Névnapok: Jusztina, Cipora, Cippóra, Ciprián, Cipriána, Ciprienn, Damján, Damos, Darrell, Demény, Demjén, Denton, Dömjén, Jusztínia, Kozima, Kozma, Özséb
Események:
1771 – Denis Diderot francia filozófus és író A törvénytelen fiú (Le Fils naturel) című darabjának párizsi bemutatója (a Paris Comédie-Française-ban). A darab írását Diderot 1757-ben fejezte be. Úgy tartják, hogy első színrevitelét Saint-Germain-en-Laye- ban, a Duc d’Ayen rezidenciájában, ezt követően Badenben (1759), majd Hamburgban (1760) mutatták be meghívott, kis létszámú közönség számára.
1777 – Mária Terézia áttelepíti, a Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított (1635) nagyszombati tudományegyetemet 
a budai királyi várba, és megalapítja az Egyetemi Könyvtárat. Az intézmény neve 1950 óta Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE).
1831 – Robert Montgomery Bird amerikai regény- és drámaíró A gladiátor (The Gladiator) című melodrámájának premierje a New York-i Park Színházban. A Gladiátor és írója között a rabszolgasághoz való viszony vitatott, ám társadalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a darabot gyakran a romantika csúcsának tekintik az amerikai drámaírásban.
1835 – bemutatják Gaetano Donizetti olasz (Ciszalpin Köztársaság) zeneszerző Lammermoori Lucia című háromfelvonásos operáját a nápolyi Teatro di San Carlóban (Két Szicília Királyság, ma Olaszország). Az opera Walter Scott A lammermoori nász művének megzenésítése, eredeti hangszerelésében Lucia híres őrülési jelenetét üvegharmonika kíséri, amit kényelmi okokból helyettesítettek az operai gyakorlatban fuvolával.
1892 – a 19 éves Szergej Rahmanyinov cisz-moll prelűdjének (Moszkva harangjai, op. 3, No. 2) első előadása a a Moszkvai Elektromos Kiállítás nevű fesztiválon. A zeneszerző egyik leghíresebb kompozíciója a Morceaux de fantaisie című öttételes zongoradarabjának része.
1898 – Victor Herbert és Harry Smith A jósnő (The Fortune Teller) című operettjének premierje a New York-i Wallack’s Theatre-ben. 1898-ban Herbert a Pittsburgh Symphony vezető karmestere lett, ezt a posztot 1904-ig töltötte be. Irányítása alatt a zenekar jelentős amerikai együttessé vált, és a zenekritikusok olyan együttesekkel hasonlították össze, mint a New York-i Filharmonikusok és a Bostoni Szimfonikusok. Herbert kiállt a zeneszerzők jogáért, döntő szerepe volt az 1909-es szerzői jogi törvény megalkotásában.
1904 – Charles Kleins angol származású amerikai drámaíró A zenemester (Music Master) című darabjának premierje a New York-i Belasco Színházban. 1927-ben némafilm készült a darabból. Kleins 1915-ben, az RMS Lusitania elsüllyedésekor fulladt a tengerbe, amikor az U-20 német tengeralattjáró megtorpedózta hajót Írország déli partjainál.
1904 – George Bernard Shaw Nobel-díjas ír drámaíró Hogyan hazudjunk férjünknek (How He Lied to Her Husband) egyfelvonásos vígjátékának premierje a New York-i Berkeley Lyceumban. Shaw négy nap alatt írta skóciai nyaralása közben.
1933 – Sidney Kingsley amerikai drámaíró Férfiak fehérben (Men in White) című darabjának premierje a New York-i 
Broadhurst Theatre-ben. A darab 1934-ben elnyerte a drámai Pulitzer-díjat (351 előadás).
1949 – ünnepélyesen átadják a felújított Hollywood feliratot Los Angelesben. A régi Hollywoodland feliratot elbontották, az újjáépítés után egyszerűen Hollywood lett a felirat.
1957 – a washingtoni és philadelphiai kísérleti előadások után bemutatják a Broadway-i Winter Garden Theater-ben a West Side Story című musicalt (732 előadás). A zeneszerző Leonard Bernstein, szövegkönyv Arthur Laurents, dalszövegek Stephen Sondheim. 1961-ben jelent meg a filmadaptáció, 11 Oscar-díjra jelölték, amiből 10-et meg is kapott.
1967 – Dmitrij Sosztakovics 2., c-moll hegedűversenyének (op. 129) hivatalos ősbemutatója David Ojsztrah és a Moszkvai Filharmonikusok előadásában, Kirill Kondrashin vezetésével, Moszkvában. A művet Sosztakovics 60. születésnapi ajándéknak szánta Ojsztrahnak, nem hivatalosan a Moszkva melletti Bolsevóban mutatták be szeptember 13-án.
1968 – Nagy-Britanniában véget ér a színházi cenzúra. Az 1737-ben életbe lépő és Lord Chamberlain fennhatósága alá tartozó színházi cenzúrát csak 1968-ban szüntették meg. A cenzúra mindenekelőtt a véleménynyilvánítás és a királyság intézményei elleni támadások megakadályozása volt.
1969 – megjelenik az Abbey Road, a The Beatles tizenkettedik, utolsó albuma (Apple kiadó), amit sokan a zenekar hattyúdalának tartanak. A Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb albuma listáján a 14. helyre sorolták.
1997 – földrengés Assisiben. A Szent Ferenc-bazilika tetőszerkezete beomlik, a középkori freskókban súlyos károk 
keletkeznek.
2001 – A Nyelvek Európai Napja. Az esemény az Európa Tanács 46 tagállamának 700 millió lakosát buzdítja további nyelvek tanulására, bármilyen korban, az iskolában és azon kívül is. Az Európa Tanács meggyőződése, hogy a nyelvi sokszínűség a kultúrák közötti jobb megértés biztosításának eszköze, továbbá kulcsfontosságú eleme kontinensünk gazdag kulturális örökségének, ezért elkötelezett a többnyelvűség támogatása mellett Európa egészében.
2017 – a 2015-ben talált, az ötödik legnagyobb gyémánt, amelyet valaha találtak (1111 karát) és a harmadik legnagyobb drágakő minőségű gyémánt, a Lesedi La Rona 53 millió dollárért kelt el (Graff brit ékszerész). A nyers gyémántot 2019 áprilisára Graff egy nagy smaragd csiszolású gyémánttá vágta (302,37 karát), 66 kisebb kő mellett. (Graff Lesedi La Rona).
Meghalt Bartók Béla (Bartók Béla Viktor János, 1881–1945) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai 
népzene nagy gyűjtője, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Folyamatosan rendezte a háború előtt gyűjtött népzenei anyagait. Munkáját 1935-től már mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja végezhette. 1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan erősödött fel benne a kivándorlás gondolata, 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján végleg elhatározta, hogy hosszabb időre az Egyesült Államokba utazik. Amerikában főként a tudományos munkáit próbálta végezni, a Columbia Egyetemen a délszláv népzenéről tartott előadást, nem sokkal később az egyetem díszdoktorává avatta. Bartók kezdetben a klasszicista és a romantikus zene jellegzetességeit sajátította el, később zenéjét hazafiasságának kifejezésére használta. Gondolkodásmódja egyre inkább a humanista törekvésekkel lett rokon (A csodálatos mandarin, Allegro Barbaro, Cantata Profana).
Megszületett T. S. Eliot (Thomas Stearns Eliot, 1888–1965) Nobel-díjas amerikai-angol költő, drámaíró, kritikus.
A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”. Költő, kritikus és drámaíró volt, mindhárom műnemben maradandót alkotott, de a lírában első jelentős költeményével, a 433 soros Puszta ország-gal valóságos irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa szerint, ez „majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság.”. Költészetére leginkább a francia szimbolizmus és a Jakab-kori angol metafizikus költők hatottak (Macskák könyve, Koktél hatkor, A költészet haszna és a kritika haszna).
Megszületett George Gershwin (Jacob Gershowitz, 1898–1937) oroszországi zsidó származású amerikai zeneszerző, 
zongorista.
Amikor 1910-ben vásároltak egy pianínót a bátyja, Ira részére, George egész nap mellette ült, és improvizált. Fiatalon, New Yorkban, egy zeneműüzletben mint plugger dolgozott, vagyis az üzletben az éppen aktuális slágert eljátszotta, esetleg el is énekelte a vásárlók számára. Így megismerte a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes repertoárját. Zenei tanulmányokat csak alkalomszerűen végzett. Alig volt tizenhat éves, amikor a helyi kórus zongorakísérője lett. 1919-ben már zenés műsorokhoz írt dalokat. Első nagy sikere a Swanee című dal volt, amit kottaként és hanglemezen is kiadtak, egy csapásra ismert szerző lett. Egyre inkább foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata. 1922-ben készült el Blue Monday Blues című dzsesszoperájával, s innen már csak egy lépés volt a Rhapsody in Blue (helytelen magyar fordításban Kék rapszódia). 1928-ban mutatták be az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét. A Porgy és Bess pénzügyi kudarca után rengeteg filmzenét írt miközben kiválóan festett (Blue Monday, F-dúr zongoraverseny, I Got Rhythm). ––> Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel
Meghalt Paul Newman (1925–2008) Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas magyar származású amerikai színész, 
rendező.
Karrierjét, mint oly sokan előtte, a Broadway deszkáin kezdte, 1954-ben azonban megkezdődött filmkarrierje, amelynek során a mozi számos klasszikusában kapott szerepeket. Összesen kilencszer jelölték Oscar-díjra, de az aranyszobrocskára egészen 1987-ig várnia kellett, akkor a Martin Scorsese rendezésében készült A pénz színe öreg profi biliárdmesteréért kapta meg az elismerést. A színészóriás utoljára 2002-ben jelent meg a vásznon A kárhozat útja című filmben, ami ismét Oscar-jelölést hozott neki (Macska a forró bádogtetőn, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Pokoli torony).
Ezen a napon született:
Théodore Géricault (1791-1824)
francia festő, leghíresebb alkotása a Medúza tutaja. Egyike volt az első romantikus festőknek. Első komolyabb alkotását, a Császári gárdatisztet, az 1812-es Párizsi Szalonon állították ki, és amelyen látható a rubensi hatás és az érdeklődés a kortárs témák iránt. Lovakról és lovagokról készített tanulmánysorozatot, az alakábrázolást és a kompozíciót tanulmányozta, élete végén tíz portréból álló sorozatot festett őrültekről.
Reichard Piroska (1884–1943)
költő, műfordító, kritikus. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet és filozófiából doktori diplomát, majd leánygimnáziumi tanár lett. A Nyugatban jelentek meg első versei. Verseinek fő témája a magány. Tanulmányain, elbeszélésein kívül angol műfordításaival is nevet szerzett. A fasizmus üldöztetései elől öngyilkosságba menekült.
Bálint Lajos (Bleier Lajos, 1886-1974)
kritikus, író, dramaturg, műfordító. A Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyik megszervezője és művészeti vezetője, a Magyar Írók Szövetségének ügyvezető titkára, a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára, a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese (Táncosok és artistám, Művészbejáró, Mind csak színház).
Toncz Tibor (~ László, 1905–1979)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, karikaturista, könyvillusztrátor. Rajzaiban néhány, elegáns könnyed vonallal emberi sorsokat, konfliktusokat tudott humorosan elmondani. Könnyedén odavetett, impresszionista vonalakkal, kalligrafikusan dolgozott. Franciás, lezser, mondén rajzokat készített, hosszú lábú, szép nőket rajzolt, elegáns, jó kompozíciójú rajzoló volt.
Radványi Géza (Grosschmid, 1907–1987)
Kossuth-díjas filmrendező, vágó, forgatókönyvíró, főiskolai tanár, író, publicista. 1922-ben a Kassai Naplóban megjelent első novellája. 1933-tól rendezőasszisztens, forgatókönyvíró volt különböző, főként német és francia filmgyárakban. 1939-ben visszaköltözött Budapestre, 1946–47-ben a Színművészeti Akadémián tanított. 1954-től a müncheni filmművészeti főiskola tanára volt, végül 1977-ben újra Budapestre költözött (Európa nem válaszol, Valahol Európában, Lányok egyenruhában).
Lakó György (1908-1996)
nyelvész, finnugrista. Munkássága szinte az összes finnugor nyelvre kiterjed, legjelentősebb eredményeit a vogul és permi nyelvek, a finnugor összehasonlító hangtan és alaktan és a magyar szókészlet története témájában érte el. Az utóbbi területen legjelentősebb eredménye A magyar szókészlet finnugor elemei című kiadvány szerkesztése volt (A magyar nyelv finnugor alapjai, Svéd-Magyar szótár, A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai).
Hárs Ernő (1920-2014)
József Attila-díjas költő, műfordító. 1976-tól szabadfoglalkozású író. Halk szavú, a mindennapok világára figyelő lírikus, akit az emberi lét végső kérdései foglalkoztattak. Ő ültette magyarra Michael Ende A Végtelen Történet című világsikerű regényét. Több kötettel gazdagította a magyar gyermekvers-irodalmat is (Tisztítótűz, Hullámgyűrűk, Áldozati füst).
Vincze Imre (1926-1969)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, 1951-ben diplomázott Budapesten. Életműve gerincét komolyzene, népdalfeldolgozások és a filmzenék alkották, de színpadi művet is komponált. A dodekafónia magyarországi meghonosítása a nevéhez fűződik (Fantázia és fúga, Budapesti tavasz, Imposztorok).
Hildebrand István (1928-2022)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr és rendező. 1946–1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán tanult. 1950–1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1970-től tíz évig a Mafilm Nemzetközi Stúdió, 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőre (A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Az oroszlán ugrani készül).
Philip Bosco (1930-2018)
amerikai színész (Az alvilág pápája, Dolgozó lány, A randiguru).
Fritz Wunderlich (Friedrich Karl Otto Wunderlich, 1930-1966)
német lírai tenor énekes. Pályája kezdetén Mozart-szerepeket énekelt, később rengeteg lírai tenor szerepet elénekelt. Kristálytiszta hangja és kiforrott, intelligens interpretációja képessé tette Schubert és Schumann magas szintű közvetítésére. Ígéretes pályafutásának egy baleset vetett véget.
Almási Miklós (1932)
Széchenyi- és József Attila-díjas esztéta, kritikus, akadémikus, a drámaelmélet és a filozófiai esztétika neves tudósa. Kutatási területei a filozófia és a szociológia határterülete, elsősorban a társadalmi élet megtévesztő látszatai és ezek ontológiai szerkezete. Kritikai és esztétikai írásai drámaelmélettel, színháztörténettel és filozófiai esztétikával foglalkoztak. Írt könyveket többek között Anton Pavlovics Csehovról és Hegel esztétikájáról-történelemfilozófiájáról (A drámafejlődés útjai, A szőke nő, Kis Hegel könyv).
Vlagyimir Vojnovics (Vlagyimir Nyikolajevics Vojnovics, 1932-2018)
orosz író, költő, drámaíró. 1973-ban a cenzúrát gúnyosan elítélő nyílt levelet írt Szolzsenyicin mellett, ekkor kizárták az Írószövetségből. 1980-ban elhagyta a Szovjetuniót, megfosztották az állampolgárságától (Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, A kucsma, Monumentális propaganda).
Eckhardt Mária (1943)
Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, karvezető. Liszt Ferenc életének és munkásságának nemzetközi hírű kutatója. Tanulmányait 1961 és 1966 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető-képző tanszakán végezte. 1966 és 1973 között az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának tudományos munkatársa, könyvtárosa volt. Ezt követően 1973 és 1986 között az MTA Zenetudományi Intézetében a magyar zenetörténeti osztály tudományos munkatársa, majd vezetője volt.
A Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontjának megnyitásától, 1986-tól 2009-ig igazgatója, majd 2013-ban történt nyugalomba vonulásáig tudományos igazgatója volt.
Peter Turrini (1944)
osztrák dráma- és forgatókönyvíró. Első provokatív szociálkritikai darabjai Rozznjogd és Sauschlachten címmel jelentek meg és rögtön nagy botrányt keltettek színházi körökben. Erre már a két mű címéből is lehet következtetni: magyarra ugyanis „Patkányvadászat”-nak és „Disznóvágás”-nak fordíthatjuk ezeket. Turrinit ma a legjelentősebb német nyelvű színpadi szerzők közt tartja számon a kritika (Alpensaga, Die Bürger, József és Mária).
Olivia Newton-John (1948-2022)
négyszeres Grammy-díjas angol-ausztrál énekes és színésznő, a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozata és az Ausztrál Lovagrend tiszti fokozata kitüntetések birtokosa, a hetvenes évek legsikeresebb angol nyelvű énekesnője. Filmes és zenei karrierje a hatvanas évek közepén kezdődött, legismertebb filmszerepei Sandy Olsson a Grease-ben és Kira a Xanaduban. A rák elleni küzdelem, a természet- és az állatvédelem támogatója volt (Két fél egy egész, Karácsonyi románc, Lányok a szomszédból).
Mező István (1951)
karikaturista, tanár. Első karikatúráit sorkatonai szolgálata idején a honvédségnél készítette és 1974-től folyamatosan jelentek meg hazai lapokban. Rajzaival számos díjat nyert különböző karikatúrapályázaton (Parlamenti fricskák, Mennyei rajzok, A múzsa csókja).
Linda Hamilton (1956)
amerikai színésznő és szinkronszínész. Az 1984-ben bemutatott Terminátor – A halálosztó című filmmel vált híressé, amelyben Sarah Connort, John Connor édesanyját alakította (A kukorica gyermekei, Dante pokla, Árnyék-összeesküvés).
Keszler Éva (1961)
színésznő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán diplomázott 1988-ban. Pályája a Fővárosi Operettszínház társulatában indult. 1991-től Győrbe, a Kisfaludy Színházhoz szerződött. 2000-től a Pécsi Nemzeti Színházban, 2003-tól rendszeresen az Interoperett műsoraiban szerepelt. Szabadúszó művészként Magyarországon és külföldön is operett-, musical- és operagálákon lép fel.
Lysette Anthony (Chodzko, 1963)
angol színésznő. Színészcsaládból származik, már tízéves korában fellépett a londoni West Enden. Első filmszerepét a Walter Scott regényéből adaptált Ivanhoe című tévéprodukcióban kapta (Mesék a kriptából; Nicsak, ki beszél most!; Drakula halott és élvezi).
Ezen a napon halt meg:
Michael Denis (1729-1800)
osztrák költő, történész. Fő érdeme, hogy a német műveltségnek lelkes és tevékeny terjesztője volt az elmaradott osztrák tartományokban. Költeményei nagy szavakban, de szép gondolatokban is gazdagok, azonban inkább szónokiak, mint valóban költőiek (M. D. protreptikonja magyarul; Denisz Mihály’ algyája a’ jesuiták’ ditséretére 1800-dik esztendőben).
Hermann Günther Grassmann (1809-1877)
német [porosz] matematikus, nyelvész. A szanszkrit nyelv kutatójaként, lefordította német nyelvre az 1028 himnuszt tartalmazó Rigvédát. Nyelvészeti munkákat is írt: latin, illetve német nyelvtankönyvet. A mai napig jegyzett és gyakran hivatkozott szerző a Rigvéda kutatóinak körében. A nyelvészetben egy fonológiai tétel, a Grassmann-törvény őrzi a nevét. Operakritikákat is írt és népdalgyűjteményt állított össze, botanikával és elektromosságtannal is foglalkozott. Megírta a modern lineáris algebra egyik alapművét (Egyenes kiterjedéstan, a matematika egy új területe).
Thaly Kálmán (1839-1909)
költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, az MTA tiszteleti tagja, ismert még jó néhány, főleg a kuruc korhoz kötődő irodalmi hamisításairól. Első szépirodalmi kísérlete, a Bujdosó lélek, 1855-ben jelent meg a Budapesti Visszhangban; ezt elbeszélő és lírai költeményeinek hosszú sora követte a hírlapokban és folyóiratokban. Az 1860-as évek elejétől kezdve már egészen búcsút vett a költészettől, és teljesen a történetírással foglalkozott.
Beleznay Antal (1857-1915)
karnagy, zeneszerző. Jászberényben Riszner József és Bastl József karmesterektől tanult. Egerben szerezte tanítói oklevelét, az 1870-es évektől szülővárosában tanított. 1888-ban került Jászberényből Nagyváradra, ahol polgári iskolai énektanár és 1897-től haláláig székesegyházi karnagy volt. Megzenésítette Endrődi Sándor kuruc dalait és több más magyar költő verseit. Ezen kívül két misét és néhány egyházi művet, valamint zongoraműveket és kórusműveket is írt (Sárga dinnye levele, Sóhajtva nézek az égre, Két gyöngye van a falunak).
Persa Iván (1861-1935)
szlovén katolikus pap és író. 1894 májusában a Felsőszölnök lelkipásztora lett. Itt írta meg magyarból fordított művét, amit részben a skapuláré társaságnak ajánlott. A művet Szentgotthárdon adták ki.
Ivánfi Jenő (Weisbrunn Ignác, 1863–1922)
színész és színházi rendező. A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja, a Petőfi Társaság tagja. Színészként elsősorban klasszikus drámák szerepeit alakította. Színműveket írt és fordított. Lefordította többek között Molière Tartuffe-jét, Cikkei megjelentek többek között a kolozsvári Ellenzékben, a Fővárosi Lapokban, a Magyar Géniuszban, valamint külföldi lapokban (A tenger és szerelem hullámai, Samil a mórok hercege , Századvégi leányok).
Rubinyi Mózes (1881-1965)
nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus. Kutatási területe: Nyelvesztétika; a magyar nyelvtudomány története; Mikszáth Kálmán írásművészete (A moldvai csángókról, Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve, Simonyi Zsigmond helye a magyar nyelvtudomány történetében).
Basilides Mária (Murányaljai ~ Viola Matild, 1886-1946)
opera-énekesnő (alt), a Nemzeti Színház örökös tagja. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1905–1911 között, az utolsó akadémiai évben szerződtette a Népopera. Az Operaháznak 1915 novemberében lett ösztöndíjasa, itt első szerepe Carmen volt. Külföldön is gyakran fellépett. Kiegyenlített, altregiszteres hangjának, valamint kiváló drámai érzékének köszönhetően a magyar operajátszás egyik kiváló egyénisége volt. Repertoárja a barokktól a kortárs művekig terjedt.
August Macke (1887-1914)
német expresszionista grafikus és festő. Eredetiség, nagy alkotói erő jellemzi, modern művész. Afrikából hazajövet talán közeledett az absztrakt művészeti irányhoz, de már ugyanebben az esztendőben behívták katonának, s szeptemberben elesett az első világháborúban. A halál fiatalon, 27 évesen érte, de gazdag életművet hagyott hátra, amely őt a német expresszionista festészet örök és érdemes művészévé avatta.(Orosz balett, Kerti vendéglő, Eselreiter).
Walter Benjamin (1892–1940)
német filozófus, irodalomkritikus, esszéista. Művei utóélete révén a 20. század egyik legnagyobb hatású művészetteoretikusa. Az 1930-as évek közepétől barátja, Theodor Adorno segítségével több írása jelent meg a frankfurti iskola társadalomfilozófiai lapjában, a Zeitschrift für Sozialforschungban. Hitler hatalomra jutása után Párizsba, majd Spanyolországba, s végül véglegesen újra Párizsba emigrált. 1940-ben az előrenyomuló német csapatok elől Spanyolországon keresztül próbált Amerikába jutni, de feltartóztatták. Öngyilkosságot követett el. Gyakorlatilag halála előtt írta meg történelemfilozófiai téziseit A történelem fogalmáról címmel, melyeket azóta a filozófiatörténet legtöbbet értelmezett szövegei között tartanak számon.
Alberto Moravia (Alberto Pincherle, 1907–1990)
a XX. század egyik legkiemelkedőbb olasz regényírója. Művei legfőképp a modern szexualitással, szociális elidegenedéssel és egzisztencializmussal foglalkoznak. Legismertebb az antifasiszta A megalkuvó, amelyből film is készült 1970-ben Bernardo Bertolucci rendezésében, azonos címmel. Más regényeit is megfilmesítették (Római történetek, A római lány, Egy asszony meg a lánya).
Jászai Jolán (1907-2008)
színésznő, Jászai Mari színművésznő unokahúga. Leginkább csak Joli néniként ismerték. Becenevén ő volt a Nemzet Nagymamája. Mindig is vonzotta a színpad, de szülei akaratának engedve pedagógus lett. 1985-ben(!) lépett először színpadra, 79 évesen megkapta első filmszerepét. Országos ismertségre Vitray Tamás műsorában tett szert (Szerelem első vérig; Napló apámnak, anyámnak; Sztracsatella).
Anna Magnani (1908-1973)
Oscar-díjas olasz színésznő. Az igazi áttörést számára Roberto Rossellini filmje, a Róma, nyílt város jelentette, ami a háború utáni évek első anyagilag sikeres olasz neorealista filmje, és meghozta számára a nemzetközi hírnevet. A The Rose Tattoo-ban nyújtott alakításával elnyerte – első olasz színésznőként – a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. A szerepet Tennessee Williams egyenesen neki írta (Róma, nyílt város; Wild is the Wind; Mamma Róma).
Gloria Stuart (Gloria Frances Stewart, 1910–2010)
angol-amerikai színésznő. Legismertebb szerepe az 1997-es Titanicból Rose Dawson Calvert. 1932-ben annak Az öreg sötét ház című filmjében mutatkozhatott be. 1933-ban rengeteg filmszerepet kapott (A láthatatlan ember, A három testőr, Titanic).
Turczel Lajos (1917-2007)
irodalomtörténész, a csehszlovákiai magyar irodalom kutatója. Védőügyvéd volt, szabadidejében levéltárakba, könyvtárakba járt. Fokozatosan fordult a Felvidékhez köthető magyar írók bemutatásához, a magyar irodalom több nagy alakjáról írt tanulmányt (Magyar irodalmi olvasókönyv, Írás és szolgálat, Két kor mezsgyéjén).
Richard Smith „Billy” Vaughn (1919–1991)
amerikai énekes, multiinstrumentalista, zenekarvezető. Az ’50-’70-es évek tánczenéinek népszerű szerzője, előadója.Összesen 42 kislemeze szerepelt a Billboard listákon, harminchat albuma a Billboard 200-as listán, kezdve az 1958-as Sail Along Silv’ry Moon-tól az 1970-es Winter World of Love- ig.
Kabos László (Krausz, 1923–2004)
Jászai Mari-díjas színész, komikus, érdemes művész. A „kis Kabos” eredetileg bohóc akart lenni, majd kertésznek tanult, mert a második világháború alatt az a hír járta, hogy a mezőgazdasági munkás zsidó lakosokat nem deportálják. Kállai István a nagy sikerű Majd a papa! című darabjának főszerepét Kabosra írta, de a Veréb is madár című film is a művész helyzetbe hozása érdekében készült. Pályája vége felé a Mikroszkóp Színpadon lépett fel (Állami Áruház , Dollárpapa, Férjhez menni tilos!).
Bódis Irén (1929-2015)
Aase-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott 1953-ban, már ekkor foglalkozott a filmezéssel. 1953-tól egészen 1985-ös nyugdíjbavonulásáig a Pécsi Nemzeti Színháznak volt a tagja (Tűzoltó utca 25., A törökfejes kopja, Vakáció a halott utcában).
Zsoldos Péter (1930–1997)
sci-fi-író és zeneszerző. Elsősorban tudományos-fantasztikus műveiről ismert Magyarországon. 1949 őszén felvették a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakára, ahol 1956 tavaszán megkapta zenetanári és kóruskarnagyi diplomáját. A tudományos-fantasztikus irodalommal 1957 után kezdett foglalkozni. Stanisław Lemhez hasonlóan kritikusan nyilatkozott a 80-as évek közepén sci-fi műfaj népszerűségének negatív hatásáról, felhígulásáról és műfaj mellett megjelenő szubkultúráról, akik szerinte többek között „a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők” (A Viking visszatér, Távoli tűz, A feladat).
Harmaczi József (1932–2002)
színész. Színi tanulmányait az Orosz György rendező által vezetett Miskolci Nemzeti Színház stúdiójában folytatta, 1957-ben végzett. 1955-től szerepelt a színház előadásain és a kecskeméti Katona József Színházban is. Énekművészként járt Lengyelországban, és fellépett magyarnóta-esteken is. 1960-tól az Állami Déryné Színház tagja volt. 1962-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1965-től Budapesten az Irodalmi Színpadon szerepelt. 1968-tól ismét Miskolcon játszott. 1971-től 1974-ig újra az Állami Déryné Színház társulatához tartozott. Dramatizálással, írással és rendezéssel is foglalkozott.
Lőrinczy Éva (1933-2002)
színésznő, leginkább a vidéki színésznők életét élte. 1959-ben végezte el a Színházművészeti Akadémiát. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte. 1977-78-ban a Békés Megyei Jókai Színházban játszott. 1980-85 között a Budapesti Gyermek Színház tagja volt. 1986-tól 2002-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja.
Benedek István Gábor (1937-2022)
író, újságíró. 1979–1988 között a MÚOSZ Újságíró Iskola oktatója, 1983–1989 között a Népszabadság rovatvezető-helyettese, 1989–1990 között a Magyarország főszerkesztő-helyettese volt. 1997-ben nyugdíjba vonult, 1998 óta a Remény főszerkesztője (A gyilkosok hajnalban kelnek, Öt lövés a történelemre, Aranyhomok).
Körtvélyessy Klára (1943-2020)
József Attila-díjas szlovákiai magyar, szabadfoglalkozású műfordító, szerkesztő. 1958-1963 között a kassai Konzervatóriumban tanult. 1987-2003 között a Nagyvilág rovatvezetője volt (M. Kundera: Halhatatlanság; Bohumil Hrabal: Adagio lamentoso; Jiri Menzel: Hát, nem tudom…).
