Névnapok: Örs, Stella, Ferenc, Töhötöm, Emánuel, Esztella, Henrik, Herkules, Jusztusz, Ladomér, Örsi, Vladimír, Zalán
Események:
1077 – valószínűleg a bayeux-i Boldogasszony-székesegyház (Normandia) felszentelésekor kerül a templomhajó falára a bayeux-i kárpit. A 69,55 m hosszú (feltételezik, hogy a hiányzó részen szereplő, Hódító Vilmos királlyá koronázását levágták) hímzett falikárpit színes képekben meséli el Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását.
1682 – Henry Purcell brit angol-barokk zeneszerzőt II. Jakab angol király a londoni Chapel Royal orgonistájává 
nevezte ki, egy évvel később már udvari zeneszerző.
1902 – a XVI. század elején épült, 98,6 méter magas Campanile harangtorony összedől a velencei Szent Márk téren. 1912-ben újraépítik („com’era dov’era” / ahogy volt, ahol volt).
1949 – Benjamin Britten Tavaszi kórusszimfóniájának (op. 44.) ősbemutatója az amszterdami Concertgebouw-ban.
1969 – az Egyesült Államokban megjelenik az Szelíd motorosok című amerikai filmdráma, Dennis Hopper rendezésében, saját maga, Peter Fonda és Jack Nicholson főszereplésével. A film 1998-ban bekerült az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nemzeti Filmadatbázisába.
1982 – a londoni Empire-ban (Leicester Square) bemutatták a Pink Floyd – The 
Wall (A fal) zenés filmadaptációját, Alan Parker rendezésében, Bob Geldof főszereplésével, Roger Waters forgatókönyvével. A filmben két kivételével a Pink Floyd együttes The Wall albumának dalai hangzanak el.
2003 – megszületett a magyar Wikipédia első szócikke, az Omega.
2015 – a Pulitzer-díjas Ne bántsátok a feketerigót! című könyve után, halála előtt néhány hónappal, megjelenik Harper Lee amerikai regényírónő második regénye, a Menj, állíts őrt című (Geopen, Bp., 2015).
2000 – Budapesten megnyitja kapuit a Magyar Vasúttörténeti Park („Füsti Park”), Közép-Európa legnagyobb interaktív vasúti múzeuma (1142 Budapest, Tatai út 95.).
Meghalt Alfons Mucha (Alfons Maria Mucha, 1860-1939) cseh származású francia festőművész, plakátművész, grafikus, illusztrátor és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója, aki a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt. A Világkiállítás alkalmával Párizsba költözött, ami ekkor a művészetek Mekkája volt. Itt szerény körülmények között élt és különböző festő-tanároknál tanult tovább. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az időben gyakran kellett nélkülöznie. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. (Gyümölcsök, Évszakok, A kaméliás hölgy).
Megszületett Gustav Klimt (1862-1918) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője.
Korai művein jól látható, hogy a szigorú, művészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a későbbi fejlődés alapját. Zsánerszerűek történelmi képei, amelyek élethű és történelmileg pontos részletek sokasága révén jelenítették meg a múltat. 1901 körül erdőképeket és párás vízfelületeket festett. Később 1905-től inkább a zárt kertek foglalkoztatták. A tájképek egész életén átívelnek. Tájképeiben mindig négyzet alakú vásznat használt, a jelenetet mindig felülnézetből mutatja be. Jobbára az elkényeztetett, kifinomult előkelő nagyvárosi réteg volt az, amellyel portréi révén kapcsolatba került. Legtöbbször a gúnyos vagy fásult, a szellemiek iránt közömbös dámát látjuk a képein, aki jelentősnek és elbűvölőnek szeretne tetszeni. A kései képein bizonyos mértékig az aranykorszak emberiségképeinek, a nagy ciklusoknak és allegóriáknak a folytatásait fedezhetjük fel, az élet körforgása foglalkoztatta (A szobrászat allegóriája, Kert képe, Ádám és Éva). ––> Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (1895–1905)
Meghalt Janikovszky Éva (Kucses, 1926–2003) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett. Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szerez kellemes perceket szavaival (Szalmaláng, A lemez két oldala, Égigérő fű). ––> Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Meghalt Esterházy Péter (1950-2016) Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia 
alapító tagja.
Az Esterházy család grófi ágának sarja. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Matematikusként végzett az ELTE Természettudományi Karon 1974-ben. 1978-tól szabadfoglalkozású író volt. Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról, számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik. Többen a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjaként értékelik. Intertextualitás, idézetek, töredékesség, valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg fontos, és arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található, és fontos számára a német kultúra is (Ki szavatol a lady biztonságáért?, Kis Magyar Pornográfia, Harmonia cælestis). ––> Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk
Ezen a napon született:
Vasvári Pál (Fejér, 1826–1849)
író, történész, pedagógus, filozófus, politikus, forradalmár, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, honvéd őrnagy. Ifjabb éveiben Sali Bánk álnév alatt elbeszéléseket írt a szépirodalmi lapokba. A Kisfaludy Társaság 1845-ben meghirdetett vígeposzpályázatára írta A szerelmes bajnok című művét, hexameteres versformában. 1849-ben, Erdélyben, Fântânele mellett a Gyalui-havasokon a román felkelők megölték, földi maradványai nem kerültek elő (Történeti Névtár, Irányeszmék, Bús napok).
Ossip Zadkine (1890-1967)
fehérorosz származású francia absztrakt stílusú szobrász. Párizsi diákévei alatt a kubista mozgalomhoz csatlakozott. 1918-ban megkapta a francia állampolgárságot. Sokáig erősen befolyásolta munkáját a kubista stílus, majd az 1920-as évek második felétől kezdte kialakítani sajátos egyéni stílusát, amely erősen támaszkodott a primitív művészeti stílusra. Igen termékeny és sikeres szobrászművész lett (Emberi lakóhely, Az emberi erdő, Az elpusztított város).
Selmeczi Mihály (1898-1966)
színész, érdemes művész. Pályáját 1918-ban Aradon kezdte, 1928 és 1931 között Kolozsváron szerepelt. A II. világháborúban hadifogságba került, majd 1948–tól haláláig a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja volt. Alkatának és habitusának köszönhetően leginkább vígjátékok, operettek és prózai művek karakter- és epizódfiguráit alakította nagy sikerrel. Színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozott.
Újvári Erzsi (Kassák Erzsébet, 1899-1940)
költőnő, újságíró, Kassák Lajos húga. A Tett és a Ma hasábjain jelentek meg első ízben versei és jelenetei, expresszionista stílusban alkotott. 1919-ben Bécsbe emigrált. 1922-től az Akasztott Ember és az Ék, majd az Egység munkatársa volt (Prózák, Versek, Csikorognak a kövek).
Irving Stone (Tannenbaum, 1903-1989)
amerikai író, aki híres történelmi személyekről írt életrajzi regényeket. Sok kutatást végzett, például több évet töltött Olaszországban amíg a The Agony and the Ecstasy című művén dolgozott. Ez alatt az idő alatt az olasz kormány számos tiszteletdíjjal jutalmazta kulturális eredményeit. Az 1930-as években tért vissza Amerikába. New Yorkban telepedett le, ahol megírta a regényt, ami elindította karrierjét (Van Gogh élete, Matróz lóháton, A görög kincs).
William Hanna (1910–2001)
amerikai rajzfilmkészítő. Társával, a szintén világhíres Joseph Barberával 1957-ben alapították meg közös stúdiójukat, a Hanna-Barberát, amelynek számos rajzfilm-klasszikust köszönhet a világ (Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki; Tom és Jerry; Foxi Maxi).
Ingmar Bergman (1918–2007)
Oscar-díjas svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége. 10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett. 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása (A hetedik pecsét, Suttogások és sikolyok, Jelenetek egy házasságból).
Lino Ventura (Angiolino Giuseppe Pasquale Ventura, 1919-1987)
olasz származású francia színész. A háború után szabadfogású birkózóbajnok lett, de továbbra is nehéz fizikai munkát végzett, többek közt filmgyárakban is. Itt Jacques Becker felfigyelt rá, aki 1953-ban elindította a filmszínészi pályán, amikor Az utolsó akció című filmjében adott neki szerepet. Ventura, a színészi pályája alatt kezdte el felépíteni kemény gengszter filmbeli alakításait, amelyben gyakran játszott barátja Jean Gabin oldalán. Karrierje során, az egyik legnépszerűbb francia filmek szereplője volt (Kalandorok, Cosa Nostra, Egy dühös ember).
Sárosdy Rezső (1926-2000)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Színészi pályáját 1954-ben kezdte az Állami Faluszínháznál. 1957-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1961-től Debrecenben játszott. 1964-től egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban töltött. 1965-től 1986-ban történt nyugdíjazásáig a debreceni Csokonai Színház tagja volt.
Fontos Magda (1927)
színésznő. 1955-től az egri Gárdonyi Géza Színház szerződtette. 1961-től a Pest Megyei Petőfi Színpad, 1965-től Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének volt a tagja. 1969-től 1976-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház színésznője volt.
Szász János (1927-2006)
Pulitzer-emlékdíjas romániai magyar író, költő, újságíró, műfordító. 1948-1957 között az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilapnál dolgozott, mint helyettes főszerkesztő. 1957-1968 között a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előre-nél rovatvezetőként tevékenykedett. 1961-ben megjelentek versei a Bánáti Tükör című antológiában. 1968-1977 között a romániai írószövetség titkári tisztségét töltötte be (Hajnaltól alkonyatig, Holnap havazni fog, Az utolsó oldal).
Rimanóczy Yvonne (1930)
Jászai Mari-díjas jelmeztervező. A Magyar Iparművészeti Főiskola jelmeztervezői szakának elvégzése után, 1952-ben ösztöndíjasként a Nemzeti Színházban kezdte meg a pályáját. 1955-ben Ascher Oszkár meghívta az Állami Déryné Színházhoz jelmeztervezőnek. 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig az Állami Déryné Színháznál, illetve annak utódszínházánál – Népszínház – tervezett.
Karel Gott (1939-2019)
cseh énekes, a Kelet Sinatraja, „Prága aranyhangja”. Már fiatalkorában hamar népszerűségre tett szert, legismertebb száma, a Lady Carneval.
Vincent Pastore (1946)
olasz származású amerikai színész. Szerepeiben leggyakrabban maffiózókat játszik, legismertebb szerepe Salvatore „Big Pussy” Bonpensiero az HBO Maffiózók című sorozatából. Az 1990-es években kisebb szerepeket kapott olyan filmekben, mint a Nagymenők vagy a Carlito útja.
Várkonyi Szilvia (1953)
színésznő. Az artista képző iskolában a bohóc mesterség, zsonglőrködés mellett balettet tanult. Felvették a Színművészeti Főiskolára operett-musical színész szakra. A főiskola után rendszeresen fellépett ORI-műsorokban. 1981-ben a kecskeméti Katona József Színházhoz került. Ezután 1982-1983 között a Rock Színház tagja volt. 1983-tól volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Jelenleg szabadfoglalkozású művésznő.
Szerémi Zoltán (1955)
színész. 1983-ban diplomázott a Színművészeti Főiskolán. Előbb a Vígszínháznál játszott, majd 1986-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. Ezután a Veszprémi Petőfi Sándor Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, majd a Vidám Színpadon is fellépett, 2008–tól a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja.
Erdős Mariann (1962)
színésznő, eredeti szakmája könyvkötő. Szomjas György két filmjében (Könnyű testi sértés, Falfúró) amatőr színészként játszott. 1983–1984-ben Jancsó Miklós foglalkoztatta a Kecskeméti Katona József Színházban.
Matthew Fox (1966)
amerikai színész, modell. Leginkább televíziós sorozatokból ismert. Első jelentősebb tévés szerepe Charlie Salinger volt az Ötösfogat című sorozatban. Nagyobb ismertségre a Lost – Eltűntek című misztikus sorozatban tett szert. A sorozatok mellett több mozifilmben is játszott, köztük a Nyolc tanú című akciófilmben, A háború császára című történelmi drámában és a Csontok és skalpok című horrorfilmben.
Bagossy László (1967)
Jászai Mari-díjas színházrendező, író, költő, kritikus. 1991-ben a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem irodalom-művészettudomány szakán szerzett diplomát. 1984-től versei és irodalmi kritikái jelentek meg. 1990-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1995-2013 között szabadfoglalkozású rendezőként dolgozott. 2013 augusztusától 2018 szeptemberéig a budapesti Örkény István Színház társulatának tagja volt. 2018 januárjától a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének vezetője. 2019-ben habilitált, ugyanebben az évben egyetemi tanárrá nevezték ki. Bár megbízatása 2021-ig szólt, 2020. augusztus 31-én – tiltakozásul az SZFE alapítványi átalakulása és autonómiájának korlátozása ellen – lemondott intézetvezetői pozíciójáról. 2021 februárjában 26 tanártársával együtt elhagyta az SZFE-t, és a Freeszfe Egyesületben folytatta munkáját. 2022 szeptembere óta Németországban él, a stuttgarti Theater Tri-bühne társulatának rendezője, 2023 szeptemberétől az intézmény művészeti igazgatója.
Fischl Mónika (1971)
Liszt Ferenc-díjas színésznő, énekesnő, primadonna. Tanulmányait a Balettiskolában kezdte, később a Balett Intézetben tanult. A Bartók Béla Konzervatóriumban kezdett énekelni tanulni. 5 évig a Pa-dö-dő együttes vokalistája volt. 1997-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, magánének szakán. 1997-től a Budapesti Operettszínház művésznője. Primadonnaként az operettirodalom számos főszerepét énekelte. Operett szerepei mellett, operaénekesnőként is szerepelt.
Fazakas Géza (1973)
erdélyi magyar színművész. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen 1996-ban szerzett színészi diplomát. Pályáját 1996-ban a temesvári Csíky Gergely Színházban kezdte. 1998-tól a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 2001-től a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja.
Balogh Edina (Som-Balogh, 1984)
színésznő, műsorvezető, volt szépségkirálynő, festőművész. 2003-ban megnyerte a Miss Hungary szépségversenyt. A színészet mellett, szabadidejében festészettel is foglalkozik. Első önálló kiállítását 2022-ben volt.
Lovas Rozi (1986)
színésznő. 2007-ben felvételt nyert a Kaposvári Egyetem színművész képzésére. Még a diplomázása évében, 2012-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. E mellett 2013–2015 között a Pesti Magyar Színház, majd 2015–2016-os évadban a Thália Színház társulatának is tagja volt. 2016-2024 között a Radnóti Miklós Színház színésznője, 2024-től szabadúszó (Made in Hungária, Most van most, Ida regénye).
Ezen a napon halt meg:
Madame de Staël (Necker, 1766-1817)
svájci származású francia írónő. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt Rousseau-nak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22 éves korában lelkes könyvet is írt. Élénken részt vett a forradalmat elősegítő irodalmi mozgalmakban. Szellemének szabad röpte viszont nem tetszett Napóleonnak, aki száműzte. A császár bukása után visszatért Franciaországba (Németország, Az irodalomról, Corinne).
Komlóssy Ferenc (1817-1892)
festőművész. Temesváron tanulta a festészetet. 1839-ben felvették a Waldmüller bécsi iparművészeti akadémiára. 1845-ben Pestre költözött. 1861-ben Temesváron magániskolát vezetett. A festészetből azonban nem tudott megélni, 1865-ben Bécsben telepedett le. Eleinte szentkép- és portréfestésből élt, de inkább tájkép- és virágfestő munkái jelentősek (Cigányfalu Olaszországban, Vízesés, „Rózsa album”).
Jacinto Benavente (Jacinto Benavente y Martinez, 1866–1954)
Nobel-díjas spanyol drámaíró, filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró és producer. Csaknem az összes színházi műfajt elővette: tragédia, komédia, dráma, bohózat. Valamennyi környezet belefért és kiválóan kifejezésre került a színterén: a falusi és a városi, a polgári és az arisztokratikus.
Szentpétery Imre (1878-1950)
történész, akadémikus. Munkássága során főleg oklevéltani kutatásokkal és forráskiadásokkal foglalkozott. Művei 1904–1908 között a Századokban és az Urániában jelentek meg (Az ujkor kezdete, Individualis és kollektív történetírás, Magyar oklevéltan).
Grock (Charles Adrien Wettach, 1880–1959)
svájci származású bohóc, hegedűművész. Minden idők egyik leghíresebb és legnagyobb bohóca volt, ezért úgy emlegették, hogy a Bohóckirály. A róla elnevezett „Grock maszkja” nevű díj a bohócművészet legértékesebb kitüntetése.
Tudor Arghezi (Ion N. Theodorescu, 1880-1967)
román költő, prózaíró, műfordító, publicista. 1896-ban debütált, mint költő. Költészetére hatott a szimbolizmus és más irodalmi irányzatok, mint például a bécsi szecesszió. 1929-ben megjelenik első prózai könyve, a címe Szentképek fából. Költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a népköltészet és az ortodox vallásosság forrásaiból merít (A méhesben, A virágáruslány, A világ szája).
Szamosi Elza (Szamek Erzsébet, 1881–1924)
opera-énekesnő (drámai szoprán). Színésznői pályafutását Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja lett. 1917-ben megvált az Operaháztól és csendes, visszavonult életet folytatott.
Lengyel József (1896–1975)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a gulág magyar írója, a „magyar Szolzsenyicin”. Első versei Kassák Lajos lapjaiban jelentek meg. A magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Ausztriába menekült, ahol megjelent első önálló könyve. 1930-ban Moszkva következett, ahol dramaturgként, illetve lapszerkesztőként kereste kenyerét, itt adták ki Visegrádi utca című művét, amelyben 1918–19-es személyes élményeit írta meg. 1938-ban letartóztatták, elítélték, és nyolc évig különböző Gulag munkatáborokban raboskodott, 1946-ban kiszabadult. 1955-ben visszatért Magyarországra, itthon többek között a szovjet lágerekről is írt (Három hídépítő, Elejétől végig, Szembesítés).
Neményi Lili (1902–1988)
opera-énekesnő (szoprán), színésznő, érdemes és kiváló művész. Iskoláival egy időben megtanult zongorázni – később maga tanulta énekes szerepeit, saját zongorakíséretével. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban vizsgázott, 1917-ben, hogy megkaphassa működési engedélyét. Öt évet töltött Kolozsvárott. 1928-ban a Fővárosi Operettszínházban és a Magyar Színházban kapott szerepeket. 1922–1931 között törzshelye újra Kolozsvár lett. 1939-ben egy Rádió-beli A víg özvegy-egyveleg élő adása után meghívták próbát énekelni a Budapesti Operaházba, s megbízták több szerep betanulásával. 1940–1945 között könnyű sanzonokat énekelt, 1946–1970 között a Budapesti Operaház magánénekese volt. Emellett főszerepeket vállalt operettekben is.
Bolmányi Ferenc (Weisz, 1904–1990)
festő, szobrász, érdemes művész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot és festészetet. Kizárták a Főiskoláról, mivel a tandíjat nem bírta megfizetni. A művészetek tanulmányozásával, külföldön, fejlesztette tovább tudását. 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők társaságában festett. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte.
Hidvéghy Valéria (Valerie Pascal Delacorte, 1914–2011)
magyar színésznő. A Színiakadémiát 1939-ban végezte el. 1939 és 1941 között tagja volt a Vígszínháznak és a Pesti Színháznak, 1942–43-ban pedig az Új Magyar Színházhoz szerződött. Számos filmben feltűnt 1936 és 1944 között. A második világháborút követően Londonba emigrált (A kölcsönkért kastély, Fekete gyémántok, Egy bolond százat csinál).
Fazekas Árpád (1924-2019)
gyermekorvos, főorvos, író, Nyíregyháza és a Nyírség egyik legelhivatottabb helytörténeti kutatója. Több mint 600 írása jelent meg nyomtatásban, köztük 19 könyv, ezeknek csak egy töredéke volt orvosi témájú, a többi műve jórészt helytörténeti, kultúrtörténeti vonatkozású volt. Az 1956-os forradalom aktív szereplőjeként intenzíven kutatta a forradalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történetét, eseményeit is, ezzel kapcsolatban megjelentetett publikációinak száma a kétszázat közelíti.
Maróti Lajos (1930–1982)
József Attila-díjas költő, író. 1961-től a Gondolat Kiadó lektora, 1970-től 1980-ig irodalmi vezetője volt. 1978-tól a Magyar Színházi Intézet főmunkatársaként dolgozott. 1972-ben a Nemzeti Színház bemutatta Az utolsó utáni éjszaka című darabját, majd 1981-ben a József Attila Színház az Egy válás története című művét. A modern magyar természettudományos esszé megteremtője.
