Március 28.

Névnapok: Gedeon, Johanna, Gede, Gedő, Gida, Hannadóra, Hannaliza, Hannaróza, Ixion, Janina, János, Kapisztrán, Katapán, Maja, Szixtin, Szixtina, Szixtusz, Hanna

A zongora napja (2015) – minden év 88. napján (ennyi billentyű van a zongorán).

Események:
1776 – II. „Nagy” Katalin orosz cárnő megalapította az első nyilvános moszkvai színházat (Bolsoj színház, Nagyszínház, Большо́й теaтр).
1794 – a nagyközönség számára is megnyílik Párizsban a Louvre. A múzeumnak otthont adó Louvre-palota építését II. Fülöp francia király indította el a XII. század végén. Az épület 1673-tól kezdte befogadni a királyi udvar műkincseit.
1842 – a Bécsi Filharmonikusok első hangversenye, Otto Nicolai német alapító karmester, zeneszerző vezényletével.
1844 – José Zorrilla spanyol drámaíró Don Juan Tenorio című kétfelvonásos drámájának premierje Madridban. Mind a spanyol, mind a mexikói színházakban már hagyománnyá vált, hogy Mindenszentek és/vagy Halottak napján előadják a darabot.
1896 – Umberto Giordano olasz zeneszerző Andrea Chénier című négyfelvonásos operájának ősbemutatója a milánói La Scalában.
1939 – Philip Barry amerikai drámaíró Philadelphiai történet (Philadelphia Story) című háromfelvonásos vígjátékának premierje a New York-i Shubert Színházban, Katharine Hepburn főszereplésével. A történet George Cukor Oscar-díjas magyar származású amerikai filmrendező 1940-es filmadaptációjában is Hepburn játszotta a főszerepet (Metro-Goldwyn-Mayer).
1944 – Astrid Lindgren svéd írónőnek kificamodik a bokája, betegsége alatt elkezdi írni a Harisnyás Pippi című gyermekkönyvét, amely a világhírű sorozat első kötete.
1964 – a londoni Madame Tussauds Wax Museum bemutatja a The Beatles együttes viaszfiguráit.
1978 – Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a 25. Színházat.
1979 – Frank Lazarus (zene) és Dick Vosburgh (szöveg) amerikai szerzők Egy nap Hollywoodban / Egy éjszaka Ukrajnában (A Day in Hollywood / A Night in Ukraine) két egyfelvonásos zenés vígjátékának premierje a londoni Mayfair Theatre-ben (West End, 168 előadás).
2017 – a világ legnagyobb, 1,7 méteres dinoszaurusz lábnyomát találták meg a nyugat-ausztráliai Kimberleyben.
2019 – Dohában megnyílt a Jean Nouvel francia építész által tervezett Katari Nemzeti Múzeum (National Museum of Qatar). Az építészt a sivatagi rózsakristály alakja ihlette meg.

Megszületett Raffaello Sanzio (1483?-1520) reneszánsz kori olasz festő és építész, a cinquecento egyik kiemelkedő alakja.
Festészetet kezdetben apjától tanult, 1946-ban Perugiába került festőinasnak. 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett, elsősorban nyugodt, barátságos stílusa miatt. II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. Az athéni iskola című műve a reneszánsz művészet egyik csúcsa. X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak (Sixtus Madonna, Krisztus színeváltozása, Esterházy Madonna).

Meghalt Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881) az operairodalom és az orosz zene történetének kimagasló egyénisége, a 20. század zenéjének egyik előfutára, az „Ötök” egyike.
Fiatalon már kiváló zongorista volt, de apja katonai pályát szánt neki. Szolgálatának első éveiben találkozott későbbi barátaival és zeneszerzőtársaival, akikkel később megalakította az „orosz ötök” zeneszerzői kört, amelynek célja az orosz nemzeti zene megerősítése volt. 1858-ban kilépett a hadseregből. Művei közül a dalai a legjelentősebbek. Saját maga írta a szövegüket, és a románc mellett, gyakorta írt jellegzetes helyzetben beszéltető, realista, gyakran ironikus szemléletű, rövid drámai jelenethez hasonló dalokat is. Rövid pályafutása alatt mélyen beleírta magát a zenetörténelembe. Művészetében általában a modern zenei realizmus megalapozását látják, mert színpadi zenéjében a drámai igazság olyan érzékeltetőjének bizonyul, amilyennek jóformán sem előtte, sem utána senki (Borisz Godunov, Egy kiállítás képei, Hovanscsina). ––> Mussorgsky: Pictures at an Exhibition

Megszületett Makszim Gorkij (Alekszej Makszimovics Peskov, 1868-1936) ötszörösen irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású alakja.
A szocialista realizmus legnagyobb alakja. Pályája kezdetén Gorkij a szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak költője akart lenni. A „szegények költője” címke rajta is maradt, amikor megjelent az Éjjeli menedékhely című drámája. Az anyát a szocialista realizmus egyik első műveként tartották számon. Cikksorozata, amivel Gorkij Lenint és a bolsevikok „következetes forradalmi intézkedéseit” bírálta, a rendszerváltásig nem adták ki. A októberi forradalom után átmenetileg nem írt darabokat. A ’20-as évek második felében végleg elkötelezte magát a hatalom mellett. 1928-ban körutat tett a Szovjetunióban: úti benyomásait A Szovjetunióban című cikksorozatban rögzítette. Helyeselte a sztálini munkatáborokban folyó „átnevelést”, emberségesnek állította be az ott folyó életet (Időszerűtlen gondolatok, Nyaralók, A nap fiai).

Meghalt Marc Chagall (1887-1985) orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.
1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. 1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. 1910–1914 között egy ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, később a családjával ide is költözött. Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra. Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből. 1930-as évektől pedig jelképei minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre (Holdkóros, Pátizs az ablakon, Én és a falu).

Megszületett Bohumil Hrabal (1914-1997) cseh író.
Nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, a sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált. Kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt, gyakran nagyon hosszú mondatokban. Kedvenc karakterei gyakran fogalmaznak meg alapvető igazságokat a cseh kispolgár együgyű bölcsességével. Hősei egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is boldogságra törekvést. Jaroslav Hašekkel és Karel Čapekkel együtt a 20. századi cseh irodalom vezéralakja. Műveit 27 nyelvre fordították le (Élesen követett vonatok, Őfelsége pincére voltam, Sörgyári capriccio). ––> Sörgyári capriccio

Megszületett Psota Irén (1929-2016) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett, utána visszatért a Madáchba. Az általa ábrázolt karaktereknek szinte nincsenek határai. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Groteszk, olykor fanyar, temperamentumos, szelíd, vad, kemény, lágy, letisztult, vibráló. Minden alakítását összetetten, egyedi módon ábrázolta. A tragédiákban finoman meg tudta csillogtatni a humort, éppúgy, mint a vígjátéki szerepeiben rejtőzködő tragédiát. Tette mindezt a csak rá jellemző egyedi, utánozhatatlan gesztusaival, senkivel össze nem téveszthető orgánumával. Számos filmben nyújtott feledhetetlen alakítást (Lopott boldogság, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Férjhez menni tilos!).

Megszületett Mario Vargas Llosa (1936) Nobel-díjas perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja.
Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját La huida del Inca címmel bemutatták. Első novelláskötete, a Vezetők 1959-ben látott napvilágot. Mivel Peruban íróként szinte lehetetlen volt megélni, még ugyanebben az évben Franciaországba költözött. Már első, önéletrajzi ihletésű, regénye meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. Az 1960-as évek végétől több amerikai és európai egyetemen tanított. 1970-ben családjával Barcelonába költözött, 1994-ben Vargas Llosa megkapta a spanyol állampolgárságot. 2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat. 2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint Vargas Llosa a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” érdemelte ki a díjat (Háború a világ végén, Édenkert a sarkon túl, A látványcivilizáció).

Ezen a napon született:

Fra Bartolommeo (Bartolommeo Pagholo del Fattorino, 1472-1517)
firenzei reneszánsz festőművész. Stílusának kifejlődésére Leonardo da Vinci művészete volt meghatározó jelentőségű. Így lett ő a quattrocento klasszikus stílusának megalapítója, a szimmetrikus, architektónikusan felépített zárt kompozíció, tónusba tompított komoly színek, a fény és árnyék nemes, előkelő mestere (Angyali üdvözlet, Jézus temetése, Hat szent megtestesülése).

Avilai Szent Teréz (Nagy Szent Teréz, 1515-1582)
spanyol egyházi tanító, költő, a római katolikus egyház szentje. Vidámság, tudásvágy jellemezte már kiskorában is. A szentek életének olvasása a legnemesebb érzelmeket keltette fel benne (A tökéletesség útja, Az alapítások könyve, A belső várkastély).

Comenius (Szeges Ámos János vagy Jan Amos Komenský, 1592–1670)
cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”. Ő tekinthető az első modern, haladó szellemiségű pedagógusnak. A cseh-morva testvérek püspöki tisztét is betöltötte. Comenius meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Látta korának rendkívül lesújtó állapotát, meggyőződéssel vallotta, hogy az embereket a helyes neveléssel jó irányba lehet befolyásolni.

Cservényi Alajos (1790-1853)
piarista rendi tanár, költő. 1819–1821-ben Kalocsán grammatikát tanított, 1822-ben Debrecenben retorikát; 1823-ban Újhelyen, 1824-ben Nagykárolyban ugyanazt, 1825–1831-ig Besztercén humaniórákat. Mint a rendház helyettes főnöke halt meg.

Szendrei János (Wágner, 1857–1927)
művészeti író, régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Legjelentősebb munkája a Miskolc történetét feldolgozó ötkötetes munkája volt – 1885 és 1911 között dolgozott rajta. Ásatási anyagai alapozták meg a Borsod-Miskolci Múzeum régiségtárát. Vámbéry Ármin kíséretében kétszer is járt Konstantinápolyban, ahol magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött. Az 1896-os millenniumi ünnepségek munkálatainál négy évig foglalkozott és rendezte a hadtörténelmi kiállítást, amelyben nyolcezer hadi emléket állított ki (A képzőművészet remekei, Magyar hadtörténeti emlékek a külföldi múzeumokban, A diósgyőri vár története).

Tolnai Simon (Friedmann Samu, 1867–1944)
zsidó származású magyar nyomda- és lapvállalat-tulajdonos, valamint könyvkiadó. Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta (Tolnai Világtörténelme, A bűvészet könyve, A leleplezett spiritizmus).

Nagy István (1873-1937)
festőművész, a modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselője. A budapesti Mintarajziskolában kezdett. Ezután Münchenben és Párizsban tanult, majd nyolc hónapig tanulmányúton járt Itáliában. Tanulóévei során mindvégig a csíki magánjavak ösztöndíját élvezte. Első kiállítása 150 munkájából állt. Hihetetlenül gyorsan dolgozott. Témái: az erdélyi havasok komor világa, az alföldi faluk széle, tanyák, legelésző állatok és élet barázdálta arcú parasztok. Témái miatt az alföldi iskola festőihez szokták sorolni, azonban képeinek egyre hangsúlyosabbá váló geometrikus meghatározottsága miatt a modern festészet konstruáló ágához is tartozik (Egymás mellett, Erdélyi tájkép, Alkony).

Burghardt Rezső (1884-1963)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes művész. 1903 és 1911 között a Mintarajziskolában és külföldön (Milánó, Párizs, London) tanult. 1913 és 1919 között Benczúr Gyula mesteriskolájába járt. Benczúr halála után Budapesten társaival megalakította a Benczúr Társaságot. 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1938-tól pedig vezette a főiskola Miskolci művésztelepét. Rendszeres kiállító művész volt, külföldi kiállításokon is gyakran szerepelt. Stílusára a plein air és a nagybányai hagyományokra alapozott, sajátos foltszerű festés a jellemző (Téli napsütés, Rőzsehordó asszony, Faluhatár).

Schwott Lajos (1907-1987)
karikaturista, grafikus. Szőnyi István szabadiskolájában tanult, első rajza 1923-ban az Új Századok című tudományos lapban jelent meg. Kortársai közül számos költővel ápolt jó barátságot. Karikaturistaként több lapnak is dolgozott. A Ludas Matyinak 1945-től alapító tagja és belső munkatársa volt. Nyomtatásban megjelent rajzainak száma mintegy 8-9 ezer.

Dirk Bogarde (Derek van den Bogaerde, 1921-1999)
angol színész. 1939-ben lépett első ízben színpadra a Q. Theatre-ben. 1940–1946 között katonai szolgálatot teljesített, s 1947-ben tért vissza a színházhoz. 1948-tól szerepelt filmekben. A magyar közönség A spanyol kertész címszereplőjeként ismerte meg (Doktor filmsorozat, Halál Velencében, A híd túl messze van).

Innokentyij Mihajlovics Szmoktunovszkij (1925-1994)
szovjet–orosz színész. A szibériai Krasznojarszk színházának stúdiójában tanult. Két év után félbeszakította tanulmányait és Norilszk város színházának tagja lett. 1975-től a Moszkvai Művész Színház tagjaként számos nagy szerepet játszott el, miközben az egyik leggyakrabban foglalkoztatott filmszínész volt (Élő holttest, Moszkva nem hisz a könnyeknek, A nap gyermekei).

András Sándor (Sándor András, 1934– 2024)
József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, egyetemi tanár. 1956-ban szerzett magyar irodalom szakos diplomát a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A forradalom után emigrált. Oxfordban. A doktori címet 1967-ben szerezte meg ott német irodalomból. 1965-1969 között magyar nyelv és irodalom tanár volt Berkeleyben. A washingtoni Howard Egyetemen volt professzor 1969–1996 között. 1981–1996 között kiadta és szerkesztette az Arkánum című folyóiratot (Rohanó oázis, Szent Kujon megkísértése, Mi vagyunk most a vandálok is).

Fekete Győr István (1936-2024)
zenetanár, zeneszerző. 1960 és 1965 között Szervánszky Endre tanítványa volt a Zeneakadémián. 1972 óta a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés tanára. 2000-ben mutatták be Négy dalát Nagy László verseire, amelyeket 32 évvel korábban, 1968-ban írt.

Granasztói György (1938-2016)
történész, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia doktora. Szakterülete a társadalomtörténet, a történeti demográfia és a várostörténet (A városi élet keretei a feudális Magyarországon).

Leblanc Győző (1947)
operaénekes, színész, rendező. Jelentkezett a Zeneművészeti Főiskolára. Először gyakorló szakra vették fel, tenoristaként foglalkoztak vele. Később egy magántanár, basszistának képezte, de ez rossz iránynak bizonyult, és nem tarott sokáig. Beiratkozott a Zeneművészeti Szakközépiskolába, a konzervatórium után, 1969-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera szakára. A diploma megszerzése után 1975-től az Operaház magánénekese. Tenoristaként számos főszerepet tudhat maga mögött. A nyolcvanas évektől külföldi turnékban vesz részt.

Reviczky Gábor (1949)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. 1968–69-ben a Nemzeti Színház stúdiójában tanult. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Friss diplomásként a Kaposvári Csiky Gergely Színháznál helyezkedett el. 1975-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1979–1989 illetve 1991 és 2013 között a Vígszínház tagja volt. 1989–1991 között és 2013-tól 2016-ig a Nemzeti Színházban szerepelt. Azóta szabadúszóként tevékenykedik. Fanyar humorú, közkedvelt színész, kivételes művészi erővel formálja meg a groteszk, ironikus karaktereket, de karcos hangja és hűvös arcvonásai alkalmassá teszik a negatív figurák eljátszására is. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt, sokat foglalkoztatott szinkronszínész (A három testőr Afrikában, Zimmer Feri, Üvegtigris).

Katona Zsuzsa (1951)
Munkácsy-díjas szobrászművész. A Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába járt, majd 1969-1974 között a. Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Fából vagy kőből faragott, ritkábban mintázott, bronzból öntött, általában homloknézetre komponált, idolszerű, időtlenséget sugárzó figurákat alkot, amelyeknek teste sokszor üreges, kéregszerű. Szobrainak felületén kozmikus utalásokat hordozó ráfestések, karcolások jelennek meg.

Vókó János (1954)
színész. 1983-ban színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját 1983 őszétől a debreceni Csokonai Színházban kezdte. 1986 és 1991 között a Népszínház tagja volt. 1991 óta az egri Gárdonyi Géza Színház művésze.

Julia Stiles (1981)
amerikai színésznő. 11 éves korában kezdte a színészkedést, levélben kérte a manhattani színház igazgatóját, hogy biztosítson számára egy helyet társulatában. 2000-ben a 28. lett a Maxim magazin világ 100 legszexisebb nője listáján (A Bourne filmek, Ómen, Behálózva).

Lady Gaga (Stefani Joanne Angelina Germanotta, 1986)
Oscar-, kétszeres Golden Globe-, és tizennégyszeres Grammy-díjas olasz származású amerikai énekes-dalszerző és színésznő. Arculatváltásairól és a szórakoztatóiparban való sokoldalúságáról ismert, a könnyűzene egyik meghatározó alakja, akit popikonként tartanak számon.

Ezen a napon halt meg:

Döbrentei Gábor (1785-1851)
író, műfordító, szerkesztő, az MTA tagja, titkára, a történelem szó megalkotója. Baróti Szabó Dávid és Ányos Pál munkáinak hatása alatt a költészet iránti szeretet korán ébredt fel lelkében. 1813-ban Kolozsvárra ment növendékével, és megalapította az Erdélyi Muzeum című folyóiratot. 1823-ban Bécsbe költözött, ahol megfordult a kormány legbefolyásosabb embereinél és Hormayr Archivjába több cikket írt a magyar irodalomról (A szerelem kellemei, Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták, Pali és Minka olvasni tanul).

Bihari Sándor (1855-1906)
festőművész. Apja mellett szobafestőnek tanult. 1874-ben Pestre költözött, ahol, mint retusőr dolgozott egy fotóműhelyben. Közben Székely Bertalan mintarajziskolájában képezte magát. 1876-ban Bécsbe költözött, ahol munka mellett látogatta a Képzőművészeti Akadémia előadásait. 1878 és 1879 közt az Akadémia rendes növendéke volt. 1883-ban Párizsba ment, ahol tanulmányokat végzett. 1890 és 1891 között festőiskolát vezetett. Párizsban megismerkedett az impresszionizmus és a plein air irányzattal, ami későbbi munkásságának meghatározó eleme lett. Miután visszatért Magyarországra Szolnokon dolgozott, alapító tagja volt a Szolnoki művésztelepnek (Kereszttűzben, Zsigmond király és Ulászló találkozása, Bíró előtt).

Sergey Rachmaninov (Szergej Rahmanyinov, 1873-1943)
orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester. Bár zeneszerzőként való elismerése váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével hamar tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristája volt. Arisztokrata családban született, ötéves korától tanult zongorázni, és nagy tehetségnek tartották. 1917-ben a forradalom miatt családjával együtt kénytelen volt elhagyni hazáját. 1931-ben a The New York Times-ban megjelent szovjetellenes cikk után indexre kerültek művei a Szovjetunióban (Holtak szigete, Magyar tánc, III. szimfónia). ––> Rahmanyinov-ünnep

Virginia Woolf (1882-1941)
angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista, és a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon. Irodalmi légkörben töltötte gyermekkorát: iskolába nem járt, nevelői és szülei tanították, kivételes műveltségét pedig apja könyvtárában szerezte. Nagyon korán eldöntötte, hogy író akar lenni. Noha már 23 éves korától jelentek meg publikációi, első jelentős regénye, a Mrs. Dalloway csak 1925-ben jelent meg (Orlando, A világítótorony, Egy jó házból való angol úrilány).

Rácz Aladár (1886-1958)
Kossuth-díjas cimbalomművész, kiváló művész. Hallás után tanult zenélni. 8–9 éves korában már apja zenekarában játszott. 24 évesen Párizsba szerződött egy cigányzenekarral, amellyel bejárta Franciaországot, Spanyolországot, és eljutott Egyiptomba is. Hamar hírnevet szerzett: Saint-Saëns a „cimbalom Liszt Ferencének” nevezte. Első önálló cimbalomkoncertjét Lausanne-ban tartotta 1926-ban. 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított.

Bársony Rózsi (Sonnenschein Róza, 1909–1977)
színésznő. Pályáját gyermekszínészként kezdte, majd Rákosi Szidi színésziskolájában tanult. 1925-től 1931-ig a Király Színház művésznője volt. A második világháború idején a zsidótörvények miatt nem szerepelhetett. 1948-ban Bécsbe települt. Az 1960-as években sűrűn játszott Magyarországon is (Bál a Savoyban; Halló, Budapest!; 3 : 1 a szerelem javára).

Eugéne Ionesco (1909–1994)
román–francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Bukaresti Egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. 1938-ban családjával Franciaországba költözött. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte (A festmény, Az ingyenölő, Haláli nagy játék).

Rév Lívia (1916-2018)
zongoraművész, a Francia Becsületrend lovagja. Csodagyerekként kezdte karrierjét, már 9 évesen fellépett, 12 évesen pedig önálló zenekari koncertet adott. a Zeneakadémián Weiner Leó és Székely Arnold tanítványa volt, 1938-ban diplomázott. Zsidó származása miatt a háború végét a Wallenberg-féle svéd Schutz-pass birtokában élte túl édesanyjával és húgával. 1946-ban Párizsba utazott egy zenei versenyre, és – noha nem tudott franciául – letelepedett a francia fővárosban. Csakhamar elindult a világkarrierje, Magyarországon pedig elfelejtették. Magyarországon az 1960-as évek elején adott először hangversenyt.

Sir Peter Ustinov (1921-2004)
kétszeres Oscar-díjas, világszerte elismert angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük két Oscart és Emmy-díjat. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is. Karakterszerepeivel vált híressé. 1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. Jelentősek voltak emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (Feketeszakáll szelleme, Halál a Níluson, Randevú a halállal).

Fodor Sándor (1927–2012)
romániai magyar író, műfordító. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó, 1956-tól 1988-ig a Napsugár erdélyi gyermeklap szerkesztője volt. 1990 és 1991 között nyugdíjazásáig a Keresztény Szónál szerkesztő. Irodalmi pályafutását novellistaként kezdte. Első megjelent kötete 1954-ben látott napvilágot Bukarestben, „Fehérfenyő” címmel, amely elbeszéléseket, karcolatokat tartalmaz. Ezt követően sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, de kisregényeket is írt (Fújja a szél, fújja; Csipike, az óriás törpe; A feltámadás elmarad).

Kocsis Imre (1940-2015)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, tanszékvezető egyetemi tanár. Fazekassággal, fényképészettel, kertművészettel, pop arttal, realizmussal, hiperrealizmussal is foglalkozott. 1959-66 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1969-től Szentendrén élt. 1977-90-ig a Makói Grafikai Művésztelep szervezője és vezetője volt (Lakodalom, Kaszás, Zsáner).

Richard Griffiths (1947-2013)
angol színész. Legismertebb alakítását a Harry Potter-filmek Vernon bácsikájaként nyújtotta (A francia hadnagy szeretője; Ne folytassa, felség!, Kend a portásra!).

Szakamoto Rjúicsi (1952–2023)
Oscar-, kétszeres Golden Globe- és Grammy-díjas japán zeneszerző, zongorista, énekes, producer és színész. 1970-es években, egyetemi évei alatt kezdte karrierjét mint session zenész, producer és zenei szerkesztő. Zenésztársaival számos elektronikus zenei műfajra hatással volt és úttörő szerepet játszott (Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence; Utolsó császár; Kis Buddha).