Névnapok: József, Bánk, Józsa, Jozefa, Jozefin, Jozefina
Események:
A cigányság világnapja
1687 – Széchényi György esztergomi érsek megalapítja az Academicum et Universitatis Collegiumot (ma II. Rákóczi Ferenc Gimnázium).
1799 – Joseph Haydn A teremtés című oratóriumának ősbemutatója Bécsben.
1803 – Friedrich Schiller Messzinai hölgy című szomorújátékának bemutatója Weimarban.
1826 – Genovában lerakják az alapkövét a Teatro Carlo Felice operának.
1859 – Párizsban, a Théâtre Lyrique-ben bemutatták Charles Gounod Faust című ötfelvonásos operáját. ––> Az ördög és a részletek – Gounod: Faust
1873 – Liszt Ferenc a Pesti Vigadóban vezényel a Szózat és Magyar Himnusz-fantáziája című zenekari művének ősbemutatóján.
1895 – Auguste és Louis Lumière felveszik első felvételüket az újonnan szabadalmaztatott mozigépükkel.
1900 – Sir Arthur John Evans brit régész megkezdi a krétai civilizáció központjának, a Knósszosz-palotának a feltárását.
1910 – Bartók Béla I. vonósnégyesének premierje, a Waldbauer-Kerpely Quartet közreműködésével.
1919 – az André Breton, Philippe Soupault és Louis Aragon által szerkesztett Littérature irodalmi folyóirat első számának megjelenése.
1944 – Michael Tippett angol zeneszerző Korunk gyermeke című oratóriumának ősbemutatója a londoni Adelphi Színházban.
1953 – Tennessee Williams Camino Real premierje New Yorkban.
Meghalt Pázmány Péter (1570–1637) író, esztergomi érsek.
Pázmány volt a magyarországi katolikus megújulás lelke. Ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó útján folytatott hitvitáival, amelyekben a lángész, mély tudomány és az általa irodalmivá formázott nyelv hatalmas ereje nyilvánult meg, a protestantizmus fölötti diadalok hosszú sorát aratta. Az irodalmi barokk stílus egyik legnagyobb képviselője, melynek lényege az érzéki illusztráció. Körmondatait nyelvi bonyolultságuk ellenére is tisztáknak, áttekinthetőeknek és érzékleteseknek tartották realisztikus képeik és a közmondásszerű megállapításaik miatt. Fontos szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében (Keresztyéni imádságos könyv, Isteni igazságra vezérlő kalauz, Kempis Tamasnak Christvs követeserül Négy könyvei).
Megszületett Kabos Gyula (Kann, 1887–1941) színész, komikus.
1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte. 1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét. 1935–1937 között a Víg, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni, az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak (Meseautó, Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély).
Meghalt Arthur C. Clarke (Sir Arthur Charles Clarke, 1917–2008) angol író, sci-fi író, mérnök.
Már egészen korán, az iskolaújságokban publikálni kezdett, a legkülönbözőbb környezetekben játszódó kalandos történeteket írt. Hamarosan felfedezte a science fiction világát, s nemsokára sci-fi rajongói klubok magazinjaiban kezdett publikálni. Egyetemi tanulmányokba kezdett, tudományos fokozatokat szerezve fizikából és matematikából, amely témából 1945-ben doktorált. 1946-ban az Astounding Science Fiction nevű amerikai lap megvette közlésre Kibúvó című novelláját. Ez az emberi faj fejlődését aggódó szemekkel figyelő idegenek üzenetváltásából áll, a végén egy meglepő csavarral. A humoros csattanó írói eszközét a későbbiekben is előszeretettel alkalmazta „egyperceseiben”. Miután az 1960-as évek nagy részét ismeretterjesztő könyvek írásával töltötte, majd a 2001. Űrodisszeia sikere visszavonzotta Clarke-ot a sci-fihez. Ez egyben máig a legismertebb műve. Az Űrodisszeia film ötlete már 1964-ben felmerült Stanley Kubrickben, 1968-ban mutatták be, de a közönség értetlenül állt az alkotás előtt. Az ekkor már világhírű szerző következő regénye, a Randevú a Rámával nemcsak bestseller lett megjelenése évében, 1973-ban. 2000-ben az angol királynő lovaggá ütötte (Mélység, Az őrszem, 3001. végső Űrodisszeia).
Ezen a napon született:
Tobias Smollett (1721-1771)
skót író, nevét pikareszk regényei tették ismertté. Útirajza (Travels through France and Italy, 1766) Franciaországban és Itáliában tett utazásáról szól, „élményei egy rossz kedélyállapotban levő beteg ember morgolódásából adódnak, aki a kákán is csomót keres, és rossz szállodai szobákból, izléstelenül öltöző, műveletlen emberekből rakja össze a külföldet.” (Roderick Random, Humphry Clinker kalandozásai).
Kovacsóczy Mihály (1801-1846)
ügyvéd, lapszerkesztő. Főúri háznál mint nevelő működött, már ekkor írt és fordított. Egy ideig érintkezett Kisfaludy Károly írói körével és magára vonta Kazinczy Ferenc figyelmét is, de igazi írói működése Kassán kezdődött, ahová akadémiai helyettes tanárnak nevezték ki. Abaúj megye megbízásából a Magyar Színház igazgatóságát is átvette, ekkor több színdarabot fordított. 1841-ben Pestre költözött és itt szerkesztette a Közleményeket a Literaturai Lapokkal. Költeményei és elbeszélései, saját lapjaiban németből és angolból fordított beszélyek, aesthetikai, paedag. s vegyes tartalmú cikkek, könyvismertetések, szini kritikák, polemiák jelentek meg (Sonettek, Jeruzsalemi sz. János lovagrendje története, Magyarkák 1845-ből).
Sir Richard Francis Burton (1821-1890)
angol felfedező, fordító, író, katona, orientalista, etnológus, nyelvész, költő, hipnotizőr, vívó és diplomata. A Szent Mihály és Szent György rend birtokosa, a Brit Királyi Földrajzi Társaság tagja. Ázsiai és afrikai utazásairól és felfedezőútjairól, valamint rendkívüli nyelvismeretéről és kultúraismeretéről volt nevezetes. Egy adat szerint 29 európai, ázsiai és afrikai nyelvet beszélt. Szókimondó természete és érdeklődési köre gondoskodott arról, hogy egész életében ellentmondásos személyiség legyen (Ezer éjszaka és egy éjszaka, Burton és Speke, A Káma Szútra).
Bayer József Ágost (1821-1864)
honvéd ezredes, történetíró, katonai szakíró. 1843-ban kilépett a császári hadsereg szolgálatából és Berlinben újságíró lett. A március 15-ei forradalom hírére hazatért és jelentkezett a szerveződő honvédségbe. Az aradi haditörvényszék előbb halálra, majd tizennyolc évi várfogságra ítélte. Első költői kísérlete a pesti árvízkárosultak javára Witthauer által kiadott Albumban jelent meg. Némedy József álnéven megírta Buda 1686-os és 1849-es ostromát is. A krími háború idején a Pesti Naplóba írt katonai cikkeket. A magyar szabadságharc megírásával is foglalkozott, de kéziratai elvesztek.
Vámbéry Ármin (Vamberger Hermann, 1832-1913)
néprajzi szakíró, orientalista, akadémikus. Vámbéry munkássága vitathatatlanul nagy és tartós hatást gyakorolt a magyar tudományosság fejlődésére úgy általában, s benne a magyar nyelv és őstörténet kutatására különösen. Az Akadémia és a Tudományegyetem finnugristái nem lelkesedtek Vámbéry elmélete iránt. Az őt és elméletét ért támadások hevessége azonban meglepő annak fényében, hogy Vámbéry sosem tagadta a magyar és a finnségi népek közt fennálló kapcsolatot (Magyar és török-tatár szóegyezések, A magyarok eredete, Közép-ázsiai utazás).
Fröhlich Róbert (Fröhlich Israel, 1844-1894)
református lelkész, régész, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főkönyvtárnoka. 1851-ben tért át szüleivel a református vallásra. 1862-től 1864-ig a Protestáns Teológiai Intézetbe járt, majd két évig a bázeli egyetemen tanult klasszika-filológiát és ókori keleti történelmet. 1868-ban kapta meg lelkészi oklevelét. Az ókori Pannonia területén végzett ásatásokat, számos település és út feltárása fűződik nevéhez. Fő művének a Magyarország ókori helyrajzáról készülő munkáját szánta, ám ennek befejezésére már nem maradt ideje (Szótár Homeros két eposához, A pannonok földje és népe, Herodotos keleti útja).
Minna Canth (1844-1897)
finn írónő, költő. Özvegyként nevelt hét gyereket. Munkásságának fő témája a nők jogai, különösen a kortárs uralkodó kornézetben. A saját korában ellentmondásos személy volt, a regényeiben megjelenített ötletek és a korszellem különbözősége miatt, valamint ebben az ellentmondásosságban szerepe volt annak is, hogy határozottan képviselte a saját álláspontjait. Legfontosabb művei a A munkásember felesége 1885-ből, valamint az Anna Liisa, amit 1895-ben írt meg.
Baditz Ottó (1849-1936)
festőművész. Az 1860-as évek második felében a Pozsonyi Jogakadémia hallgatója volt, egyúttal Sopronban Steinacker Károlytól festészetet tanult. 1870-től két évig a bécsi képzőművészeti akadémián, majd a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. 1872-től 1890-ig Münchenben élt. Az akadémia elvégzése után saját műtermet nyitott. Pályája kezdetén elsősorban akadémikus stílusú népies tárgyú életképei tették ismertté. Pályája késői szakaszára erősen hatott Munkácsy Mihály művészete (Bánat, Kihallgatás, Asszonyok a börtönben).
Tagányi Károly (1858-1924)
levéltáros, történész, etnográfus. 21 évesen fejezte be a Budapesti Tudományegyetemen bölcsész tanulmányait, s 1879-től a Magyar Királyi Országos Levéltárba került, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Árpád-korral kapcsolatos kutatásai az 1910-es évektől láttak napvilágot, főként a Történeti Szemle hasábjain.
Max Reger (Johann Baptist Joseph Maximilian Reger, 1873–1916)
német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester. Orgonakompozíciói által vált híressé, műveiben barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát találunk, ezeket azonban újraértelmezte és saját elképzelései szerint fejlesztette tovább. Kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén, valamint a dalmű, a kórus és a zenekari zenében is. Zenekari műveinek jellemzője a kifinomult hangszerelés és hangszínkezelés.
Kőmíves Sándor (1897-1980)
színész, érdemes és kiváló művész. Az első világháború alatt katonáskodott, majd kedvét követve Budapesten színésszé lett. Első fellépte Trilby Gecko-jában volt 1919-ben a Budafoki Színkörben. 1938-tól a Vígszínházban lépett fel. 1945-től 1948-ig játszott a Belvárosi és a Nemzeti Színházban lépett fel, 1951-től haláláig pedig a Madách Színház művésze volt. Gyakorlatilag minden szerepkörben feltűnt, vidéken operettbuffó és táncos-komikus, ugyanakkor drámák főszereplője és kiváló epizodista is volt. Egyszerű eszközökkel tudott tragikus sorsokat is érzékeltetni. Gyakori szereplője volt a Magyar Rádió hangjátékainak. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt (Gábor diák, Fűre lépni szabad, A koppányi aga testamentuma).
Szobotka Tibor (1913-1982)
József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa. Szabó Magda író és költő férje. Fordítói tevékenységének legismertebb darabja J. R. R. Tolkien világhírű fantasy-író A babó (más fordításokban: A hobbit) című művének eredeti magyarítása. 1945-től a Magyar Rádió munkatársa. 1957-től az ELTE világirodalmi tanszéken, előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. Rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban (Megbízható úriember, A vetőkártya főhadnagya, Sose jön szanitéc).
Dégh Linda (1918-2014)
amerikai magyar néprajzkutató. 1943-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de már 1942-ben megjelent első könyve, Pandúr Péter meséi címmel. 1962-ben „Népmese és társadalom” címmel publikálta az 1940-es években Kakasdra telepített bukovinai csángók között végzett kutatásának eredményeit. 1964-ben meghívták az amerikai folklórtudomány egyik legjelentősebb központjába, az Indianai Egyetemre vendégoktatóként, majd kiküldetése végén teljes állást ajánlottak neki, amit el is fogadott. 1978-tól csaknem 1990-es nyugdíjba vonulásáig az intézmény néprajz tanszékének vezetője volt.
Horváth Tivadar (1920-2003)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. Egyes időszakokban az ország egyik legnépszerűbb művésze volt. Sikeres színész, rendező, énekes és polgár volt egy személyben. Ünnepelt, a munkáját félgőzzel letudó szupersztár is lehetett volna. Népszerűségét sohasem váltotta aprópénzre. Igényességéről még ma is legendákat mesélnek. Kísérletező, az újra fogékony, a középszert elutasító, maximalista művész volt. Így történhetett, hogy a rádióban és az éppen induló televízióban is úttörő szerepet vállalt, illetve kapott. Mindent megtett a revük elfogadtatásáért, felvirágoztatásáért (Dollárpapa, A tizedes meg a többiek, Kapaszkodj a fellegekbe!).
Bay Gyula (1926-1994)
színész, rendező, író. 1948-ban végzett az Országos Színészképzőben. 1948-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-1950 között a Nemzeti Színház, 1950-1951 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1951-1952 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1952-1957 között a kecskeméti Katona József Színház, 1957-1960 között a Jókai illetve Petőfi Színház tagja volt. 1960-1986 között a Madách Színház színésze volt.
Szász Imre (1927-2003)
József Attila-díjas író, műfordító. Könyvkiadói lektor lett előbb a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1968-tól 1975-ig, 1975-től 1977-ig az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt. Két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, több regényt és drámát fordított angolból magyarra. Mindössze 26 éves volt, amikor megjelent első műve, a nagy közönségsikert és irodalmi díjat is hozó Szól a síp (1953). Nemcsak karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket, drámákat és útirajzokat írt, kritikusként és esszéistaként is magas színvonalon művelte műfaját (Gyertek este kilencre, Ez elment vadászni, Vizek vándora).
Patrick McGoohan (1928-2009)
amerikai születésű angol–ír színész, forgatókönyvíró és rendező, aki Írországban és Nagy-Britanniában nevelkedett, ahol létrehozta kiterjedt színpadi és filmes karrierjét. Színpadi vezetőként a sheffieldi Repertory Színházban dolgozott, amikor az egyik szereplő beteg lett, beállt a helyére, így indult el színészi karrierje. Filmes pályafutása 1955-ben vette kezdetét (Holdfényháború, Száguldás gyilkosságokkal, Ha ölni kell).
Solymár József (1929-2013)
író, újságíró, forgatókönyvíró. Több mint hat évtizeden át tevékenykedett a szakmájában, irodalmi munkásságával örök emléket állított a Palócföld lakóinak, és ezáltal 20. századi pályatársa volt Mikszáth Kálmánnak. Írói pályájának első húsz éve alatt mintegy húsz könyve jelent meg, ezt húsz esztendő szilencium követte, majd a rendszerváltást követő újabb húsz aktív évében ismét körülbelül húsz könyvet és számtalan újságcikket jelentetett meg (Palócok, A tündérek meddig élnek?, Hintatrón).
Philip Roth (1933-2018)
Pulitzer-díjas amerikai író. Legismertebb művei az 1959-es Isten veled, Columbus, az 1969-ben megjelent A Portnoy-kór és az 1990-es évek végén írott „amerikai trilógiája”. Első könyvének 1959-es megjelenése előtt rövidprózát és bírálatokat közölt különböző folyóiratokban. Különböző műfajokkal kísérletezett, a politikai szatírától kezdve a kafkai fikcióig.
Tóth Sándor (1933–2019)
Munkácsy Mihály-díjas szobrász és éremművész. 1951-1959 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, eredetileg freskófestőnek jelentkezett. Pályája elején gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Később alkotásainak legfőbb anyagává a bronz vált. Számos köztéri alkotása mellett gyakran, nagy számban készített érmeket.
Ursula Andress (1936)
Golden Globe-díjas svájci színésznő. A filmezéssel egy római vakáció alkalmával került kapcsolatba, szépségét és vonzerejét számos olasz, amerikai, angol, német és francia filmben kamatoztatta. Első szerepét 1954-ben kapta egy olasz filmben (Dr. No, Casino Royal, Vörös nap).
André Szőts (Szőts András, 1937-2006)
magyar-francia filmproducer, rendező. A második világháború idején Svájcban élt szüleivel. 1946-ban tértek vissza Magyarországra. 1956-ban emigrált. Egyetemi tanulmányait a Columbia Egyetemen végezte el 1964-ben. 1971-től több mint 200 reklám- és játékfilm producere, rendezője volt. 1991-ben Budapesten filmprodukciós irodát nyitott.
Balogh Emese (1939-2014)
színésznő. Gyermekkorában rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban. 1955-ben, 16 évesen vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1959-ben végzett. 1959–1967 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1967–1969 között a szolnoki Szigligeti Színházban és a Győri Kisfaludy Színházban volt színész. 1969-től tíz évig szabadfoglalkozású (Bogáncs, Nápolyt látni és…, Ballagás).
Kiss Benedek (1943)
Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi tagozatának tagja. Nagyon hamar megtalálta saját hangját. Líráját asszociáció-gazdagság, a költői látás elevensége jellemzi. A természetes költői hangot fokozatosan egészíti ki a tárgyias és intellektualizáló törekvés. Rózsával és Utassyval is még az egyetemen a Kilencek körében ismerkedett meg. Gyermekversei a népköltészet világát idézik (Gazdátlan évszak, Nap-hal-nap, Lombjukat a fák elejtik).
Balázs József (1944–1997)
József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dramaturg. 1976-tól a filmgyárban dolgozott dramaturgként, számos film stáblistáján találkozhatunk nevével. Több művét is megfilmesítették (Magyarok, Fábián Bálint találkozása Istennel, A torcellói Krisztus).
Glenn Close (1947)
háromszoros Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színpadi és filmszínésznő, hétszer jelölték Oscar-díjra. Televíziós mellékszerepekkel kezdte pályáját 1974-ben. Bár elsősorban drámai erejű színésznő, tehetsége és habitusa ahhoz passzol leginkább, ennek ellenére 1996-ban elvállalt egy kevésbé komoly, ám igen népszerű műfajhoz kötődő karaktert, a 101 kiskutya Szörnyella De Frászát (Végzetes vonzerő, Veszedelmes viszonyok, Elrabolva).
Muszte Anna (1948)
színésznő. 1972-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1972-től a Bartók Gyermekszínházban, a Mikroszkóp Színpadon illetve a győri Kisfaludy Színházban szerepelt. 1987-től a Jurta Színházban játszott. 1992 és 2007 között a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. Pályája elején naiva-, később főleg karakterszerepeket alakított (Rózsa Sándor, Névtelen csillag, Különös mátkaság).
Bruce Willis (1955)
Golden Globe- és kétszeres Emmy-díjas, német-amerikai színész és énekes. Az 1980-as évek végén vált ismertté, s azóta hollywoodi karriert futott be első számú sztárként és karakteres mellékszereplőként is. Legismertebb szerepe John McClane a Die Hard-filmekből. Több díjat is elnyert karrierje során. A filmek, melyekben Willis szerepelt, az észak-amerikai mozipénztáraknál több milliárd dollárt hoztak, amivel főszereplőként a kilencedik legnagyobb bevételt elérő színész (Armageddon, Az ötödik elem, RED).
Oravecz Edit (1961)
színésznő. 1979-1981 között a Nemzeti Színház stúdiójának növendéke volt. 1983-tól a kecskeméti Katona József színház, 1986-tól a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1990-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. 1992-től ismét Veszprémi Petőfi Színház művésze. 2002 óta a veszprémi Pannon Várszínház színésznője, melynek alapító tagja is.
Fekete Ernő (Fekete Tibor, 1972)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Budapesti Katona József Színház tagja. A főiskolára csak második nekifutásra veszik fel, A diploma után a budapesti Katona József Színházhoz szerződött. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész.
Pindroch Csaba (1972)
Jászai Mari-díjas színművész. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte színészi diplomáját, 1997-ben. Azután számtalan jelentős színházi alakítást nyújtva bizonyította tehetségét. 1997–2002 között a Budapesti Kamaraszínház tagja, majd 2002–2006 között a Vígszínház színésze volt. 2006–2011 között szabadúszó, majd a 2011–2012-es évadban ismét a Vígszínház tagja. 2012-2021 között a Thália Színház művésze volt ( Valami Amerika, Magyar vándor, Nyócker!).
Kovács András Péter („KAP”, 1978)
Karinthy-gyűrűs humorista, író, a hazai stand-up comedy egyik képviselője és megalapozója, a Dumaszínház társulatának egyik legrégebbi tagja. Előadóként 2003-ban próbálta ki magát először a Komédium Színházban. 2006-ban megnyerte a Magyar Rádió VIII. Humorfesztiválját, azóta a Rádiókabaré állandó szereplője szerzőként és fellépőként. Rendszeres fellépője a Showder Klub című műsornak, melynek sokáig ő volt a koordinátora is.
Ezen a napon halt meg:
Elias Lönnrot (1802-1884)
finn orvos, botanikus és népdalgyűjtő, a Kalevala összeállítója. több népdalgyűjtő segítségével 1828-1849 között gyűjtötte össze a népmeseszerű anyagot, és állította össze belőle a Kalevalát. Az igazi szenvedélye anyanyelve, a finn nyelv volt. 1827-ben kezdett a korai finn nyelvről írni és népmeséket gyűjteni a vidéki emberektől. ––> A Kalevala napja
Nagy Ignác (1810–1854)
író, újságíró, lapszerkesztő, költő, zenekritikus, a Kisfaludy Társaság tagja, akadémikus. Cikkei, beszélyei, költeményei, színművei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg (Mátrai rabló – dráma; Uracsok, arszlánnők : Budapesti életképek 1840-1848, Nagy Ignác vígjátékai).
Tolnai Lajos (Hagymássy, 1837–1902)
író, publicista. A Kisfaludy Társaság 1866-ban választotta, 1878-ban a Petőfi Társaság választotta be tagjai sorába. A modern magyar irodalom egyik előhírnöke volt. Leleplezte a társadalmi és erkölcsi visszásságokat, mintegy Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Móricz Zsigmond útját egyengette. A hivatalos irodalmi nagyságok mind ellenségei voltak (A jégkisasszony, A nagy-gyárosék és egyéb elbeszélések, A sötét világ).
Edgar Rice Burroughs (1875–1950)
amerikai író, aki elsősorban Tarzan-regényeivel lett világhírű. Volt aranyásó – sikertelenül –, könyvelő, bolti eladó és beszállító is, sőt mielőtt író lett volna, vasúti rendőrként dolgozott. A fordulópontot életében az jelentette, hogy 35 éves korában elkezdett novellákat, írásokat küldeni a népszerű All-Story magazinnak. 1912-ben írta meg az első Tarzan-regényét. Írásaiban megmaradt a ponyva műfajnál, stílusa néha gyermeteg volt, de XX. század első felében az USA legolvasottabb írója lett. (Tarzan, a dzsungel fia; A Mars hercegnője; Mars istenei).
Paul Scofield (David Paul Scofield, 1922-2008)
Oscar-díjas brit színész. Tanulmányait a Mask Theatre Drama School-ban végezte Londonban. 1941-ben valamint 1943-1946 között a birminghami Repertoárszínház tagja volt. (Egy ember az örökkévalóságnak, Anna Karenina, A salemi boszorkányok).
Marlen Hucijev (1925-2019)
grúziai születésű oroszországi filmrendező, forgatókönyvíró, az Oroszországi Művészeti Akadémia tiszteleti tagja, az orosz-szovjet új hullámnak is nevezett filmes nemzedék meghatározó alakja. Az 1960-as években a Moszfilm stúdióban készített eredeti stílusú és hangvételű filmjei tették híressé (Mi, húszévesek; Júliusi eső; Végtelenség).
Sík Igor (1927–2012)
Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Televízió örökös tagja, érdemes és kiváló művész. 1953–1957 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957 után a Magyar Televízió operatőreként dolgozott.
Gelley Kornél (1932-1989)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Színművészeti Főiskolára azonnal felvették. Első szerződése 1954-ben a kecskeméti Katona József Színházhoz kötötte. A következő szezonban Szolnokra a Szigligeti Színházhoz szerződött. 1961-ben került a Nemzeti Színház társulatába. Itt huszonegy évadot töltött el. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a budapesti Katona József Színházhoz. Fanyar egyéniségű jellemszínészként kategorizálták. Filmen és színházban is epizódszerepeket játszott (Hány az óra, Vekker úr?; Virágvasárnap; Akli Miklós).
Vaszilij Ivanovics Szurikov (1848–1916)
orosz realista festő, a Vándorkiállítók Társaságának tagja. A pétervári akadémián tanult. 1883-84-ben külföldi tanulmányutakat tett Ausztriába, Németországba, Francia- és Olaszországba. Jótékony hatással voltak rá a velencei festők művei. Vonzották az orosz nép történelmi eseményei. Szülőháza 1954 óta emlékmúzeum.
Valérie Quennessen (1957-1989)
francia színpadi és filmszínésznő. Nemzetközi ismertségét 1979–1982 között szerezte amerikai rendezőkkel forgatott játékfilmekben (French Postcards, Conan, a barbár és Nyári szeretők). Fiatalon hunyt el, autóbaleset következtében.
Breyer Zoltán (1963-2009)
színész, szinkronszínész, gyártásvezető. 1982-ben érettségizett a budapesti Madách Imre Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán. 1982 és 1984 között a Nemzeti Színház Stúdiójában tanult. 1986-ig a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, ezt követően szellemi szabadfoglalkozású színész. Alapító tagja az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek. 2001 és 2008 között a budapesti József Attila Színházban játszott kisebb szerepeket. 13 éves korától szinkronizált, a nagyközönség több, mint 200 filmben hallhatta. Többször lehetett hallani a tematikus csatornák műsorain narrátorként.