Névnapok: Irma, Tímea, Alexander, Antonella, Antónia, Eutímia, Fülöp, Horác, Ivola, Jakab, Juvenál, Letta, Maura, Sándor, Seherezádé, Ténia, Timon, Timót, Timóteus, Timóteusz, Ugor, Viola, Violenta, Violett, Violetta, Viorika, Zsaklin
Események:
1722 – Pierre de Marivaux francia regény- és drámaíró A kettős elkötelezettség című drámájának premierje Párizsban.
1808 – a Franciaország és Spanyolország között folyó félszigeti háborúban spanyol lázadókat végeztek ki a Príncipe Pío domb közelében. Erről az eseményről festette híres képét Francisco Goya spanyol festő Május harmadika címmel.
1810 – Lord Byron angol költő átúszik a törökországi Hellespont-szoroson (Dardanellák).
1917 – Ernest Bloch Schelomo (Rhapsodie Hébraïque) és Israel Symphony ősbemutatója a New York-i Carnegie Hallban (az előbbit Artur Bodanzky, az utóbbit pedig a zeneszerző vezényli).
1926 – a Pulitzer-díjat Sinclair Lewisnek ítélik a Dr. Arowsmith című munkájáért, de a szerző nem fogadja el.
1937 – Margaret Mitchell Pulitzer-díjat kap az Elfújta a szél című könyvéért.
1943 – Pulitzer-díjat kap Upton Sinclair a nácik hatalomra jutásáról szóló A sárkány fogai című regényéért.
1951 – megnyílik a Royal Festival Hall Londonban.
1953 – az Amerikai Könyvtári Szövetség westchesteri konferenciája kihirdeti az olvasás szabadságát.
1976 – Pulitzer-díjat kap Saul Bellow Nobel-díjas amerikai regényíró a Humboldt adománya című regényéért.
1987 – a nemzetközi sajtószabadság napja.
Megszületett Niccolò Machiavelli (1469-1527) olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
Neve összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással. Apja ismert ügyvéd, jogtudós volt, afféle módosabb polgár, költséges szenvedélyként módszeresen gyűjtötte aa akkor igen drága könyveket. Machiavelli úgyszintén jogot tanult, egy ideig ügyvédkedett is, és ifjúkorától olvasta az otthon található könyveket, mindenevő volt ebben: a költészetet, a Bibliát, a kalandos lovagregényeket és a jogi szakmunkákat egyaránt kiolvasta. Tanulókorától fogva híve, olykor harcos segítője volt Itália egységesítésének, annak vezéregyéniségeit lelkesen segítette, szolgálta. Új utat nyitott a nyelvhasználatban azzal, hogy nemcsak az irodalmi műveket, hanem a politikai, jogi, filozófiai értekező szövegeket is nemzeti nyelven, olaszul írta. Megjárta a csúcsokat, volt a Tízek Tanácsának titkára, de miután a Mediciek visszatértek, megjárta a börtönt, majd önkéntes száműzetésbe vonult. Legismertebb, egyben legvitatottabb munkája, az Il principe (A fejedelem) című ismert tanulmányát az állam feladatairól. Írt történelmi munkákat, novellákat, filozófiai tanulmányokat, színműveket (A háború művészete, Firenze története, Mandragóra).
Megszületett gróf Zrínyi Miklós (Nikola Zrinski, 1620–1664) nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós.
Elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen költőnek. Ennek ellenére a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja. Írói-költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat. Kora ifjúkorától fogva írt verseket. Költeményei nagy részét 20-25 éves kora között vetette papírra, később lekötötte a politika és a hadvezetés. Fő művén, a 15 énekből álló Szigeti veszedelem című hősi eposzon 1645-től dolgozott. Ebben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket (Tábori kis tracta, Mátyás király életéről való elmélkedések, Az török áfium ellen való orvosság).
Meghalt Bálint Endre (1914–1986) Kossuth-díjas festőművész, grafikus, a modern magyar művészet, az avantgárd egyik legjelentősebb alakja, kiváló művész.
Húszéves korában három hónapra Párizsba utazott, az ott megismert modern festészet kötelezte el későbbi pályáján. 1938-ban rendezik meg első gyűjteményes kiállítását. Ettől kezdve a modern magyar művészet fejlődésével foglalkozó kritika figyelmének középpontjában állt. 1945-ben az Európai Iskola nevű művészcsoport egyik alapító tagja. 1947-ben hosszabb időt tölt Párizsban, megismeri André Bretont, és részt vesz a Nemzetközi Szürrealista Világkiállításon. Idehaza 1956-ig nem rendezhetett kiállítást, a tiltott kategóriába került. 1957 és 1962 között Párizsban élt. Itt készültek híressé vált Biblia-illusztrációi. 1962 után Magyarországon fokozatosan átkerült a tűrt kategóriából a támogatottba, számos kiállításon vett részt képeivel külföldön, majd itthon is. Festészete dadaista, konstruktivista, szürrealista és absztrakt irányokat vett, de lírai alaphangját a legmerészebb szabad asszociációk közepette is megőrizte (Csendélet hallal, Honvágy, In memoriam Bartók).
Ezen a napon született:
Alessandro Allori (Alessandro di Cristofano di Lorenzo del Bronzino Allori, 1535–1607)
itáliai manierista festő. Michelangelo utánzója; kiváló tulajdonsága az anatómiai festés. Leghíresebb műve a Poggio a Cajanó-i villában levő freskósorozat, amelyen az antikvitás fő alakjait és a Medici-ház történetét ábrázolta (Oltárkép – Santa Maria Novella; Venus és Cupido; Krisztus holtteste két angyallal – Szépművészeti Múzeum).
Horvát István (1784-1846)
történész, a 19. századi alternatív nyelvészkedés vezéralakja. 1815-ben nevezte ki József főherceg a múzeumi országos könyvtár őrévé, 1837-től a nádor megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeumot 1843-ig mint helyettes igazgató nélkül vezette. Tanítványainak szeretetében látta fáradozásainak elismerését, aranytollal fejezve ki hálájukat (Werbőczi István emlékezete, Magyar ország gyökeres régi nemzetségeiről, Magyar irodalom története).
Henryk Rzewuski (1791-1866)
lengyel író. Konzervatív grófi családban nevelkedett, ahol fontos volt a nemesei szabadságjogok tisztelete, a legitimizmus, a katolikus ortodoxia szelleme. Élesen szemben állt a liberalizmussal, a felvilágosodás eszmerendszerével. Francia neveltetésben részesült, világlátott ember volt, sokat utazott. Irodalmi munkásságának kezdete itáliai tartózkodásának idejére esik (Severin Soplica úr nevezetes dolgai, Az aranyhajú apród, A krakkói vár).
(nagyajtai) Kovács István (1799-1872)
történész, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Erdélyi Fejedelemség és a székelység múltjára vonatkozó források részletes, rendszeres és forráskritikai szempontokat érvényesítő feltárása, illetve közreadása terén úttörő munkásságot fejtett ki. Történeti cikkei a közreműködésével szerkesztett Nemzeti Társalkodó és Erdélyi Híradó folyóiratokban jelentek meg. Az 1850-es évek elején sokat tett az erdélyi levéltárügy fejlesztéséért, irányítása alatt mérték fel és rendezték az erdélyi vármegyei és városi levéltárak törvénykezési anyagát.
Hevesi Sándor (Hoffmann, 1873–1939)
rendező, kritikus, író, műfordító, színházigazgató. 1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a MTA Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében (Császár és komédiás, A színjátszás művészete, Az előadás művészete).
Medgyaszay Vilma (Stand, 1885–1972)
Kossuth-díjas színésznő, énekes, kiváló művész. A Vígszínház színiiskolájában végezte tanulmányait, 1903-ban lépett először színpadra. A Király Színházhoz szerződött 1904-ben, a János vitéz első Iluskája volt. Fellépett a Magyar Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Nemzeti Színházban is, ám igazi műfajának a sanzon bizonyult. Gyakran vendégszerepelt külföldön is. 1945 után több évig a Vidám Színpad tagja volt.
Marcel Dupré (1886-1971)
francia orgonista, zeneszerző és pedagógus (Az akusztika alapjai, Előkészítő gyakorlatok a szabad improvizációhoz, Ellenpont).
Dodie Smith (Dorothy Gladys „Dodie” Smith, 1896–1990)
angol regény- és drámaíró. Leginkább az Enyém a vár, és a Száz meg egy kiskutya című gyermekregény írójaként ismert. A Disney kétszer adaptálta 101 kiskutya címmel, egy animációs (1961) és egy élőszereplős (1996) filmet készítettek az utóbbi regényéből. Színészként kezdte pályafutását, de később színdarabokat és filmforgatókönyveket írt.
Gino Cervi (1901-1974)
olasz színész. 1932-től szerepelt filmekben (Jónapot, elefánt!; A három testőr; A rabszolgák lázadása).
Bing Crosby (1903–1977)
Oscar-díjas amerikai színész, énekes. Védjegye jellegzetes basszusbariton hangja volt, ami a 20. század egyik legkeresettebb előadójává tette. Több mint fél milliárd lemeze került forgalomba. 1945-ben Oscar-díjat nyert legjobb férfi főszereplő kategóriában. A magam útját járomban alakításának köszönhetően, ahol a fiatal, ambiciózus katolikus papot formálta meg. Minden idők harmadik legnépszerűbb filmcsillagjának számít (A magam útját járom, Szent Mary harangjai, A vidéki lány).
Peter „Pete” Seeger (1919-2014)
Grammy életműdíjas amerikai folkénekes, politikai aktivista, író. Meghatározója a folkzene újjáéledésének, megalapítója a közönséggel való együtt éneklésnek, világszerte ünnepelt előadóművész. tiltakozó dalairól nevezetes, elkötelezett népzenész.
Bíró András (1923-2016)
író, költő, újságíró. 1944-ben a nyilasok munkaszolgálatra kényszerítették. 1947-1948-ban a Katolikus Parasztifjúság Szövetségének előkészítő bizottságának főtitkáraként dolgozott. 1948-ban kizárták az Írószövetségből, 1990-ben rehabilitálták. 1979-től 5 esztendőn át a Búvár rovatvezetője valamint az Új Tükör főmunkatársa volt. 1984-től nyugdíjas, 2006-tól a Magyar Rádió örökös tiszteletbeli tagja (Élő beszéd, A szépség ünnepe, 70 év az irodalomban).
Vincze Imre (1926-1969)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, 1951-ben diplomázott Budapesten. Életműve gerincét komolyzene, népdalfeldolgozások és a filmzenék alkották, de színpadi művet is komponált. A dodekafónia magyarországi meghonosítása a nevéhez fűződik (Fantázia és fúga, Budapesti tavasz, Imposztorok).
Juan Gelman (1930-2014)
Cervantes-díjas argentin költő, író, nyelvész. 1956-tól haláláig több mint húsz verseskötetét adták ki. 2007-ben megkapta a spanyol irodalom legjelentősebb díját, a Cervantes-díjat. Műveiben az életet ünnepelte, de társadalmi és politikai természetű kommentárok is szerepelnek műveiben, melyek hazájának politikájáról alkotott fájdalmas tapasztalatait tükrözik. Egyes költeményei magyarul is megjelentek folyóiratokban és antológiákban a 60-as évek végétől, sőt József Attiláról és Jiří Wolkerről Barátok címen verset is írt.
James Brown (1933-2006)
A 20. század egyik legjelentősebb soul zenei énekese. Beceneve: „Godfather of Soul”. Habár gitáron, billentyűs- és ütőhangszereken is tudott játszani, szinte kizárólag csak énekes-táncosként lépett fel koncertjein. Markáns egyénisége és szenvedélyes énekstílusa volt. Első albuma a Please, Please, Please 1958-ban jelent meg, és rögtön óriási siker lett (Try Me, I Got You, Cold Sweat).
Toldy Mária (1938)
énekesnő, énektanár. A hatvanas évek elején a Magyar Rádió tánczenei stúdiójában kezdte énektanulmányait, a Lipcsei fesztiválon debütált mint énekesnő. Tíz évig énekelt, és a pályája csúcsán hagyta abba. Úgy gondolta, így nem csak taníthat, de gyermekei nevelésében is jobban részt tud venni. 2001 óta az Operettszínházzal együttműködve neveli az utánpótlást (Barna bőrű hableány; Egy, velem ugye könnyen megy; Bumcsili).
Loredana Nusciak (Loredana Cappelletti, 1942-2006)
olasz színésznő, fotómodell. 1959-ben Triesztben nyert egy szépségversenyt, s attól kezdve fotómodellként működött egészen 1960-ig. Filmszínészi pályája tizennyolc évesen kezdődött. 1965-ben kapott először szerepet spagettiwesternben, az igazán nagy sikert azonban a Django hozta meg. Filmes karrierjét 1975-ben abbahagyta.
Gór Nagy Mária (1947)
színésznő, színészpedagógus, a GNM Színitanoda igazgatója. 1969-ben elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Egy évadig a Nemzeti Színház, majd a Thália Színház és az Arizona Színház társulatának volt a tagja 1970–1992 között. 1984-ben megalapította saját színitanodáját. A színitanoda 1993-tól államilag elismert végzettséget adó szakközépiskolának számított. 2022-ben bejelentette, hogy iskoláját végleg bezárja (A veréb is madár, Régi idők focija, Hamis a baba).
Szirmai Péter (1952)
színész. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A mesterség alapjait a Nemzeti Színházban gyakorolta, először Kecskemétre szerződött. 1980-ban Budapestre, a József Attila Színházhoz szerződött. 1982-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1987-től ismét a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Rendszeresen fellépett városi rendezvényeken, irodalmi műsorokban. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész.
Fried Péter (1960)
Liszt Ferenc- és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas operaénekes (basszus). Operaénekesi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1987-ben kapta. 1989 óta a Magyar Állami Operaház társulatának egyik vezető magánénekese. Nemzetközileg elismert opera, oratórium és hangversenyénekes. Repertoárja igen széles, a barokk zenétől a kortársig, szinte minden zenei korszakot felölel. Rendszeres vendége a nagy nemzetközi fesztiváloknak.
Oberfrank Pál (1964)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, színházigazgató, érdemes művész. 1987–1991 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A Nemzeti Színház stúdiósa volt egy évig. 1991-ben diplomázott, s közvetlenül utána a Vígszínházhoz szerződött, melynek 2008-ig volt a tagja. 2008-tól szabadfoglalkozású színészként dolgozik. 2010-ben a Veszprém Megyei Közgyűlés megválasztotta a Veszprémi Petőfi Színház igazgatói posztjára 5 évig (Sacra Corona, Sorstalanság, Kútfejek).
Bódi László („Cipő”, 1965-2013)
zenész, énekes, a Republic frontembere. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője. Ungváron született, majd 1966-ban családja átköltözött Kisvárdára, ahol ének-zene tagozatos általános iskolába járt. Gyerekkorában zongorázni tanult, zenekart alapított Cipőfűző névvel, innen ragadt rá a Cipő becenév is. 1990ben társaival megalapította a Republic együttest. Több sláger fűződik a nevéhez (A 67-es úton, Szállj el kismadár, Ha itt lennél velem).
Hajós András (1969)
dalszerző, zenész, énekes, televíziós, rádiós és online műsorkészítő, humorista, médiaszemélyiség, zeneszerző, előadóművész és kritikus. Az 1993-ban alakult Emil.RuleZ! zenekar frontembere. Sajátos stílusa és humora népes rajongótábort szerzett a zenekarnak. A 2002-ben készült Kelj fel komám ne aludjál című filmmel indult el a filmes világban (Magyar vándor, Zsiguli, Megy a gőzös).
Fekete Linda (1978)
színésznő, énekesnő. Érettségi után a Gór Nagy Mária színitanoda növendéke lett. 2009-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Még a színitanodás évei alatt forgatta első filmjeit. 2011-2019 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt. 2000 óta létezik zenekara a Fekete Linda & Rio Brasil.
Ötvös András (1984)
színész. Egyetemi hallgatóként főszerepet (A karnevál utolsó éjszakája) játszott a Katona József Színházban, melynek 2011-2017 között társulati tagja. Ezt megelőzően több évadot Egerben a Gárdonyi Géza Színházban töltött. 2017-2022 között szabadúszó. 2022-től a Vígszínház színésze (Isteni műszak, Nagykarácsony, Nyugati nyaralás).
Ezen a napon halt meg:
Heinrich Ignaz Biber (1644–1704)
cseh-salzburgi zeneszerző, hegedűművész, zseniális hegedűvirtuóz hírében állt, zeneszerzői életműve ugyancsak rendkívüli megbecsülésnek örvendett. Hatalmas életművet hagyott az utókorra, egyebek mellett két requiemet, miséket, hegedűszonátákat és asztali zenéket. Legmonumentálisabb műve az 53 szólamú miséje, a Missa Salzburgiensis.
Adolphe Adam (Adolphe-Charles Adam, 1803–1856)
francia romantikus zeneszerző. Konzervatóriumban folytatott tanulmányai mellett esténként zenekarban játszott és számos sanzont írt. Korán megmutatkozó tehetsége elismeréséül már 1825-ben megkapta a Római Díjat. 1844-ben az Institut de France-hoz tartozó Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották. Műveinek nagy része nem maradandó, de operái közül főleg A longjumeau-i postakocsis, balettjei közül pedig a korszakalkotó Giselle, az ún. ballet fantastique, amelyben a táncosok először álltak lábujjhegyre spicc-cipőben, ma is ismert és népszerű.
Füredi Mihály (Aszalkovics, 1816–1869)
operaénekes (bariton), dalszerző, népdalgyűjtő, színész. Eredeti szakmája kovácsmester volt. 1842-ben debütált budapesti Nemzeti Színházban. Prózai szerepeket is megformált kezdetben, később népszínművekben is láthatta a közönség. Zeneszerzéssel és dalgyűjtéssel is foglalkozott, kiadott több dalgyűjteményt.
Csanády György (1895-1952)
erdélyi születésű magyar költő, újságíró, rádiórendező, a Székely himnusz szövegének szerzője. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Ő írta 1921-ben a Mihalik Kálmán által megzenésített későbbi székely himnusz szövegét. A Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek (Az évek, Álmok, Ének).
Abádi Ervin (1918-1979)
író, grafikus. Miután Budapesten elvégezte az Iparművészeti Iskolát, Rómában tanult tovább. Hazatérése után grafikus volt 1942-ig, amikor munkaszolgálatra rendelték. A Bergen-belseni koncentrációs táborból 1945 nyarán tért haza. Budapesten a Szikra Könyvkiadó könyvtervezője lett. 1950-ben Izraelben telepedett le, mint illusztrátor, dekorátor, rajzoló dolgozott. 1953-tól jelentek meg riportjai, elbeszélései, regényei magyar és héber nyelven (Elmondom…, Hárfa utca, Az ítéletnapi háború és egy esztendő).
Karel Appel (1921-2006)
holland absztrakt expresszionista festő, szobrász. Amszterdamban tanult. 1948-ban az egyike volt a CoBrA mozgalom alapítóinak. Festészetét az absztrakt expresszionizmushoz sorolják, amelyben nagy hangsúlyt kap az anyag architektúrája.
Vincze Imre (1926–1969)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Középiskolai tanulmányait a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Budapestre. Itt Szabó Ferenc növendékeként diplomázott 1951-ben. Életműve gerincét komolyzene, népdalfeldolgozások és a filmzenék alkották, de színpadi művet is komponált. A dodekafónia magyarországi meghonosítása a nevéhez fűződik (I. szimfónia, Budapesti tavasz, Andante és allegro).
Feszt László (1930-2013)
romániai magyar grafikus, főiskolai tanár és tíz éven keresztül a kolozsvári képzőművészeti főiskola rektora. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán tanult, s ott tanított nyugdíjba vonulásáig. Első novella-illusztrációi 1951-ben az Utunkban és a Dolgozó Nőben jelentek meg. 1956-ban Tóth Samu biztatására készítette első könyvgrafikáit. Tizenöt év alatt több mint 200 szépirodalmi és tankönyvet illusztrált és tervezett. Szívesen foglalkozott könyvjegygrafikával (ex libris).
Szilágyi István (1937-2020)
színész. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1965-től 1973-ig az Irodalmi Színpad, 1973 és 1975 között a Vidám Színpad tagja volt. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Legnagyobb sikerét az 1974-es Keménykalap és krumpliorr plakátragasztó Lópici Gáspár szerepével aratta. 1998-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt 2016-ban történt nyugdíjazásáig (Kísértet Lublón, Szeleburdi vakáció, A három testőr Afrikában).
Orbán Tibor (Kindl, 1943-1983)
színész, rendező. A gimnázium elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult tovább. 1965-ben színészként végzett, majd a színházrendezői diplomát is megszerezte. Utolsó főiskolás évében a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött mint színész, később, 1981-ben visszatért Szolnokra. 1976-tól egyik alapítója, főrendezője és művészeti vezetője volt a Szegedi Városi Televíziónak, ahol kezdetben műsort is vezetett. Néhány rádióműsor rendezése ugyancsak a nevéhez fűződik (Sodrásban, Fényes szelek, Hatásvadászok).
Joós László (1944-2023)
Jászai Mari-díjas színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1963-ban, második alkalommal vették fel a Színművészeti Főiskolára. Diplomája megszerzése után a Veszprémi Petőfi Színházba került, ahol 1967-től 1977-ig játszott. Ezt követően 1977 és 1979 között a budapesti Radnóti Színház majd egy évadra 1980-ban a Kecskeméti Katona József Színház társulatának a tagja volt. Három év után tért vissza Veszprémbe a Petőfi Színházba és itt lépett fel nyugállományba vonulásáig.
