Névnapok: Sándor, Ede, Eduárd, Alexa, Alexander, Alexandra, Cirill, Ében, Edvárd, Edvarda, Kirill, Nárcisz, Narcissza, Narcisszusz, Szalvátor, Szandra, Szibill, Szibilla
Események:
1791 – megjelenik Robert Burns Tam o’ Shanter című elbeszélő költeménye az Edinburgh Heraldban. Az Iron Maiden metal együttes The Number of the Beast című száma ezen a versen alapul.
1870 – Antonio Carlos Gomes brazil szerző Guarany című operájának ősbemutatója a milánói La Scala Operaházban.
1902
– Arnold Schönberg Megdicsőült éj című művének bemutatója Bécsben.
– rögzítik Enrico Caruso olasz tenor operaénekes első lemezét.
1904 – Edward Elgar Délen című művének első előadása.
1962 – Dmitrij Sosztakovics a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja lesz. ––> Sosztakovics kettős élete
1963 – A Zeneakadémián bemutatkozott a Liszt Ferenc Kamarazenekar.
1989 – Egyiptomban egy 4400 éves múmiát találnak a Kheopsz piramisban.
1990 – az Egyesült Államok történetének legnagyobb műtárgylopása során 12 festményt lopnak el a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumból, körülbelül 500 millió dollár értékben.
1992 – Donna Summer amerikai popénekesnő csillagot kap a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Megszületett Adam Elsheimer (1578-1620) német festő, a korai barokk festészet sajátos képviselője.
1600-ban Rómába költözött és ott V. Pál pápa hathatós támogatásában részesült egész haláláig. Elsheimer kivétel nélkül bibliai vagy mitológiai tárgyú apró képeket festett. Mindezen ábrázolásokban, – és ebben áll tulajdonképpeni jelentősége – az alakok és az őket környező táj szoros, benső kapcsolatban vannak egymással. Később a kevesebb, nagy alakos, szélesebb távlatú ábrázolásokat részesítette előnyben. Művészete sok tanítványt vonzott római műtermébe, közvetlenül vagy közvetve nagy hatással volt a holland festészet továbbfejlődésére, még magára Rembrandtra is. Késő manierista, kora barokk stílusban festett. Hatásos egyszerűséggel ábrázolt figurális és tájrajzai Rembrandt rajzstílusának közvetett előzményei (Jupiter és Merkur Philemon és Baucisnál, Trója égése, Hajnal).
Megszületett Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844-1908) orosz zeneszerző, az „Ötök” egyike.
Már fiatalon fény derült zenei tehetségére, zongorázni tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a pétervári tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: cselló és zongora voltak a hangszerei. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, összhangzattant és ellenpontot tanult. 1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. Művészetének jellemző vonásai a szépség, a természet és a nép kultusza. Természetkultusza a romantika és Bartók szemlélete között áll. Művészetének romantikus vonásai közé tartozik a természet gyakran titokzatos, kiismerhetetlen, sőt gonosz erőként való ábrázolása, de ugyanakkor gyakran a természet a szépség forrása is számára. Zenei stílusának egyik alapvető jellegzetessége népiessége, ami esztétikai elveiből következik (Hegyi tavasz, Tizenöt orosz népdal, Az aranykakas). ––> Rimszkij-Korszakov mesél
Meghalt Ferenczy Károly (Freund, 1862-1917) festőművész, a nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője, a magyarországi impresszionizmus legjobb mestere.
Fialka Olga festőnő iránt érzett szerelme mind fontosabbá vált életében, felhagyott birtoka irányításával, ő is elkezdett csak a festészettel foglalkozni. 1884-ben Rómába utaztak tanulmányútra, majd 1885 őszén néhány hónapig Münchenben tanult képzőművészetet. 1903 őszén művészeti magániskolát nyitott Pesten, az Andrássy út 67-ben. Első gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet vonultatott fel. 1906-ban a Magyar Királyi Mintarajztanoda tanárává, a tanodában alakrajzot és festést tanított. Az első korszaka inkább „finom naturalistának” mondható, műveire a leíró ábrázolásmód jellemző. Eleinte zsánertémákat dolgoz fel, dekoratív stíluselemekkel kombinálva. Később megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek. Nagybányai éveinek kezdetén monumentális bibliai kompozíciókat festett, képein ekkor már egyre inkább megjelent az impresszionistákra jellemző színgazdagság. A napfény festése kötötte le érdeklődését, ugyanakkor lényeges maradt számára az emberalak és arc kifejezése is. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái foglalkoztatták. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre (Október, Gesztenyefák, Keresztlevétel).
Megszületett Berény Róbert (Bakofen, 1887–1953) Kossuth- és kétszeres Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, a magyar avantgárd mozgalom jeles képviselője.
1905-ben Párizsba került, a kortárs művészeti stílus irányzatokat tanulmányozta, művelte, a magyar Vadak közé tartozott. Hazatérte után a Nyugatban publikált, festészetére ekkor már az expresszionizmus és a kubizmus volt jellemző. 1909-ben tagja lett a később Nyolcak néven ismertté vált avantgárd csoportnak. Az 1930-as években stílusa közeledett a nagybányai művésztelepi tradíciókhoz. A festészeten és plakátok tervezésen kívül jelentős a grafikai munkássága is. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Művei leginkább csendéletek, aktok és portrék (Alvó nő fekete vázával, Csellózó nő, Olvasó lány a pamlagon).
Meghalt Chuck Berry (Charles Edwards Anderson „Chuck” Berry, 1926-2017) amerikai gitáros, énekes, a rock and roll egyik legfontosabb személyisége.
Az utána következő nagy nevek mind tőle tanultak, vagy inkább továbbfejlesztve zenéjét továbbhaladtak az ösvényen. Ismert volt jellegzetes színpadi „kacsajárásáról” (duck walking), amit később több gitáros utánzott. Chuck Berry volt az első fekete előadóművész, akinek sikerült betörnie a popzene piacára. 1957-ben a „School Days” című száma a lázadó tinédzserek egyik „alapművévé” vált. Az 1960-as évek közepétől magányos zenészként járta a világot (Maybellene, Roll Over Beethoven, Johnny B. Goode).
Megszületett Sinkó László (Sinkovits László, 1940-2015) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, szinkronszínész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a nemzet művésze.
Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész öccse. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1966-ig a debreceni Csokonai Színház, majd 1982-ig a Nemzeti Színház tagja volt; ez évben alapító tagja a budapesti Katona József Színháznak, ahol tizenkét szezont töltött. 1994-től 1998-ig az Új Színház színésze, 1998–2003 között szabadúszó; 2003-tól haláláig a Nemzeti Színház örökös tagja volt. Két alkalommal rendezőként is bemutatkozott. Népszerű szinkronszínész volt, olyan színészeknek adta a magyar hangját, mint Anthony Hopkins, Jack Nicholsont, Gene Hackmant és Leslie Nielsen (Hajnali háztetők, Szent Gellért legendája, Honfoglalás).
Ezen a napon született:
Bognár Ignác (1811-1883)
zeneszerző, a Nemzeti Színház ének-karnagya, a Tudor Mária című opera és a Kis lak áll a nagy Duna mentében című dal szerzője. Kora egyik népszerű zeneszerzője volt. Kisebb operákat, dalműveket, illetve rövid, egyszerűbb dalokat komponált.
Friedrich Hebbel (Christian Friedrich Hebbel, 1813-1863)
német író, drámaíró. Műveiben gyakran tragikus, sorsszerű események sorozatát ábrázolta és korának szociális problémáiról írt. Kemény szavakkal ostorozta kortársai költészetét amelyet üres idillnek ítélt (Judit, Mária Magdolna, A rubin).
Ballagi Mór (Bloch Móric, 1815–1891)
teológus, nyelvész, szótáríró, akadémikus. Tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit (Nyelvészeti nyomozások; Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye; A magyar nyelv teljes szótára).
Id. Szinnyei József (Ferber, 1830–1913)
bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész, lexikográfus. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és igazgató választmányi tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak választmányi tagja, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának tagja. Fő műve az 1891 és 1914 között kiadott Magyar írók élete és munkái című, összességében mintegy 10 500 oldal terjedelmű, 14 kötetes hatalmas lexikon-sorozat, amely közel 30 000 addig élt – tágan értelmezett – magyar író életrajzát és műveinek jegyzékét tartalmazza.
Stéphane Mallarmé (1842–1898)
francia költő és műfordító. Tíz éven át naponta látta Manet festőbarátját, barátságuk Manet haláláig tartott. A költészet és a festészet nagy mesterei kiválóan megértették egymást, 1876-ban Manet képen is megörökítette Mallarmét, ráadásul olyan festményen, amely az impresszionizmus egyik nyitánya. Mallarmét tekintették mesterüknek a francia szimbolista költők, de külföldiek is (Tengeri szél; E szűz, e szertelen; Kockadobás soha nem törli el a véletlent).
Gian Francesco Malipiero (1882-1973)
olasz zeneszerző, zenepedagógus, zeneműkiadó. Vegyes érzelmeket táplált az osztrák-német komponisták által uralt zenei hagyományokkal szemben, ehelyett inkább a 19. század előtti olasz zene újrafelfedezésére összpontosított. Zenekari művei között tizenhét kompozíció van, amelyeket szimfóniának nevezett, de közülük csak tizenegy visel sorszámot. Az elsőt 1933-ban írta, túl az ötvenedik életévén. Zenei nyelvezetét extrém formai szabadság jellemzi, mindig is elutasította a zenei variáció akadémikus alapelvét.
Fenyő Emil (1889–1980)
színész, érdemes művész. 1909-ben végzett a Színművészeti Akadémia hallgatójaként. 1909–1910, valamint 1911–1912 között Nagyváradon volt színész. 1913–1916 között Miskolcon lépett fel. 1917-ben a Vígszínház tagja lett. 1936–1938 között a Belvárosi Színház és a Művész Színház tagja lett. 1945–1947 között a Vígszínházban és a Pesti Magyar Színházban szerepelt. 1948-ban a Modern Színházban volt látható. 1949-ben a Művész Színházban játszott. 1950–1964 között a Nemzeti Színház szerződtette (Egy éj Velencében, Katonazene, A kőszívű ember fiai).
Pécsi Sándor (Péchy, 1922–1972)
kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. A 20. század magyar mozijának és színpadjának kivételes tehetségű alakja. A Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett (Liliomfi; Szent Péter esernyője; Fuss, hogy utolérjenek!).
Vasvári Anna (1923-1990)
Munkácsy-díjas grafikusművész, illusztrátor, karikaturista. Az Iparrajziskolában tanult, pályáját divattervezőként kezdte. A „női dolgokat” karikírozta, ebből a témakörből önálló könyvei is jelentek meg. Rajzai 1947-től jelentek meg a Ludas Matyi című szatirikus lapban.
John Updike (1932-2009)
Pulitzer-díjas amerikai regényíró, költő, novellista, irodalom- és műkritikus. Legismertebb regényei közé tartozik az úgynevezett „Nyúl”-sorozat. Több mint huszonöt regényt és tucatnyi novellagyűjteményt publikált, ezenkívül verseket, gyermekmeséket és kritikai tanulmányokat írt irodalmi művekről és különböző művészeti ágakról. Egészen 2008-ig egyik jutalomdíjat a másik után nyerte, éveken keresztül emlegették mint az irodalmi Nobel-díj egyik legnagyobb esélyesét, ám azt sosem kapta meg (Brazília, Nyúlszív, Az eastwicki özvegyek).
Kolozsvári Papp László (1940–2005)
kétszeres József Attila-díjas író, műfordító. 1962-ben színészi diplomát szerzett a marosvásárhelyi színművészeti intézetben. 1962–1967 között a temesvári Állami Magyar Színház dramaturgja, később színésze volt. 1967-ben áttelepült Budapestre. Esszéregényben örökítette meg a rendszerváltás zaklatott hétköznapjait. Több művében vizsgálta az elszigetelődött értelmiségi, kisvárosi vagy nemzetiségi magára utaltságában tépelődő közösségeket; a társadalmi és politikai korlátokat életvitelével kijátszó intellektuális hős magatartását (Monológok a határon, Malomárok, A nagy hóemberháború).
Sólyom Katalin (1940)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. 1968-ban a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. Gyakorló színészként 1981-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. A pécsi színházi és művészeti élet kiemelkedő alakja, a határokon túl is emlékezetesek verses estjei, énekes-verses gyermekműsorai és a Szélkiáltó Együttessel való fellépései. A Versmondó Pedagógusok Műhelyének vezetője, tanít a Pécsi Tudományegyetem zeneművészeti tagozatán és a Füsti Molnár Éva Színitanodában (Szerelmesfilm, Mephisto, A napfény íze).
Illés Lajos (1942-2007)
Kossuth-díjas zenész, az Illés-együttes alapítója, a „Kossuth-díjas kántor”. Testvérével, Illés Károllyal együtt alapították az Illést 1960-ban és az új zenei stílussal fellépő, az 1960-as évek közepére óriási népszerűségre szert tett együttes a nevét is a testvérekről kapta.
Józsa Imre (1954-2016)
Jászai Mari-díjas színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1978-ban Várkonyi Zoltán osztályában. 1978–2012 között a József Attila Színház tagja volt. 2012-től szabadúszó színművészként dolgozott. Szinkronszínészként is rendkívül sokat foglalkoztatták. 2017-ben emlékére díjat alapított a József Attila Színház, amelyet minden évad végén a társulat egy tagja kaphatja (A szalmabábuk lázadása, Magyar vándor, Gondolj rám).
Irene Cara (1959–2022)
Oscar-, Golden Globe- és kétszeres Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Televízióban, sorozatokban indult karrierje, majd számos sikerfilmben játszott vagy énekelt.. Leginkább a Hírnév című filmben nyújtott alakításáért és a Flashdance betétdaláért vívott ki elismerést.
Luc Besson (Luc Paul Maurice Besson, 1959)
César-díjas francia filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Első játékfilmjével, mindössze huszonnégy évesen húsz nemzetközi díjat vihetett haza (Élethalálharc. 1983). 1988-ban rendezte az egyik legismertebb és legtöbbet méltatott filmjét, A nagy kékség címmel. A Léon, a profi kultuszfilm lett és nemzetközi sikert hozott nem csak neki, de a főszereplőknek, Jean Renónak és az elsőfilmes Natalie Portmannek is (Az ötödik elem, Elrabolva, Taxi).
Polgár Csaba (1982)
Junior Prima-díjas színművész, rendező. Érettségi után az Új Színház stúdiójában tanult két éven keresztül. 2003-ban nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész osztályába. A 2007-es diplomaszerzést követően az Örkény Színházban kap szerződést, melynek azóta is tagja. Az egyetem elvégzése után egykori osztálytársaival megalapítja a HOPPart Társulatot.
Ezen a napon halt meg:
Laurence Sterne (1713–1768)
ír-angol író. Legismertebb regényei a Tristram Shandy úr élete és gondolatai és az Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban. Írt még prédikációkat, emlékiratokat, és részt vett a politikai életben is.
Rómer Flóris (1815-1889)
régész, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a magyar régészet atyja. Mint bölcsészeti doktor, 1839-től Győrben tanított, majd 1845-től Pozsonyban. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei, melyek révén elismertséget vívott ki magának. Ezek után bízták meg József főherceg nevelésével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. 1860-ban végezte kutatásait az Árpás és Mórichida közötti román kori Szent Jakab apostol-templom történelmével kapcsolatban. 1864 és 1873 között az Archaeologiai Közlemények szerkesztője. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.
Márk Lajos (1867-1942)
festőművész és grafikus. Több műfajban eredményesen működött, kiváló portréfestő, könyvillusztrátor, karikaturista és plakátkészítő volt. Hollósy Simonnál készül fel a müncheni Képzőművészeti Akadémia „bevételére”. Münchenből Párizsba ment, és közel két évig a Julian Akadémián képezte magát tovább. Művészetének bemutatására 1910-ben a National Arts Club meghívására az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Amerikából is tartotta a kapcsolatot szülőföldjével. A magyar származású képzőművészekkel összefogva megalapította a Munkácsy Céh Amerikában működő tagozatát (Üllő nő, Vacsora, Nő virággal).
Baghy Gyula (1891-1967)
színész, költő, eszperantó nyelven alkotó író, műfordító. A családi hagyománynak megfelelően a színészi és a rendezői pályára lépett 1910-ben. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, hat év után került haza a fogságból és teljesen az eszperantónak szentelte idejét. Több regényt és novellát fordított eszperantóra, szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei (Eszperantó nyelvkönyv, Vándortoll, Áldozatok).
Tamara de Lempicka (1898-1980)
lengyel emigráns festő, az első szupersztár női művész, számos hollywoodi csillag kedvence napjainkban is. Kubista hatásokkal indulva az art déco mestere lett. Első korszakában főképp portrékat készített, melyeken a nagypolgárság és az arisztokrácia rangos képviselői, illetve az előkelő szalonok világa jelenik meg. Több magyar vonatkozású kapcsolata is ismert. Az 1917-es októberi orosz forradalom idején emigrált férjével.
Bánky Vilma (Koncsics, 1901–1991)
színésznő, az amerikai némafilmek egyik legnagyobb magyar sztárja. Munkásságának elismerése, hogy csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán. Színészi pályafutása Budapesten kezdődött, majd Németországban, Ausztriában és Franciaországban készített filmekben folytatódott. Filmes karrierjének teljesen új szakaszát jelentette, amikor 1925-ben Hollywoodba szerződött. A leghíresebb amerikai színészek közé sorolják (A sejk fia, A fekete sas, A sötét angyal).
Bernard Malamud (1914–1986)
amerikai, zsidó származású író, a második világháború utáni új amerikai írónemzedék egyik legkiemelkedőbb személye. Szülei orosz emigránsok voltak, akik a pogromok elöl menekültek az Újvilágba. Viszonylag későn kezdett publikálni. Figurái általában zsidó kisemberek, akik a társadalom őket körülvevő ketrecéből igyekeznek kibújni, de még önmagukból sem igen tudnak (A segéd, Isteni kegyelem, Ördögűzés).
Gergely Ferenc (1914-1998)
Kossuth-díjas orgonaművész, zenepedagógus. Szívesen játszotta a klasszikus orgonairodalom remekei mellett a 20. század kompozícióit is, de – követve az orgonistai hagyományokat – gyakran improvizált is. Igazi templomi orgonistaként egyaránt jellemző volt rá az alázat és a szakmai tudás is, játékát több hangfelvétel őrzi.
Balogh András (1919-1992)
festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, címzetes egyetemi tanár. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, A kerti cicomáról).
Deésy Mária (1919-1998)
színésznő. Tanítónői diplomát szerzett, majd az Országos Színészegyesület színészképző iskoláját végezte el 1943-ban. Pályáját a Madách Színházban kezdte, majd a Művész Színházban és a Magyar Színházban játszott. Az 1940-es évek elején számos filmben feltűnt. 1950-től az Úttörő Színház tagja volt. 1954-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1956 és 1976 között az Állami Déryné Színház művésznője volt. A színészet mellett kisplasztikával is foglalkozott.
Csák Kálmán (1926–2018)
romániai magyar molnár, muzeológus, a tenkei természetrajzi múzeum megteremtője. A fáradságos gyűjtés, leletmeghatározás, anyagfeldolgozás és -kiállítás mellett több tudományos dolgozatot írt.
Solti Gizella (1931-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Főiskolán folytatott, ahol Ferenczy Noémi volt a mestere. Mestere szövőszékének örököse, minden a gobelin alkotásra predesztinálta, e művészetnek szentelte életét. Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelinek kerültek ki keze alól (Gobelin – Szeged, Madarak – Veszprém, Dombos táj – Budapest).
Nagy János (1935–2021)
szlovákiai magyar szobrász- és éremművész. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú képzőművészeti tanulmányokat a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Alkotói műhelyeit gyakran változtatta, a művésztelepek gyakori vendége volt. Tanulmányai során a realista és a neoklasszicista stílusú szobrászatot sajátította el, de hamarosan a 20. században elterjedt absztrakt művészeti irányzat felé fordult figyelme, azonban alapvetően megmaradt az alakos ábrázolás mellett (Szökőkút – Komárom, Gitáros nő – Fülek, Az aradi vértanúk révkomáromi emlékműve).
André Szőts (Szőts András, 1937-2006)
magyar-francia filmproducer, rendező. A második világháború idején Svájcban élt szüleivel. 1946-ban tértek vissza Magyarországra. 1956-ban emigrált. Egyetemi tanulmányait a Columbia Egyetemen végezte el 1964-ben. 1971-től több mint 200 reklám- és játékfilm producere, rendezője volt. 1991-ben Budapesten filmprodukciós irodát nyitott.
Anthony Minghella (1954–2008)
Oscar-díjas brit filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Az 1996-os Az angol beteg című filmjével megnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscart (A tehetséges Mr. Ripley, Hideghegy, Bűnös viszonyok).
Natasha Richardson (1963-2009)
angol színésznő. Négyéves korában kezdett ismerkedni a filmezés világával. Karrierje az 1980-as évek közepén kezdett felfelé ívelni. Művészfilmekben és könnyedebb hangvételű alkotásokban egyaránt szerepelt. Az 1990-es évektől főleg színpadi színésznőként méltatták, alakításait rangos díjakkal jutalmazták (A szolgálólány meséje, Fújd szárazra, édes!, Vadócka).