Névnapok: Elemér, Antónia, Román, Akács, Ákos, Balambér, Balda, Baldó, Bátor, Gábor, Gábriel, Lantos, László, Leander, Orfeusz, Valdemár, Veronika, Antoniett, Antonietta, Ilmár, Oszvald, Ozsvát
Események:
1728 – Georg Friedrich Händel Xerxész (Siroe, re di Persia) című háromfelvonásos, olasz nyelvű operájának premierje Londonban.
1749 – megjelent Henry Fieldings Tom Jones regényének első kiadása.
1759 – XIII. Kelemen pápa lehetővé teszi a Biblia különböző nyelvekre történő lefordítását.
1819 – Franz Schubert Pásztorsirató (Schäfers Klageleid) című dalának első nyilvános előadása.
1835 – a Kalevala napja (Finnország) – ezen a napon tette közzé Elias Lönnrot finn néprajztudós az első Kalevala gyűjtését, saját előszavával. ––> A Kalevala napja
1862 – Charles Gounod Sába királynője című operájának premierje Párizsban (A darab megbukott az ősbemutatón, de a zeneszerző legkedvesebb operájaként tartotta számon).
1888 – Vincent d’Indy Wallenstein szimfonikus trilógiájának premierje.
1904 – Vincent d’Indy 2., B-dúr szimfóniájának ősbemutatója.
1920 – Maurice Ravel Couperin sírja (Le tombeau de Couperin) című zenekari szvitjének ősbemutatója Párizsban.
1933 – Carl Von Ossietzky pacifista, antifasiszta írót letartóztatják, és az esterwegen-papenburgi koncentrációs táborba szállítják.
2019 – a 2014-ben megtalált Judit lefejezi Holofernest című Caravaggio festményt 171 millió dollár értékben elárverezik.
Meghalt Alphonse de Lamartine (Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine, 1790–1869) francia költő, történész, politikus, a francia romantika egyik kiemelkedő alakja.
Viharos érzelmi kalandba bonyolódott, ezért szülei, hogy megóvják egy ölaszországi úttal ajándékozták meg. Nápolyban is megtalálta a szerelem, akiről később Graziella című művének hősnőjét mintázta. Drámaíróként is próbálgatta szárnyait és megszülettek első elégiái. 1829-ben másodszori nekifutásra választották meg a Francia Akadémia tagjának. 1830 júniusában jelent meg a „Költői és vallásos harmóniák” című kötete. Öregkorát a pénztelenség jellemezte, súlyosan eladósodott, amit nagyvonalúsága és a hatalmas birtokok iránti vágya okozott (Julius Caesar története, Az 1848-iki forradalom történelme, Búcsú a tengertől).
Megszületett Somlay Artúr (Schneider Artúr, 1883–1951) kétszeres Kossuth-díjas színész, színészpedagógus, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben. 1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott. A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította (Halálos csók, Valahol Európában, Különös házasság).
Megszületett Marcel Pagnol (1895-1974) francia író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, akadémikus.
A dél-franciaországi paraszti-kispolgári világot és alakjait szatirikus formában bemutató színpadi művei, majd ezek általa megfilmesített változatai tették világhírűvé. Irodalmi életművének korai szakaszában színműveket, vígjátékokat írt, amelyekben a dél-franciaországi vidék paraszti-kispolgári alakjait, mindennapjaikat ábrázolta szatirikus, de játékos, meleg hangvételű, érzelmes humorral. Az 1930-as évekre már inkább a filmművészet került Pagnol művészi érdeklődésének homlokterébe: egy 1928-as angliai út során ismerkedett meg a hangosfilmmel, s az új technika lebilincselte képzeletét. 1934-ben Marseille külvárosában felépítette saját stúdióját is. Filmrendezői és gyártásvezetői karrierje 1941-ben félbeszakadt Franciaország náci megszállásakor. Világszerte nagy színpadi sikert aratott Marseille-trilógiája darabjaival, amelyeknek 1931–1936 között a filmváltozatuk is elkészült. Az 1950-es évek második felétől jelentek meg gyermek- és ifjúkorának emléket állító önéletrajzi regényei. Szépprózájának legemlékezetesebb darabjai is e kései művészi korszakában születtek. Darabjait magyarországi színpadokon is nagy sikerrel játszották (Bukfenc, Dombok vize, Apám dicsősége).
Meghalt Szabó Gábor (1936-1982) dzsesszgitáros és zeneszerző.
Ő volt az első olyan magyar dzsesszmuzsikus, aki nemzetközileg elismert és népszerű, szakmailag pedig jelentős dalszerző lett, és akit játéka alapján ma is számon tartanak. Életműve Magyarországon sokáig szinte ismeretlen volt, lemezei 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak. Tizennégy éves korában, karácsonyi ajándékként kapta meg első gitárját. Ettől kezdve szorgalmasan gyakorolt, példaképe pedig a gitáros Les Paul lett. Egyetlen hangszertanárához csak három hétig járt, 1951-ben. Az alapok elsajátítása után szinte minden szabad percében gyakorolt, néha kottából, de inkább hallás után játszott. Következő gitárleckéit a budapesti éjszakai bárokból vette. Az alkalmi együttesekkel végigmuzsikálta Budapest éjszakai bárjait és szórakozóhelyeit, gitártudását önmaga is folyamatosan továbbfejlesztette. 1956-ban családjával előbb Ausztriában lelt menedéket, majd Ernst Nagy amerikai követségi titkár segítségével egy repülőn hamarosan kijutottak az Amerikai Egyesült Államokba. Gitárjátékában már ekkor megjelent a magyar népzenei örökség, amit az amerikai Roy Rogers westernjeiből ismert countryzene elemeivel egészített ki. Ez a meglepően egyedi és dallamos zenei stílus, amely egyesítette a magyar, skót és ír népzenét – megfűszerezve az amerikai feketék blueszenéjével –, a dzsessz új stílusának alapja volt.
Ezen a napon született:
Michel de Montaigne (1533-1592)
francia író, filozófus, az esszé műfajának megteremtője a világirodalomban. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni Essais címmel jegyzeteit, melyeket három kötetre bővítve jelentetett meg.
Aachs Mihály (Ács, 1672-1711)
író, iskolaigazgató. Akadémiai tanulmányait Wittenbergben, Tübingenben és Strasbourgban végezte. Hazájába való visszatérése után Győrött iskolaigazgatóvá választották, később Bártfán működött hasonló tisztségben. Irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy édesapja, id. Ács Mihály halála után az ő kiadásában jelent meg Lőcsén annak „Boldog halál szekere” című fontos könyvének második kiadása.
Stjepan Zanović (1751-1786)
„Albánia hercege”, a „szerb császár”, dalmáciai kalandor, költő és író. Középiskolai tanulmányait Velencében végezte, hajóbiztosítási ügynökként bejárta Itáliát, Franciaországot, Németalföldet, a német tartományokat, Ausztriát, Magyar- és Lengyelországot. Utazásai során kapcsolatba került az európai nemesség és irodalom legfontosabb képviselőivel. Szkander bég leszármazottjának és albán hercegnek vallotta magát. Voltaire, Rousseau és a felvilágosodás más alakjainak hatása alá került. Olaszul és franciául verseket, politikai és filozófiai műveket írt.
Gheorghe Șincai (Sinkay György, 1754-1816)
román történész, nyelvész, költő, az erdélyi iskola képviselője. Tizenkét évig volt az erdélyi román iskolák igazgatója, illetőleg tanfelügyelője, amely hivatalától csak 1794-ben vált meg. Mint tanfelügyelő, körülbelül 300 román iskolát állított fel Erdélyben. Ő egyúttal Szent Balázs-rendi szerzetes és kanonok is volt.
Elias Parish Alvars (1808-1849)
angol zeneszerző, hárfaművész. Kortársai virtuóz technikája miatt „a hárfa Lisztjének” nevezték. Tízévesen adta első koncertjét Totnesban, 1820-ban családja Londonba küldte, hogy Nicolas-Charles Bochsától, a korszak egyik legnevesebb hárfásától tanuljon. Korának egyik legkiemelkedőbb hárfása volt, akinek máig hatóan sikerült a hárfajáték technikáját és a hárfazenét megújítania. Az ő nevéhez fűződik az akkord glisszandó, az enharmonikus effektek, a kettős, hármas és négyes üveghangok technikája és több más újítás. Hárfaiskolái és gyakorlatai ma is használatosak.
Ernest Renan (1823-1892)
francia orientalista, történész, filozófus és teológiai író. A párizsi Saint-Sulpice-szemináriumban hallgatta a felsőbb teológiai kurzust, de radikális nézetei miatt 1845-ben elhagyta a teológiai pályát és a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. Számos történelmi, politikai és kultúrtörténeti esszéin kívül filozófiai drámai műveket is írt (A keresztyénség története, Spinoza, Az apostolok).
Kertbeny Károly (Karl-Maria Benkert, 1824–1882)
újságíró, műfordító, könyvész, bibliográfus és biográfus. Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit és magyar népdalokat fordított németre. Közel 1000 cikket írt. A homoszexuálisok jogaival foglalkozó írásai a legkorábbiak közé tartoznak, és ő alkotta meg a szinte minden nyelvben átvett és használt homoszexualitás és heteroszexualitás szavakat. Saját bevallása szerint nem volt homoszexuális.
Rácz Aladár (1886-1958)
Kossuth-díjas cimbalomművész, kiváló művész. Hallás után tanult zenélni. 8–9 éves korában már apja zenekarában játszott. 24 évesen Párizsba szerződött egy cigányzenekarral, amellyel bejárta Franciaországot, Spanyolországot, és eljutott Egyiptomba is. Hamar hírnevet szerzett: Saint-Saëns a „cimbalom Liszt Ferencének” nevezte. Első önálló cimbalomkoncertjét Lausanne-ban tartotta 1926-ban. 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Vaclav Nyizsinszkij (1889-1950)
lengyel származású orosz balett-táncos, minden idők legkiválóbb férfitáncosának tartják. Szülei 1898-ban beíratták a pétervári színházi főiskolára, ahol hamar kiderültek rendkívüli képességei. Már gyermekként is gyakran fellépett. Tizenöt éves korában az Ácis és Galateában nyújtott alakítása viharos sikert aratott. 1913. szeptember 10-én Buenos Airesban feleségül vette Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból. A háború után Svájcba emigráltak. Művészete alapjaiban újította meg a balettet. Emléke a színpadi művészetek egyik örök legendájaként él tovább.
Vadász Endre (1901-1944)
festőművész, grafikus. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1918-19-ben a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. 1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. 1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Számos kiállításon vett részt és sok díjat is nyert. Amikor 1944-ben feleségének a budapesti gettóba kellett volna vonulnia, öngyilkosságot követtek el (Fürdőházak, Mediterrán tengerpar, Muzsika).
Tabák Lajos (1904-2007)
fotográfus, a magyar szociofotográfia megteremtője, legkiemelkedőbb alkotója. 1917-ben kezdett fotográfiával foglalkozni, mikor elköltözött otthonról, hogy családja helyzetét segítse, és tudatosan fordult a szociofotós témák felé, 1929 körül Kassák Lajos Munka-körének, majd az 1930-as évek végén a Modern Magyar Fényképezők Körének tagja lett. A háború alatt, 1942-ben antifasiszta tevékenységéért bebörtönözték, majd munkaszolgálatra küldték az orosz frontra, ahol átszökött a Vörös Hadsereghez. 1960-ban AFIAP, 1966-ban EFIAP, 1999-ben életműdíjjal jutalmazták munkásságát.
Stephen Spender (Sir Stephen Harold Spender, 1909-1995)
angol költő, műfordító, elbeszélő, esszéista és szerkesztő. Az 1930-as években az ún. oxfordi iskola költői közé tartozott. 1953-ban Irving Kristollal megalapította az Encounter című folyóiratot, melynek 1965-ig társszerkesztője volt. Később amerikai egyetemeken tanított, majd 1970-ben kinevezték a University College London Angol irodalom tanszékének vezetőjének. 1971-ben az angol királynő a költészet arany emlékérmét (Queen’s Gold Medal for Poetry) adományozta neki. 1975-ben nyugdíjba vonult. 1983-ban lovaggá ütötték.
Alfonzó (Markstein József, 1912-1987)
artista, színész, humorista. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése. 1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket. A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus. Saját tévés show-műsora volt a parodisztikus Alfonzó Világszínháza (Meztelen diplomata, Kár a benzinért, Én vagyok Jeromos).
Zero Mostel (1915-1977)
amerikai színész, a New York-i Broadway színpadainak népszerű komikusa. Jelentős alakításai közé tartozott a Hegedűs a háztetőn Tevjéje, és A producerek Max Bialystockja. 1955-ben karrierje megtorpant, miután megtagadta az együttműködést a McCarthy-féle Amerika-ellenes bizottsággal, s nem volt hajlandó kommunista ismerőseit megnevezni, ezért feketelistára került.
Charles Durning (Charles Edward Durning, 1923-2012)
amerikai színész, a „Karakterszínészek királya”. az Amerikai Drámaművészeti Akadémián tanult, de kirúgták mert úgy vélték Durning nem volt tehetséges. Később fellépett nagyjából 50 társulattal és játszott különféle off-Broadway darabokban. 1961-től kezdődően a New York-i Shakespeare Fesztivál 35 szerepében lépett fel. Ez idő alatt televízióban és moziban is szünet nélkül szerepelt. Első filmes bemutatkozása 1965-ben volt, a Harvey Middleman, a tűzoltóban szerepelt. Több mint 100 filmes és televíziós szereplése volt. Néhány a nevezetesebb filmjei közül: Dog Day Afternoon, The Muppet Movie, True Confessions, Aranyoskám, Lenni vagy nem lenni, A legjobb bordélyház Texasban és az Ó, testvér, merre visz az utad?
Vígh Tamás (1926–2010)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész, Kiváló művész. Már gyermekkorában szobrászkodott, művei tetszettek a felnőtteknek. 1946-ban került be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, amit 1952-ben fejezett be. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók (Városalapító szobra – Esztergom, Kürtösök – Budapest, Életfa – Visegrád).
Đoko Rosić (1932-2014)
önmagát bolgárnak tekintő színművész, aki Szerbiában, Bulgáriában és Magyarországon is szerepelt filmekben. Neve főleg a Szomjas György-féle easternekből ismert. A forgatásokon valamennyire megtanult magyarul, de általában szinkronizálták, kivéve Bujtor és Edelényi filmjében, ahol saját hangján töri a magyart (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek, Csak semmi pánik).
Magda Gabi (1937)
színésznő, szinkronszínész. Érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A diploma megszerzése után az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1960-ban a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1961-től visszatért Budapestre, ahol szabadúszóként folytatta pályáját. Színpadi szerepei mellett számos filmben is játszott (A harangok Rómába mentek, Karambol, Esős vasárnap).
Pauer Gyula (1941-2012)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, szobrász, konceptuális és performansz művész, látványtervező, jelmeztervező, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő egyénisége, színész. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipsz formázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től bevállalta a szellemi szabadfoglalkozású státust, s csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt (Első Pszeudo Manifesztum; A Fa emlékműve ; A cipők – Budapest).
Mercedes Ruehl (1948)
Oscar-, Golden Globe- és Tony-díjas amerikai színpadi és filmszínésznő (Segítség, felnőttem!, Keresztanya, Az utolsó akcióhős).
Mike Figgis (1948)
angol filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző. Legismertebb munkája az 1995-ös Las Vegas, végállomás, melyért két Oscar-jelölést kapott (Higgy neki, hisz zsaru; Egyéjszakás kaland; Jéghideg otthon).
Rostás-Farkas György (1949)
József Attila-díjas magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. A Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémiának tagja. 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke. 1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke (Nomád ősök vándorútján, A cigányok hiedelemvilága, Napkeltétől napnyugtáig).
Aknay János (1949)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festő és szobrász. A posztgeometrikus (konstruktív-szürrealista) alkotók egyik kiemelkedő egyénisége. 1970-től Szentendrén él. 1972-ben a Vajda Lajos Stúdió egyik alapító tagja volt. Művészete szervesen illeszkedik a szentendrei hagyományokba. Motívumai: ház, angyal, bábu, kereszt, ablak, végül teljesen egyéni stílust a magyar és székely rovásírás motívumainak alkalmazásával teremtett.
John Turturro (1957)
Emmy-díjas olasz származású, amerikai színész. Hatéves korában szüleivel Queensbe költözött, itt végezte el a State University of New York at New Paltz egyetem dráma tagozatát, majd a mesterképzésben a Yale drámatagozatát is. Bemutatkozása 1980-ban került sor a Dühöngő bika című filmben, amit Martin Scorsese rendezett (A halál keresztútján, A nagy Lebowski, Ne szórakozz Zohannal!).
Rae Dawn Chong (1961)
kanadai színésznő. Legismertebb filmes szerepei: A tűz háborúja, Beat street, Bíborszín, Az idő száműzöttje. Ő alakította Peggy Fowler-t, a racionális gondolkodású pszichiátert a Rejtélyek kalandorai (2000) című misztikus sci-fi televíziós sorozatban.
Mertz Tibor (1961)
Jászai Mari-díjas színművész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1981–1985 között. 1985–1986 között a József Attila Színházban játszott. 1986–1992 között, illetve 2001 óta a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1996–2001 között szabadúszó volt. 2003-2009 között a Nemzeti Színház, 2009-2011 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház, 2011-2018 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulati tagja volt. 2018-tól ismét szabadúszó (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Kanyaron túl, Sorstalanság).
Philip Reeve (1966)
brit regényíró és illusztrátor. Művei elsősorban ifjúsági és gyermekkönyvek, amelyek többsége részletesen kidolgozott univerzumokban játszódik és nagy ívű sorozatokat képez. Legismertebb munkája a 2001-ben indított, steampunk és sci-fi elemeket vegyítő Ragadozó városok regénysorozat, valamint a 2015 és 2018 között készült Railhead sci-fi trilógia. A Ragadozó városok alapján Peter Jackson 2017-ben készített azonos címmel kalandfilmet. Munkáit már rangos irodalmi díjakkal is elismerték.
Robert Sean Leonard (1969) amerikai színész. Legismertebb szerepe dr. James Wilson, a Doktor House című sorozatban. 2001-ben Tony-díjjal tüntették ki A szerelem mint találmány című színműben nyújtott alakításáért, 2003-ban a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték (Holt költők társasága, Swing mindhalálig, Visszajátszás).
Homonnay Zsolt (1971)
Jászai Mari-díjas színész, énekes, dalszövegíró. 1993-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakára, főiskolás évei alatt is játszott. Több musical- és operettszerepet eljátszott. 2000-ben megkapta az Év Bonvivánja kitüntetést a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. 2000-ben szerződtették Berlinbe, 2002-ben tért haza. Itthon számos musicalben és operettben játszott Budapesten és vidéken egyaránt. Zenei érzékenységét a dalszövegírásban és- fordításban is hasznosítja. 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
Ali Larter (Alison Elizabeth Larter, 1976)
amerikai színész, modell, leginkább a Hősök című 2006-os sorozatból ismert. Pályafutását modellként kezdte, 13 évesen. Egy barátja javaslatára kezdett el színészkedni. Színészi pályafutását televíziós vendégszereplésekkel kezdte, először a Chicago Sons című sorozatban láthatta az amerikai nagyközönség, 1997-ben. Első mozifilmje az 1999-es Prérifarkas blues (Végső állomás, Doktor Szöszi, A Kaptár filmek).
Földes Eszter (1987)
színésznő. Gyerekkorában tornázott és táncolt, később kezdett érdeklődni a színészet iránt. Egy évet az Új Színház stúdiójába járt, majd felvételt nyert a színművészeti egyetemre. 2010-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Diplomaszerzése után egy ideig az Új Színházban és a Centrál Színházban dolgozott. 2013–2015 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt, majd 2015-től szabadúszó. 2019-től a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 2019 decemberétől 2020 márciusáig a Karinthy Színház művészeti vezetője.
Wunderlich József (1989)
színész, énekes, zenész. Első próbálkozásra bejutott a Budapesti Színművészeti Egyetemre. 2013-ban a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett, 2015-től a budapesti Vígszínház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Haller János (1626-1697)
erdélyi magyar politikus, író, műfordító. Korán lépett a közpályára és folyton emelkedett a hivatali ranglétrán. 1677-ben Béldi Pál rendi ellenállási mozgalmában való részvétele miatt, és elítélték. Fogarasi fogsága idején, 1679 és 1683 között írta a Hármas Istoriát és a Békességes türésnek Paizsa című munkáját. A Hármas Istória, a korszak legnépszerűbb szépprózai műve, jelentős hatással volt a 18. század népies elbeszélő prózájára, és még a 20. században is széles körben olvasták.
Henryk Rzewuski (1791-1866)
lengyel író. Konzervatív grófi családban nevelkedett, ahol fontos volt a nemesei szabadságjogok tisztelete, a legitimizmus, a katolikus ortodoxia szelleme. Élesen szemben állt a liberalizmussal, a felvilágosodás eszmerendszerével. Francia neveltetésben részesült, világlátott ember volt, sokat utazott. Irodalmi munkásságának kezdete itáliai tartózkodásának idejére esik (Severin Soplica úr nevezetes dolgai, Az aranyhajú apród, A krakkói vár).
Torma Károly (1829-1897)
régész, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Bem tábornoknál szolgált mint honvéd, bujdosásba kényszerült, megjárta a Kereki pusztákat, majd Biharban élő rokonaihoz került. Hazatérése után, 1853-ban vette át a csicsókeresztesi és kudui birtokait, ahol gazdálkodott. a gazdálkodással egyidejűleg közjoggal és régészettel is foglalatoskodott, ezidőtájt kezdte el gyűjteni az epigráfiai adatokat Dacia római kori történetéhez, valamint ásatásokat végzett. 1878-tól a budapesti egyetemen oktatott régészetet. Feltárta Aquincum romjait, megalapította az Aquincumi Múzeumot.
Lilla Cabot Perry (1848–1933)
amerikai impresszionista festő. 1886-ban kezdett el festészetet tanulni, először magánórákon, később pedig a bostoni Cowles School of Arton. Művészi fejlődésére a legfontosabb hatást Claude Monet gyakorolta. 1893 és 1901 között Tokióban élt, ahol férje angol irodalmat tanított. Ez idő alatt több mint 80 japán témájú képet festett, munkáiba japán és kínai festészeti technikákat is beépített. Későbbi korszakának festményein a New Hampshire-i Hancock közelében található tájképek szerepelnek.
Ambrus Zoltán (1861-1932)
író, kritikus, műfordító, az MTA levelező tagja. Korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára volt. A Nyugat alapítói közé tartozott. Művei mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét (Midas király, Giroflé és Girofla, A bazár ég).
Dózsa Farkas András (1902–1982)
szobrász, iparművész. Felsőfokú tanulmányait 1923 és 1928 között, majd 1931 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1949-ben került az Iparművészeti Főiskolára, ahol megbízták az ipari formatervezés oktatásának beindításával. Számos köztéri szobra készült a háború előtt és után, amik sikeres és elismert szobrászművésszé tették. Az ötvenes évek elején készült művei a szocialista realizmus iskolapéldái, majd később, a hatvanas évektől leginkább épületdíszítő lemezdomborításokat készített (Magyar Feltámadás [Kassa], Traktorszerelő, A színjátszás szimbóluma [Szolnok]).
Nagy Zoltán (1916–1987)
Munkácsy-díjas grafikusművész. A tehetségesnek bizonyuló grafikusművész az Iparművészeti Főiskolán érett önálló művésszé. Nyomdai feladatai és munkássága mellett igen hosszú ideig vezette az újpesti Derkovits Képzőművészeti Kört. Kiállításai Magyarországon és a nagyvilágban is öregbítették a magyar grafikusok hírnevét (Az 1970-ben kibocsátott 500 forintos bankjegy, 1957-es Népköztársasági címer, Alumíniumbélyegek).
George Kennedy (1925-2016)
Oscar-díjas amerikai színész. 1942 és 1958 között Európában, majd New Yorkban a hadsereg rádió- és tv-részlegénél dolgozott. 1960-tól szerepelt filmekben. 1967-ben kezdtek rá komolyabban felfigyelni, amikor az évtized egyik legnagyobb szabású mozijában, A piszkos tizenkettőben, jelentős mellékszerepet kapott. Még ugyanebben az évben leforgatta a Bilincs és mosoly című filmet, amelyért megkapta a legjobb epizódszereplő Oscar-díját. Tévéfilmekben és sorozatokban is szerepelt (Airport, Dallas, Csupasz pisztoly).
André Previn (Andreas Ludwig Priwin, 1929–2019)
német-amerikai, tizenegyszeres Grammy-díjas, négyszeres Oscar-díjas zeneszerző, hangszerelő, zongoraművész, karmester. Hatévesen bekerült a berlini zeneművészeti főiskolára, ahol zongorát, zeneszerzést és -elméletet tanult. Pályafutása során a legkülönbözőbb műfajokban alkotott, könyveket is írt a zenéről. Elsősorban a francia, orosz és angol zene iránt vonzódó karmester volt. A Brit Birodalom Lovagrendje kitüntetés tulajdonosa.
Annie Girardot (1931-2011)
háromszoros César-díjas francia színésznő, énekes. 1955-ben debütált a Treize à table című filmben. Legismertebb filmjei Rocco és fivérei, A szoknyás zsaru, valamint a 2001-ben, Michael Haneke rendezésében készült A zongoratanárnő.
Kaló Flórián (1932-2006)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, színházi író. 1954-ben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ebben az évben vette feleségül Domján Editet, akivel a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1961-ben lett a József Attila Színház tagja. Zenés és prózai művek kitűnő karakterszínésze volt. Rengeteg klasszikus és modern, zenés és prózai műben alakított kitűnő, emlékezetes karakterszerepeket. Könnyed, elegáns stílusban, pontos muzikalitással megformált figuráival aratta legnagyobb sikereit. Színpadi műveket és rádiójátékokat is írt (Mici néni két élete, Meztelen diplomata, A palacsintás király).
