Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Volt egyszer egy csapat Archívum
  • A Tárgyaktól az Emberig Archívum
  • Vonalak géniusza – Gustave Doré Archívum
  • Az Aegon Művészeti Díj második kitüntetettje: Rakovszky Zsuzsa Archívum
  • „Beszélj keveset, és cselekedj sokat!” Archívum
  • Lackfi János világa II. Archívum
  • Búcsú Kocsis Zoltántól Archívum
  • A könyvespolc jövője (2004) Archívum

Egy különleges hang

Posted on 2024.01.16.2025.01.17. By admin Nincs hozzászólás a(z) Egy különleges hang bejegyzéshez

Marilyn Horne: A Celebration

a papiruszportal.hu archívumából [2005]

Szerző: Lehotka Ildikó

90 éves a világ egyik legnagyobb mezzoszopránja. Aki egyszer hallotta énekelni, sosem felejti el azt a különleges hangot, magam az énekesnő rajongója vagyok. Egy korábbi írással tisztelgünk előtte.

Tizenhat éves lehettem, amikor egy Szokol zsebrádión először hallottam egy nem mindennapi énekhangot. Rossini-áriát közvetítettek a Hamupipőkéből. Azonnal megfogott az énekesnő különleges hangszíne az alsó regiszterben. Nem hittem a fülemnek, elromlott valami a rádióban? Azóta eltelt huszonöt év, és a mai napig a legnagyobb csodálattal tudom hallgatni Marilyn Horne felvételeit.

Legutóbb a közszolgálati televízión láthattuk az 1954-ben készült Carmen Jones című filmet, melyben az énekesnő volt Dorothy Dandridge énekhangja. A filmben Bizet Carmenjének történetét második világháborús amerikai környezetbe tették át, fekete bőrű szereplőkkel, a torreádort bokszbajnokká (Muszkli Miller/Husky Miller) léptették elő. Az operából csak Carmen nevét tartották meg és néhány ismertebb dallamot.
Maga a film a Broadway-musicalből készült, Hammerstein változatában, Otto Preminger átdolgozása nyomán, Dorothy Dandridge mellett Harry Bellafonte volt a másik főszereplő. Mivel musicalről beszélünk, ezért az operai énekhangot könnyedebbé kellett varázsolni.
Marilyn Horne ekkor még csak 20 éves volt, hangja inkább nagyon karcsú lírai szoprán, a későbbi felvételei alapján nem ismertem fel sem az előadásmódját, sem jellegzetes hangszínét, levegővételi technikáját.

A lírai szoprán hang hamarosan mezzoszopránná vált, az egyvonalas G hangtól lefelé férfihangszínezettel. Ezt nem töréssel valósítja meg, ez a fajta hangszín a fekete bluesénekesekre jellemző (egyikük elismerően említette a művésznő nevét egy bluestörténeti sorozatban).

A dupla cédé első korongján barokk áriákat hallhatunk, hármat Vivalditól, kilencet Händeltől. Marilyn Horne biztos stílusismerettel rendelkezik, a da Capo formáknál a visszatérésekben ízlésesen díszíti a dallamot. A barokk időkben a kor vezető kasztrált énekese, Farinelli le is jegyezte a díszítéseket, de Porpora, a korszak neves énektanára is foglalkozott ezzel. Az énekesnő férfiszoprán szerepekből válogatta ennek a korongnak az anyagát. Manapság Cecilia Bartolit tartják a legismertebb, legavatottabb, barokk zenét előadó énekesnek, aki ismeri művészetét, annak különösen figyelmébe ajánlom Marilyn Horne tolmácsolását.

A barokk opera – leginkább Vivaldi méltánytalanul elfeledett darabjai – manapság fénykorát éli. Egyrészt azért, mert historikus előadásmódra törekszenek mind a hangszeresek, mind az énekesek, másrészt pedig nagyon sok barokk mű várja, hogy lefújják róla a port. Annak idején ezek a darabok csak néhány előadást éltek meg, nagy részüket csupán a kiválasztottak élvezhették. A zeneművek írásakor a mennyiség sokszor a minőség rovására ment. Nem véletlen, hogy a zeneszerzők nemcsak egymástól, de saját maguktól is „kölcsönöztek”.

Marilyn Horne nemcsak bámulatos hangszínével, két oktávot zavartalanul ugró technikájával, hanem magabiztos, de nem magamutogató virtuozitással kápráztatja el a hallgatót. A lassú áriákban is nagyszerűt nyújt. Nem probléma a hosszú frázisok egy levegővel való éneklése. A kitartott hangokat is az utolsó pillanatig teljes intenzitással énekli, nem halkul el a hangja, nem kapkod levegő után. Nagyszerűen érzékelteti a drámai helyzetet, a reménytelenséget is. Még egy énekesnél sem tapasztaltam ennyire, hogy előadásának minden pillanata ennyire sűrített, tud élni a drámai lehetőséggel, forr, izzik a levegő, ha énekel.

A második cédé romantikus francia operaáriákból ad válogatást. A kilenc áriából csak kettő ismert a magyar operarajongók számára: a Csókária (Desz-dúrban) (Saint-Säens: Sámson és Delila) és A kegyencnőből Leonóra C-dúr áriája (Donizetti).

Bevallom, hozzám közelebb áll a romantikus zene, különösen az opera. Szabadabb a zenei kifejezésmód, nincsenek stiláris kötöttségek. A zeneszerzők kifejezetten egy-egy énekesnek írták a szerepet, figyelembe véve alkati, hangi adottságaikat. Több lehetőség nyílik a hangszínek, árnyalatok bemutatására, ezzel Horne élt is. Humorát megfigyelhetjük a két áriában is fellelhető Marseillaise-idézetben. Tökéletes technikája szintén megfigyelhető, talán még többet árul el ezen a korongon. Hamis hangot nem hallunk, de hamiskásat vagy bizonytalan intonációjút sem. Erőteljes hangja is ezen a lemezen mutatkozik meg igazán: érezhető, ahogy visszafogja, visszatartja, készülve az igazi csúcspontra. Természetesen pianói is magvasak, teltek. Vibratója soha nem kellemetlen, mindig egyenletes, levegővétele jellegzetes, de nem zavaró.

A legsikerültebb felvétel az előbb már említett Donizetti-ária. Sok felvételen hallottam (1920 körülieket is), de ennél jobbat még soha. A majd kilencperces ária sokrétű lehetőséget ad a művész személyiségének, énekesi kvalitásainak bemutatására. Horne hol őrjöng, hol szinte búg, érzelmi skálája kimeríthetetlen. A romantikus korszakban nem volt szokásos a díszítés, ő azonban ennél az áriánál egy oktávval lejjebb skálázik, bemutatva páratlan kontraaltját. Fantasztikus, a lemez legnagyobb pillanata.
A korong tisztelgés a hetvenéves Marilyn Horne előtt. A Vivaldi-felvételek 1977-ben, a Händel-áriák 1982-ben, a francia áriák 1984-ben készültek, a monte-carlói zenekart Lawrence Foster vezényli.

Marilyn Horne Bradfordban (Pennsylvania) született 1934. január 16-án. William Vennardnál és a legendás Lotte Lehmann-nál tanult.

Smetana Az eladott menyasszony című operájának Hata szerepében debütált1954-ben Los Angelesben, ugyanebben az évben szólóestet is adott. 1957-től a Gelsenkircheni Opera tagja, itt Giulietta szerepét énekelte a Hoffmann meséiből, Tatjanát és Mimit a Nyugat lányából, és Marie-t Berg Wozzeck című operájából. Marie szerepével tűnt fel 1960-ban a San Franciscó-i Operában, egy kolléganője helyett ugrott be. 1963-ban a Covent Gardenben is fellépett.

Az olasz reneszánsztól a 20. század zenéjéig minden stílusban otthonos.

1960-ban házasságot kötött egy amerikai fekete bőrű karmesterrel, Henry Lewiszal, 1965-ben született meg Angela lányuk, házasságuk az 1970-es évek közepéig tartott.

Hatvanadik születésnapján a művésznő alapítványt hozott létre (Marilyn Horne Foundation), mely a fiatal énekeseket támogatja.

Utolsó koncertjét 2000. január 16-án tartotta a Carnegie Hallban.

Marilyn Horne
A Celebration

Warner Classics
2564 61888-2

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Nagyot álmodni: Hemzsegő szívek
Next Post: Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya

Related Posts

  • Liszt, négy kézre Archívum
  • Örkény István összes műve Archívum
  • Bárdosi Vilmos: Francia–magyar tematikus szólásszótár Archívum
  • „Galambok hangatlan csókja” Archívum
  • A Diamond lányok Archívum
  • Alain Decaux: Versailles rejtélyes múltja Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Rekviemek időszaka
  • Eötvös és Krasznahorkai
  • A Répakirály tündöklése és bukása
  • A lelkesedés magasiskolája – és a hiányzó láncszem
  • A döbbenet hangjai

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • Szakállas fazonok, viccek, fémjelek Archívum
  • A cvibak próbája az evés Archívum
  • Schubert: rövid élet, gazdag életmű Archívum
  • Újra itt Egyéb kategória
  • Július 18. Naptár
  • Jégre, Wittek! Archívum
  • Február 11. Naptár
  • Augusztus 25. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme