Július 30.

Névnapok: Judit, Xénia, Avenár, Azucséna, Donatella, Donna, Indira, Inge, Ingeborg, Inka, Julietta, Jutta, Maxima, Polixénia, Rovéna, Szemőke, Szénia, Zsüliett

Események:
1756 – Bartolomeo Rastrelli olasz származású orosz építész bemutatja az újonnan épített Katalin-palotát Erzsébet orosz cárnőnek és az udvarnak. A rokokó stílusú épület Szentpétervártól 30 kilométerre épült Carszkoje Szelóban (ma Puskin település része).
1792 – Rouget de Lisle La Marseillaise, később Franciaország himnuszát a Párizsba induló 500 marseille-i önkéntes tiszteletére rendezett ünnepség végén énekelték el először. A dal csakhamar meghódította a fővárost is (A marseille-i önkéntesek indulója), így lett a Francia Köztársaság nemzeti himnusza. Zenekari változatát Hector Berlioz írta 1830-ban.
1824 – Gioachino Rossini olasz zeneszerzőt még londoni tartózkodása alatt felkérték, hogy vállalja el a párizsi Théâtre-Italien igazgatói tisztjét. Rossini átszervezte az operát, repertoárjába felvette saját műveit is.
1928 – George Eastman bemutatta az első színes mozgóképeket (KODAK) New York-i házában, köztük Thomas Edisonnak.
1932 – bemutatják Walt Disney Flowers and Trees (Virágok és fák) című filmjét, amely az első Technicolor technikát alkalmazó, és az első Oscar-díjas rajzfilm.
1935 – Londonban megjelent az első modern zsebkönyvsorozat, a Penguin Books első könyve.

Aranyszavú Szent Péter (Petrus Chrysologus) emléknapja (400?-450?).
római egyházi író. Ravenna püspöke, a homíliák doktoraként ismert kitűnő szónokot XIII. Benedek pápa emelte az egyháztanítók sorába 1729-ben. Homíliáit egyszerű és világos stílus jellemezte. Magyarázta az Apostoli hitvallást, beszélt Keresztelő Jánosról, Szűz Máriáról és az Ige megtestesülésének misztériumáról. Azt javasolta, hogy naponta részesüljön mindenki az eucharisztiában. Arra buzdította hívőit, hogy bízzanak a Jézus által hirdetett bűnbocsánatban.

Meghalt Tompa Mihály (1817–1868) költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, akadémikus.
Született szónoki tehetség volt. Sokáig Petőfi és Arany egyenrangú társaként élt a nemzet irodalmi tudatában, először Petőfi hirdette, hogy ők hárman együtt képviselik a népi költészetet. Idővel eldőlt, hogy Tompa csak a szegényebb harmadik a két nagy költőbarát mellett. Néhány szép verse mégis jelentőssé vált az utókor számára: megmutatja a költő küzdelmét a nemzetért, szabadságért és az igazmondás jogáért. Némelyik tájversében, elégiájában méltó társa egészében véve nagyobb horderejű pályatársainak. Életének két legsikeresebb műve A madár, fiaihoz és A gólyához című költemények.

Megszületett Paál László (1846–1879) A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátos egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja volt.
Elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképei jelentősek. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában megmutatkozott. Az aradi rajziskolában első tanítója a Bécsi Képzőművészeti Akadémián végzett Nagy Péter festőművész volt, később Böhm Pál aradi festőiskolájában tanult. 1862-ben itt ismerkedett meg későbbi barátjával, élete tanújával, a nála két évvel idősebb Munkácsyval. Középiskolai tanulmányai alatt, az 1860-as évek első felében, Erdély több vidékét bejárva, számos romantikus tájképet készített. 1869-től állami ösztöndíjjal Münchenben folytatta tanulmányait. 1872 őszén Párizsban telepedett le. Korai műveit a sötét színek, a fény-árnyék hatások játéka jellemezte. 1871-es londoni útja alkalmával Paál behatóbban tanulmányozta John Constable tájképfestészetét, ezt követően színei világosodtak, és az angol akvarellfestők hatására ő is készített néhány vízfestményt. 1872-es második hollandiai útja teljességgel felszabadító hatással volt kolorisztikus hajlamaira, világosabban, színesebben festett, s a természetet nagy, egységes színfoltokban kezdte látni (Erdő mélye, Őszi hangulat, Vihar után).

Meghalt Széll György (George Szell, 1897–1970) karmester, zeneszerző, zongoraművész.
Hosszú ideig volt elismert, sikeres vezető karmestere a Cleveland Orchestrának, akikkel – és más zenekarokkal is – a standard zenei repertoár javát lemezre rögzítette. Tizennégy éves korából ismert egy exkluzív kiadói szerződés a bécsi Universal Editionnal, ekkor kezdte meg európai turnéját, először Londonban mutatkozott be, ahol műveivel és zongorajátékával hatalmas sikereket aratott. Saját darabok írásán kívül átírta zenekarra Bedřich Smetana 1., e-moll („Életemből”) vonósnégyesét. 18 éves korában, a Berlini Királyi Operaház főzeneigazgatója, Richard Strauss, az opera karnagyává nevezte ki. 1939-ben, a második világháború kitörésekor, egy ausztráliai turné után érkezett az USA-ba, és családjával New Yorkban telepedett le. Aprólékos módon készült a próbáira, az adott darabot zongorán memorizálta. Tiszta megfogalmazás, átlátszóság, egyensúly és építkezés volt jellemző rá, és precíz ütemtartást követelt zenészeitől. Az eredmény a pontosság magas szintje volt, és a zenekar gyakran úgy szólt, mint a legjobb vonósnégyes. Széll György abszolutista módszerei ellenére a zenekari tagok büszkék voltak zenei integritásukra. ––> Széll György a Clevelandi Zenekar élén

Megszületett Henry Moore (1898–1986) brit képzőművész, a 20. század egyik legjelentősebb szobrászművésze.
Képzőművészeti tanulmányait csak huszonegy éves korában kezdte meg. 1919-től Leedsben tanult szobrászatot, a húszas évek elején lett a londoni Royal College of Art ösztöndíjasa. Eleinte a nagy klasszikus mestereket követte, majd a prekolumbián szobrászat elemzése nyomán kialakult egyéni, másokkal össze nem téveszthető stílusa. Absztrakt szobrokkal az 1930-as években kezdett foglalkozni. Kiállításai egyszerre váltottak ki rajongást és elutasítást, a Morning Post például a „csúfság kultuszával” vádolta meg (Family Group, Three Forms, Butterfly).

Meghalt Kálnoky László (1912–1985) Baumgarten-, József Attila- és Robert Graves-díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
20 éves koráig végigbarangolta Nyugat-Európát. Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta (Az árnyak kertje, Egy hiéna utóélete és más történetek, Egy pontosvessző térdkalácsa).

Meghalt Zenthe Ferenc (Rameshofer, 1920–2006) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1941-ben a Színművészeti Akadémia hallgatója lett, a háború miatt azonban, 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház, 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült. Indulásától a közönség szeretete övezte. A filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal „kényeztette el”. 1987–1999 közt a Szomszédok című teleregény szereplője (Taki bácsi). 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért” (A Tenkes kapitánya – minisorozat, Tüskevár, Jób lázadása).

Ezen a napon született:

Giorgio Vasari (1511–1574)
itáliai építész, manierista festő, művészeti író. Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo római falfestményeinek a másolásával képezte ki magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti, mint építész, maradandót alkotott, de mint festő nem volt a legnagyobbak között.

Emily Brontë (1818–1848)
angol költőnő és regényíró, az angol romantika talán legnagyobb prózaírója, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek nemcsak az angol irodalom egyik klasszikusa, de sokak szerint az első modern angol regény is. Írói álneve Ellis Bell volt. Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell. ––> Emily Brontë

Jan Matejko (1838-1893)
lengyel történelmi festő. Sokan a legnagyobb lengyel festőnek tartják. Nagy lelkesedéssel ábrázolta Lengyelország viszontagságos történetének jeleneteit. Rövidlátó volt, mégis fáradhatatlan megfigyelő, éles jellemző, koloritja ragyogó. Nagy festményein az alakok ábrázolása gyakran merev, akadémikus. Már 14 éves korában a krakkói művészeti iskola tanítványa lett és 1852-ben festette az első képét, I. Ferenc József király bevonulását Krakkóba. 1873-ban az újjászervezett krakkói művészeti iskola igazgatója már 1870-ben a becsületrend lovagja és a francia akadémia tagja lett. 1887-ben a Krakkói Egyetem tiszteletbeli doktorává tette meg (A várnai csata, Kopernikusz, Az orléans-i szűz).

Franyó Zoltán (1887–1978)
erdélyi magyar író, műfordító, szerkesztő. Első verse (Nyárutó) a Magyar Szemlében jelent meg, majd verseket, műfordításokat, cikkeket közölt több budapesti és vidéki lapban. Temesvári szolgálata idején részt vett a Dél Irodalmi Társaság létrehozásában, amely a holnaposokkal és a Nyugat körével tartott kapcsolatot. 1914-ben mozgósított tisztként a galíciai frontra került, megjelent harctéri írásaiban állást foglalt a háború embertelenségeivel szemben. Egyik versének közléséért (Elszánt harci ének) elkobozták a Népszava 1915. június 15-i számát. 1944. augusztus 23-a után rövid ideig újságíró, majd minden idejét a műfordításnak szentelte (A kárpáti harcokról, Évezredek húrjain, A pokol tornácán).

Soltész Anni (Frenkel, 1902–1973)
színésznő, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmánnál tanult. Szerepelt vidéken, Szatmárnémetiben, Aradon, Győrött és Ungváron, meghívást kapott kassai vendégszereplésre is. 1932 és 1939 között a Belvárosi Színházban játszott. 1939 és 1945 között a zsidótörvények miatt nem léphetett színpadra. A második világháború után ismét a Belvárosi Színház tagja lett 1951-es megszűnéséig. Eleinte drámai, később komikai szerepeket játszott (Díszmagyar, A selejt bosszúja, Angyalok földje).

Medveczky Jenő (1902–1969)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1946-1947 között Pécsen élt, itt rendezte meg első önálló tárlatát is. Egyik jelentős képviselője volt a hazai új klasszicista festészetnek. Munkái minden jelentős hazai múzeumban és az USA-ban is megtalálhatók. Korai rajzain a monumentalitás párosult a középkori olasz táblaképek stílusjegyeivel (Terasz, Meseolvasás, Szentendrei házak).

Vándor József (Weinberger, 1921–1990)
színész, a Madách Színház társulata a halála után az emlékére hozta létre a Vándor Pufi-díjat. Kijárta Gaál Béla filmiskoláját, majd fizikai munkásként dolgozott. 1948-tól 40 éven át a Madách Színház tagja volt, 1950 és 1951 kivételével, ekkor a Nemzeti Színház Színházban kapott szerepeket. Több filmben, illetve televíziójátékban is szerepelt, jobbára indulatosabb jellemeket formált meg (2×2 néha 5, Az ötödik pecsét, Gyerekrablás a Palánk utcában).

Kovács Dénes (1925-2016)
színész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolájában kapott színészi oklevelet 1948-ban. 1948-tól a Belvárosi Színház, 1951-től az Ifjúsági Színház, majd a Petőfi Színház szerződtette. 1956-tól Győrben játszott. 1959-től a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes tagja volt. 1967-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol nyugdíjazásáig játszott. Minden műfajban otthonosan mozgott, többnyire jellemszerepeket alakított, rendezéssel is foglalkozott.

Szatmári István (1925–1988)
színész, érdemes művész. 1947-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, és karrierje a Nemzeti Színházban indult. 1947–1949 között a szegedi Nemzetibe szerződött, ám visszatért első társulatához. 1951-től haláláig a Magyar Néphadsereg Színháza a későbbi Vígszínház tagja volt. Rendszeresen publikált a Film Színház Muzsika című folyóiratban, a Mestersége színész című műsor számára 11 riportot készített kollégáival (Fekete gyémántok, Sellő a pecsétgyűrűn, Meztelen diplomata).

Molnár Edit (1933)
Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. A zenei, az irodalmi és a képzőművészeti élet területén fotózott legszívesebben. Közben tanult a MÚOSZ Újságíró Iskolában. Az ismert emberek ismert fotósa lett. Sajátos munkamódszere volt, kiszemelt modelljeivel előzetesen megismerkedett, s később mintegy belülről fényképezte őket a megfelelő pillanatban.

Peter Bogdanovich (1939-2022)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer, színész, író. Szerb bevándorló családba született. Festőművész, zongorista édesapja anyjával a második világháború elől menekült Amerikába. A fiatal Bogdanovichot kezdettől a színészkedés érdekelte és tizennyolc évesnek adta ki magát, hogy mielőbb megkezdhesse tanulmányait a Stella Adler színiiskolában. A francia újhullám, különösen Truffaut hatása alatt elhatározta, hogy filmeket fog készíteni. Első önálló filmje a Célpontok… (Mi van, doki?, Maszk, Maffiózók).

Paul Anka (Paul Albert Anka, 1941)
amerikai–kanadai énekes, dalszövegíró és színész. Pályafutása alatt több száz lemez készítésénél működött közre, 124 saját albummal büszkélkedhet és összesen mintegy 15 millió albumot adott el világszerte. Zenei repertoárjában mintegy 900 saját szerzemény szerepel, s mindezen teljesítményével a legnagyobb dalszerzők között tartják számon. 1984-ben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek sétányán (Diana, You Are My Destiny, Do I Love You).

Patrick Modiano (1945)
irodalmi Nobel-díjas francia író. A párizsi IV. Henrik Gimnáziumban tanult, ahol az érettségi vizsgát is letette. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően 1967 óta kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l’Étoile (Augusztusi vasárnapok, Nászút, Felejtett álom).

William Atherton (1947)
amerikai színész. Az 1970-es évek során fontosabb szerepei voltak a Sugarlandi hajtóvadászat, A sáska napja, a Hindenburg, valamint a Nappalok és éjszakák című filmekben. A szélesebb nézőközönség számára a Szellemirtók és a Drágán add az életed! filmsorozatok mellékszereplőjeként vált ismertté.

Arnold Schwarzenegger (1947)
Golden Globe-díjas osztrák származású amerikai színész, testépítő, üzletember és politikus. Fiatalkorában testépítő eredményeivel ért el komoly sikereket, majd hollywoodi akciófilmjeivel vált világhírűvé. Az USA Kalifornia államának 38. kormányzója volt. 1968-ban kivándorolt Amerikába. Első filmszerepét az 1969-es Hercules New Yorkban című filmben alakította, partnere Arnold Stang, a híres amerikai komikus volt. Amerikában kiejthetetlen neve és butának tűnő akcentusa még évekig akadályozta a továbblépésben. 1982-ben hozta meg számára a világhírt az első rászabott szerep, a „Conan, a barbár”. Akciófilmjei révén sztárrá vált, később könnyedebb, humorosabb szerepei is népszerűvé tették. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Terminátor, Vörös zsaru, Junior).

Jean Reno (Juan Moreno y Herrera-Jiménez, 1948)
spanyol származású francia színész, a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje. Francia, angol, japán, spanyol és olasz nyelven dolgozik. Andalúziai spanyol szülők gyermeke, akik Franco tábornok fasiszta rendszere elől menekültek Marokkóba. A rezsim bukása után visszatelepültek. Filmes karrierje kisjátékfilmekben, tévéjátékokban, illetve tévésorozatokban nyújtott alakításaival kezdődött. A nagyközönség számára Luc Besson filmrendező fedezte fel, aki számos filmjében szerepeltette. A francia filmművészet legnagyobbjaival játszott, illetve dolgozott együtt. Azon ritka francia színészek egyike, akik Hollywoodban is befutottak. Az Egyesült Államokbeli karrierje 1995-ben kezdődött a Francia csók című filmben (Bíbor folyók, A Da Vinci-kód, Mission: Impossible).

Novák Emil (1954)
Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező. 1972-től a Mafilmnél dolgozott, mint fotós és segédoperatőr. 1978-ban vették fel a Színház és Filmművészeti Főiskola operatőri szakára. Ausztráliába „emigrált”, 1991-ben ausztrál állampolgárságot kapott. 1989-től 1991-ig az Ausztrál Filmiskola hallgatója volt, és 1991-ben diplomát szerzett a filmszakon. 1992-ben megalapította Sydneyben a Museum of Hungarians képzőművészeti társaságot, ennek keretében megszervezte az első Magyar Filmhetet. 2006-ban alapította meg a HSC Stábiskolát (Magyar Operatőrök Iskolája), az első szakmai filmképzést Magyarországon. A Magyar Filmakadémia alapító tagja (Sacra Corona, A temetetlen halott, Argo 2).

Bognár Zsolt (1958)
színész, zeneszerző, dalszövegíró. 1981-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1989-től a Rock Színház tagja volt, 1993-tól szabadfoglalkozású művész. Zeneszerzéssel, dalszövegírással is foglalkozik.

Bardóczy Attila (1960)
színész. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983-1996 között a Rock Színház oszlopos tagja volt, a musicalirodalom legszebb szerepeit játszhatta el. 1984 és 1986 között a GM49 együttes énekese volt. 1996 óta a Budapesti Operettszínház tagja, majd vendégművésze.

Laurence Fishburne (1961)
háromszoros Emmy-díjas amerikai színész. Tizenkét évesen kezdett játszani, a nagy átütést Joshua Hall szerepe hozta meg számára az ABC One Life to Live című szappanoperájában. 2006-ban a Mission: Impossible III-ban tűnt fel Tom Cruise feletteseként, 2009-ben a világsikerű CSI: A helyszínelők sorozatban William Petersen utódjául őt kérték fel (Rablóhal, Vörös zsaru, Mátrix).

Lisa Kudrow (1963)
Emmy-díjas amerikai színésznő, humorista, énekes, forgatókönyvíró és producer. Miután több szituációs komédiában, majd sorozatokban vált ismert színésszé. 2005-ben producerként, forgatókönyvíróként és főszereplőként vett részt a HBO A visszatérés című sorozatának elkészítésében (Nem ér a nemem!, a P.S. I Love You, Rossz szomszédság).

Jantyik Csaba (1964-2024)
színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt. Miután lediplomázott, 1987-től 14 évig a debreceni Csokonai Színház művésze lett, több főszerepet is eljátszott. Vígjátéki figurákat és operettek bonvivánszerepeit formálta meg, majd karakterszerepekben is remekelt. 2001-től haláláig a Budapesti Operettszínház tagja volt. Színészi tevékenysége mellett képzőművészként is dolgozott. Rendezéssel, zeneszerzéssel is foglalkozott.

Szakály Aurél (1968)
színész. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett programozó matematikus diplomát. Nagykanizsán, munka mellett kezdett el a helyi színjátszó csoportban tevékenykedni. 1995 és 1998 között Zalaegerszegen a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió növendéke volt. 1998-tól a Hevesi Sándor Színház társulatának tagja, 2002-től színművésze.

Hilary Swank (1974)
amerikai színésznő, producer. Pályafutása során egyéb díjak mellett két Oscar-díjat, két Golden Globe-díjat és egy Screen Actors Guild-díjat nyert. 1992-ben debütált a filmvásznon a Buffy, a vámpírok réme című horrorvígjáték egy kisebb szerepével. A fiúk nem sírnak című életrajzi drámában egy transznemű nő szerepében megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó első Oscar- és Golden Globe-díját is. Második alkalommal Clint Eastwood Millió dolláros bébi című sportdrámájával szerezte meg mindkét díjat, ismét női főszereplőként. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A mag, P.S. I Love You, A végzet asszonya).

Emilia Fox (Emilia Lydia Rose Fox, 1974)
angol színésznő (Büszkeség és balítélet, Az eltakarítónő, Bukott angyal).

Farkas Ádám (1986)
színész. 2007–2010 között a szombathelyi Weöres Sándor Színházban tanult színészetet. 2010–2021 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt.2016-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen drámainstruktor-színjátékos szakon. Alapító tagja az Exit generáció nevű alternatív színházi formációnak. 2024-ben végzet a KRE, BTK Színháztudomány MA szakán. Rendezéssel is foglalkozik.

Ezen a napon halt meg:

Thomas Gray (1716-1771)
angol költő, a klasszikus kor tudósa és a Cambridge-i Egyetem tanára volt. Gray tudós beállítottságú fiú volt, aki szívesebben töltötte idejét komoly irodalmi könyvek olvasásával csak ne kelljen sportolnia. Kora egyik legolvasottabb emberévé vált, miután hosszú időn át önként vállalt tanulásba kezdett. 1742-től komolyan belevetette magát a versírásba, annak ellenére, hogy nem volt igazán termékeny költő, csupán 13 verset publikált életében, mégis őt tekintik a 18. század közepének legkiemelkedőbb költőjének. 1757-ben őt választották Anglia nemzeti költőjének, ám a kitüntető tisztséget visszautasította (Elégia egy falusi temetőben, Egy elkényeztetett cicáról, mely az aranyhalas medencébe fúlt).

Fáy Antal (1805-1872)
zeneszerző, zongoraművész, politikus. Mint zongoravirtuóz az 1840-es években nyilvános hangversenyekben is részt vett. Sok dalt, négyest, zongoradarabot adott ki, melyek azonban rendkívül nehéz, komplikált szerkezetüknél fogva nem igen váltak népszerűekké. Több népdala, magyar nótája átment a nép ajkára. Budapesten, hová élte utolsó éveiben tette át lakását, vendégszerető háza rendes gyülekezőhelye volt az íróknak és művészeknek.

Egressy Gábor (1808-1866)
színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, Petőfi Sándor barátja. 1826 és 1835 között a vándorszíntársulatokkal az ország csaknem minden magyar városában szerepelt. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel, akiről ő készítette az egyetlen fotográfiát. 1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt. A világosi fegyverletétel után Bemmel Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották, 1851-ben amnesztiában részesült. Ráday gróf a dráma ügyét szívén viselve, 1855-ben ismét szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

Bezerédi Gyula (1858−1925)
szobrászművész. Szobrászkodást Alexy Károlynál, majd a bécsi akadémián tanult. A Burg szobrászati díszítésében vett részt, hazatérve dekoratív szobrokat mintázott. Számos épületszobra maradandó alkotás, monumentális szobrászati alkotásai Budapesten, a Városligetben és a Népligetben láthatók (George Washington, Tinódi Lantos Sebestyén, Pannonhalmi Bencés Főapátság timpanonja).

ifj. Paikert Alajos (1866-1948)
mezőgazdász, agrárpolitikus, múzeumigazgató. 1887-ben végzett mezőgazdászként, majd jogot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. 1896-ban a millenniumi kiállítás mezőgazdasági tárgyú anyagából többek között az ő kezdeményezésére és közreműködésével szervezték meg és rendezték be a Mezőgazdasági Múzeumot a városligeti Vajdahunyadvárban. 1897-től a múzeum első őre (muzeológusa) lett, egyik fő szervezője volt az Alpár Ignác tervei szerint, véglegesen megépített múzeum berendezésének.

Lynn Fontanne (1887–1983)
Primetime Emmy-díjas angol színésznő, a Broadway ünnepelt sztárja. Emellett televíziós és filmes karrierje is figyelemre méltó volt.

Nádass József (Nuszbaum, 1897–1975)
József Attila-díjas költő, író. Az első világháború alatt elvesztette fél lábát. A Tanácsköztársaság után 1920-ban Bécsbe emigrált, 1926-ban tért haza. 1931-ben a Te és ti című kötete miatt elítélték. 1938-ban ismét emigrál, 1940-ben hazajött. 1944-ben Mauthausenbe deportálták. 1945–1948 között a Népszava rovatvezetője volt. Az 1950-es években hallgatásra kényszerült. 1957–1959 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. Első verseit a Nyugat közölte. Korai költészetét az avantgárd hatása, későbbi verseit hagyományosabb formanyelv jellemzi (Megy körben az arc, Láng és korom, A hullám).

Claudette Colbert (1903-1996)
francia születésű Oscar-díjas amerikai színésznő. 1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az elmúlt száz év száz legnagyobb hollywoodi filmsztárja közé, az előkelő 12. helyre rangsorolták a nők listáján. A ’30-as évek egyik legjobban fizetett hollywoodi sztárjáva vált (Ez történt egy éjszaka, Akinek nem szabad szeretni, Mióta távol vagy).

Michelangelo Antonioni (1912-2007)
Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Az olasz és az egyetemes filmművészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, Jean-Luc Godard mellett a filmnyelv egyik legjelentékenyebb megújítója. 1980-ban a videotechnika lázában égett, ennek lehetőségeit kutatta. Lelkesedésében ekkor hangzott el híres mondása: „Meghalt a mozi, éljen a videó!” (Nagyítás, A kaland, Vörös sivatag).

Ingmar Bergman (1918–2007)
Oscar-díjas svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége. 10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett. 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása (A hetedik pecsét, Suttogások és sikolyok, Jelenetek egy házasságból).

Surányi Imre (1927-2014)
színész. 1948-ban szerezte diplomáját az Országos Magyar Színművészeti Akadémián. 1950–től 1952-ig a Magyar Rádió munkatársa volt. 1952–ben a Magyar Néphadsereg Színházához szerződött, 1954–ben az Ifjúsági, 1956-ban az Állami Déryné Színházház, 1957–ben között a kecskeméti Katona József Színház, 1958-tól pedig a József Attila Színház tagja volt. 1965-től a Pannónia Filmstúdióban dolgozott (Szegény gazdagok, Napló gyermekeimnek, Valami Amerika).

Ligeti Erika (1934-2004)
Munkácsy Mihály-díjas szobrász és éremművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagja. 1958-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán. 1965-1966-ban a hódmezővásárhelyi művésztelepen, 1969-től haláláig a szentendrei művésztelepen élt és alkotott. Kisplasztikákat, portrékat és érmeket készített, de monumentális köztéri alkotások is készültek műhelyében. Alkotásainak anyaga a bronz, de dolgozott kővel is (Merengő kislány – Siófok, Anya és gyermeke – Budapest, Hárpiácska – Komló).

Agárdy Ilona (1940-2001)
Aase-díjas színésznő. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. 1963–1964 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1967–1971 között a Mikroszkóp Színpad színésze lett. 1971–1973 között a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. 1975–1987 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1987-től haláláig az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt (Pesti háztetők, Nyaralók, A fekete esernyő).

Orbán József (1948-2018)
zeneszerző, dalszövegíró, előadóművész, a 100 Folk Celsius frontembere. Belsőépítésznek tanult, később grafikusként is dolgozott. Az 1976-ban alakult 100 Folk Celsius zenekar alapító tagja, annak zeneszerzője, dalszövegírója, énekese volt. Első nagylemezük 1982-ben jelent meg.