Névnapok: Dénes, Ábrahám, Ábrám, Ábrán, Ábris, Andor, Dienes, Dionízia, Elemér, Gerjén, Günter, Ibrahim, Ibrány, Rusztem, Sára, Sári, Szelli, Szibill, Szibilla, Velmira
Események:
1817 – a belga szabadságharc után I. Vilmos holland király megalapítja a genti, az első flamand nyelvű egyetemet. A Genti Egyetem (Universiteit Gent) a legnagyobb európai egyetemek egyike.
1855 – Joshua Stoddard amerikai feltaláló szabadalmaztatja az első gőzcalliope-t (gőzzongora). A calliope általában 
nagyon hangos, nincs mód a hangszín vagy a hangerő változtatására. Zeneileg az csak a hangok magasságát, ritmusát és időtartamát lehet megadni.
1888 – a Washington központjában elterülő National Mall parkban megnyílik az Egyesült Államok egyik nemzeti szimbóluma, a Washington-emlékmű (Washington Monument) a nyilvánosság előtt. A márványból, gránitból és homokkőből 1848 és 1884 közt épített, 169,294 méter magas obeliszk az első amerikai elnöknek, George Washingtonnak állít emléket. A világ legmagasabb kőépítménye, obeliszkje.
1928 – bemutatják Marcel Pagnol francia író, drámaíró Topáz (Topaze) című négyfelvonásos szatirikus vígjátékát a párizsi Théâtre des Variétés-ben. A műből három filmadaptáció készült (1932, 1936, 1950), amiből az utolsó kettőt saját maga rendezett.
1929 – az isztambuli Topkapi Palota restaurálása közben, annak könyvtárában megtalálják az elveszett Piri reisz világtérkép egy részét. Piri oszmán török tengernagy (reisz) és térképész által 1513-ban összeállított, az Újvilágot is ábrázoló világtérkép a legkorábbi ismert térkép Kolumbusz Kristóf korából.
1946 – Eugene O’Neill amerikai drámaíró A Jégember (The Iceman Cometh) című darabjának premierje New Yorkban, a Broadwayn volt a Martin Beck Színházban. A drámát többször is filmvászonra adaptálták. Az 1998-as és 1999-es londoni Almeida Színházban és az Old Vicben előadott produkció Kevin Spaceyvel volt sikeres és kiváltotta a kritikusok elismerését is.
1949 – bemutatkozik amerikában Margot Fonteyn angol balerina a New York-i Metropolitan Operaházban, Csajkovszkij Csipkerózsika című darabjában. Fonteyn-t (Dame Margaret Evelyn de Arias) a Royal Ballet táncosát II. Erzsébet királynő a társulat prima balerina assolutájának nevezte ki (1979).
1980 – Czesław Miłosz lengyel-amerikai költő, író irodalmi Nobel-díjat kapott. A XX. század egyik nagy költőjeként 
számon tartott író a Svéd Akadémia indoklása szerint „az emberek kiszolgáltatott állapotát írja meg, ebben a súlyos konfliktusokkal teli világban”.
1986 – bemutatják Az Operaház Fantomja (Phantom of the Opera) című Andrew Lloyd Webber musicalt, Michael Crawford és Sarah Brightman főszereplésével a londoni Her Majesty’s Theatre-ben. 13629-szer adják elő a darabot.
1997 – az irodalmi Nobel-díjat Dario Fo olasz drámaírónak ítélik oda („vitathatatlanul a világszínház legszélesebb körben játszott kortárs drámaírója”).
2014 – Patrick Modiano francia író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Modiano műveit több mint 30 nyelvre fordították le, de a legtöbb regényét nem fordították le angolra a Nobel-díj elnyerése előtt.
Meghalt Ottlik Géza (1912–1990) Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító.
A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Családi hagyományoknak megfelelően katonatisztnek szánták, ezért 1923-tól katonai alreál- és főreáliskolákba íratták be. Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte a Nyugat hagyományait folytatva. A Rákosi-rendszerben uralkodó dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta. Irodalmi életműve nem nagy, holott szakadatlanul dolgozott. Műfordításainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti műveié. Regényei, kisregényei, novellái, tanulmányai, kisebb esszéi és kritikái együtt beleférnek öt nem túl terjedelmes kötetbe. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Lengyel Péter gondozásában megjelent Buda. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű szakíró, a bridzsjáték megújítója (Hajnali háztetők, A Valencia-rejtély, Hajónapló). ––> Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok
Meghalt Andrzej Wajda (1926-2016) Oscar-díjas lengyel filmrendező.
Festőművésznek készült, de otthagyta és beiratkozott a łódźi filmfőiskolára. A lengyel iskola, vagy más néven a lengyel új hullám egyik elindítója volt. A lengyel irodalom legnagyobbjainak műveiből is készített nagyon sikeres filmalkotásokat, amivel világszerte sikert aratott. Életművéért Oscar-díjat kapott. 1940-ben megölték édesapját Katinyban. 1942-től katonaként harcolt Lengyelország függetlenségéért. Festőművésznek készült. 1946-ban kezdte meg tanulmányait a krakkói Képzőművészeti Főiskolán, de 1949-ben otthagyta és beiratkozott a łódźi filmfőiskolára, ahol 1952-ben kapott diplomát. 1958-ban készült Hamu és gyémánt című filmje a második világháború utáni kultuszfilmek egyik első alkotása (Csatorna, Tájkép csata után, A márványember).
Megszületett John Lennon (John Winston Lennon, 1940-1980) angol beat-zenész, a 20. század egyik legnagyobb hatású 
énekese, zeneszerzője, költője és a The Beatles gitárosa.
Az 1960-as évek folyamán Paul McCartneyval való együttműködése komoly hatást gyakorolt a beatzene és a rock fejlődésére, a komolyabb és politikai üzenetet hordozó irányba terelve azt. Dalai tele vannak fájdalommal és reménnyel. Zenéje hol vidám, hol pedig nagyon komor volt. Dalszövegeiben személyes és karrierjéhez fűződő vágyait, gondolkodásmódját, a hírnév árnyoldalait és az aktuális eseményekről alkotott véleményét fogalmazta meg. McCartneyval sikerült meghonosítania az elektronikus effekteket a rockzenében, lehetővé téve ezzel számtalan zenei stílus kialakulását. A televízióban, filmekben, sajtótájékoztatókon és interjúkban tanúbizonyságot tett személyiségének lázadó, kritikus oldaláról, gyors észjárásáról és szarkasztikus humoráról. Zenei karrierje mellett békeaktivista, író, színész és festőművész is volt. A Beatles felbomlását követően, 1970-ben jelent meg tulajdonképpeni első szólólemeze, a nyers, őszinte John Lennon/Plastic Ono Band című album, a lemez a mai napig egyike a valaha készült legszemélyesebb és legjobb zenei műveknek (Egy nehéz nap éjszakája, Stand by Me, Imagine).
Ezen a napon született:
Kossics József (Jožef Košič, 1788-1867)
szlovén író, költő, entográfus, nyelvész, történész. Az első szlovén nyelvű tájmonográfia szerzője, amely műve pontosabban a szlovén egy nyelvjárásában, vendül szól. Figyelemre méltó szépirodalmi munkássága, de nem annyira meghatározó akár a magyar, akár a szlovén irodalomban (Magyar Országi Vendus-Tótókról, A művelt szlovén férfi és nő a Mura és a Rába között, A Vas és Zala megyei szlovének régiségei).
Georg Waitz (1813-1886)
német jogtörténész, medievista, a német történeti forrásoknak egyik legismertebb kiadója. Főműve a 12. század közepéig terjedő hét kötetes Deutsche Verfassungsgeschichte, amely bőséges anyagával ma is értékes forrás.
Camille Saint-Saëns (Charles Camille Saint-Saëns, 1835–1921)
francia zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista. A zenei neoklasszicizmus jeles képviselője, korábban az új zene elkötelezett híve volt, ezért támogatta a Société Nationale létrejöttét, noha nem tartozott a forradalmi újítók közé. Termékeny komponistának számít, műveinek száma jóval 500 fölött van, leghíresebb művei a Sámson és Delila, az Állatok farsangja és a 3., Orgona-szimfónia.
Flesch Károly (Carl Flesch, 1873-1944)
világhírű magyar származású hegedűművész és -tanár. belga hegedűiskola követője volt neveltetése folytán. A bal és jobb kéz kiegyensúlyozottsága, stílusismeret jellemezte rendkívül kifinomult játékát. 1895-ben lépett fel először Bécsben.
Nadányi Zoltán (1892–1955)
költő, író, műfordító. 1940–1944 között Bihar megye főlevéltárosa volt. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is. Lírája a Nyugat modernségét népnemzeti hagyományokkal telítette. Piripócs című szatírasorozatában a várost hazudó faluról ad torzképet (Furcsa vendég, Hét falu kovácsa, Szeress jobban).
Ivo Andrić (1892–1975)
boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író, költő, közéleti személyiség. Regényei és novellái részletező és érzéki ábrázolásmódja miatt váltak kedveltté, novellistaként a boszniai élet számos oldalát tárta fel. Változatos emberi sorsok, nemzetiségek, különböző vallásúak elbeszéléseinek megjelenítettjei. A második világháborúval foglalkozó elbeszélései közül kiemelkedik A Titanic büfé. Cselekményekben bővelkedő történelmi regényeiben négy évszázad múltját, Európa forradalmi viharait, illetve a fösvénység új oldalait tárta fel (Híd a Drinán, Travniki krónika, Omér pasa).
Wolfgang Staudte (1906-1984)
német filmrendező, forgatókönyvíró, színész (A kis Muck története, Az alattvaló, A gyilkosok köztünk vannak).
Jacques Tati (Jacques Tatischeff, 1907-1982)
orosz származású francia filmrendező, színész. Legtöbb filmjének ő főszereplője is, a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető (Kisvárosi ünnep, Hulot úr nyaral, Nagybácsim).
Horváth István (1909-1977)
erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő. Első versei 1937-től jelentek meg a Magyar Népben, költői indulását azonban 1941-től számíthatjuk. A népi irodalom hullámával érkezett paraszttehetség előtt az irodalom rögtön megnyitotta kapuit. 1943 és 1945 között két verseskönyv és egy elbeszélésgyűjtemény tanúskodik arról, hogy nemcsak írói küldetése vált tudatossá, hanem megtalálta a költői önkifejezés személyes formáját is (Magyarózdi toronyaljával, Az én vándorlásom, Nehéz szántás).
Sárkány Oszkár (1912-1943)
irodalomtörténész. 1930-1934 között a budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakon végzett, tanári oklevelet szerzett. A tanári munka mellett magyar és cseh irodalomtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Első hazai képzett bohemista, a két nép közötti megegyezést kereste. 1942 áprilisában katonai behívót kapott, és a voronyezsi áttörés idején munkaszolgálatosként halt meg Ukrajna területén.
Vásárhelyi Miklós (1917-2001)
újságíró, 1956-os elítélt, sajtótörténész, politikus, a Közép-európai Egyetem egyik alapítója. 1956-ban a második és a harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. A szovjet offenzíva napján, november 4-én a kormány többi tagjával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahonnan azonban november 23-án kénytelen volt távozni. Romániába deportálták, ahol Snagovban tartották fogva őket, majd 1957. április 10-én visszahozták őket Magyarországra. Budapesten, a Nagy Imre-perben 5 év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával kiszabadult a börtönből (A hatalom mestersége, Magyarország 1956, Ellenzékben).
Sugár Rezső (1919–1988)
Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész. A Kodály-tanítványok későbbi nemzedékhez tartozik, kompozícióiban ezért természetes módon jelenik meg a kodályi hatás. A zene számos műfajában alkotott, szimfonikus és kamarazene-művek, oratóriumok, zongoradarabok, dalok, kórusművek találhatók életművében. Stílusában tagadhatatlanul magyar zeneszerző, e hagyományok folytatója, a magyar nemzeti stílus továbbvivője. Művei, az egyéni jelleg mellett, gyakran népzenei ihletésűek. Egyik legismertebb műve a Romhányi József szövegére írt Hősi ének című oratórium (Három vonósnégyes, Kőmíves Kelemen, Rapszódia).
Tornai József (1927-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító. Első mestere Szabó Lőrinc volt. Írói alapelve, hogy a 20. században is a modern és az ősi egységet kell felmutatni. Lírájára az avantgárd látásmód, a szürreális képalkotás, a gondolatritmus jellemzők (Jársz és kiáltasz, Az emberiség görbe fája, A virágos föld titkai).
Bikácsy Gergely (Glauziusz Tamás, 1942)
Balázs Béla-díjas kritikus, író, dramaturg, színész. A magyar esszéirodalom jelentős képviselője. A Szépírók Társaságának tagja. A francia filmművészet legavatottabb hazai szakértője (Bolond Pierrot moziba megy. A francia film ötven éve, Saját Róma, Gengszterfilm).
Szikora János (1950)
Jászai Mari-díjas rendező, színész, érdemes művész, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. Joghallgatóként avantgárd színházi alkotócsoportot szervezett (Kihajolni veszélyes!, A Hídember, István, a király).
Kiss Mari (1952)
Jászai Mari-díjas színművésznő. Diplomáját a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte, ahová 1971–75 között járt. Utána – 1977–78-as angliai tartózkodását leszámítva – a Madách Színháznál játszott. 2008-2019 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt (Egy erkölcsös éjszaka, Szeleburdi vakáció, Apám beájulna).
Tony Shalhoub (Anthony Marcus „Tony” Shalhoub, 1953)
amerikai színész, filmrendező és producer. A Monk – A flúgos nyomozó című sorozatbeli alakításáért Golden Globe-díjat kapott 2003-ban, Emmy-díjat és Screen Actors Guild-díjat. Első filmszerepét 1987-ben, az Egyedül a neondzsungelben című filmben kapta. Drámai színészként és komikusként egyaránt megállja a helyét a filmvásznon. A Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés című sci-fi vígjátékban, illetve a Kémkölykökben láthatta őt a közönség.
Michael Paré (Michael Kevin Paré, 1958)
amerikai színész, producer, zenész. Nagy filmes tapasztalattal rendelkező színész. Gyorséttermekben dolgozott szakácsként, ekkor találkozott egy tehetségkutatóval, Yvette Bikofftal, aki meggyőzte őt, hogy kipróbálja a színészi pályát (Gyilkos ösztön, Szörnyek szigete, Az igazság ára).
Varga Éva (1962)
Jászai Mari-díjas színésznő. A főiskola után a debreceni Csokonai Színház társulatához került, melynek 2004-ig volt elismert és népszerű tagja. 2001-ben színházi rendezőként is megismerte a közönség. A színészet mellett tanítással is foglalkozik. 2002 és 2006 között, majd 2014-től újra a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeinek oktat színészmesterséget. Munkájáért hat alkalommal kapta meg Debrecen város nívódíját. Déryné-díjjal, Jászai Mari-díjjal és Domján Edit-díjjal tüntették ki (Egészséges erotika, Napló szerelmeimnek, Gyilkos kedv).
Zakariás Éva (1970)
színésznő, szinkronszínésznő, a székesfehérvári Vörösmarty Színház első önálló társulatának alapító tagja. Színművészeti tanulmányait a Gór Nagy Mária Színitanodában folytatta, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Két évig szabadúszóként tevékenykedett, ezt követően kötötte életét a székesfehérvári teátrumhoz. Színházi szerepei mellett gyakran szinkronizál.
Brandon Routh (1979)
amerikai modell és színész. Színészi karrierjét Los Angelesben kezdte meg a 2000-es évek elején, különböző televíziós sorozatokban. Legismertebb szerepe Clark Kent a Superman visszatérben.
Rupert Friend (Rupert William Anthony Friend, 1981)
brit színész, rendező, szövegíró. A Marlborough Schoolban tanult, majd a Webber Douglas Academy of Dramatic Art iskolában folytatta tanulmányait. Karrierje 2004-ben kezdődött (Büszkeség és balítélet, Sztálin halála, Egy kis szívesség).
Kálóczi Orsolya (1983)
színésznő. 2002-2003 között a József Attila Színház, 2003-2004 között az Új Színház stúdiójának tanulója volt. 2004-2007 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója 2007-2010 között a Honvéd Színházban játszott, 2010-2011 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 2015-től a Terminal Workhouse csapatának tagja.
Szabó Kimmel Tamás (1984)
színész. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen, zenés-színész szakon végzett. Az egyetem elvégzése után játszott Szolnokon, Kaposváron és a József Attila Színház tagja volt egy évig. 2008–2013 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2013-2017 között szabadúszó, majd 2017-2020 között az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt. Több filmben is játszott, országos ismertséget a Fonyó Gergely által rendezett Made in Hungaria című film biztosított számára.
Takács Dániel (1986)
színész, bábművész, zenész. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán ének-zene, karvezető szakon szerzett diplomát. Színészetet is itt tanult, a Weöres Sándor Színház színészképzős stúdiósaként 2008-tól egyik alapító tagja volt a szombathelyi állandó társulatnak, és 2011-től a városban működő Mesebolt Bábszínházhoz szerződött.
Ezen a napon halt meg:
Karl Friedrich Schinkel (1781-1841)
német klasszicista építész és festő. 1810-ben elkészítette Lujza porosz királyné mauzóleumának tervét. 1815-ben titkos építészeti főtanácsos lett, 1820-ban az építészet tanára az akadémián. Összesen 83 építménye készült el. Építészeti tervei 26 füzetben jelentek meg (Altes Museum, Királyi Őrség épülete – Berlin, Werder-féle gót templom).
Salamon Ferenc (1825-1892)
a XX. század második felének egyik jelentős irodalomkritikusa, történésze, színikritikusa. Publicisztikai karrierje 1851-től kezdődött, ekkortól Szilágyi Ferenc Magyar Hírlapjának munkatársa. Szorosabban vett irodalmi munkásságát 1855-től számíthatjuk, a Budapesti Hírlap tárcarovatának állandó kritikusaként tevékenykedik ettől az évtől, 1857-től a Pesti Napló munkatársává is lesz, itt szintén tárcában közölt irodalmi tanulmányokat, könyvismertetéseket, színikritikákat (Közoktatásunk reformja, Budapest története, Irodalmi tanulmányok).
Justh Zsigmond (Neczpáli Justh Zsigmond, 1863-1894)
író, drámaíró, saját színházának igazgatója. Érdekes és nem sikertelen kísérlete volt, hogy birtokán parasztszínházat állított fel, melyben a néppel magyar népszínműveket, továbbá klasszikus drámákat, Shakespeare- és Molière-darabokat adatott elő; a betanítást maga vezette (Káprázatok, Művész szerelem, A puszta könyve).
Balogh Rudolf (1879-1944)
fotóművész, a magyaros stílus néven ismert fotográfiai irányzat egyik megteremtője és legjelesebb képviselője, műveiben elsősorban az Alföldet, a falusi életet és az állatok világát örökítette meg, de a Baradla-barlangban is fényképezett.
Abonyi Tivadar (1887-1968)
színész, színházi rendező, festőművész. 1907-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től volt a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, 1949-től két éven át pedig a budapesti Operaházban működött ugyancsak rendezőként. Festményeit számos tárlaton bemutatta.
Badal János (Jean Badal, 1927-2015)
filmoperatőr. Már itthon is a színesfilm-fényképezés mestere volt. 1956-ban Bán Frigyessel és Szőts Istvánnal a filmgyár forradalmi bizottságának vezetőjeként ő fogta össze a forradalmat fényképező operatőr csapatot. 1956-ban kitették a filmgyárból, 1957-ben elhagyta az országot, Párizsban telepedett le. Vagy 100 film operatőre volt, dolgozott francia, kanadai, amerikai, angol, svéd rendezőkkel (Rákóczi hadnagya, Bakaruhában, Eladó város).
Jacques Brel (Jacques Romain Georges Brel, 1929-1978)
belga származású, francia nyelvű legendás énekes-dalszerző. Sokak által költőként is tisztelt művész, aki minőséget és elbeszélő erőt adott dalszövegeinek. Angol nyelvi környezetben lefordított szövegű dalairól ismerik, a frankofón kultúrát kedvelő világban színészként és rendezőként is ismert.
Rab Edit (1930–2015)
színésznő, előadóművész. 1959-től előadóművészként kezdte pályáját. 1971-től 1989-ig az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad tagja volt. Nemcsak színésznőként vett részt a színház életében, hanem irodalmi összeállításokban előadóként is fellépett, valamint szerkesztő és rendezőasszisztens is volt. Önálló esteken és iskolákban rendhagyó irodalomórák előadójaként is szerepelt.
Jean Rochefort (1930-2017)
francia színész. Tizenkilenc éves volt, amikor belépett a Centre d’Art Dramatique de la rue Blanche-ba. Később csatlakozott a Conservatoire National-hoz. A katonai szolgálat után, 1953-tól hét évig a Compagnie Grenier Hussenot-nál színészeként dolgozott. Ott figyeltek fel rendkívüli tehetségére. Ezután televíziós és filmszínésszé vált, és rendezőként is dolgozott (Magas szőke férfi felemás cipőben, Divatdiktátorok, RRRrrrr!!!).
Vekerdy Tamás (1935-2019)
pszichológus, író. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja (Jelenetek Rákóczi életéből; Családom történeteiből; Iskolák?!?! Gyerekek, szülők, tanárok).
Dobozi Eszter (1956-2016)
József Attila-díjas író, költő, tanár, szerkesztő. 1978 óta publikált verseket, tanulmányokat és szociográfiát. 1979–80-ban Cegléden, 1980–81-ben Kecskeméten tanított. 1982-től a Katona József Társaság tagja, 1989-től a Forrás munkatársa, 2007-től a Kecskeméti Művészetoktatási Intézmények igazgatója (Kettőztető; Sánta Kata; Hószín átfut, sár fennakad).
