Irene Papas emlékére

A színház mindig történelmi jelen. Nem játsszuk, hanem éljük*

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Róbert

Rendszeres olvasóink minden bizonnyal találkoztak David Niven és Anthony Quinn nevével a Papiruszportálon. A két színészlegenda együtt játszott a Navarone ágyúi** című háborús kalandfilmben, amelynek stáblistáján olyan nagyszerű nevekkel találkozhatunk még, mint Gregory Peck és Irene Papas. Később Irene Papas és Anthony Quinn játszotta a Zorba, a görög fergeteges párosát.

A fent említett színészekről, Irene Papas kivételével, többkötetnyi könyvet olvashatunk, még önéletrajz formájában is. A színésznőről viszont alig található anyag az interneten. Amit sikerült megtudni:
Irene Lelekou néven született a korinthoszi Chilimodion településen. Revükben, kis színpadokon lépett fel. Első, teljességgel ismeretlen filmjét 1948-ban forgatta. Sokáig csak mellékszerepeket kapott. 1954-ben először játszott Anthony Quinn-nel az Attilában, ám továbbra sem vették észre különleges képességeit, nem kapott jó szerepeket. Visszatért hazájába, ahol görög filmeket forgatott. 1961-ben J. Lee Thompson felfigyelt a jellegzetes arcú, igazi görög vonásokkal megáldott Papasra, és így lett a már fent említett Navarone ágyúi című film egyik főszereplője. (A szintén markáns arcú Anthony Quinn még meg is borotválkozott a kedvéért.) Pár év múlva szintén együtt láthatjuk őket a Zorba, a görög című nagy sikerű filmben. Pályája ezek után töretlen. A magyar közönség a ’68-ban forgatott Odüsszeusz című tévésorozatban ismerte meg igazán, ahol Penelopét játszotta. (A sorozat olyan sikeres volt, hogy Hofi Géza külön emléket állított neki.) Egymás után jöttek a jobbnál jobb filmek: Z (1969, Yves Montand-nal), Anna ezer napja (1969, Richard Burtonnel), A trójai asszony (1971, Katharine Hepburnnel), Az üzenet (1976, Anthony Quinn-nel), Corelli kapitány mandolinja (2001, Nicholas Cage-dzsel, Penélope Cruzzal), összesen közel száz szerep. Katharine Hepburn egyszer azt mondta róla: A mozitörténelem egyik legnagyobb színésznője. Marlon Brandóval Olaszországban találkozott 1950-ben. Soha nem játszottak együtt, de szerette és becsülte a nemrég elhunyt színészt, ahogyan ezt Brando halála után elmondta.
A zenében jártasak még talán emlékeznek, hogy Irene Papas 1978-ban és ’80-ban Vangelisszel készített két zenei albumot Odes és Rapszódiák címmel, amelyek hagyományos görög népzenei és bizánci klasszikus művek feldolgozását tartalmazták. A világhírű billentyűssel azonban nem ez volt az első közös produkciója, hanem már az Aphrodite’s Child 666 című progresszív-pszichedelikus rocklemezén is énekelt egy szerzeményt (1972, Infinity).

Utolsó mozidarabját 2003-ban forgatta (Utazás Bombaybe), a nemzetközi filmes adatbázis nem tud újabb készülő művéről. 2004-ben az olimpia háziasszonya volt, és az esemény tiszteletére szerepet is vállalt, sőt, a kínai olimpiára is színházi monstre előadásokkal készül. Talán ez lehet az oka, hogy Irene Papasról mostanában nem sokat hallani. Igaz, soha nem volt botrányhős, pletykatéma, ahogyan szupersztár vagy Oscar-díjas sem. Európa asszonya (2002-ben nyerte el ezt a címet) szeptember 3-án ünnepelte 80. születésnapját. Isten éltesse sokáig!

• Irene Papas
  **
  A sziget állítólag létezik Rodosz mellett, de az olasz Navarone (Navarra) helyett régóta görög elnevezéssel illetik, és nem sikerült azonosítanunk.