 1969-ig magánénekese vezető lírai szopránja, később örökös taggá választották. Szinte mindenfajta szerepkörben otthonos volt, a legsokoldalúbb operaénekesnők egyike volt, aki lírai és drámai szerepekben egyaránt kimagasló alakítást nyújtott, többi kortársa közül elsősorban tökéletes énektechnikájával emelkedett ki. Elsősorban Mozart és Puccini operáiban énekelt. Pályafutása alatt számos európai operaházban fellépett vendégként.
Király István (1921-1989)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, akadémikus, a Kádár-rendszer irodalomtörténeti vonalának meghatározó alakja. Fő kutatási és tanítási témája Ady Endre volt. Fő műve négy kötetes Ady-monográfiája. Jelentős irodalomtörténeti alkotás korai Mikszáth monográfiája és a kései Kosztolányi monográfia. Komját Aladárról 1960-ban jelent meg tanulmánya a Társadalmi Szemlében.
Mészáros András (1922-2007)
Munkácsy-díjas karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor, érdemes művész. A Népszava munkatársa volt 1949-55 között, 1957–92-ig a Népszabadság karikaturistája volt, ahol 1960-1990 között Heti rajzos kommentárunk címmel volt állandó rovata, és heti egy alkalommal, ugyanitt a Levelesné című rovata. Több mint tízezer rajza jelent meg, hazai és külföldi lapokban, könyvekben illetve karikatúra-albumban. A Ludas Matyi is rendszeresen közölte karikatúráit.
Kulka János (1929-2001)
Európa és Amerika szerte ismert opera és hangverseny karmester, számos kortárs zenemű első interpretálója. 1957-ben emigrált, egy bécsi tanulmányútról nem tért haza. Az enyhülés éveit követően gyakran vendégszerepelt Budapesten is, Az Opera mellett több alkalommal vezényelt a Zeneakadémián. Testamentumában könyv és kottatárát a Zeneakadémiára hagyta.
Lázár István (1933-1997)
József Attila-díjas író, szerkesztő, publicista. 1953-ban Sárospatakon érettségizett. 1964-től a Valóság szerkesztőségének tagja. 1989-től főszerkesztő-helyettes, 1991-94 között főszerkesztő (Angliai vakáció, Reform-kor?, Képes magyar történelem).
Jacqueline du Pré (1945–1987)
angol gordonkaművész. Tízéves volt, amikor díjat nyert egy Nemzetközi Versenyen Tizenkét éves korában már a BBC-nek adott koncertet Londonban. 1973-ban visszafordíthatatlanul romló egészségi állapota miatt visszavonult.
